“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A TŰZ (1/5)
Az ítélet tüze
Heti Igénk: “És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az ímmár meggerjedett? De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.” Lk 12,48b-50
Imádkozzunk!
Hálát adok Uram, hogy akinek a száján és szívén igaz volt az ének, ahhoz Te jössz. Kérünk, hogy ezen a héten senkit és semmit ne várjunk, egyedül Téged. Eleveníts meg mindnyájunkat új életre, új tűzre. Áldd meg így az Igét számunkra.
Ámen.
Más fordítás szerint ez az Ige így hangzik: “Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: bár már égne!”
Két szót kell meglátnunk az Igéből , “sokat”, és “többet”. Akinek sokat adtak, sokat követelnek, akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. Követelnek, kívánnak. Az első követelnek határozott kemény szó. Isten nemcsak kíván, hanem követel. Joga van követelni. Aki ad, az követelhet. Az Ige azt mondja, hogy sokat adott, tehát megvan a joga arra, hogy sokat követeljen.
A kívánnak sokkal lágyabb szó, ebben szeretet van. Nem követelnek, hanem kívánnak. Úgy érzem, hogy az első a törvény szava, ami követel. A másik a kegyelem szava, amelyik választ vár. Ismeritek azt a kis történetet, hogy egy családjától elszakadt fiú levelet ír az apjának. Apám pénzt! Az apa dühbegurul, és el akarja dobni a levelet. Az anya azt mondja, hogy rosszul olvastad a levelet. Ez így hangzik: Apám…pénzt. Követelés, és kérés. Amint ilyen hangsúllyal hallja az apa, meglágyul a szíve.
Hallod-e Istennek a kemény szavát, amikor jogosan követel, és hallod-e a lágy szavát, amikor kér és kíván? Ez a két szó hangzik most felénk, és megmutatja, hogy jogosan követel, és meg kell látnod, hogy valóban követel. A törvény mindig követel tőled. És meglátod, hogy ott van a kegyelem szava, amelyik a szeretet jogán kíván.
A reggeli Igék mondanivalója: “Bár már égne!” Az estelinek: “De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.” Minden nap egy-egy fajta tűz áll majd előttünk, amit az Úr bocsát erre a világra. Az első az ítélet tüze. A bűnbeesés után rögtön megjelent az ítélet tüze. Az első ember Isten kereső kezénél fogva azonnal odakerült az ítélet alá. Az 1Móz 3-ban elhangzik az ítélet először a kígyó, majd az asszony és a férfi fölött. Elhangzik az ítélet, és ez tűz. Kettős tűz! Mózes által van a törvény, az egyik tűz, Jézus Krisztus által a kegyelem, a másik tűz.
Sokszor úgy érzem, a kegyelem tüze élesebb, erősebb, mint az ítélet tüze. A Szentlélek által kettős tüzes nyelvek jelennek meg. A Szentlélekben mind a kettő benne van. Az ítélet és a kegyelem egyszerre. Olyan jó, hogy ebben a korban élhetünk, amikor kettős tüzes nyelvek lesznek közöttünk, ahol minden igehirdetésben megjelenik az ítélet, és megjelenik a kegyelem. Mind a kettőt átéled. Jó volna már ma eldönteni, hogy engedni akarok a legélesebb, a legkíméletlenebb ítéletnek, hogy megtapasztaljam a mindenekfelettvaló és győztes szeretetet.
Egy másik Igét szeretnék felolvasni: “És mikor megtudta, hogy ő a Heródes hatósága alá tartozik, Heródeshez küldte Ôt, mivelhogy az is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Heródes pedig Jézust látva, nagyon megörült: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott Ôfelőle, és remélte, hogy majd valami csodát lát, melyet Ô tesz. Kérdezte pedig őt sok beszéddel; de Ô semmit sem felelt néki.” Lk 23,7-9
Nem tudom, hogy Heródesnek, amikor Jézus előtte állt, eszébe jutott-e életének legrettenetesebb napja. Keresztelő János megjelent, és hirdette az Igét. Tömegek mennek hozzá. Élesen elmondja az ítéletet: “Mérges kígyóknak fajzatai!” (Mt 3,7). Ez a farizeusoknak szól, – talán neked, meg nekem. Világosan megmondja az embereknek: “A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett!” (Mt 3,10). Nem más dologról lesz szó, hanem az életednek gyökér kérdéséről. Isten a fejszét ezen a héten életed fájának gyökerére akarja vetni. Elhangzanak az éles Igék sorban, ahogyan a nép odamegy. Semmi kímélet nincs, az ítélet kemény, kegyetlen, erős.
Megdöbbentő, hogy ennek az eredménye az ébredés! Nálunk azért nincs ébredés, mert nincs Istennek olyan szolgája, akinek hatalma van keményen és élesen mondani Isten Igéjét. Itt mindennek elvész az éle. Lággyá tesszük mindazt, amit Isten keménynek szánt. Az ébredés mindig ennek a következménye. Az első gondolat benne az ítélet. És az ítélet azokon is van, akik hirdetik.
