“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA KEVÉSBÉ ISMERT FÉRFI ALAKJAI (1/5)
Simon mágus
“És Filep lemenvén Samária városába, prédikálta nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. És lett nagy öröm abban a városban.
Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt, és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván: Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket. De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára, és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti, megkeresztelkedtek mind féfiak, mind asszonyok. És Simon maga is hitt és megkeresztelkedvén Fileppel tartott; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodott.
Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten igéjét, elküldték azokhoz Pétert és Jánost; Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szentlelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk, vetették és vettek Szentlelket.
Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szentlélek, megkínálta őket pénzzel, mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szentlelket vegyen. De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető. Nincsen néked részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt. Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja. Mert látom, hogy te keserűséges méregben, és álnokságnak kötelékében leledzel.
Felevén pedig Simon monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön. Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak igéjét, megtértek Jeuzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálták az evangéliumot.” ApCsel 8,5-25
Imádkozzunk!
Uram, hadd adjunk most hálát, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy ítélni és tisztítani szeretnél bennünket. Tedd késszé szívünket, hogy igazán meghalljuk, amit mondasz. Áldd meg számunkra ezt az órát, hogy szólhass hozzánk. Köszönjük, hogy gyógyítani, szabadítani szeretnél bennünket, boldog, szabad szolgáiddá formálva. Áldd meg így az Igét számunkra.
Ámen.
Valaki egyszer azt mondta, azért nem akar hívő ember lenni, mert a hívő élet nagyon unalmas. Azonnal azt válaszoltam, hogy a legérdekesebb és legizgalmasabb élet, ami ezen a földön létezik. Ha olvassuk a Cselekedetek könyvét, látjuk, hogy tele van történésekkel. Nem tudjuk, a következő pillanatban mi történik.
Az előző részekben leírja a Biblia a nagy ébredést, sokan megtalálták Jézust, kitöltetett a Szentlélek. Aztán az történik, hogy Istennek egyik legkomolyabb követét, Istvánt, megkövezik. Majd nagy üldözés támad Jeruzsálemben. Közben minden mögött ott van Isten keze. A hívők szétszórattak, menekültek Jeruzsálemből, Samáriának és környékének vidékeire térnek. Filepről pedig azt mondja az Ige: “Lemenvén Samária városába, prédikálja nékik a Krisztust.”
Az Apostolok Cselekedetéről írott könyv elmondja az Úr Jézusnak a Szentlélek által történt cselekedeteit. Ézs 53,10-ben mondja Jézusról az Ige: “Napjait meghosszabbítja”. Ez az Ô meghosszabbított élete, amikor Jézus tovább él a Szentlélek által embereken keresztül. Legyőzhetetlen élet van ezekben az emberekben. Istvánt megkövezik ugyan, de a többiek széjjeljártak és hirdetik az Igét. Nem húzták be a nyakukat, nem mondták, hogy jaj, nem csináljuk tovább. Amit nagyon üldöznek, az csak erősebb lesz! Jó volna ezzel az erővel járni, mert ez az Isten akarata. Jézus meghosszabbított élete így jut tovább ebben a világban.
Jeruzsálemben csak annyi történik, hogy Isten beleteszi kezét abba a zsákba, amelyikben a mag van, és szétszórja. Isten így vet. A tanítványok együtt voltak Jeruzsálemben, jól érezték magukat, de Isten belenyúlhat a zsákba és szétszórhatja őket. Óriási ajándék, hogy Isten veti a magot, a világosság fiait, szerte ebbe a világba. Nem kell megijedni, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy máshová kell mennem.
Filep körül rögtön ébredés támad. A jó mag terem, sokasodik! Csodálatosak Istennek útjai. Lehet, hogy a tanítványok azt gondolták, rettenetes, ami velük történik. Buta, kicsi emberi ész! A legjobb dolog történik. Bár ez a legyőzhetetlen erő lenne bennünk is, amelyik nem ijed meg, ha pillanatnyilag úgy látszik is, hogy mindennek vége. Az ember szívében hamar ott dobog a félelem: mi lesz most? De aki megtapasztalta, hogy “Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van”, az azzal a szemmel nézi tovább sorsa alakulását, hogy mögötte ott van egy hatalmas kéz. Az üldöztetés, szétszóratás semmit nem ártott Isten ügyének, csak használt. Filep ott is prédikálta a Krisztust. “A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedett.”
Isten nagyon sok gyermekének az a baja, hogy nem engedi magát kiszórni, azért nem lesz ébredés. Filep Istentől rendelt helyére került. Jeruzsálemben is megáldhatta volna Isten, de nem úgy, mint a Tőle rendelt helyén, ahol felszántott életű emberek voltak. Filep semmi különös dolgot nem tett, csak hirdette az Igét és az emberek körülötte figyeltek, hallottak és láttak. Látták a jeleket, hallották az Igét és hittek. Megint csupa történések – hol van itt unalmas élet? “Sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. És lett nagy öröm abban a városban.” Ahol Isten Igéje erővel, hatalommal hirdettetik, ott ez a nagy öröm jelentkezik.
