“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN PERE (5/5)
Alázatosan járj
“Alázatosan járj a te Isteneddel.” Mik 6,8
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy megszólíthatunk. Hogy újra kérhetünk, áldj meg bennünket, és áldd meg számunkra Igédet. Köszönjük, hogy meg akarsz szólítani minket. Kérünk, mondj még el mindent, amire szükségünk van, hogy amit elkezdtél bennünk, azt be is végezhesd, nagy neved dicsőségére.
Ámen.
Tegnap azt mondottuk, hogy Jézus az út, a lelki út. Ne felejtsük el, még testben vagyunk. Nekünk testi úton is kell járni, valóságos utakon. Ha Jézus bennem van, akkor Istenhez is, emberhez is belülről Jézus az út. De vannak útjaink, amiket ezen a földön, testben kell járnunk. Ha az Ige testről beszél, nemcsak a hústestről van szó, hanem az óemberről is. Mi testtől született test vagyunk. “Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.” (Jn 3,6). Különbség van a kettő között. Az eredet a fontos.
Nekünk testben is kell járnunk. Lesznek útjaink, amit a földi lábunkkal kell, hogy érintsünk. Ez az óriási lehetőség, hogy amíg testben vagyunk, ezen a földön élhetünk. Olyan sokszor adok hálát az Úrnak, hogy azon a földön élhetek, ahol az Ô keresztje, a golgotai kereszt állt. Isten most azt szeretné megmondani, hogy ezen a földön hogyan járjak.
“Alázatosan járj a te Isteneddel.” Ha Jézus igazán él benned, ha igazán Ô a minden számodra, akkor az Ô Istene a te Istened. Jézus, feltámadása után azt mondta Máriának: “Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,17b). Eddig mindig csak azt mondta Jézus, hogy az én Istenem, vagy, az én Atyám.
Milyen nagy ajándék, hogy ezzel bocsát el bennünket az Úr, hogy “Alázatosan járj a te Isteneddel.” A földi útjaidról beszél, amit ezzel a lábbal jársz meg még ezen a földön. És azt mondja, hogy azokat a te Isteneddel járd. Az Ige a házasságról mondja azt: “Lesznek ketten egy testté” (Ef 5,31b). Azt mondtuk, hogy az Úrnak felesége az Ô népe, az övéi. A kettő egy. Isten egynek lát téged Jézussal attól a pillanattól kezdve, ha igazán ott van benned, és ha igazán az Övé vagy. Ha egészen odaadtad magad, Isten nem kettőt lát, a benned levő Jézus egy veled. Szeretnél-e egy lenni a benned levő Jézussal? Akarod-e, vállalod-e, hogy úgy gondolkozz, ahogyan Ô gondolkozik. Ezt várja tőled az Úr, ha odaadtad magad, hogy teljesen egy légy vele. “Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ôvele” (1Kor 6,17). Nem kettő már, hanem egy. Úgy gondolsz-e most az Úrra és magadra, hogy eggyé lettünk ketten? Isten most nem magamban lát, mindig Jézuson keresztül, mindig Vele. Ô az, aki bennem él. Egészen eggyé lehettem Vele.
Viszont ott van a másik, a test. Nemcsak a hústestem, hanem a testi emberem, akit úgy hívunk, hogy Én. Egyszer így beszéltünk erről, hogy aki az Úrral egyesül, annak Krisztus-tudata van. Mindig Jézust tudja magában, nem önmagát. Az én tudat helyett Krisztus tudat, egynek tudom magam Vele. Jó volna, ha elválasztanád magadtól teljesen a testet, az óembert, a régit. Nem vagyok vele azonos. Ez a legdöntőbb dolog, hogy kivel kívánsz eggyé lenni? Még mindig vállalod, szereted és félted magadat? Vagy átléptél a másik oldalra, és az Úrral vagy egy. Hozzá tartozom. Az Ô ellensége az én ellenségem, és soha többé nem akarok egyetérteni az óemberemmel, aki mögött a Sátán áll. Rajta keresztül lép be az ellenség az életünkbe. Legközelebbi szövetségese az óemberünk.