Az ítélet hangzik. Keresztelő János beszél. És ez a hatalmas ember, Heródes, aki most itt áll előttünk, – lássatok egy embert, királyi ruhában, hatalommal, meghajlik előtte minden fejedelem, – abban az időben hallja, és hallgatja Keresztelő Jánost. Elmondja az Ige, hogy örömmel hallgatta. Rettenetes, hogy így kezdődik egy ember élete, és hol a vége? Heródes örömmel hallgatta, és sok dologban engedett. Tehát igazat adott sok dologban. A megdöbbentő, hogy egy dologban nem.
Elég, ha egy dologban nem tudsz igazat adni Istennek. Elég, ha életedben egyetlenegy dolog megmarad, amit kivontál Isten ítélete alól.
Királyi ruhában van egy uralkodó, egy fejedelem. Jézust elé viszik, és Jézus hallgat. Szeretném az Urat kérni, egyikünk se legyen olyan állapotban, hogy Jézusnak hallgatnia kelljen. Itt ülsz, mindent végighallgatsz, de belül semmi nem szól. Kétségbeejtő állapot. Heródes idejutott, pedig akkor, ott az ébredés idején örömmel hallgatta, magához hívatta Keresztelő Jánost. Sok dologban hallgatott rá, megkérdezte élete dolgaira vonatkozólag. És meghallotta az éles, világos, neki szóló mondatot: “Nem szabad néked a testvéred feleségével élned” (Mk 6,18). Van-e most valami olyan az életedben, amiről tudod, hogy Isten kimondta, neked nem szabad! Lehet, mindenkinek szabad. Nagyon vigyázzunk, a mi ítéletünkkel soha ne ítéljünk mást. Lehet, hogy másnak szabad valami, neked nem.
Van-e olyan nagyon személyes parancsod, amiről tudod, hogy az Úr mondta, amit nem lehet mások elé odavinni, és felmentést várni. Mások nagyon hamar felmentenek, hogy nem kell azt olyan komolyan venni. Hallottad-e az Úr szájából a szót, hogy neked nem szabad? Heródes hallotta, és az érzékeny pontján érintette. Testvére felesége Heródiás, – a test, – nem szabad vele élni. Az Ige a kívánságaira, az élvezeteire fogta rá a fegyvert.
Nem tudom mit szeretsz a legjobban, amit soha nem akarsz abbahagyni, amivel tele van a szíved. Lehet, hogy egyszer kimondta már az Úr, hogy neked ezt nem szabad. Olyan megdöbbentő Heródesnek az egész története. Ahogy Jézus vele szemben áll, és hallgat. Ahogy percek alatt végigfuthatott rajta az ítélet. Ha úgy érzed ezen a héten, hogy neked nem szól az Ige, engedd, hogy mindent végigpergessen, és meglásd, hol történt az ellenállásod az Úrral szemben. Hol merted magadat szembeszegezni Vele, és az ítéletével. Mi van az életedben ítélet alatt talán még most is. Amikor előjön, akkor tudod, hogy ez az.
Heródes tudta már az elején, elmondta Keresztelő János. Lehet, próbált vele alkudozni, lehet, hogy kiutat keresett ebből az egyszerű, világos, tiszta mondatból. Sokat beszélgetett, és hallotta az élő Igét, Isten ítéletét, ami akkor hangzott egy ember szájából.
Van nekünk egy belső Keresztelő Jánosunk, amit úgy hívnak, hogy a lelkiismeret. Mindig egyet beszél azzal, amit az élő Ige mond neked. Sokszor amikor embereknek Igét mondok, olyan nyugodtan megyek tovább. Mert lehet, hogy nem törődik vele, de egyszer úgyis megszólal majd belül. Itt most visszautasította. Lehet, hogy voltak kifogásai. De majd ha belülről szól, azzal nehéz vitatkozni. Ez a Heródes befogadja Jánost. De a börtönbe! Bejön a házába, csak éppen ott van a pincében, a rács mögött. Hihetetlen súlyos rács, így nem lehet élni. Ezt nem is kívánja Isten.
Persze, lehet, hogy az érzelem rácsa mögött van. “A gyerekemet nem tudom odaadni, ezt nem bírja ki a szivem.” Lehet, hogy az akaratod rácsa mögött. “Tudom hogy kellene, tudom, hogy igaz, és nem akarom.” Beengedted Jézust, az élő Igét, meg is látogatod időnként. Heródes sokszor lement Keresztelő Jánoshoz, meghallgatta újra és újra. Lehet, hogy minden nap olvasol Igét, meghallgatod mit mond, csak éppen ott van a rács mögött.
Ez a második helye Keresztelő Jánosnak. Rajtam kívül az élő Ige, bennem a lelkiismeret. Nem tudom mennyi ideig volt ez így, és életedben mennyi ideje van ez így? Heródes életében eljön a legrettenetesebb nap, egy születésnap.
