“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN PERE (2/5)
Vádbeszéd
“Én népem! Mit vétettem ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem! Hiszen felhoztalak Egyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldtem Mózest, Áront, és Máriát! Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.” Mik 6,3-5
Imádkozzunk!
Uram, hálát adunk az új napért. Köszönjük mindazt, amit most mondasz. Nagyon kérünk, áldd meg számunkra az Igét. Szólíts meg minket, hiszen ismersz, látsz, tudsz rólunk mindent. Kérünk, tégy áldássá, kemény, fásult szívünk hadd engedjen Neked.
Ámen.
Ma Isten szeretne perelni velünk. Világosan megmondta az Ige: “Pere van az Úrnak az Ô népével.” Most Isten a felperes. Eddig mi voltunk. Most megváltozott a helyzet, Ô perel velünk, ezért hívott ide. Engedem-e, hogy az Úr pereljen velem, vagy azonnal ott vannak a kifogásaim, ellentmondásaim? Észrevettétek már, milyen hamar kimondja az ember, hogy “de”, és már védem magamat.
Az Úr azt szeretné, hogy meghallgatnánk a vádbeszédét. Az első vád így hangzik, hogy az egész hívő életed megfáradt élet. “Mivel fárasztottalak el téged?” Nem Isten fárasztott el, hanem a bűneid! Saját magad világi, testi dolgai fárasztottak el. De az Úr most így kérdez, hogy miért ilyen fáradt az egész hívő életed? Nem kívánatos, nem vonz, nem keresik az Urat rajtad keresztül. Mivel fárasztottalak el?
Ebben a mondatban egy kijelentés is van, hogy látom, megfáradtál bennem. “Mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!” Aztán elmondja mindazt, amit Ô tett. “Hiszen felhoztalak Egyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak.” Hadd maradjon középpontban az első komoly vád ellened. Az Úr felhozott, mindent megcselekedett, megváltott. Nem tudom, jelent-e még valamit neked ez a szó, hogy: “Megváltottalak”? Lehet, hogy úgy megszoktuk, hogy csak keresztülnézünk rajta és semmit nem jelent már.
Nem tudom, fel tudod-e most mérni, miért ilyen erőtelen, örömtelen az életed, a szolgálatod? Bár megadhatná az Úr, hogy valami módon mozdulhatna a szíved. “Hiszen felhoztalak Egyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak.” Tudod-e még, hogy mit jelent a szolgaság háza? A Bibliában Egyiptom a világot jelenti. Átéled néha, ha emberek közé kerülsz, hogy én is ebben voltam, vitatkoztunk, bántottuk egymást, és minden szónak éle volt? Fölébredsz-e időnként, hogy a környezeted milyen anyagias? Hogy bántják egymást fillérekért, hogy vágják egymás fejéhez emberek, hogy neked nincs szavad, semmit nem hoztál a házhoz. Ha kicsit belehallgat az ember, olyan iszonyú messze van! Egyszer én is ebben éltem? És ebben élnek emberek, erre ébrednek fel, hogy a tegnapi vitát folytatjuk.
Tudod, hogy honnan hozott fel az Úr? Egyiptomból! Mérhetetlen sötétségben élnek emberek a családban, egymást vádolva, egymást bántva. Sokan mondják, hogy félek hazamenni, mert folytatjuk a megkezdett vitatkozást. Ha családod egy része még ebben van, akkor közelről érinthet. Csak bele ne kerülj, nehogy te is mondjad! Milyen rettenetes az az iszonyú szolgaság, amiben Isten népe Egyiptomban volt. A pénzkérdés hullámai hozzánk is eljutnak, hogy mi mennyibe kerül, mi lesz velünk? Az emberek egy pokolban élnek már ezen a földön.
Téged felhozott az Úr, – egészen felhozott?! Nem úgy van-e, hogy azért beleszólsz még a családi vitatkozásokba, és aztán lefekszel olyan szívvel, amelyik teljesen elveszítette minden nyugalmát? Ez a szolgaság háza! A bűn szolgasága, az igazam szolgasága. Engedted-e magad egészen felhozni a szolgaság házából? Jaj, ha újra belekerülsz a harag szolgaságába. Valakire haragszol, és nem tudsz megbocsátani. Saját életemből ismerem, mikor nem tudok megengesztelődni valamiért. Igazán felhozott az Úr az indulatokból, haragból, bűneidből, a kívánságok szolgaságából? Mindig kellene valami. Ezért rohan, keres, dolgozik az ember, mert megint van valami kívánság, ami elveszi az ember békességét, nyugalmát. Belső gyötrelmek, sötét gondolatok, félelmek, amivel a Sátán gyötör. Mert ez a szolgaság a Sátán szolgasága. Egyszer már kint voltál ebből egészen. Hogy jutottál vissza? Hogy megtett érted Isten mindent! Megváltott, kifizetett érted mindent!