Már beszéltünk róla, hogy az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne. Minden engedetlenséged az ördögnek enged. Az engedetlenséggel az Úrral való egységet tagadjuk meg, és újra az ördöggel való egységet vállaljuk. Sokszor nagyon könnyen vesszük, ha engedetlenek vagyunk. Nem tudod, ki jön be azon keresztül. Két úr van, vagy az Isten az Úr, vagy a másik hatalom, a Sátán az úr. “Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái?” (Róm 6,16a).
Ne engedelmeskedj a testnek, az óembernek, és mögötte az ördögnek! Ha nem veszed halálosan komolyan az Úrnak való engedelmességet, észre sem veszed a csendes uralomcserét. Két úrnak nem szolgálhatsz! Ezen az utolsó mondaton keresztül nagyon komolyan felszólít az Úr, hogy engedelmeskedj és “alázatosan járj a te Isteneddel” a gyakorlatban, a lábaddal, lépésről-lépésre. Azt mondja az Ige: “Meggondolván, mi légyen kedves az Úrnak.” (Ef 5,10). De nemcsak a lépéseidben, hanem az egész életed történéseiben engedelmeskedj. Lehet, hogy hazamégy, és már az első történés az lesz, hogy beengeded az ellenséget.
Amikor szolgálatról jövök haza, ahol győzelmet, áldást adhatott az Úr, útközben mindig arra gondolok, akármi történt is közben idehaza: ha minden virágom kiszáradt is, mert nem gondozták, ha az összes nyúl megdöglött is, amíg odavoltam, akkor sem mondom, hogy nahát! De az ördög mindig talál valami olyat, ami eddig nem volt, és mikor hazaérek megint csak azt mondom, hogy nem tudtatok vigyázni!? És már bent is van az ellenség az óemberen keresztül. Már olyanokat mondok, amikért azután bocsánatot kell kérnem. Azért mondom ezt, mert hazafelé mentek, rövidesen átlépitek otthonotok küszöbét, és ki tudja mi mindennel találkoztok. Ezért kéri az Úr nagyon sokszor és nagyon komolyan: “Maradjatok én bennem…Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt” (Jn 15,4a 5). Az ördög mindent megrendezett már, ami téged otthon kiborít majd. Bár eszedbe jutna, hogy most maradj Benne, ne engedd, hogy a test, az óember előjöjjön. Jézussal tedd meg az első lépést hazafelé. Állj meg a küszöbnél, hogy Ôt engedd előre!
Az Úr annyi mindenhez hasonlította magát. “Én vagyok az ajtó” (Jn 10,9a). Minden ajtón amin ki és bemégy, gondolj Jézusra. A kenyérrel is így kapcsolta össze magát Jézus. Amikor kezedbe veszed, gondolj Jézusra. Olyan sok gyakorlati dologgal összekapcsolta önmagát, azért, hogy eszünkbe jusson. Mert ez a parancs: “Járj a te Isteneddel!” A Bibliában a járás az életvitelemet jelenti, a hétköznapi dolgaimat. Van még egy szó, ami a legnehezebb ebben, hogy “Alázatosan.” Olyan sokszor elmondtam, hogy ez a legnehezebb. Ha buktam, nagyon alázatos tudok lenni. De ha Vele járok, abba a veszedelembe kerülök, hogy naggyá leszek. Ha engedelmeskedem, és Ôt megtapasztalom, minden utamban naggyá leszek. Mindennel dicsekedsz, amit megértettél, megláttál, és már ott az ellenség. Már nem az alázat beszél belőled, és abban a pillanatban mindent elveszítesz, mert nem jársz alázatosan a te Isteneddel. Már becsapott az ellenség. Minden dolog, amiben nem vagyok alázatos, már Istennel szembeni engedetlenség, és olyan, mint a varázslás bűne. Abban a pillanatban elvesztem az örömömet is. Elég egy mondat, és vége az örömnek. Olyan nagy örömmel kezdtem el a napot, valakivel találkoztam, valamit mondtam, és egyszer csak minden elromlott.
