“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ ÁLDÁS (2/5)
Versengéssel nem lehet megkapni
“És könyörgött Izsák az Úrnak az Ô feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatta őt, és teherbe esett Rebeka, az ő felesége. Tusakodtak pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És beteltek az ő szülésének napjai, és ímé kettősök voltak az ő méhében. És kijött az első, vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijött az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős volt, mikor ezek születtek. És felnevekedtek a gyermekek, és Ézsau vadászathoz értő mezei ember volt; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. Szereti azért Izsák Ézsaut, mert szájaíze szerint való a vad; Rebeka pedig szereti Jákóbot.
Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsau megjövén elfáradva a mezőről, Monda Ézsau Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem e veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték nevét Edomnak. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. És monda Ézsau: Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. S akkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret, és főtt lencsét, és evett és ivott, és felkelt és elment. Így veté meg Ézsau az elsőszülöttséget.” 1Móz 25,21-34
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy egész héten az áldásról beszélhetünk. Kérünk segíts, hogy ne csak halljuk, ne csak megértsük, hanem megkapjuk az áldást. Kérünk, mutasd meg az életünkben minden akadályát ha nincs életünkben az áldásod. Köszönjük Uram, hogy Te akarod. Hadd legyünk készek, hadd engedjünk Neked egészen, mindenben, hogy megadhasd.
Ámen.
Az isteni rendben a nagyobb szolgál a kisebbnek. A kisebbé az áldás. Mi mindig nagyobbak szeretnénk lenni, és nem gondolunk az isteni rendre, mely szerint a kisebbé az áldás. Minél kisebb leszel, annál inkább tied lesz az áldás. Ez a rettenetes felfelé törekvés tönkretesz bennünket.
Jákób is megtesz mindent azért az áldásért, ami úgyis az övé lett volna. Az első dolog a versengés. Már az anyaméhben megkezdődött, már ott tusakodtak, harcoltak egymással, már akkor előzni akart Jákób. Már a születésben első akart lenni. “Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek.” (Jer 1,5). Az Úr tudja, hogy már ott benned volt mindez. Ezzel születtél. Ez az atyáidtól örökölt hiábavaló életed, a természeted.
Ahogy megszületik Ézsau, hozza magával az elsőszülöttségi jogot, ezt az óriási nagy előnyt, az Istennel való közöséget. Az Ige szerint minden elsőszülött az Úré, emberből, állatból. Megdöbbentő végiggondolni az egész Bibliát. Gondoljunk az első két született emberre, a nagyobb, Kain, a kisebb Ábel. És az áldás Ábelé. Ô viszi a bárányt, ő kedves az Úrnak. Nézhetjük végig az egész Bibliát: Saul és Dávid. Saul a nagy és erős, Dávid a kicsi. A tékozló fiúnál is a kisebbiké az áldás. És te mindig nagyobb és nagyobb akarsz lenni. Az ördög hajszol fölfelé! Egyszer így beszéltünk erről, hogy ördögi gőg, isteni alázat. Vajon elindultál-e már a lefelé vezető úton, mert ott van az áldás.
Látjuk ezt a megdöbbentő pillanatot, amikor megszületik Ézsau, belül ő győzött a tusakodásban, ő lett az első, de ott van Jákób és belefogódzik a sarkába. Ez az előzni akarás. Az este hallottuk, hogy a legtöbb baleset az előzés miatt történik. Így van ez a lelki élet terűletén is. Belül nem tudott első lenni Jákób, ezért belefogódzik Ézsau sarkába. Jaj, le ne maradjak, valamilyen módon utol kell érni a másikat. Hogy versengnek emberek munkahelyen, amikor a másik előnyben részesül, valahogy többet kap, és fogódzik a sarkába. Nem bírjuk a lemaradást. Hogyan viseled, amikor valahol lemaradsz?
A lelki életben a sarokbafogódzás az utánzás. Amikor látok valakit, akin áldás van, megpróbálok a sarkába fogódzni. Sokszor mikor jönnek hozzánk emberek, megismerem, hogy melyik csoportból jött. Úgy imádkozik, mint a lelki vezetője, olyan példái vannak, úgy öltözik. Mindenből meg lehet ismerni, hogy kinek a sarkába fogódzik. Utolérni talán nem tudja, de a sarkába fogódzni igen. El nem engedi azokat az embereket, akiknél az áldást tapasztalta. Sokszor elmondtam már, hogy egy szerzetesrendben volt egy nagyon megszentelt életű szerzetes. A többiek is olyanok szerettek volna lenni. Abban a helyiségben, ahol csendességet tartott nagyon sok egér volt. Az ottlévő asztal lábához oda kötött egy macskát, hogy megfogja az egereket, hogy nyugodtan tudjon csendességet tartani. Attól kezdve minden szerzetes, aki komoly akart lenni, macskát kötött az asztal lábához. Mennyi ilyen macska van, úgy csinálom, ahogy a másik. A sarkába fogódzom, nem engedem el, hátha azon keresztül valami belém is árad. Isten gyermekeinél rettenetes az utánzás. Külsőkben, szokásokban megpróbálok belefogódzni a másik emberbe.
