“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A TŰZ (2/5)
A kegyelem tüze
“És mindnyájan hazamentek. Jézus pedig elment az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép hozzáment; és leülve tanította őket.
Az írástudók és farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állították azt. Mondták néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: Te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék Ôt, hogy legyen Ôt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre.
De mikor szorgalmazva kérdezték Ôt, felegyenesedve mondta nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolva írt a földre. Azok pedig ezt hallva, és a lelkiismeret által vádoltatva, egymásután kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig, és egyedül Jézus maradt, és az asszony a középen állva.
Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, mondta néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig mondta: Senki Uram! Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél!” Jn 7,53; 8,1-11
Imádkozzunk!
Úr Jézus! Rajtunk semmi nem segíthet, csak ha Te megszólalsz közöttünk. Kérünk, hogy áldd meg most az Igét, hogy valóban a Te szádból származhasson, és bejuthasson a szívünk legmélyére. Kérünk áldd meg így a szavadat. Segíts, hogy csak az hangozzon el, amit Te akarsz mondani. Kérünk, hogy tedd életté számunkra az Igét.
Ámen.
Minden nap a tüzet látjuk, amit az Úr gyújtott. Tegnap Heródessel kapcsolatban a lelkiismeret tüzéről beszéltünk. A mai napon Isten kegyelmének a tüzéről beszélünk. A felolvasott Igében, tulajdonképpen még mind a kettő benne van.
Azért olvastam a Jn 7,53-at is, mert egy komoly harc után voltak előzőleg a templomban. A harcnak vége volt, “És mindnyájan hazamentek. Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.” Jézus az Atyához ment imádkozni. Ezzel végződött, és ezzel kezdődött a napja. A tegnapi napon nagyon komolyan megláttuk a beteg imaéletünket. És most Jézus imaéletével szeretnénk szembenézni. Az Olajfák hegyén talán az egész éjszakát csendben töltötte. Reggel pedig ott volt a templomban.
Olvastuk, hogy az “egész nép hozzáment.” Nézzük meg, kik voltak ezek az emberek? Jó volna visszagondolni arra az emberre, akit tegnap láthattunk, akiben benne égett az ítélet tüze. Emlékszünk, hogy hova vitte Heródest ez a tűz? A kárhozatra, az örök tűzre vitte. A lelkiismeret tüzével kapcsolatban szeretném mondani, hogy az legtöbb esetben öngyulladás. Sehonnan nem gyújtják meg. A gyehenna is öngyulladással égett. A gyehennára dobtak sok sok dolgot, ami káros, felesleges, rothadandó volt. Egy szeméttelep volt. Öngyulladással égett. Nem kellett meggyújtani, mert maga a szemét égett. Úgy érzem, Heródesnek a szíve is ezzel az öngyulladással égett. Hadd mondjam zárójelben, hogy mindnyájunk szíve ezzel ég. Ezért boldogtalan az ember, ezért nincs öröme. Ezért vagyunk tele sóhajjal, meg bajjal, mert a bűn belül önmaga gyulladt. Nem olyan égő tűz ez, de állandóan parázslik. Az életed örömtelen élet, mert benned valami folyton ég. A meg nem bocsátott bűnök mellé mindig újak kerülnek, és folyik az állandó égés.
Ezek az emberek akik Jézushoz mentek, mind olyan emberek voltak, hogy szívükben ott volt a bűn. Kisebb-nagyobb mértékben, vagy mennyiségben állandóan égett bennük a tűz. Ahogy az Ige egy más helyen mondja: “Mert az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik” (Ézs 66,24b). Ismerjük kicsi gyerekkorunktól kezdve, mindig újra és újra ég. És ezt a tüzet mindig rakjuk. Eszembe jutott ahogyan Pál mondja: “gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát.” (2Tim 1,6). Ezt a tüzet mindig újra gerjesztjük. Mit jelent ez, hogy felgerjeszteni? Rakni a tüzet! Minden nap újra rakjuk, és az állandóan, folyton ég. Újra mondom, ezért örömtelen, nyugtalan, békételen az ember. Ezek az emberek, akik Jézushoz jöttek, az egyetlen tisztához, mindnyájan benne voltak a lelkiismeret tüzében. Néha erősebben, néha kevésbé, de szüntelen égett a tűz.
