“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN HÁZA ÉPÍTÉSE (2/5)
Meggondolt utak
“Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.
Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll, ti pedig siettek, kiki a maga házához. Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését. És pusztulást rendeltem a sík földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem; sőt az emberre és a baromra és minden kézimunkára is.” Agg 1,5-11
Imádkozzunk!
Köszönjük, Uram, hogy ma reggel kérhetünk újra: Szólj hozzám, szólj ma, Istenem! Köszönjük, hogy a legnagyobb dolog ezen a világon, amit Te szólsz egy embernek. Segíts Úr Jézus, hadd lehessek az az ember, akihez szólsz! Hadd kérjünk ezért ma mindnyájan, akikkel szóba állsz, aki megérti szavadat, és aki enged a Te szavadnak. Áldd meg így a napunkat. Segíts, hogy már reggel mindjárt szavadat hallhassuk! Hadd dicsőítsünk, hogy így várhatunk.
Ámen.
A világtörténelem legnagyobb eseménye, amikor Isten beszél. Pontos dátuma van, amikor az Úr szól. Bár lenne ezen a héten egy dátumod, amire úgy gondolsz majd vissza, hogy ekkor és ekkor ezt mondta nekem az Úr.
Mai Igénk így kezdődik: “Most azért”. Amikor Isten erről beszél, hogy “most”, biztos, hogy fontos napiparancsot ad. Ha Isten azt mondja: “most,” akkor ne mondd, hogy “majd.” Amit Isten most akar parancsolni, most kell meghallanod. Nincs kérdés, nincs vita.
A mai napnak ez a dolga: “Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” Érdekes ez a Biblia! Sokszor elmondja, hogy nem szabad hátratekinteni. Azt is mondja: “Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). Most pedig azt mondja, hogy tekints hátra, és gondold meg az elmúlt utakat. Ezt csak úgy lehet, ha valóban hátranézek az egész mögöttem levő útra.
Isten Igéje sohasem elveket ad, hanem vezetést. Arra szabad visszatekinteni, amire Ô mondja. Az Úr szava szerint tekints hátra, és nézd meg az utadat, az elmúlt évedet. Vigyázzunk, mert felszínes emberek vagyunk! Hátranézünk, és gyorsan túl vagyunk rajta. Nézz hátra, gondolj bele mélyen, egészen és igazán.
Az egyéni életünkről beszélünk először. Az Ige így mondja: “Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek.” Annyit jelent, hogy eszem a sok Igét, hallgatom és olvasom, de nem elégszem meg, mintha nem volna már táplálék. Eszel, de nincs benne igazi örömöd. Nagyon sok embernek tele van az élete Igével, de mégsem elégedett, mégsem boldog. Mintha nem használna, nem érne semmit. Olyan, mintha enne az ember, de nem emésztené meg, és nem lenne belőle élet, öröm, erő.
“Isztok, de meg nem részegesztek.” Más az evés, és más az ivás. Inni az imaéletben kellene. Az Úrral való kapcsolatban kellene inni az Ô szeretetét, az isteni életet, a mennyei világ légkörét. Van időd, hogy olyan kapcsolatod legyen az Úrral, hogy valami Belőle beléd is áradjon? Nagyon sokszor kinyitom a számat, és mégsem iszom, nem lélegzem be az Ô szeretetét. Az imádság arravaló, hogy miután ettem, igyak is az Úr személyes szeretetéből, Önmagából.
Nem az a baj, hogy keveset iszol? Lehet, hogy vannak nálatok imaórák, alkalmak, de így mondja az Ige: “meg nem részegedtek.” Az Ô öröme, szeretete nem tesz részeggé. Az Ige azt mondja: “És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szentlélekkel” (Ef 5,18). Nem vagy olyan, mint a Lélekkel megtelt emberek, akikre azt mondották pünkösdkor: “Édes bortól részegedtek meg.” (ApCsel 2,13b). Annyira boldogok, bátrak, erősek, szabadok.
Lehet, hogy rajtad soha nem lehet látni a hívő életnek ezt a csodálatos örömét, azt, ami nincs a földön. Ezért keresnek az emberek pótszereket, sokféle örömforrást, mert nincs igazi. Abban a pillanatban, amikor igazi nincs, keresed a kábítószert, mert öröm nélkül nem lehet élni. Iszol egyáltalán!? És ha iszol, nem úgy vagy-e, mint aki nem részegedett meg, mint aki nincs tele az Úrral, mint akiből nem árad Isten szeretete, öröme?