Mit jelent most számodra a kereszt? Mert ez az ár, amin kihozott az Úr. Úgy felmelegszik az ember szíve, amikor időnként újra valóság lesz a kereszt. Mikor járta át utoljára a szíved a kereszt csodálatos üzenete? Rettenetes lenne, ha számodra megszürkült volna már a kereszt. Ez a vádbeszéd első mondata. Hogy Istennek mibe került, hogy Jézusnak mibe került, – mit számít ez neked?! Talán hirdetni is tudod, mondani is, de senkinek nem járja át a szívét. Magam hallom, hogy üresen konganak a szavak.
Mit jelent neked a kereszt, és ez a szó, hogy “Megváltottalak”? Ezt az egy szót szeretné most újjátenni számodra az Úr, hogy “Megváltottalak!” Gondoltál-e már arra, mi lett volna veled, ha nem jön Jézus? Ha nem lett volna a kereszt! Ki tudja, milyen tönkrement életed lenne azóta. Talán folyton panaszkodnál. Gondold el, mi minden történt már veled, mennyi nehézségen mentél keresztül. Mi lett volna veled, ha mindez úgy ér, hogy nincs Jézusod, nincs Megváltód? Ez az első vádpont: “Hiszen felhoztalak téged Egyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak.”
Isten vádbeszédének a következő tétele így hangzik: “Előtted küldtem Mózest, Áront és Máriát!” Röviden így szeretném mondani, hogy vezettelek. Emlékszel-e arra, hogy életed első idejében hogyan vezetett az Úr? Van egy másik vádbeszéd a Bibliában. Jerémiás fogalmazza meg: “Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretére” (Jer 2,2a). Már nem emlékszel, amikor az első nehézségeken keresztülvezetett az Úr? Hogy megáldotta az első bizonyságtételedet. “Amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön” Jer 2,2b). Vezetett a családod puszta földjén, és boldog voltál. Isten emlékszik, és szeretné, ha most te is emlékeznél. Emlékezz az első bizonyságtételedre, amikor remegve mondtad ki a nevét valahol, és utána a torkodban dobogott a szíved az örömtől. Mindenki gúnyolt, de tudtad, hogy boldog ember vagy. Emlékezz, mennyire boldog voltál, amikor megismerted vezetését. Emlékezz, amikor mindenben kérdezted, amikor ragaszkodtál Hozzá, és kézenfogva jártál Vele. Emlékezz mátkaságod szeretetére, mikor szíved egészen az Övé volt. Követted a be nem vetett földön.
Talán egyedül voltál az Úré sok ember között. És soha nem voltál egyedül: “Szent volt Izráel az Úrnak, az Ô termésének zsengéje, akik emésztik őt, mind vétkeznek, veszedelem támadt rájuk, azt mondja az Úr. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?” (Jer 2,3-5). Elidegenedtek tőlem. Már olyan neked Isten, mint egy idegen? Olyan a szava, mint egy idegen szava? Testvér, hogy tudtál így elidegenedni? Újra megfogott a világ, a régi, a szemét, a semmi?
Isten mondja a vádbeszédet: “Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, ahol nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott?” (Jer 2,6). Vajon kérdezed, hol van az Úr? Emlékszel, minden nehéz milyen könnyű volt akkor? Elmondja itt az Ige a nehezeket, amik a szomjúságnak és halál árnyékának földjén voltak. Emlékszem, amikor megtértem, előtte volt Budapest ostroma, és valóban egész Budapest halál árnyékának a földje volt. Összeomlott házak, rengeteg nyomorúság, és közben egy boldog ember járt az Úrral. Hová lett ez a boldogság? Az Úr nagyon világosan emlékeztet. Szeretném, ha kicsit gondolkoznál ezen a vádbeszéden, amely feléd hangzik.
Így mondja az Ige: “Előtted küldtem Mózest, Áront és Máriát.” Voltak akik előtted mentek, és akkor becsülted őket. Akkor szeretted a vezetőidet. Akkor nem kritizáltad minden mondatukat és lépésüket. Akkor fölnéztél azokra, akik az Úréi voltak. Emlékszem, hogy föl tudtam nézni azokra, akik már előbb jártak az Úrral. Akkor minden hívő ember egy csoda volt, és nem próbáltam hibát keresni bennük. Milyen rettenetes büntetése lett Áronnak és Máriának, mikor Mózes ellen fordultak. Nem veszed észre, hogy bélpoklos lettél? Hogy mered Isten szolgáit kritizálni?!
