“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ ÁLDÁS (1/5)
Kapcsolat az Úrral
“Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Róm 9,13
“Vigyázván arra, hogy Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnövekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek. Ne legyen senki parázna, vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt az áldást.” Zsid 12,15-17
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy Hozzád kiálthatunk az egész hét áldásáért. Urunk, Te tudsz egyedül áldást adni. Könyörülj rajtunk, hogy teljes szívvel várjunk, és Veled együtt minden áldásodat.
Ámen.
Szolgálatunkban minden az áldástól függ. Nem az ügyességünktől, nem a képességünktől, nem a szorgalmunktól, nem is a kegyelmi ajándékunktól, hanem egyedül az áldástól. A szolgálatunkban ezért a legfontosabb az áldás. Ha ez hiányzik, akkor minden hiába.
Jákób mennyire megtett mindent, hogy megkapja az áldást. Az elsőszülöttségi jog volt az áldás, azt kereste. Az elsőszülötté volt az Istennel való kapcsolat. Ez a legfontosabb a szolgálatunkban. Minden áldásnak az Úrral való kapcsolat a titka.
Sokáig nem értettem ezt az Igét, hogy: “Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Igazságtalanságnak éreztem. Meg kell értenünk, hogy ezek az emberek a Bibliában sokszor egy-egy embercsoportnak a jellemzői. Van Jákób-féle, és van Ézsau-féle ember. Jákób mindent megtett az elsőszülöttségi jogért, az áldásért. Az az ember vagy, aki mindenre képes az áldásért? Akinek egyetlen nagy vágya van, hogy áldott lehessen és áldássá lehessen? Ezt a fajta embert szereti az Úr és fel tudja használni.
Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát. Mást keresett, emberek tetszését, anyagiakat, dicsőséget. Ez a fajta ember nem felel meg Isten tetszésének. Csak kétféle ember van: Ézsau, vagy Jákób. Majd meglátjuk, Jákób mi mindent megtett a kapcsolatért, az elsőszülöttségi jogért. Mindenen keresztül ezt kereste. Ézsau ezt vetette meg.
Az áldás az Úron múlik. Az Ószövetségben megvoltak az elsőszülöttek. Az Újszövetségben az Ige az elsőszülöttek seregéről beszél. Jézus volt az Egyszülött Fiú, és elsőszülött lett sok atyafi között. Mindazok, akik befogadták Ôt, bekerültek az elsőszülöttek seregébe. “Mert nem járultatok megtapintható hegyhez,” – mondja az Ige, – “Hanem járultatok…Az elsőszülöttek seregéhez.” (Zsid 12,18; 23). Egy sereg lett az elsőszülöttekből. Minden gyermeke az Úrnak, aki Jézust befogadta, ehhez a sereghez tartozik. Állapítsd meg rögtön, hogy befogadtam Jézust, tehát odatartozom. De vajon mit csinálok az elsőszülöttségi jogommal? Mert ez a csodálatos lehetőségem van, hogy mindennél fontosabbá lehet számomra egy életen keresztül az áldás!
Malakiás 3,7-12 versekből olvasom az Igét: “Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja az Úr. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk Téged? A tizeddel és az áldoznivalóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.” Az áldásnak Isten szerint megvannak a feltételei. Itt elmondja az Ószövetségi feltételt. Hozzátok be a tizedet, engedelmeskedjetek az Úrnak. És egy komoly kérdés: “Vajon nem fogom-e rátok árasztani minden áldásomat bőséggel?”
Vigyázzunk, mert nagyon sok ember nem tette meg az ószövetségi minimumot. Megdöbbentő sokszor, mikor emberek ilyeneket kérdeznek: Egyéb járandóságaimból is tizedet adjak? Vigyáz arra, nehogy túlsokat adjon. És várja az áldást. Ne felejtsük el, az Újszövetség sokkal többet mond. Elmondja az Ige: Aki engem követ, annak úgy kell járnia, amint Ô járt. Úgy kell adnia magát, ahogyan Jézus adta, teljesen az utolsóig. “Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” Itt nem lehet spórolni. Ha valóban az elsőszülöttek seregéhez akarsz tartozni, nagyon komoly dolog, hogy úgy járj, ahogyan Ô járt.
Elsőszülöttségi jog, elsőszülöttségi kötelesség, hogyha Ô az életét adta érettetek, ti is kötelesek vagytok az életeteket adni atyátokfiaiért. Vajon az elsőszülöttek seregében élsz-e, akikhez járulnak azok, akik keresik az Urat? Benne vagy-e ebben a seregben, mert ez az áldásnak az első feltétele. Azért kereste Jákób annyira az elsőszülöttségi jogot, és azért nem volt megbocsátható, hogy Ézsaunak nem kellett, és megvetette. A mérték most Jézus. Valaki megkérdezte, hogy milyen métékig kell adni magamat? Valaki előttünk járt, Aki a mérték. Vállalod-e ezt a mértéket? Az Egyszülöttnek és az elsőszülötteknek a mértékét? Behozod-e azt, amit Ô vár tőled? Szentlelke mindig megmutatja, hogy most mit vár. Engedelmeskedsz-e ezekben az Úrnak? Akkor figyeld meg: nem nyitja-e meg az egek csatornáit, nem áraszt-e rád áldást bőségesen? A földeden áldás lesz, és mindenen körülötted, mert az Úr árasztja az áldást. Az Úr nem mértékkel adja az áldást és a Szentlelket, hanem mértéktelenül. Az Ô mértéke szerint bőségesen.
Megteszel-e mindent az elsőszülöttségi áldásért? Egyáltalán, Jákób vagy-e, vagy Ézsau, akinek anyagiak kellenek, aki egy tál lencséért eladta ezt a jogot? Magadnak, családodnak milyen áldást szeretnél? Gyermekeidnek jó állást, jó házasságot, jó körülményeket, vagy áldást? Kétféle ember van közöttünk is, vagy Jákób, vagy Ézsau.
