“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN PERE (1/5)
Isten pere népével
“Halljátok csak, mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok. Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll. Én népem! Mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!” Mik 6,1-3
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk Előtted! Kérünk, áldj meg minket, hogy mindent megmondhass, amit szeretnél. Kérünk, adj egészen nyitott szívet és fület, hogy mindent, amit szólsz hozzánk, megérthessünk. Kérünk, áldd meg a hétnek napjait, hogy mindent elvégezhess bennünk akaratod szerint. Hadd dicsőítsünk most, ezen az első reggelen, és hadd várjunk mindenben Téged.
Ámen.
Az Útmutató szerinti ma reggeli Ige így szólt: “Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?” (Ézs 45,9). Arra gondoltam, amikor ezt az Igét olvastam, hogy ezzel az Úr mindent elmondott, amit ezen a héten mondani akart. Ezért olyan jó az első két szó: “Halljátok csak, amit mond az Úr!” Bár hallanánk, hogy az Úr mit mond most nekünk.
Olyan sokat beszélünk mostanában a vezetésről. Nem tudom észrevettétek-e már, hogy az emberek mennyire félreértenek dolgokat, és a maguk akarata szerint hallják az Igét. Azt hallják, amit hallani akarnak. Megfigyeltem, hogy nagyon sok dologban sokszorosan hallják, amit hallani szeretnének. Olyan szomorúan gondoltam arra, hogy mindent ki tudunk magyarázni az Igéből. De sajnos, mindennek az ellenkezőjét is ki lehet magyarázni. Nagyon sok testvérnél láttam, hogy egészen elváltoztatták az Úr szavát. Mert azt halljuk meg, amit szeretnénk, amit pedig hallanunk kellene, arra süketek vagyunk.
Az Ige első mondatával nézzünk szembe komolyan: “Halljátok csak, mit mond az Úr!” Reggel már elmondta: “Jaj annak, aki alkotójával perbe száll!” Vannak közöttünk olyanok, akiknek már voltak peres ügyei. Az ember a perre mindent ráfizet. Sokan elmondták már, hogy az egész vagyonomat ráfizettem, és nem lehet abbahagyni. Tovább kell menni. Be kell bizonyítanom, hogy igazam van. Így jut az ember kelepcébe.
Az a kérdés, kivel perel az ember? Szeretném, ha a magatok kicsi életében gondolnátok arra, hogy kivel is perlek én? Talán állandóan perlekedek a férjemmel. Nézzünk vissza az otthoni dolgainkra, és gondoljunk rá, hogy erre mindkettőnk élete rámehet. Enyém is, és az övé is!
Jaj neked, aki perelsz! Jó volna meglátni, és még idejében abbahagyni. Az a baj, hogy az ember nem képes abbahagyni, amíg ki nem derül, hogy igaza van. És nem derül ki.
Nagyon sok ember a gyerekével perel. Mennyi peres dolog van köztem és gyermekem között. Nem törvényeskedő perre gondolok, hanem amit egymással otthon folytatunk. Mindenki mondja a magáét, és nagyon messze kerülünk egymástól. Hány gyerek került már messze a szüleitől a per miatt, vagy a család egyik része a másiktól. Nagyon sokszor borzalmasan szétszakadnak családok. Rettenetes, hogy milyen frontok vannak a családokon belül. Családokat vág szét a front, amikor háborúznak egymással, mert az anyának is, és az apának is megvan a pártja, és belekerülnek a gyerekek is, a rokonság is. A család egyik része nem beszél a másikkal, mert közöttük húzódik a front, éles szavakkal lőnek, és sebeznek.
Mennyi sebesült van csak azokban a perekben, amikben az igazadat keresed. Azért mondjuk el dolgainkat másoknak, hogy mellénk álljanak. Remélem, az én pártomon vagy, – ez a mondanivalója annak, amit szép csendben mondunk. És most meggyőzlek, hogy nekem van igazam.
A főnök és munkatársak között is folyik a per. A főnök elégedetlen, a dolgozókkal. Azok elégedetlenek a fizetéssel. Csak menjen ki a főnök, már mondják a magukét, és a perre ráfizetik a békességüket. Jó volna, ha mélyen benne maradna a szívünkben, hogy jaj annak, aki perel!
Az első kérdés az volt, hogy kivel perelsz? A második kérdés így szólt, hogy miért perelsz? Mi az oka a pernek? Nagyon sokszor az anyagiakon veszekszünk, és pereskedünk. Ez a legkisebb ok, bár ez is súlyossá tud lenni. Nagyon sokszor a munkán is perelnek. Én mennyit dolgozok, te semmit nem csinálsz. Én egész nap itthon dolgozom, te pedig reggeltől estig ülsz a munkahelyen. Nemrég mondta egy férfi, hogy most kezdem becsülni a feleségemet. – Miért? – Egyedül maradtam otthon, és akkor jöttem rá, mennyi dolog van odahaza.