Egy fiatalasszony mondta el, mi történt vele, amikor valakinek az esküvőjén volt. Minden volt, tánc, zene, bor, előkelő társaság, sok-sok minden, ami élvezetes volt. Elmondta, hogy volt ott valaki, akivel nem tudtam szakítani, és tessék elképzelni, egy kicsit részeg voltam, és lefeküdtem vele.
Világosan így történt Heródes életében is. Előkelő társaság, tánc, minden, és Heródes egy váratlan pillanatban lefekszik egészen a bűnnek. Nem tudom, te minek feküdtél le, amivel évekig harcoltál talán. Nem tudom minek adtad meg magadat. Egy rettenetes pillanat, és megtörtént, ami egy ember életében a legrettenetesebb, hogy megölte a lelkiismeretét. Utána nagy mély csend. Nem szól már az Ige! Semmi nem nyugtalanít már, jöhetnek a dolgok, nagy mély csend.
Látjátok itt van ez az ember Jézussal szemben, és Jézus hallgat. Hadd kérjelek arra, ha Jézus számodra ezen a héten hallgat, ne menj tovább. Ez nem annyit jelent, hogy nyugodtan lehetsz ezentúl. Eljön a pillanat Heródes életében, amikor majd ott lesz Isten ítélőszéke előtt, és amikor egyetlen lépése lesz már, a kárhozat. Egyszer annyira megdöbbentett, amikor a kárhozattal kapcsolatban olvastam: “Mindazzal a halállal az ő férgük meg nem hal, és az ő tüzük el nem alszik.” Ott egy kicsit elaludt, ott egy kicsit megnyugodott, már nem volt olyan égető az egész. Tulajdonképpen vidáman kérhette, hozzák oda Jézust. Erre is volt bátorsága mindezek után. Egy megdöbbentő mondatot mond ő maga is: “Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők” (Mt 14,2). Heródes mélyen tudta, hogy valahol még lesz elszámolás.
Nézzünk ma ezzel szembe. Lehet, hogy nálad nagy csend van, a rács mögött elhallgatott Keresztelő János. Vagy már a fejét vétetted?! A Szentlélek elleni bűn egészen komolyan azt jelenti, valahol megöltem magamban Isten szavát. Az Ige elmondja: “Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, És megízlelték az Istennek jó beszédét, és a mennyei világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák Ôt. Mert a föld, amely gyakorta beissza a reá hulló esőt, és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől. Amely pedig töviseket, és bojtorjánokat terem, megvetett, és közel van az átokhoz, annak vége megégetés” (Zsid 6,4-8). Olyan jó, hogy van még egy mondat utána, amit most szeretnék elmondani: “De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.” (Zsid 6,9).
Istennek a komoly figyelmeztetése hangzik most felénk, az ítélet, és a végső ítélet. Ne játsszunk az ítélettel! Jézus hallgat, nincs már Heródeshez egyetlen szava sem. Ennél üdvösségesebb dologról vagyok meggyőződve felőletek. Hiszen azért vagytok még itt, mert Jézus még szól, és van lehetőségetek engedni. Még hallhatod a kemény, kérlelhetetlen mondatot, amit neked nem szabad. Talán egy személyesen neked szóló szót, ha még van füled a hallásra.
Láthatjátok a Bibliának az egyik legrettenetesebb történetét: a megölt lelkiismeretet. Amikor nagyon szomorú vagyok, amikor valamiért megszomorítottam az Urat, örömmel mondom befelé, hogy köszönöm Uram, hogy szomorú vagyok, és hogy még itt vagy. Még fáj, még bánt, még nem tudok aludni, rettenetes amit gondoltam, vagy tettem. Még fáj! Még belül nincs mély, érzéketlen, süket csend.
Az ítélet tüzéről beszélünk. Azt mondja az Ige: “Nem olyan-é az én Igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,29). Az Ô ítélete az! Kérjük az Urat, hogy ma legyen ez a számunkra. Kivédhetetlen, megmagyarázhatatlan, égető tűz!
Ez az első tűz, amiről beszélnünk kell, és amit jó volna ma itt újra átélni. Hadd lehessen az életünkben ébredés. Hadd jöjjön a kegyelem tüze, a Szentlélek tüze, a szolgálat tüze.
Imádkozzunk!
Uram, hadd köszönjem meg, hogy újra és újra meglátogatsz az ítélet tüzével. Köszönöm az elsőt, amikor először jutottam bűnlátásra, és köszönöm azt az utolsót, ami a napokban volt. Hadd dicsérjelek érte.
Kérlek, látogass meg most minket az ítélet tüzével. Hadd értsük meg újra nagyon világosan, mit nem szabad. Áldj meg halló füllel, érzékeny szívvel, érzékeny lelkiismerettel. Uram, hadd legyen a lelkiismeretünk évről-évre egyre érzékenyebb. Kérlek áldj meg minket így, és kezdd el bennünk azt az ébredést, amit majd továbbviszel.
Ámen.