Egy Simon nevű embert látunk itt, akiről azt mondja az Ige, hogy már előbb gyakorolta az ördögi tudományt. Mit jelent ez? Amint a magvető példázatában a búza közé hamis búza is kerül, úgy, ahol Isten Igéje hirdettetik, mindig ott van a hamis is. Simon mágus sok csodát tett, csak más erővel. Az ördögi tudomány nem isteni tudomány. Simon más hatalmasságnak volt a szolgája, csodái mögött más volt a cselekvő. Ebben a világban mindig együtt van Isten munkája, és vele párhuzamosan az ördög munkája. Mindkettőben erők jelennek meg, történések vannak, mégis nagyon különböznek.
Mit jelent ez a szó, hogy mágus? Mágikus erő, ördögi, démoni erő. Ne gondoljuk, hogy ilyen nem létezik. Sokan azt gondolják, ilyen dolgok csak a középkorban voltak. Testvérek, soha erősebben nem jelentkeztek, mint manapság. Az a világ, amelyik elfordul Istentől, belekerül a Sátán rabságába. Itt is látjuk Isten papja mellett az ördög papját. Két dolgot szeretnék mondani, amiről fel lehet ismerni. Simonról így mondja az Ige: “Elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván.” A hamisnak az első ismertetőjele, hogy magát nagynak állítja. Filepről azt mondottuk, hogy Jézusról beszélt, Jézust hirdette. Ugyanezt tette Péter és János, amikor a templomban meggyógyították a sántát. Péter azt mondja: “Mit néztek mieránk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy ez járjon?” (Jn 3,12). Szinte haragosan mondják: mit néztek ránk, nem rólunk van szó. Később Pál is megszaggatja ruháit, mikor áldozni akarnak neki. És elmondja: “Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk.” (ApCsel 14,15). Ne velem foglalkozzatok, nem én vagyok az érdekes! Keresztelő János is mondotta: kiáltó szó vagyok a pusztában, ne velem foglalkozzatatok. Magát senkinek mondta. Azt figyeljétek, amit mondok, ne engem.
Az első nagyon nyilvánvaló tünete annak, ami nem Istentől való, hogy magát valami nagynak állítja. Figyeljétek meg, amikor emberek mondják: nekünk kegyelmi ajándékunk van. Hol vagytok ti még tőlünk? Ha egyszer füled lesz a hallásra, azonnal kihallod a bizonyságtételből, – ez magát mondja. Hamis búza, nem igazi! A második jele, amikor Péter és János jönnek, és Simon mágus megkínálja őket pénzzel. Mert látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szentlélek. Hamis látás. A Szentlélek nagyon sok helyen adatott kézrátétel nélkül. Simon megszokta, hogy csak a mágikus cselekményt látja, azáltal történik valami. Itt is a kézrátételt látja. Azonnal azt mondja: “Adjátok nékem is ezt a hatalmat.” Komoly áruló jel: a hatalmat nekem! Hajlandó vagyok fizetni érte, pénzt, böjtölést, cselekedetet. Istenem, megfizetem, csak hatalmat adj nekem. Mind-mind világos áruló jel, amelyik más forrásból származik. Nagyon sokszor mi is fizetni akarunk Istennek, csak adjon nekünk valamit.
Egy furcsa mondatot olvasunk az Igében: “Simon maga is hitt, és megkeresztelkedvén Fileppel tartott.” Hogy tud hinni egy olyan valaki, aki az ördög hatalma alatt van? Létezik ilyen, hogy hitrejutott és megmaradt az ördögi kötelékekben? Hiszen úgy tudjuk, hogy amikor valaki hitrejut, minden megváltozik. Simon mágusnál semmi nem változott. Ô hitt, megkeresztelkedett, és maradt az ördög szolgája. Szeretném ezt a tévedést az Ige alapján nagyon világosan megértetni. Lehet, hogy valaki hisz, beszél Jézusról, talán mondja is, hogy hívő, de legbelül nem változott semmi. Megdöbbentő tény ez. Fileppel tartott, közösségben volt vele, egy gyülekezetben. A hívők között, akik együtt járnak, együtt imádkoznak, együtt szolgálnak, lehet egy ember, aki az ördög szolgája? Ott voltak nagy örömben azok, akik hitrejutottak, megkeresztelkedtek, és Simon mágust ez sem mentette meg attól a hatalomtól, amiben volt. Megkeresztelt emberek együtt vannak, és van közöttük valaki, – jaj de rettenetes lenne, ha te volnál az az ember, – aki együtt van a többivel, és közben olyan kapcsolatai vannak, amiről senki nem tud.