Sokszor azon folyik a per, hogy kinek van joga a fáradtságra. – Ha tudnád, hogy én milyen fáradt vagyok! Nagyon sokszor az izlésen is folyik a per. Valamit ide kell tenni, vagy oda kell tenni. Ez így nem szép, úgy a szép. Miért ilyet vettél, ez egyáltalán nem tetszik. Édesapám nagyon precíz ember volt, mindig azért haragudott, mert a szappant mindenki a vízben hagyta, és nem a szappantartóban. Az egész szappan nem ért annyit, mint a miatta való per. Azon is mindig vita volt, hogy hogyan kell a fogkrémet kinyomni. Vagy pedig, hogy ki hagyta nyitva az ablakot? Csip-csup dolgok, és kezdődött a per. Ki volt, aki égve hagyta a villanyt? Megindult a nyomozás és a nap tönkrement.
Miért perelsz? Leginkább azt kell mondanunk mindezekben is, hogy az igazamért. Az ember mindent elkövet, magyarázkodik, harcol, ahelyett, hogy elengedné az igazát. De nagyon sokszor önmagammal is perelek. Nem tudom, észrevetted-e már, nincs is ott senki, és magadban perelsz. Villamoson látok sokszor embereket, mozog a szája, még a kezével is hadonászik, pedig nincs is körülötte senki. Talán belül perelek magammal, hogy miért vagyok ilyen buta, ügyetlen, miért nem tudok valamit jobban megcsinálni, miért felejtek el mindent? Magamra haragszom.
Mindenki, aki perel, alkotójával perel. “Az asszony, akit mellém adtál”, – mondja Ádám. (1Móz 3,12). A képességek, amit nekem adtál. Mindig és mindenért alkotójával perel az ember. A reggeli Ige világosan megmondja: “Jaj annak, aki alkotójával perbe száll.” Talán perelsz Istennel gyermekeid miatt, betegségük miatt. Perelsz azért, mert nem bírsz már annyit, mint régen.
Ne felejtsd el, egyetlen per van, nincs több! Alkotóddal perelsz! Miért-jeidnek éle mindig Isten felé irányul. “Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az Ô népével.” Előtte mondja: “Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.” Furcsa tanúk lesznek majd egyszer, ha odaállunk az Úr elé: a hegyek, a halmok, a gerendák, a kövek a házadból. Azok is ellened tanúskodnak majd. Vigyázz, kik hallják a szavadat! Nem tudod majd letagadni, ezek lesznek a koronatanúk.
Ha eljön a végső nagy per, egy szót sem tudsz majd szólni. Jó volna most a kicsi ítéletek elé odaállni, és engedni, hogy az Úr mindent elmondjon nekünk. A per mindenkit megemészt, a felperest is, a védőt is. “Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok. Hallják meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai!” És most elhangzik, hogy kinek van pere, kivel? “Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.”
Egy perc alatt megláthatjuk, hogy ki a felperes. Az Úrnak van pere veled! Nagyon jó volna most ezt meglátni, és mindent megérteni, amit ezen az Igén keresztül mond az Úr. Az Úrnak van pere a népével, és Izráellel is szembeszáll. Egy pernél ott a felperes, aki elindította a pert. Azt mondja az Ige, hogy Isten indította ezt a pert. A vádlott te vagy, ha Isten népéhez tartozol. Persze ott van a védő, aki próbálja védeni a maga ügyét. Alig hogy hallod a vádat, már nagy erővel mondod, hogy nem így volt. Ott van a bíró, akinek a színe előtt történik minden.
Az első, ami elhangzik itt, a felperes mondanivalója. Olyan érdekes, hogy helyet ad, hogy először a vád szólalhasson meg. “Én népem! Mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!” Azt hiszem, ilyen pert még senki nem hallott, hogy a tárgyalás kezdetén szót adnak a vádlottnak. Egyszerűen megszólalhat, és mindenkit megelőzve elmondhatja amit szeretne.
Ez a kérdés: “Én népem, mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak?” Azt gondolom, Isten részéről a vádat így fogalmazhatnánk meg, hogy hűtlen elhagyás. A férj pere a feleséggel, a hűtlen házastárssal. Tudod-e, hogy aki nem hű a házassági esküjéhez, az paráznává lett, mert elhagyta a férjét. Gondolkozz egy kicsit, nem ezért lettél megidézve, és nem ez a per folyik-e most itt? Nem dobban-e meg a szíved, hogy mennyire igaz a két kérdés, amit az Úr feltesz? “Mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?” A vádnak egyik része ez, hogy megfáradtál bennem Izráel. Így is mondhatnám: “Első szeretetedet elhagytad” (Jel 2,4).
Egy ézsaiási Ige jut eszembe: “A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! És mégsem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel. Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérjével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.” (Ézs 43,21-24). Istennek kellett volna elfáradni azon, amiket tettél. Neki kellett vona azt mondani, hogy ezt az egészet nem csinálom tovább, nagyon belefáradtam.
