“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN HÁZA ÉPÍTÉSE (4/5)
Ígéret, megtisztulás
“A kilencedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szólott az Úr Aggeus próféta által, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván: Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajon szent-é az? És feleltek a papok, és mondták: Nem.
Aggeus pedig mondta: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És feleltek a papok, és mondták: Tisztátalanná!
Aggeus pedig felelt és mondta: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezüknek minden munkája, és amit ide felhoznak: tisztátalan az. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában! Azelőtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett. Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és mégsem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr. Jól gondoljátok meg hát e naptól fogva az elmultakat is! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, amelyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!” Agg 2,10-18
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy azt szeretnéd elérni, hogy valóban Te légy számunkra az élet. Hogy élhess bennünk Lelked által sokkal teljesebben, mint eddig. Könyörülj rajtunk, hogy a mi vágyunk, kívánságunk is ez legyen! Segíts mindenben megtagadni a régit. Hadd mondjuk ki a nemet arra, ami magunkból való. Adj őszinte szívet, amelyik mindent képes leleplezni. Hadd kiáltsunk Hozzád, hogy végy el belőlünk minden ellenállást, semmisítsd meg bennünk az ördögnek minden munkáját. Úr Jézus! Hadd legyen meg most mindnyájunk életében a Te akaratod!
Ámen.
Mai Igerészünk megint csak így kezdődik: “A kilencedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében, szólott az Úr Aggeus próféta által: mondván:” A dátum mindennap új, de a lényeg mindig ugyanaz. Csak azokat a dátumokat érdemes feljegyezni, amikor szól az Úr, mert ez az egyetlen igazi történés. Az egész teremtettség körülöttünk az Úr szava által lett. “Nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3b). Ami nem Vele kezdődik, az mind semmivé lesz. A világon az egyetlen, az igazi öröm, hogy szól az Úr.
Aggeus által most azt mondja az Úr: “Kérdezd csak meg a papokat a törvény felől.” Minden döntésemnek, amit az Úr szerint döntök, megvan a kontrollja a testvéreimben. Mersz-e elmenni Isten papjaihoz? Azt mondja az Ige: “Ti pedig…királyi papság…vagytok” (1Pét 2,9a). Ha vezetésedre a királyi papok nem mondják rá az igent, ne merj lépni! A saját gondolatom, fantáziám félrevezethet. Isten az Ô népét az Igéhez és az Ô szolgáihoz küldi. Mersz-e odamenni Isten Igéjéhez? Nem ahhoz az egy-egy Igéhez, amit Isten szavának értettél, hanem a teljes Íráshoz? Ha nem egyezik a teljes Írással akaratod, akkor könnyen félrevezethető vagy.
Menj a papokhoz, és kérdezd meg őket. Ami az Úrtól való, arra Isten gyermekei rámondják az igent. Ebben a házban, az egyéni életünkben semmit nem teszünk addig, amíg a testvéreket meg nem kérdezzük, hogy ti is így látjátok-e?
Az Úr szól, és a papokhoz küld. Hát nem nagyobb az Úr az Ô szolgáinál, gyermekeinél? Nagyobb! De ha az Ô szava egyezik azzal, amit az Ige, és az övéi mondanak, akkor bátran teheted. Az Úr azt mondja: “Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől?” Amit a papok mondanak, az nagyon komoly üzenet és kötelező Isten népére nézve. Amit mond az így hangzik: “Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajon szent-é az?” Testvér, viszel-e szentelt húst? Van-e az Úrtól való üzeneted? Olyan, amit valóban Tőle kaptál! Viszed-e a szentelt húst, az Úr Jézus Krisztus életét? Krisztus hordozó vagy-e? Szent életed van-e? Az Ige nemcsak a húst mondja, hanem a főzeléket, bort, olajat, mindent elsorol. Mit hordozol magadban? Istentől megszentelt-e az életed? Ez a szó, hogy “szent”, álljon előttünk nagyon komolyan!
Isten a szentté lételedet munkálja megtérésed óta. És ennek állsz ellent minden lépéseddel, mert ez az életedbe kerül. Egyezik-e akaratod Isten akaratával? Isten számára elkülönített-e az életed? A szent asztalokat, edényeket csak az Úr használhatta. Belsazár ágyasaival együtt ivott a szent edényekből, és akkor jelent meg a kéz, és írt a király palotájának meszelt falán: “Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál” (Dán 5,27). Nem kellett volna-e már ennek a kéznek az életedben régen megjelennie, mert szent életedet másra használtad!? Belsazár a maga dicsőségére használta, hogy lássák, kicsoda ő.