Egyszer minden kiderül, mint ahogyan itt is egy pillanat alatt leleplezte magát Simon mágus. Már nemcsak Filep volt itt, hanem Péter és János is. Megerősödött Isten Igéje, Szentlelket vesznek emberek, és Simon kimondja: “Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szentlelket vegyen.” Milyen jól tudták a tanítványok, hogy nekik semmi hatalmuk nincs, ők nem bírnak és nem rendelkeznek semmi hatalommal. Aki az Úr Jézusé, azzal Isten rendelkezik, nem pedig saját maga.
Talán most már megértitek, hogyan lehet megkülönböztetni a hamisat az igazitól. Isten gyermeke egyre kisebb lesz, egyre kevesebbet gondol önmagáról. Egyre jobban tudja, hogy ő kicsoda, de egyre nagyobbnak, csodálatosabbnak, hatalmasabbnak látja az Urat. Péter világosan megmondja, amikor a sánta meggyógyult az Ékes kapunál: “Mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy járjon. …Az Ô nevében való hit által erősítette meg az Ô neve ezt, akit láttok és ismertek; és a hit mely Ôáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.” (ApCsel 3,12,16).
Isten kezében te csak eszköz lehetsz. Az ördög akar hatalmat adni, amivel majd rendelkezel. Simon mágusnak ez a mondata mindent elárul. Isten olyan körülményeket teremt, hogy lelepleződik Simon. Péter kimondja, amit eddig ő sem tudott: “A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető. Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban; mert a te szíved nem igaz Isten előtt. Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja. Mert látom,” – most már látja Péter, – “hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.” Térj meg, és szabadulj meg! Simon mágus, te hittél, de nem tértél meg.
Szeretném megkérdezni: megtértél-e álnokságodból, gonoszságodból, az indulatoskodásodból, a keserűséges méregből? Nem neked mondja most Isten ezt a mondatot? Nem téged leplezett le Isten ebben az állapotodban, hogy otthon milyen mérges, indulatos tudsz lenni? Bárcsak felismernéd, hogy rólad van szó. Térj meg hát, mert azt mondja az Ige, hogy kötelékek vannak rajtad, az ördög kötelékei. Nem igazán vagy az Úré, nem szabadultál meg a régi természetedből. Bár Isten ujja rád mutatna ebben a pillanatban, és neked mondaná, hogy térj meg!
Legalább megijedsz-e úgy, mint Simon mágus, aki azt mondta: “Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön.” Elveszel Simon mágus! És a pénzed is veled együtt vész el. Hiába voltál a hívők között, hiába tartottál Fileppel, ha nem szabadulsz az ördög rabságából, kötelékéből, amik fognak, reménytelenül elveszel. Sohasem mondhatod majd, hogy neked ezt nem mondták.
Amikor a Szentlélek kitöltetett, Péter azt mondja: “Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38). A keresztségről azt mondja a Biblia: “Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ô halálába keresztelkedtünk meg?” (Róm 6,3). Nem a külső forma a lényeg, sok a víz, vagy kevés, hanem amit jelképez. Kívánok meghalni az óemberem, a természetem számára, és kívánom, hogy éljen bennem Krisztus. A keresztségnek ez a lényege. A bemerítés annyit jelent: megfullad az óember és kijön a vízből az új.
Eljutottál-e már oda, hogy szabadulni kívánsz az óemberi természetedtől? Az anyagiasságtól, a hatalmi, és dicsőségvágytól, attól, aki vagy? Eljutottál már ide, hogy térj meg és keresztelkedj meg, és veszed a Szentlélek ajándékát? Vigyázz, mert a hívő testvérek között is el lehet veszni.
Nem tudom, látjuk-e ma az első férfi arcképben a saját arcunkat? Vizsgáld meg az életedet, milyen kapcsolatban vagy az ördöggel? Simon így kérte: imádkozzatok ti érettem az Úrhoz. Ebbe a házba nem tud senki úgy belépni, hogy ne imádkoznánk érte személy szerint. Most azért szeretnénk imádkozni érted, hogy kiderüljön minden, ami az életedben van, – minden.
Imádkozzunk!
Uram, magunkért és egymásért szeretnénk imádkozni. Az, hogy idejöttünk, az sem ment meg minket. Itt is el lehet veszni, el lehet kárhozni. Senki más nem ment meg, egyedül Jézus, Aki a kereszten életét adta értünk. Könyörülj rajtunk, hogy úgy juthassunk Jézushoz, hogy nemcsak bűnbocsánatot, hanem szabadulást is kaphassunk.
Köszönjük Úr Jézus, hogy a kereszten a kígyó fejére tapostál. Köszönjük, hogy a Szabadító Jézust várhatjuk. Kérünk, Urunk, add nekünk Jézusban a győzelmes életet.
Ámen.