“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ ÁLDÁS (5/5)
Megtéréssel megkapható
“Felkelt pedig ő azon éjszaka és vette két feleségét, két szolgálóját, és tizenegy gyermekét és által ment a Jabbók révén. Vette hát azokat és átköltöztette a vízen, azután átköltöztette mindenét, valamije volt. Jákób pedig egyedül maradt és tusakodik ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiment helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő mondá: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. És a nap felkél rajta, amint elment Peniél mellett, ő pedig sántít csípőjére.” 1Móz 32,22-31
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram mindenért, amit ezen a héten mondtál. Köszönjük, hogy nemcsak beszéltél, hanem cselekedtél. Áldunk, hogy szavad mindig cselekvés. Kérünk, áldd meg számunkra ezt a mai reggelt is és az Igédet. Hadd mehessünk haza úgy, hogy vihessük magunkkal az áldást.
Ámen.
Amire életünkben leginkább szükségünk van, az az Isten áldása. A kapcsolat az Úrral. Jákób életében minden az áldásért volt. És semmivel nem tudta megszerezni.
Nem tudom, ti is megdöbbentetek-e ma reggel, amikor elolvastátok a reggeli Igét: “Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.” (Ef 1,3). Ma reggel elmondta nekünk az Úr, amit tenni akar velünk. Ennek a napnak ez az ígérete, hogy megkapod az áldást. Nem tudom, hogy mertétek-e hittel párosítani ezt az Igét. Múlt időben mondja az Ige, hogy megáldott titeket, nem egyet, hanem titeket, minden lelki áldással a Krisztusban.
Az utolsó fejezethez értünk. Most itt vagyunk Jákóbbal együtt az éjszakában. Nagyon hosszú éjszakái vannak a mi életünknek lelkileg. Úgy érzem, Jákóbnak ez volt a leghosszabb éjszakája, amit itt töltött a Jabbók révénél. Egy történésekkel teli éjszaka. Az első, amit tesz ezen az éjszakán, hogy átköltöztette mindenét a Jabbók révén. A Jordán a Bibliában a halál folyója. Tehát halálba adta mindenét, amije volt. A legnagyobb értékkel kezdi: a feleségeivel. A kettő között ott van Rákhel, a bálvány-feleség, akit mindenkinél jobban szeretett. Ha át akarsz jutni ezen a mai napon, akkor ezzel kezdd, hogy vidd át a bálványaidat.
Jákób átvitte mind a két feleségét és minden gyeremekét. A bálvány-gyermeket is: Józsefet. Nem tudom, hogy átviszed-e most azt, akit a világon a legjobban szeretsz? Jákóbnak ezzel kezdődött ez a hosszú éjszaka. Aztán átvitte mindenét, amije volt. A mi lelki történetünkben ezt így hívják, hogy átadás. Tökéletes, teljes, feltétel nélküli átadás. Nem tudom, hogy mi, vagy ki az, akihez a legjobban ragaszkodsz, és az Úr megkérdezi, hogy átviszed? Jó volna ha megtennéd, maradék nélkül, egészen, igazán. Embereket becsaphatsz, Istent soha. Az Úrnak ne hazudj! Vagy mondd meg az igazat, vagy ne mondj semmit!
Jákób egyedül maradt. Voltál-e valaha egészen egyedül az Úrral? Szeretném, ha ma mindenre lenne időd. Jön majd az úrvacsora előtti óra, amikor egyedül maradhatsz. Nagyon szeretnélek kérni, légy egyedül, hogy a másik testvér is egyedül maradhasson. Ne zavarj senkit az egyedüllétében. Kezdd el a tusakodást! Imádkozz teljes szívvel, átadva magadat az Úrnak.
“Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott ővele egy férfiú, egészen a hajnal feljöveteléig.” Lehet, hogy benne vagy még a lelki éjszakában, nem érted még a történéseket, amik körülötted, vagy amik benned vannak. Majd feljön a hajnal. Jó volna, ha ezen a napon jönne fel. Jákóbnál tusakodás, imádkozás közben történik valami. “Nem vehet rajta erőt.” Isten Lelke nem tud rajtad erőt venni. Lehet, hogy ma sem, amikor egyedül vagy. Egyszerűen nem engeded a döntő ponthoz érni. Hányszor voltam úgy, hogy Istenem, nagyon szeretnék imádkozni, és nem tudok. Jákóbon sem vehetett erőt, és valaminek történnie kellett.