Jézusnál mindig kétféle ember van. Az Ige mindig szétválaszt. Itt is kétféle ember jött. A sokaságban voltak farizeusok, akik egy asszonyt hoztak. A farizeusok, az önigazak, akik azzal jöttek, hogy ez az asszony…!
Olyan megdöbbentő, mikor azon gondolkoztam, hogy Heródesnek a meggyulladt lelkiismeretével Saloméhoz kellett menni, és Salomén keresztül Heródiáshoz. A kívánság és a test! Két kép egymás mellett. Salome táncolt előtte. Lehet, hogy előtted is táncolnak a kívánságok. Salome Heródiáson keresztül kapott tanácsot. Olyan komoly kérdés, hogy kihez mégy tanácsért, mikor úgy érzed, hogy belül már ég? Lehet, hogy a munkához mégy. Kihez, vagy mihez mégy?
Úgy érzem, olyan nagy kegyelem, hogy ezt az asszonyt vitték. Neki nem kellett dönteni, hogy hova megy. Tetten kapták és vitték. Te kit hoztál magaddal? Talán hoztál valakit, akitől nem tudsz szabadulni a gondolatvilágodban. Valakit, akit vádolsz, akire azt gondolod, hogy ő az oka mindennek. Ha ő nem volna, semmi baj nem lenne. Most megkérdezi az Úr, ki az a személy, aki itt sem hagy nyugodni, akivel foglalkozol éjjel-nappal.
Ezt az asszonyt megragadták és hozták. Gondoljátok el, Isten szeretete hozta. Lehet ő is másfele ment volna. Gondoljátok el, milyen rettenetes útja lehetett neki onnan, ahol tetten kapták. Ne felejtsd el, Isten Szentlelke mindig tettenér. Sokszor magad is gondolod, hogy ezt nem kellett volna. Miért tettem? Rettenetes lehetett az út onnan, ahol tettenérték, Jézusig. Ô tulajdonképpen a halálba ment. Pontosan tudta, mi a törvény, mi van megírva: “az ilyenek köveztessenek meg.” Nem hiszem, hogy kegyelmet remélt. Biztosan tudta, akik őt megfogták, nem engedik el.
Mikor engem letartóztattak és vittek, útközben még volt egy ilyen gondolatom, hogy hátha megszökhetnék! Lehet, az asszonyban is ez volt, hogy ha nem figyelnek oda meglépek. De őt komolyan szemmeltartották. Itt nem lehetett lelépni, menni kellett a saját kivégzésére. El tudjátok képzelni azt a gyötrelmet, ami ebben az asszonyban lejátszódott, tudva, hogy mire megy?
Kétféle embert látunk. Egyik a farizeusok csoportja, akik magabiztosak voltak. Hogyan jöttél ide? Vajon nem azzal a gondolattal, hogy most milyen jól érzem itt magam egy hétig, mint aki tudja, hogy nálam minden rendben van, nincs semmi baj. Vagy pedig úgy jöttél, mint a tettenért asszony? Csak kétféle ember van! Melyik vagy? Valahol ezt olvastam, hogy házastársak, élettársak, munkatársak, mind bűntársak. Itt azt lehet mondani, hogy hitben, vagy vallásban társak, bűntársak. Úgy jöttél ide, mint aki tudod, hogy bűntárs vagy, csak már megszoktad, nem olyan veszélyes. Tudom, hogy egyszer lesz ítélet, de az nem most lesz.
A sokaság és egyetlen asszony. Olyan komolyan bennem van a kérdés, lesz-e közöttünk egy asszony, aki úgy érkezett ide Jézushoz, mint ez a bűnös asszony? Akit a törvény már tettenért, aki tudja már, hogy elveszett. Ez a kétféle ember van most is Jézusnál.