Nem tudom, valaha tapasztaltátok-e, hogy Isten Szentlelke milyen érzékeny? Jó volna vigyázni lépéseinkre, hogy alázatosan járjunk Jézussal. Egyszer így mondta nekem az Úr, hogy áron is vedd meg az alkalmat a megalázkodásra. Jó volna észrevenni az alkalmat és megvenni. Mert Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállani. Amennyit te alább szállsz, annyit növekedik benned Jézus. Amikor meglázkodsz, egyszer csak azt érzed, hogy nagy-nagy öröm tölti be a szívedet.
Annyi alkalom van, amit elmulasztunk, amikor utána tudom, most lett volna alkalom a megalázkodásra, hogy hatalmasan megerősödjek a belső emberben. Jó volna keresni, és az Úrtól kérni az alkalmat a megalázkodásra. Áron is megvenni az alkalmat, mert sokszor sokba kerül. Az óemberem halálába kerül. De növekedik az új életed már ezen a mai napon. Ha eggyé lettél az Úrral, akkor ennek a kapcsolatnak, ennek az életnek növekednie kell. Ennek az egyetlen komoly feltétele, amit te tehetsz, mert hiszen Ô a növekedést adó Isten, hogy alázatosan jársz a te Isteneddel!
Egyszer olyan megrázó volt, mikor azt mondta az Úr, hogy ördögi kevélység, ördögi gőg. Vigyázz, vigyázz! Ôrizd jól a lelkedet! Engedj Istennek már az első lépésnél. Hívő életem elején valaki azt mondta, hogy nagyon fontos, hogy hívő életednek első idejében engedelmesen járj az Úrral, mert akkor ez végig megmarad. Akkor megismered az engedelmesség örömét. Nem keserű kötelességnek tartod, és elkezdődik a növekedés.
Az engedelmes hívő ember pár hét alatt többet növekszik, mint más 10-20 év alatt. Lehet, hogy átélted már, elhagytak azok, akik sokkal később tértek meg. Ismerek olyan fiatal hívőket, egy évesek sincsenek még, de ha ideállítanám őket azt mondanátok, hogy honnan van ez ezeknél? Ha valóban adott most neked az Úr új kapcsolatot Vele, és ez valóság, ne öld meg Ôt magadban. Valaki azt mondta, hogy a bennünk levő Jézus sokkal többet szenved, mint a test szerinti Jézus a kereszten. Sokkal többet szenved tőlünk, mint amit láthatsz ott a kereszten. Jó volna eldönteni, hogy ami rajtam múlik, mindent meg akarok tenni, azért, hogy alázatosan járjak az én Istenemmel.
Eljutottunk a per végéhez. Jó volna világosan megérteni, hogy mit kíván tőled az Úr. Ô mindent megtett, – mindent. Engedd Ôt szabadon élni, hogy Ô növekedjen, és te alább szállhass. Jó volna, ha odaírhatná most a szívedbe, és az elkövetkezendő idő fölé, hogy alázat, alázat, alázat. Alázat a férjeddel szemben, a gyermekeddel szemben, a gyülekezettel szemben, a szomszédok között és mindenütt.
Jézus azt mondja tanítványainak: “Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 11,29). Ha Vele egyesültél, akkor szelíd és alázatos szívű vagy. Nehogy elkapjon valahol újra az ördögi fölény, és az ördögi kevélység.
A mai napon ki növekedik benned? Jó volna minden este odaállni az Úr elé és megkérdezni, hogy ki örült ma bennem, és ki szenvedett?
Az élet kicsi napokból áll. Milyen jó volna, ha minden napot ezzel a nagy örömmel zárnád, – hogy egyszer majd az utolsó napot is ezzel zárhasd, – Ô növekedett, én alább szálltam.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy megmondtad most, hogyan tovább. Köszönöm, hogy Te vagy az út, Te, aki szelíd és alázatos szívű vagy. Köszönöm, hogy élni kívánsz bennem. Segíts, hogy ne bántsalak meg.
Kérünk, hogy áldd meg az előttünk levő utat. Hadd járjunk a mi Istenünkkel minden dologban alárendelten, akaratod szerint. Olyan jó volna már ma elkezdeni itt, és soha sem abbahagyni, hogy Jézus hatalmasan növekedhessen életünkben, szolgálatunkban, családunkban, Isten dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. augusztus 22-26. Szolgálók hete.