Szent, annyit jelent, hogy elkülönített, Isten számára elválasztott. A szent élet, a szent kenyér benned Jézus. A köntösöd szárnyában, az életedben hordozod-e? Abban az életben, amiben jársz ezen a földön. A testi életedben ott van-e Jézus belül? Ott belül nem látszik a köntösöd szárnyától. Mit jelent ez, hogy ne érintsd? Azt, hogy ne keverd össze, ne szennyezd azt a tiszta üzenetet, amit kaptál az Úrtól. Ne engedd, hogy az óembered valamilyen módon megragadja, mert abban a pillanatban tisztátalan. Keveredik velem. Kérdezd meg csak a papokat, – így mondja az Ige, – ha érinti valaki, szent-é az? Ha csak a ruhája szárnya, ha csak a saját gondolataid, terveid, elképzeléseid illetik, szent az akkor? Milyen éles a válasz: Nem! Vajon nem ilyen érintettet, szennyezettet, szentségtelent adunk-e tovább?
A másik kép még világosabb, élesebb. “Ha hulla által fertőzött érinti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És feleltek a papok és mondták: Tisztátalanná!” Tudod-e már ki a hulla? Az Ige azt mondja: “Mert meghaltatok,” – óembered Isten oldaláról nézve halott. Az Ô magasságából nézve “Krisztussal együtt megfeszíttetett”. Az óembered halott, és ez a hulla folyton érint. Te is érinted, és ugyanezzel a kézzel viszed a szentet. Mondják a papok, mondja az Ige, és mondja Istennek Szentlelke, hogy ettől a perctől kezdve tisztátalan, mert keverék.
Van-e üzeneted az Úrtól? Átvetted-e a tiszta kenyeret? Úgy szeretem az Igét, amit úrvacsoraosztáskor hallunk: “Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam” (1Kor 11,23a). Mindig megremeg a szívem, amikor ezt az Igét hallom. Amit az emberekhez viszel, azt az Úrtól vetted? Biztosan tudom, hogy ennek a hétnek az Igéjét az Úrtól vettem. Komolyan megharcolom mindig, mit adhatok előtökbe. Áldás azért lesz rajta, mert az Úrtól vettem.
Ha megtörténik a legkomolyabb dolog, hogy az Úrtól veszed, nehogy érintsd a köpenyed szárnyával, nehogy megfogd hullát érintett kézzel az úton! Az Újszövetség ugyanezt beszéli, amikor azt mondja: “Senkit se köszöntsetek az úton”, mert az a félelme Isten Lelkének, hogy valahol beszennyeződik. Ez nem annyit jelent, ha mégy a szolgálatba senkinek ne köszönj, – hanem, ne kezdj el diskurálni világi dolgokról, mert akkor úgy érzed, valami közben elveszett. Meghallgattam egy pletykát és beszennyeződtem. Mire odaértem, már nem volt tiszta az üzenet.
Isten szolgájának felelőssége nagyon komoly felelősség! Vajon eléjük adod-e olyan tisztán, olyan szentül, és olyan igazán, ahogyan azt az Úr adta? Milyen rettenetes a saját gondolatainkkal, ötleteinkkel keverni. Kérdezzétek csak meg a papokat: tisztátalan-e? Az Ige válasza mindig egyértelmű, hogy Úgy-úgy, nem-nem. Tiszta, tisztátalan.
Azt a vegyes keveréket, ami bennünk van, Isten nem tudja úgy megáldani. Kezded-e már érteni, hogy miért nincs áldás a szolgálatodon? Szolgálatod tisztátalan, cselekvéseidet nem használhatja az Úr. Ki kell hordanod az énedet! Lehet, hogy tisztán kaptad, de a gondolatvilágodban beszennyeződött, és ami kijött a szádból már nem tiszta.
Így mondja az Ige: “Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezüknek minden munkája, és amit ide felhoztak: tisztátalan az.” Minden, amit ide felhoztál, – az imádságod, az Úrral való kapcsolatod, a szolgálatod, – tisztátalan. E nép, te, meg én, Isten népe, és kezednek minden munkája hullával érintett, mert hozzáért a köpenyed szárnya.
“Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!” Miért? Azért, mert visszamégy, és követ kőre szeretnél tenni Isten házában. Mert építkezni csak így lehet, hogy egyik követ a másikra teszem. Egyik megmentett lelket a másikhoz, egy megújult embert a másikhoz, – ez az építkezés. Ahol széjjel vannak a kövek, ott nem folyik építkezés, csak ahol követ kőre tesznek.
Rádöbbentem, hogy az irodalomban is mennyire mélyen benne van a kereszt. Kőműves Kelemen balladájában szembenéztem azzal, hogy amit építettek nappal, leomlott estére. Amit építettek éjjel, leomlott reggelre. Nem így van-e az életünkben is? Az Isten házán végzett munkánk nem így hull-e szét? Egyszerűen nem marad együtt. A balladában valakinek meg kellett halnia azért, hogy a fal megálljon. Akkor ölték meg Kőműves Kelemennét, aki először ment oda, és annak vérét keverték a malterba. Ha Jézus Krisztus szeretete nincs belekeverve a malterba, az építkezés mindig széthull.