Azt mondja az Ige, hogy “illette”. A német fordítás így mondja: “megütötte”. Valahol meg kell hogy üssön az Úr. Ott, ahol egész életedben fordul minden. Az egész testünknek a legkomolyabb forgója a csípő forgócsont. Hol fog megfordulni nálad és benned minden? Hol kell, hogy érintsen, vagy megüssön? Nem tudom, hogy milyen fájdalmas volt az az ütés. Lehet, még mindig nem érted, miért kellett engem pont ott megütni? Egy érthetetlen ütés, amivel valami kifordult a helyéből. Lehet, hogy az akaratvilágod a legerősebb az életedben. Érzelem, értelem, akarat. Mindegyiknek máshol van a középpontja. Van akinek az érzelemvilágát kell megütnie. Ott fáj a legjobban. Lehet, hogy az értelmedet. Isten pontosan tudja, hol kell ütni. Soha nem téveszti el a helyet, sem az ütés erősségét. Ne gondold, hogy túl nagyot ütött.
Imádság közben valami kifordult, valami megtörtént, ami talán eddig soha. Talán megérted ma, amit eddig soha nem értettél. Engedd az Úrnak, hogy ott üssön, ahol Ô gondolja, és jónak látja. Hagyd abba a kérdést, hogy miért itt, miért pont ennek kellett történnie? Isten pontosan tudja, mikor, hol, és miért üt. Sosem üt feleslegesen. Jákób soha többé nem járhatott úgy, mint azelőtt, olyan magabiztosan, olyan erősen. Attól kezdve mindig sántított. Áldott sántaság! Bár veled is megtörténne!
Nagyon tudom, hogy életem legkomolyabb akadálya volt a magabiztosság. És ez az, ami Istennek egyetlen ütése alatt megszünt. Te is fölényesen magabiztos ember vagy. Bár ma érne téged az ütés. Nem olyan régen valamiben utolért az Úr, és valami valóban kifordult az Ô cselekvésétől. Sokkal bizonytalanabbá lettem, sokkal csendesebbé és sokkal kisebbé. Engedd, hogy illessen ott, ahol kell, hogy üssön ott, ahol kell. És ha mondod, hogy fáj, – mindegy – nem fogja abbahagyni. Kell, hogy fájjon!
Aztán történik tovább a tusakodás. Ezt mondja az angyal: “Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal.” Testvér, reggeledik. Feljön a hajnal. Elkezdődik a világosság. És akkor elhangzik a mondat, amire egész héten vágytunk: “Nem bocsátlak el tégedet, amíg meg nem áldasz engemet.” A fordulat megtörtént belül. Érintett-e ott, ahol kellett?
Felhangzik a kérdés: “Mi a te neved?” Tudod-e a neved? Egyetlen szóban ki tudod-e mondani? Jákób kimondta: Csaló. Én is kimondtam életem egy döntő pontján, hogy: hiú. Ez a nevem. Minden bűnöm a hiúságomért történik. Ki tudod-e mondani a nevedet: parázna, tisztátalan, erőszakos. Ma harcold meg az Úr előtt, hogy ki tudd mondani! Lásd meg, hogy ki is vagy te? Ha megértetted, mondd ki! Addig nem mehetünk tovább. Addig nincs áldás. Rajtad múlik, hogy mered-e egyenesen, őszintén kimondani.
Valami összetörik, valami kifordul, és valami megváltozik ebben a tusakodásban. Nem Jákób ezután a te neved, hanem Izráel. Isten harcosa! Bár így mehetnél haza, homlokodon az új névvel! Olyan sokszor elmondtam embereknek, hogy a homlokodra írva van egy név. A bűnöd neve. Ez az amit letöröl Jézus vére, amikor meglátod, és egy új nevet ír. A név nagyon rövid, nagyon világos: Jézus. Ô az Isten győztes harcosa, Akit leküldött erre a földre megküzdeni az ördöggel, a sötétséggel, a bűnnel. Láttad-e valaha az Ô harcát? Isten téged is harcossá akar tenni. Élek többé nem én, hanem bennem az Isten harcosa. Bennem a Krisztus.