“Ruházkodtok, de meg nem melegedtek.” Lelkileg is lehet ruházkodni. Mindig újra próbálod fölvenni a fehér ruhát, próbálsz bűnbocsánatot, kegyelmet kapni. De olyan, mintha nem volna meleg az a ruha. Bocsánatot kérsz, de nincs már melege. Ezt is, azt is megteszek, de nem melegít már. Gondolj csak az első ruházkodásodra, milyen jó meleg volt a szívedben, hogyan melegített Isten közelsége.
Gondold meg az utaidat, elmúlt életed evését, ivását, imaéletedet, ruházkodásodat, megalázkodásodat, a fehér ruha felvételét. Gondold meg, mi az, ami nem jó most az életedben, mi az, ami elveszett? Mondod a Jézus nevét, de nem édes ez a név, nem melegíti meg a szívedet az Úr Jézus kegyelme és szeretete, mert csak zengő érc, és pengő cimbalom.
Saját egyéni életedről beszél most az Úr, azután a szolgáló életedről. “Sokat vártatok, és kevés lett.” Lehet, hogy az elmúlt évedben sok volt a vetés, sokszor szólhattál, bizonyságot tehettél. Tele vagyunk alkalmakkal, nyüzsgéssel, sok a vetés, és mégis keveset takartok. Vagy talán, ha visszanézel, nem azt kell-e mondanod, hogy: Uram, semmit!?
Gondold meg az utaidat, – rendben van ez így? Annyi beszéd, annyi energiabefektetés, annyi beszélgetés, igehirdetés. Sokat vetettetek, és mégis kevés lett. Nem így van az életedben? Halálosan fáradt vagy, és nincs áldás. A Biblia beszél az ötezer ember megvendégeléséről. Öt kenyér, – és mennyi áldás! Egy kicsi történés, és mennyi gyümölcs! Vagy gondoljunk a Péter prédikációjára. Egyetlen prédikáció, és háromezer lélek. Ez az áldás, mert itt az Úr cselekszik. Sokszor erőlködik az ember, és Isten hallgat. Dolgozik az ember, de Isten nem mozdítja meg kezét, nem munkálkodik együtt vele. Emlékezzetek az első keresztyének imádságára, hogy nyújtsd ki a kezedet Uram, megyünk és teszünk, de nyújtsd ki a kezedet!
Isten most azt mondja, hogy kevés. Egy igehirdetésre tömegek térhetnének meg, – ha volna áldás. Azt is mondja még az Ige: “Haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra.” Ez már egy kicsit az ítélet szava. Mindent hazahordasz. Egyetlen problémád a család, a gyerek, az enyéim.
A mai nap nagy kérdése: “Mi okért?” Miért nem olyan a szolgáló életed, mint amilyennek az Úr szeretné? “Mi okért?” Vajon úgy figyeltek most, hogy Isten beszél, és megmondja az okát, hogy miért van ez így? Mert az Ô háza romokban áll. “Az én házam, amely ím romban áll, ti pedig siettetek, kiki a maga házához.” Az egyéni életemben is az “én” a középpont: az én házam, az én családom. A szolgáló életemben is: az én gyülekezetem, munkám, bizonyságtételem. Az imaéleted középpontja is ez.
Az Úr pedig most az Ô házáról beszél. Az Ô háza, az Ô ügye az Ô népe. Emeld fel most szemedet saját környezetedről, családodról, és lásd meg a visszaesett hívőket, a sok tévtanítást, a rajongást, a keleti vallások tévedését, a zsákutcába jutott embereket. Emeld fel szemedet a kis szűk látókörödből erre a világra, amelyikben élsz, és lásd meg, hogy emberek tömegei vesznek el. Nem látod, hogy az iszákosságban, kábítószerekben, okkultizmusban, keleti vallásokban mennyire benne vannak emberek? Nem látod, hogy Isten háza romokban áll? Sokszor nincs két testvér, aki együtt tudna imádkozni. Nem tudnak egy szívvel az Úr elé állni.