Az egyetlen, ami összetarthat az Úr Jézus keresztje, halálos szeretete. Szereteted, kedvességed két embert sem tart össze. A buzgóságod sem. A Biblia azt mondja, hogy Jézus az életét adta értünk, mi is kötelesek vagyunk magunkat adni atyánkfiaiért. Ha nem akarod adni magad halálosan, igazán, egészen, akkor most halld meg, hogy köteles vagy! Nem a halálodat, – az életedet, az erődet, az idődet, az érdekedet! Ha a Fő odaadta az életét, akkor a testnek is ott kell lennie.
Szolgálatodban ott van-e a Krisztus halálos, életet odaszánó szeretete? Belekeverted a malterba? Nagy örömest áldozol, és esel áldozatul mások hitének papi szolgálatánál? Ott van-e benned, hogy a szívem vérét keverem a malterba, a Krisztustól kapott halálos szeretetet. Jézus szolgált, és az életét adta. Szolgálni és életemet adni, ez a kettő együtt jár. Nem szolgálat az, ahol az ember nem adja az életét. Nem ér semmit a szolgálat, ha nincs benne az a szeretet, ami átjárta az életedet. A mártírok vére építi Isten országát.
“Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek” (2Kor 4,12). Ha akarod, hogy munkálkodjon benned az élet, engedd, hogy előbb a halál munkálkodjon. Naponta adass halálra! Ha kicsit szenvedni kell, sikoltozol. Ha kicsit valami fáj, inkább abbahagyod. Isten újra mondja, – ahogyan az első napon is mondotta, hogy Jól gondoljátok meg a ti útaitokat! “Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmúltakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!”
Azt is elmondta már az Úr: “Sokat vártatok, de ímé kevés lett.” “Elmentek a húszas garmadához és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek és húsz lett.” Nincs áldás. “Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és mégsem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.” Talán külső és belső bajok. Az üszög és ragya a vetésnek a belső betegsége. Külső baj a kőeső. A német fordítás így mondja, hogy jégeső. Ezek nem véletlenül történtek, az Úr vert meg vele. Az Ô kezéből jött. Mert tisztátalan minden. És mégsem tértél Hozzá. Másokat okoltál, embereket, körülményeket, – de Hozzá nem tértél.
Legalább most ezen a héten Hozzá tértél-e igazán? “Jól gondoljátok meg hát e naptól fogva az elmúltakat is! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, hogy letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!” Vannak-e életedben fordulópontok, attól a naptól fogva, melyen letétetett az Úr hajlékának alapja? Talán már letétetett az életedben tíz-húsz-harminc éve. “Mert más fundámentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11). Ez a fundámentum a kereszt! Az alapkő letétetett. Tudom, hogy amikor életedben letétetett, mennyire tele voltál igazi, felszabadult örömmel. Nem győzted eléggé mondani. Emlékszel? Jól gondold meg utaidat e naptól fogva. Mire használtad erejét, szeretetét, mit építettél?
Az alap jó, de lehet, hogy amit ráépítettél csak fa, széna, pozdorja. Mindenestől rossz és tisztátalan. “Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg” (1Kor 3,13). Engedd, hogy most égjen minden, ami szemét.
Az alap éghetetlen, mert az drágakő. Egy drága alapra, az Úr Jézus Krisztus életére épült fel az életed. Jól gondold meg az életed, attól a naptól fogva, hogy letétetett az Úr házának alapköve! Gondold meg, mielőtt követ kőre raknál. “Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé” (Jer 4,3b). Engeded-e, hogy Isten kiszántson mindent, hogy csak az alap maradjon meg? Hogy vethess tiszta, egészen új földbe.
Válaszd el a jót a hitványtól, az óembert az újtól, a köntöst attól, aki benne van. Hadd kezdődjön tiszta, szent, az Úrtól való, és az Úrnak való új élet. Hadd épüljön az Úr háza. Hadd legyen az Ô neve dicsőségére minden.
Imádkozzunk!
Adj nekünk igazi csendet Urunk, hogy ott belül megszólalhass. Tudod Úr Jézus, mennyi ellenvetésünk van, hányszor mondunk nemet újra és újra. Könyörülj rajtunk, hadd hallgasson el minden test, mert az Úr szája szól. Kérlek hadd hagyjuk abba a vitatkozást. Hadd tudjunk egészen igent mondani, – igazad van Uram, tisztátalan a szolgálatom, a gyakorlati életem, az Előtted való állásom. Könyörülj rajtam, rajtunk! Hadd tudjunk dönteni, nemet mondani arra a halottra, akit még mindig öltöztetünk, mindig szépítgetünk, festegetünk. Segíts Úr Jézus kidobni mindent, ami kivaló.
Hadd kérjünk most Úr Jézus, hogy Magad kezdjél újat bennünk. Áldd meg a napunkat, hadd történhessen meg minden, amit Igédben mondtál. Köszönöm, hogy beszélsz velünk. Köszönöm, hogy várhatunk. Segíts most engedelmeskedni Neked.
Ámen.