Hogy milyen a bőséges áldás, azt a Biblia rögtön megmutatja az Újszövetségben, mikor az öt kenyeret megáldja és ötezer ember jól lakik belőle. Az áldás mindig annyit jelent, hogy a kicsiből nem nagy, hanem óriási nagy lesz. Péter egyetlen prédikációjára háromezer ember tér meg. Ez áldás! Nem ahhoz mérten jön az áldás, amim van, amit tudok, amilyen képességeim, vagy ajándékaim vannak. Mértéktelenül jön. Az a kérdés, leszel-e olyan ember, aki várja az áldást? Mi egyet várunk, az Ô áldását, és ezért az egyért mindent érdemes megtenni.
Valahol olvastam, hogy nagyon nagy akadály, amikor mértéket szabunk az áldásnak. Építettünk egy termet, és most az a mérték, hogy megteljék. Amikor a nagy református templomokat látom az országban, arra gondolok, ezeknek az embereknek volt hitük. Akkora templomokat építettek, hogy ezrek férnek bele. Ilyen mértéket szabtak Istennek. Gondolj arra, Isten mértéke sokkal nagyobb, sokkal elképzelhetetlenebb. Várod-e az áldást az Ô mértéke szerint? Az elmúlt idők áldásai nagyon sokszor korlátoznak abban, hogy nem merünk többet várni. Olyan beszűkült sokszor a hívő ember látóköre, hogy alig mer valamit várni.
Szeretnénk szembenézni az akadályokkal, és azzal, hogy nekünk adhat-e az Úr sokkal nagyobb áldást? Megnyithatja-e az eget és áraszthat-e ránk bőségesen áldást? Egész héten látjuk majd a feltételeket és az akadályokat.
A másik akadály, amit ma megláthattam az Igében, az 133. Zsoltárban van. Nézzünk szembe komolyan ezzel az akadállyal. “Ímé milyen jó, és milyen gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” Gyönyörűséges az atyafiak együtt lakozása, ahol az övéi tudnak együtt szolgálni, együtt imádkozni, szeretetben együtt élni. Ahol ez nincs meg, ott az alapfeltétel hiányzik. Isten ezt mondja, hogy csak akkor, csak oda küld áldást. Lehet, hogy teljesen igazad van valamiben, de érdemes ezért elveszíteni az áldást? Azért, hogy helyes-e, amit a másik ember tesz, vagy nem? Hogy jogos-e, vagy nem jogos?
Ahol az atyafiak együtt lakoznak, Isten gyönyörködik bennük. De amikor vitatkoznak és ellentétek vannak, becsukódik az ég. Gondoljunk a testvéreinkkel való együttléteinkre. Nincs-e sok minden, ami nem állhat meg Isten szeme előtt? Semmivel nem lehet az áldást lekényszeríteni, de nagyon lehet akadályozni. Nincs-e pontosan bennünk az akadály? Aztán imádkozhatunk áldásért. Csak oda küld az Úr áldást, ahol együtt lakoznak az atyafiak. Egy-két napig talán tudunk együtt lakozni és boldogok vagyunk, – de egy életen keresztül? Vagy a hétköznapokban, ahol minden kiderül rólad, és kiderül a másikról? – Megéri neked az áldás, hogy ne legyen igazad többé, hogy ne kritizáld a másikat, hogy ne legyél hibakereső? Nézzünk szembe vele, hogy mennyire akadályozhatom az áldást. Ha nincs szeretetben egyetértés, Isten nem árasztja ránk az áldást.
Isten beáradó szeretete az áldásban válik kiáradó szeretetté. Ha nem engedjük beáradni a testvéri közösségünkbe, az együttélésünkbe, kiáradni sem fog. Hiába imádkozunk az áldásért, ha az igazaddal, a jogaiddal, a hibakereső szemeddel nem engeded be.
Ezt a két általános szabályt szerettem volna elmondani. Majd napról-napra nézzük tovább Jákób életén keresztül, hogy mi minden akadályozhatja még az áldást. Nagyon komolyan döntsük el, hogy Uram, egészen akarom adni magam, feltétel nélkül mindenestől, és mindenben engedni akarok csak azért, hogy ez a kicsi életem áldott élet lehessen. Hogy a közösségünk élete hordozhassa az áldást. Testvér, imádkozz érte! Jó volna, ha az imádságunk legfontosabb tárgya ez volna, hogy várjuk az áldást. Ne felejtsük el reggel is, este is elmondani az Úrnak, hogy Uram, kitartóan várom az áldást! Nem úgy, hogy egyszer-egyszer imádkozom, hanem kitartóan kérem, hogy küldj áldást erre a népre, erre a földre, erre a szolgálatra, ami a világon most folyik. Kérjed, várjad, és tégy félre mindent, ami az áldás elnyerésében akadályoz. Ha tényleg Jákób-féle ember vagy, akkor fölötted van ez a mondat, hogy: “Jákóbot szerettem.” Akkor hordozhatod és tovább áraszthatod Isten áldását és szeretetét.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy elmondtad, hogy az életünkben, a közösségünkben, a családunkban minden az áldáson múlik. Úr Jézus, tedd azt most olyan fontossá, hogy ezért az eggyért éjjel és nappal tudjunk Hozzád kiáltani. Köszönjük, hogy nagyon szeretnéd megáldani a népedet. Kérünk, hadd menjünk úgy el, hogy mondhassák majd rólunk, Áldott aki jön az Úrnak nevében. Segíts, hogy hordozhassuk magunkban a Te minden értelmet felülhaladó áldásodat.
Ámen.