Akit Isten egyszer felhasznált, arra soha nem merek mondani semmit. Aki egyszer Isten eszköze volt, akit előtted küldött, aki előtted volt az Úré, hogy van bátorságod kritizálni? Nem tudom, nem lettél-e már nagyon régen bélpoklos? Nem az-e a bajod, hogy visszatértek régi bűneid, hogy előtted már nincs tekintély! Valahol azt olvastam, hogy amikor ez a világ buktatta Istent, attól kezdve minden tekintély bukott. A mai gyerekeknek nem létezik már tekintély. Kétségbeejtő volt, mikor a méltóságok is nullává váltak. Amikor már nem volt igaz, hogy tiszteld a felsőbbséget. A pedagógusok kezdtek kétségbeesni, mert nem volt tekintély az iskolákban. Az Istentől lefele minden tekintély sorban bukik. A szülők odajutottak: nem bírok a gyerekkel, mert elkezdődött a “mindent szabad”. Nem szabad rászólni a gyermekre, mindenkinek minden szabad. Te is benne vagy? Te sem átallod a méltóságot gyalázni? Te is kimondod minden tekintélyre, hogy nulla, semmi? Kimondod azokra, akiket Isten előtted küldött?
Lehet, hogy a világi hatalmasságokat is sok mindenben előtted küldte, – tiszteled-e őket? Az Úr nem vezet, ha nem figyelsz azokra, akik előtted jártak, akik hirdették neked az Isten beszédét. Akik az Igén keresztül szólnak, és akik élő szóval szólnak. Isten most azt mondja neked, hogy emlékezz! Emlékezz, hogyan vezetett az új életed elején. Most pedig nagyon sokszor süket maradsz a legjobb igehirdetésre is. Nem kapsz rajtuk keresztül semmit, mert nem is szereted úgy igazán sem a lelki vezetőket, sem a testvéreket. Mindenki fölött állónak érzed már magad. Hová lett az örömöd? Akkor mindent elviseltél Jézusért. És emlékszel, hogy akkor átélted Isten csodáit. Megértetted, amit cselekedett körülötted. Mennyire nyitva volt a szemünk és a szívünk arra, hogy lássuk az Urat. A legkisebb dolgokon keresztül beszélt velünk Isten. Bár eszedbe juttathatna most mindent, amikor még Vele jártál a be nem vetett földön, amikor még szent volt neked az Úr, amikor még szeretted Ôt.
A harmadik, amit mond az Úr a vádbeszédben: “Emlékezzél csak, mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.” Röviden így fogalmaznám, hogy megáldottalak. Ez a védtelen nép vándorol a pusztában. Bálák elhívja Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Izráel nem tudta, mi folyik körülötte, csak az Úr tudta. Annyi minden van, amiről tudom, hogy az Úr megáldott, és annyi minden, amiről nem is tudom. Sokszor nem is tudjuk, milyen veszedelmek fenyegetnek bennünket. Majd egyszer az Ô országában látjuk meg, mennyi mindentől védett meg az Úr.
Testvér, bizonyos vagy Isten védelmében? Ha csak elmondanám, hogy ezen a helyen mit koholt ellenünk Bálák. Itt már régen nem volna szolgálat, ha Isten védelme nem lenne fölöttünk. Ha nem lenne igaz, amit az első időkben mondott az Úr, hogy tűzfal lesz körülöttünk. Olyan sokszor mondtam, mikor a legveszedelmesebb idők voltak, hogy aki beléphet ezen a tűzfalon, az hadd jöjjön.
Hosszú volna elmondani, csak egyet hadd mondjak. Egyik munkásőrnek a rokona készült ide csendeshétre, és megkérdezte a parancsnokot, jöjjön-e? Azt felelte, hogy nyugodtan jöhetsz, azt a házat az Isten védi. Akkoriban akarták megvenni házunkat a parancsnokság számára. Az Úr megakadályozta. Hogy hogyan, csak a mennyben derül majd ki. Mi, tökéletes védelemben éltünk itt. Nem tudtuk, mit koholt Bálák, hogyan tervezte örök vesztünk.