Jákób nem lett attól elsőszülött, hogy Ézsau sarkába fogódzott. A versengésnek ez az első, rettenetes állapota. Irigylem valakinek a szolgálatát, irigylem, hogy megtérnek rajta keresztül emberek, hogy életet hordoz, és a sarkába fogódzok. Utolérni nem tudom, de valamit fogok belőle. Azt csinálom, amit a másik, ahogy a másik.
Ézsaunak megvolt az elsőszülöttségi joga, de nem becsülte. Hány ember születik hívő családból. Már otthon kezébe adták a Bibliát, látja a szüleit, sok mindent hozott magával, és nem becsüli. Mindent semmibevesz. Ez Ézsau, a testi ember, akinek testi ajándékok kellenek. Enni, inni, szórakozni, mire nekem az egész vallásosság? A családomban egyetlen hívő volt, a nagynéném, aki diakonisza volt. Nagyon lebecsültük. Születésnapunkra igéket adott. Úgy néztünk rá, hogy minek ez? Csak ezt a kis papírt tudja ajándékozni? Megvetettük, semmibevettük. Lehet hogy neked is van olyan születési jogod, szüleid imádsága, talán nemzedékek imádkoztak már előtted. Volna egy olyan örökséged, ami a tied lehetne, de nem becsülted, megvetetted. Ézsau ezt az áldást vetette meg.
Itt van Jákób – és ezért mondja az Ige, hogy Ézsaut gyűlöltem, azt a fajta embert, akinek nem kell az Ige, nem kell Jézus, Isten szeretete, inkább a másikat választja. Jákóbot szerettem, mondja az Ige, aki mindenáron, mindenen keresztül erre vágyott és ezt kereste. Megszületnek, és mind a kettő éli a maga életét. A világi ember más dolgokat becsül, anyagiakat, karriert, előrejutást. Minek nekem? Mire jó nekem ez a sok kegyeskedés, meg imádkozás?
Egy sláger jut eszembe, amit a háborus időkben énekeltek: “Csak egy nap a világ!” Élvezzük az életet. “Halni járok” – mondja Ézsau. Minek nekem ez az egész. Az evés, ivás, a siker, az élvezet, a gyönyörűség, ezek kellenek. Ézsunak van, és nem becsüli. Jákóbnak nincs, és mindenáron akarja. A végén Ézsau is keresi, méghozzá könnyhullatással. Aki most nem becsüli, egyszer majd könnyhullatással keresi. De nem nyerheti már meg.
Az egyik mezei ember, vadászathoz értő, a másik sátorban lakó ember. Jákóbban végig bennemarad a nagy, olthatatlan vágy az elsőszülöttség után. Az Istennel való kapcsolat után. Olyan ez, mintha két kocsi egymás mellett menne, az előzésnél mindig ott mennek egymás nyomában, egymás sarkában vannak. Jákób lesi a pillanatot, amikor előzhet. Autópályán sokszor látjuk ezt a képet, ott remeg nyomában egy másik, de az első nem enged.
Aztán egyszer eljön az alkalmas nap, az alkalmas pillanat – mert az mindig jön, – amikor Ézsau fáradt, és mindenképpen akarja az élvezetet. Jákób pedig azt mondja: “Add el hát nékem azonnal az elsőszülöttségedet.” Itt az előzés pillanata, mi lesz most? Jön a könnyelmű mondat: “Ímé, én halni járok, mire való hát nékem az elsőszülöttségem.” Nem érdekes az egész. Eladom! Ennek a két embernek az életében itt a lélegzetelállító pillanat. Jákób csúnyán előz, ledobja Ézsaut az autópályáról. Ézsau életében egy rettenetes baleset. Lelökik a pályáról! Ezen az áron lehet elsőszülöttséget kapni?