Nem látod Isten szívét, hogy miért fáj? Az Ô házáért, amelyik romokban áll! Adná az Úr, hogy fel tudd emelni a szemed. Sokszor annyira odatapadunk saját dolgainkhoz, hogy képtelenek vagyunk fölnézni. Ezért nincs áldás, ezért vonták meg az egek a harmatot. Minden miértnek megvan az azértja. A föld megvonta termését, Isten pusztulást rendelt el, – mit tudsz akkor csinálni?
Az Úr azt mondta: jól gondold meg utadat. Ne vakítsd magadat, hanem emeld fel szemeidet és lásd meg, mi Isten célja, akarata és parancsa az életedben. “Menjetek fel a hegyre!” Ez Isten parancsa. Hiszen Jézus is kora reggel felment a hegyre, egymagában imádkozni. Emlékszünk, az ötezer ember megvendégelése után a tanítványokat hajóba ülteti, Ô pedig egymaga felmegy a hegyre. Azt kéri most tőled, menj fel a hegyre, Isten közelségébe. Onnan messzire lehet látni, ott átlátsz mindent, mert Isten szemével nézel. Minden reggel első utad kellene, hogy legyen, megyek a hegyre.
Olyan sokszor mondtam az Úrnak: vigyél fel engem a kősziklára, ahová nem juthatok. Próbálok csendben lenni, de jönnek a gondolatok, időzavarban vagyok, és nem tudok Színed elé jutni. Szívemet Hozzád emelem, és ha nem tudom, Te vígy fel engem magadhoz a hegyre!
“Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.” Hordjad az anyagot a napi építkezéshez. Bár az Ô színe előtt megkapnál mindent, ami arra a napra kell majd neked, az aznapi építkezéshez. Tőle kapod az erőt, az örömöt, amire szükséged lesz azon a napon. Hordjad a fát, és építsd a házat ott, ahol kell, és végezd azt a feladatot, amit Ô adott azon a napon. Ezt csak a hegyen tudhatod meg. El ne mulaszd ezt az utat, mert ez az Ô parancsa. “Hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem.” Egy egész éven keresztül tettél-e valamit az Ô örömére? Tettél-e valamit, amiben ez volt a célod, hogy szeretetből az Úrnak!?
Az Úr ezen a földön semmiben nem gyönyörködik, csak az Ô szerelmes Fiában. Vajon hordozod-e úgy Jézust, hogy benned is Jézusban gyönyörködhet? Mi a célod? Istennek egyetlen célja van: Jézus. Az Úr az Ô Fiát valósítja meg ezen a földön. Az egyház, vagyis a Krisztustest, Jézus. Ôt építi, Ôt valósítja meg. Neked is ez a célod? Isten Jézust akarja kijelenteni benned, és az egyházban, az Ô népében. Egyedül Ô a cél, Ôbenne gyönyörködik, és Ôbenne dicsőíttetik Isten.
Megteszel-e mindent azért, hogy körülötted Jézus láttassék az eseményekből is, a történésekből is? Sajnos, a hívő embernek nagyon sokszor önmaga a célja, és nem Jézus. Azért szeretnék ragyogni, hogy engem lássanak. Azért legyek mintahívő, hogy engem csodáljanak. Egy a célod Isten céljával? Gondolatod egy az Ô gondolatával? Isten gondolata Jézus. És a Hozzá vezető út is Jézus.
Vajon Ô a minden az életedben? Az út is, a cél is?! Milyen rettenetes, amikor az ember szent célt szennyes úton akar elérni. A maga útján! Gondold meg jól az utaidat és a céljaidat. Nem holnap, nem majd, – ma!
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg a szennyes célt. Bocsásd meg, hogy mindenben magamat akarom megvalósítani, a családomat, és mindent ennek rendelek alá. Könyörülj rajtunk, hogy lássuk a Te csodálatos célodat.
Bocsásd meg a sok szennyes utat, a sok képmutatást, megjátszást. Jézus, ismersz minket, könyörülj rajtunk! Segíts felmenni a hegyre, egészen a közelségedbe! Segíts, hogy ne álljunk meg félúton, ne gondoljuk, hogy most már elég, már látok valamit. Segíts bemenni a magányba, a csendbe, Isten közelségébe, ahogyan Mózes ment. Taníts meg várni addig, amíg megszólalsz. Könyörülj rajtunk, hogy ott Előtted, a világosságban, meg tudjuk gondolni útainkat. Adj nekünk igazi megújulást, neved dicsőségére!
Ámen.