Emlékezz azokra a helyzetekre, amikor világosan tudtad, hogy most az Úr védett meg. Láthatatlan karok vettek körül, és védelmeztek. Valaki azt mondta: a nyugati országokban nem teszik a királyi koronát páncélszekrénybe. Egy asztalra van kitéve, mindenki hozzáérhet, le is törhet belőle. De magaszfeszültségű áram fut körülötte, jaj annak, aki hozzáér, örökre béna marad a keze. Isten gyermekei körül ebben a világban Isten magasfeszültségének a védelme: “Aki titeket bánt, az Ô szemefényét bántja” (Zak 2,8b). Mersz félni, és gyáva lenni, amikor az Úr ezt mondta? Emlékezz, mit koholt Bálák, és hogy mit mondott aztán az Úr az Ô népére Bálámon keresztül!
Hallod Isten vádbeszédét? “Én népem! Mit vétettem ellened?” És aztán jön a szomorú mondat. Talán ugyanezt írja le Ézsaiás: “Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ô szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen. Felásta és megtisztította kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot épített, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!” (Ézs 5,1-2). Isten azt várta, hogy majd csodálatos gyümölcsöt teremsz, azok után, amiket tett veled. Azt várta, hogy olyan emberré leszel, akin keresztül emberek százai találják meg az Urat. Isten ezt várta. Hol és hogyan kellett volna jó szőlőt teremned? Nagyra vagy azzal a pár kis sovány, vad szőlővel is, amikor mondogatod, hol tettél bizonyságot. Aztán pár nap múlva rájössz, az sincs sehol, mert az is vadszőlő volt.
Vajon átéled-e most Isten szívének a szomorúságát, amiért mindezt elmondhatja? Testvér, Isten tudott várni! Emlékezz a terméketlen fügefára, akin a vincellér megkönyörült. Lehet, hogy te is csak azért lehetsz itt, mert a mennyei vincellér könyörgött, hogy hagyj békét még ebben az évben néki.
Nézz ma szembe azzal, amit az életed terem. Az nem ilyen vadszőlő? Értsd meg, Isten türelme nem végtelen! A kegyelem tart egy ideig, az Istentől rendelt ideig. Aztán jön az ítélet. Ézsaiás könyvében ezt is olvassuk: “Azért most tudatom veletek”. Nem tudom értitek, ezt a komoly bírói formát, ahogyan elmondja, “hogy mit teszek szőlőmmel;” Most már nem kérdés, nincs mentenivalótok, be van fejezve. “Elvonszom kerítését, hogy legeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék. És parlaggá teszem; nem metszik és nem kapálják meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A Seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ô gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, és ím lett jogorzás; és irgalomra, s ím lett siralom!” (Ézs 2,5-7). Jó volna ezt az Igét nem elengedni a fülünk mellett. A jó Igéknek csak örülünk, de az ítélőt a hátunk mögé vetjük.
Lehet, hogy amiben most vagy, az már siralom. Már kiszáradtál, már igaz az, hogy parlag vagy, amit nem szántanak, amire nem adnak esőt. Vegyük halálosan komolyan, amit itt sorban mond az Ige. “Nem metszetik” – lehet, már nem ítél az Ige, nyugodtan végigülöd az alkalmakat. Mindig félelmetes nekem, ha valaki azt mondja, hogy olyan jó volt ez a hét. Már nem metszetett, nem ítéltetett. Minden szőlővesszőt, amelyik terem, megtisztítja a gazda, hogy több szőlőt teremjen. Nagyon vigyázz, mi lesz veled!
“Elvonszom kerítését!” Talán történtek már veled olyan dolgok, amik azelőtt soha. Mintha nem lenne már védelem körülötted. “Parlaggá teszem! Tövis, és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy esőt rá ne adjanak.” Már fölveri a tövis, már nem fáj a bűn, már nyugodtan mondod és csinálod, kibírod. Jaj, ha Isten elveszi a kerítést!
Lehet, hogy azt mondja most a gazda: “Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: és ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Lk 13,8-9). A Jerémiás 2-nek is megvan ez a folytatása, amit az előbb olvastam: “Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, amelyek nem tartják a vizet” (Jer 2,13). Talán próbálod keresni, csendességben lenni, imádkozni, de nem megy. Nem jön a víz. “Vajon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton” (Jer 2,17). Nem szabad úgy Igét hirdetni, hogy kihagyjuk az ítéletet. Istennek nem igaz bizonyságtevője az, aki elhallgatja az ítéletet.
Isten ma szeretne veled beszélni. Ha most sem hallgatsz rá, jön az ítélet.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy a vádbeszédben minden igaz. Bocsáss meg, hogy olyan sokszor nem emlékszem, és nem is akarok emlékezni. Kérünk, könyörülj rajtunk, áldd meg ezt a napot, hogy tudjunk emlékezni. Igéd hadd törhesse igazán össze a szívünket, hogy kegyelmezhess. Hiszen ezért hoztál ide. Kérünk, légy közel hozzánk!
Ámen.