Észrevetted-e, hogy mennyit fárasztottad az Urat? És nem fáradt el. Olyan érdekes ez a két kérdés, hogy mit vétettem ellened, és mivel fárasztottalak el? Egymás után elmondja az Úr, hogy mit nem tettél, és miért ez a hűtlen elhagyás, miért nem vagy az Övé. Az első amit mond az Úr, hogy nem dicsőítettél. Mennyire igaz! Talán mondtad, hogy Uram, dicsőítelek, meg hálát adok. Ez nem volt dicsőítés. Ennek nem volt jó illata. Nem ment fel Isten színe elé. Nem volt tele örömmel, hálával. Nagyon sok ember mondja, mint a verkli, de ebben nincs dicséret és dicsőtés, amit így mond az Ige, hogy a szentek imádságai mint jó illat mennek fel Isten színe elé. Nem volt jó illata, mert nem örömmel csináltad. Még hogy én mit vétettem? – A férj mondja a feleségnek.
A további vád, hogy “nem vettél nékem”. Az idődet, erődet, pénzedet másra használtad! Úgy gondolom, az idő Isten drága pénze. Nincs sok belőle. Kiszalad kezeid közül a pénz, mint a tékozló fiúnak. Egy napon majd észreveszed, hogy elfogyott. Vettél-e emberi lelkeket, örök értékeket? Mire költötted az idődet? Vádaskodásra, gonosz gondolatokra másokkal szemben? Erre volt időd?
Valaki mondta, hogy ne haragudj, nincs időm imádkozni. Akkor mire van időd? Vádoló gondolatokra, arra, hogy a magad igazát mondjad? Mire költötted az idődet?! – mert Istennek semmit nem vettél a pénzeden. Mikor mondtad ki Feléje utoljára, hogy szereted? Egy férj elment a lelkészhez, és a feleségére mindent elmondott. A lelkész azt kérdezte,, hogy most már nem is szereti őt? – Dehogynem! Ugye szokta ezt neki mondani? – kérdezte a lelkész. – Nem – volt a válasz.
Szoktad-e mondani az Úrnak? Vagy már nem szereted Ôt? Látod, azért vagy hűtlen asszony, mert már nem szereted igazán az Urat. Nem volt időd a Számára, hogy együtt legyél Vele, hogy gyönyörködjél Benne, hogy nézzed Ôt. Nem volt időd. Látod, ez a hűtlen elhagyásnak az alapja. Parázna asszony! Ki az első és utolsó gondolatod? Kivel van tele a szíved? Ki tölti be az életedet? A munkád, a szolgálatod? Az Úr házának, vagy az Úrnak szolgálsz? Rengeteg ember ügyködik, futkos, mindent csinál, csak éppen nem szereti az Urat. Az Úr várja a gyümölcsöt, és nincs.
Olyan komoly kérdése most ez az Úrnak, hogy kiért, és miért hagytál el engem? Önmagadért? Kit dicsőítesz? Magadat? Minden mondatodnak ez a középpontja, hogy én? Akár panaszos, akár dicsekedés, ugyanaz.
Jó volna most meghallgatni az Urat. A felperes kérdez: “Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?” A vádlott kérdez. Mert ne felejtsük el, te vagy a felperes, neked van panaszod Isten ellen, és most átadta neked a szót, mondd meg, hogy mi a panaszod. Ne itt-ott mondjad, Neki mondd a szemébe! Bár mernéd megmondani, hogy mit nem tett meg, mit nem adott meg, mi miatt hűlt ki a szíved? Miért fáradtál el, miért nem ragyog az arcod, miért jöttél ide úgy, ahogyan jöttél. Tégy vallást ellene! Beszélj őszintén az Istennel. Nincs értelme itt üldögélni ebben a nagy tárgyalóteremben, és nem hallgatni Istenre, és eljutni az igaz ítéletig.
Olyan jó volt énekelni: “Az írás széjjeltépve, szabad vagyok, szabad!” Jézus tépte szét az írást. De csak akkor érvényes, ha nincs per. A per végén, amikor már elhallgatsz, az elfogadott ítélet után lehet kegyelmi kérvényt beadni. Előbb nem! Itt most közben ne mentegesd magad a kegyelemmel, most per van. Csak ha elfogadtad az ítéletet, és abbahagytad a perelést, akkor lehet alázattal, csendesen, összetörve, beadni a kegyelmi kérvényt.
Imádkozzunk!
Nagyon kérünk Uram, bocsáss meg nekünk, hogy perelünk Veled. Kérünk, hogy forraszd szánkra a szót, amikor valahol elkezdjük mondani az igazunkat, amelyik mindig Téged vádol. Bocsáss meg, mikor embereket a magunk oldalára akarunk megnyerni.
Könyörülj rajtunk Uram, segíts csendben, nagyon megalázottan, nagyon lehajtott fővel meghallgatni amit mondasz. Áldd meg így a hetünket, és kérünk, hogy magad szóljál. Segíts meghallani az első mondatot, amit mondtál: “Halljátok csak, mit mond az Úr!”, hogy meggyógyuljon az életünk. Áldd meg így Urunk bejövetelünket, itt tartózkodásunkat, neved dicsőségére.
Ámen.