A név Izráelben mindig az illető lényét jelentette. Mindig értelme volt a névnek. Téged hogy hívnak a mennyben, a földön és a pokolban? Mi a neved? Milyen érdekes, hogy az ördögök azt mondják, hogy Jézust ismerjük, Pálról is tudunk, a nagy Saulból kicsivé lett Pálról. De vajon a te neved ismerik-e a pokolban, a földön és a mennyben? Hordod-e az új nevedet? Az Úr szeretné, ha új neveden így hívnának: Jézus harcosa. Hordanád a Jézus nevet, és hordhatnád a te nevedet.
Tudod-e a kettős nevedet, amelyik együtt egy új név. Simon Péter. Ami voltál, és ami leszel. Ott vagy valahol a kettő között, hordod még azt, aki voltál, de azt is, aki leszel. Az igazi nevedet. Egyre kisebb lett a Simon, és egyre nagyobb a Péter. Egyre kisebb a csaló, és egyre nagyobb a harcos. Az Úr ma új nevet akar adni imádság közben, a csendben. Megkérdezheted, amit Jákób is megkérdezett: “Mi a te neved?” Te már láttad az Istent színről színre az egyetlen helyen, ahol látható, – a Golgotán. Ott láthatod, hogy magára vette a bűnödet, és új emberré tett. Vajon most újra megláttad-e Ôt? Amint Jákób meglátta Ôt, abban a pillanatban tudta a nevét. Tudni fogod a Jézus nevet úgy, ahogy soha eddig nem értetted – Szabadító. Így mondja az Ige: “És megszabadult az én lelkem.”
Amikor majd imádkozol, teljes szívből hívhatod a nevét. Annyit mondjuk a nevét, annyit vesszük hiába a szánkra. Most teljes szívedből hívd ezt a nevet. Ahányszor csak megteszem, mindig történik valami. Nemcsak belül, kívül is. Talán elmondtam már nektek, hogy életem legkritikusabb időszakában, a kitelepítéskor egyszer azt mondtam, hogy Istenem, nem bírom ezt tovább! Hívtam a Jézus nevét. A következő napon megjelent az újságokban, hogy minden kitelepített szabad. Nekem soha többé nem kellett vasárnap reggel jelentkezni, ahol elmondtak mindennek, aminek el lehet mondani egy embert. Meggyaláztak mindennel, amivel csak meg lehet gyalázni egy embert. És amikor szívszerint azt mondtam, hogy nem bírom tovább, Isten cselekedett.
Hívd segítségül, amikor imádkozol ezen a napon, amelyik most igazán egyezik a Jákób éjszakájával, hogy veled is megtörténjen mindez. Megtörténhet az úrvacsorában, hogy úgy találkozol ezzel a szabadító névvel úgy, mint eddig sohasem. Jézus Krisztusban ezen a napon levetkőzhetsz és felöltözhetsz. Öltözzétek föl a Krisztust! Öltözd fel az új nevet, az új ruhát és az új életet.
Engedd, hogy mindez végbemehessen ma az életedben, mert látod a végén Jákób is átment a Jabbók révén, ahová átköltöztetett mindent. Vidd át a legnagyobb bálványt is, önmagadat, hogy úgy mehess haza, mint aki átment a határon. Akit most már semmi sem érhet, aki most már fehér ruhába öltözött. Jó volna úgy elmenni innen, mint aki kimondhatja, hogy a halál mögöttem van. Akkor rajtad, a hátralevő életeden ott van és ottmarad az áldás.
Imádkozzunk!
Hadd adjunk hálát Uram, hogy az áldásért hoztál ide bennünket. Köszönöm, hogy ez a nap lehet az az éjszaka, amikor minden megtörténhet, Valóban úgy mehetünk tovább, mint akin nincs már keresnivalója a bűnnek, a halálnak. Kérünk, hogy végezd el a csendben, és segíts, hogy hadd történhessen meg velünk is, hogy megkapjuk az áldást. Uram hadd mondjuk ezen a reggelen nagyon komolyan, hogy nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem.
Ámen.
Biatorbágy, 1991. augusztus 19-23. Szolgálók hete