Nem tudom, kivel versengsz? Általában egyívású hívők szoktak versenyezni. Nála sokkal nagyobbal nem verseng az ember. De akik együtt indultunk és haladtunk, le szeretnénk hagyni a másikat. Voltak pillanatok, mikor úgy érezted, hogy lemaradsz, és ez kibírhatatlan. Mindent megteszek, többet olvasom a Bibliát, többet imádkozom, – előzni akarok. Egy picit ismerd meg most a szívednek ezt az iszonyú indulatát, a versengést. Versenypályán vagyunk, most kivel versengsz? Hol várod a kellő pillanatot, hogy most neked legyen jobb a szolgálatod, most téged dicsérjenek? Miért versengsz? A tál lencséért! A dicséretért, a csodálatért, hogy legyek valaki, a szemétért, a semmiért. Ezért, hogy te legyél a nagyobb? És egy tál lencséért képes volnál eladni?
Megdöbbentő, ahogy az Ige mondja, hogy sokan járnak másképpen, és nem tiszta lélekkel hirdetik az Igét. Nem tiszta lélekkel. Évtizedekre emlékszem az életemből, amikor nem tiszta lélekkel hirdettem. Amikor mélyen ott volt bennem a versengés, én legyek az, akit mindenki vár, akit mindenki keres. Ez volt a cél. Sokszor bátran, szemtelenül lelöktem a másikat a pályáról. Csúnya előzés, rettenetes előzés! Az irigység mérhetetlenül fáj. Rettenetes bűn. Az irigység mindig öl, hibát keres a másikban. Valami olyan hibát akarok benne találni, amiért lelökhetem a másikat. Hibakereső szem, hogy nézed a testvéred? Ugye világos, hogy így nem lehet áldás. Ahol az atyafiak együtt lakoznak versengés és irigység nélkül, ahol a szolgálat versengés nélkül folyik, ahol egymást különbnek látják a testvérek, ahol nem akarnak előzni, csak oda küldhet az Úr áldást.
Egy percig átélitek-e most Jákóbnak ezt a szabálytalan előzését? Ézsau soha nem fog ebből felépülni. Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát, Jákób kellő pillanatban megvette, ő fut egyedül a pályán. Majd meglátjuk, hogyan fut tovább. De ez az első amit Jákób megtett az elsőszülöttségi jogért, az áldásért. Rettenetes, hogy az áldásért tette meg ezt az iszonyú lépést. Ezért versengett. Te miért akarod a szolgálatot? Az áldásért? És lehet, hogy most veszted el igazán. Itt úgy néz ki, hogy Jákób győzött, és rettenetesen vesztett. Megdöbbentő, hogy amikor azt hiszed, tied a siker, mindenki rólad beszél, téged csodál, és nem tudod, hogy vesztes ember vagy. Aki neked tapsol az az ördög.
Érdemes versengeni, lehagyni a másikat? Így akarta Jákób megszerezni az elsőszülöttséget. Emlékszem, mikor örömmel előztem embereket, akik sokkal régebben tértek meg. Úgy éreztem, hogy lehagytam őket. Nem tudtam, hogy akkor vesztettem el sok mindent, az áldást.
Sok mindent megkap Jákób, csak éppen az áldást nem. Itt megvette, és mégsem lett az övé. Megszerezte versengéssel és mégsem lett az övé. Tied lehet az emberek tetszése, lehet neved, lehetsz valakivé, csak éppen az áldás nem a tiéd. Az Úrral való kapcsolat, a Vele való igazi közösség. Tegnap mondta nekem valaki, hogy ma lesz a víziparádé és a tűzijáték Budapesten. Amit te megnyerhetsz versengéssel, az semmi más, mint tűzijáték. Nem igazi, nem lélektől való tűz. Nem futótűz, nem áldás. Lehet, hogy az életed tűzijáték, talán tapsolnak, talán hasonlít ahhoz, amit az Úr ad, csak éppen nem az.
Jákób, miért futsz? Versengéssel, irigységgel, önimádattal nem lehet az áldást elnyerni. Az Úr szeretne ma a pályán megállítani, és igazán kérni téged, mert egyedül Ô tud neked áldást adni. Más úton nincs áldás.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy az egész Ószövetség nekünk íratott. Áldunk, hogy rajta keresztül beszélsz velünk. Kérünk Uram, hogy akiknek igazán ott van a szívében a vágy az áldás után, hadd lehetne áldott élete. Könyörülj rajtunk, mutasd meg az egyetlen útat, ami az áldáshoz vezet. Kérünk, ne engedd, hogy zsákutcákba kerüljünk, hogy az életünk tönkremenjen. Köszönjük, hogy beszélni akarsz velünk a csendben. Segíts Uram, hadd kérjük, amit a vak ember kért, mikor megkérdezted: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Uram, hogy lássak. Segíts igazán helyesen, jól látni és értékelni mindent.
Ámen.