Odaérkeztek az Úrhoz. Azért mondtam, hogy ma mind a kettőről szó lesz, a törvényről, mint lelkiismeretről, és a kegyelemről. Milyen jó, hogy ezt az asszonyt a kegyelemhez vitték. Ôk azt hitték, az ítéletre viszik. Gondolj arra, akit viszel magaddal nem az ítéletre viszed. Egy elítélt embert nem lehet már elítélni. Az asszony útközben biztosan végigélte az ő rettenetes ítéletét. Most ott állnak Jézus előtt.
Ma Jézust szeretnénk nézni. Honnan jött Jézus? Az Istennel való közösségből, az Olajfák hegyéről. Ez a közösség nem szakadt meg, bármi történt is közben váratlanul. Jézus nem tudhatta, hogy Ôt akarják megfogni. Miatta van minden! Ô nem tudta hova megy. Nekem olyan jó, hogy imádságból jött, és megmaradt az imádságban mindvégig.
Mindig találgatni szokták, hogy mit írt Jézus a porba? Azt szeretném mondani, hogy miért írt Jézus a porba? Hogy közben legyen ideje az Úrral beszélni. Amíg írt a porba, közben kérdezett az Atyától. Ha Jézusnak szüksége volt arra, hogy közben kérdezzen, te azt gondolod, hogy tudod Isten akaratát? Neked soha nem kell közben kérdezni? Neked nincs napközben szükséged csendre? A Biblia azt mondja: “Szüntelen imádkozzatok” 1Thesz 5,17). Ez imádkozó állapot. Olyan érdekes, hogy Jézus kétszer hajol le és ír, és mind a kétszer elmondja az Atya akaratát. Első mondata a farizeusoknak szólt: “Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Nem tudom, nem neked szól-e most ez a mondat? Jaj testvér! Dobd ki kezedből a követ, amit másra akartál dobni. A legsürgősebben engedd el minden ítéletedet. Olyan hamar dobunk követ. Valaki azt mondta, hogy már nem is tudok úgy élni, hogy ne rögtön ítéljek. Csak meglátok valakit, és már megvan a véleményem. Már ítélkezem, már gondolok.
Jézus első mondata nekünk, farizeusoknak szól: “Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Vigyázz, mert a kövek visszahullanak rád. “Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod” (Róm 2,1). Rád hullik vissza! Honnan tudod, honnan látod, honnan ismered a másikat? A saját szívedből! Miután mást ítélsz, magadat kárhoztatod. Az első szó, amit Jézus itt mond, neked, meg nekem szól. Az egész kritikus szívednek. Olyan sokszor döbbenten néztem a magam életét, hogy miért kell folyton és mindig újra ítélkezni. Miért kell embereket ítélni? Olyan megdöbbentő ez a mondat: “Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” S akkor megtörténik az, ami a legnagyobb ajándék. Hiszen azt mondta Igénk: “Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak erre világra.” Testvérek, a tűz odahullt a farizeus szívekbe, és elkezdett égni. Na, nem öngyulladás-szerűen, hanem lángolva. Egy pillanat alatt elkezdett égni, és a lelkiismerettől vádoltatva egyenként kimentek. A tűz belehullt a lelkiismeretükbe.
Jézus jelenléte maga már tűz! Amint valaki szembekerül a tisztával, már elkezd égni a lelkismerete. Jézusnak olyan keveset kellett beszélnie a bűnről. Az egész lénye megítélte a bűnt. A farizeusok nemcsak hallhatták az Igét, hanem láthatták, és rögtön világos volt, hogy rettenetes, hogy milyen vagyok. Aztán egymásután kimennek a lelkiismerettől vádoltatva. Egyszer talán ők is megértették, milyen őrültség volt, bár ottmaradtak volna. Még mindig menekültek a lelkiismeret elől. Még mindig nem engedték magukat előállítani. Még mindig volt egy lehetőségük megszökni.
Aztán Jézus újra írt a földre, újra várt. Olyan jó volna, ha mi is a döntés előtt tudnánk várni. Olyan sokszor azt csináltam, hogy elfoglaltam magam valamivel, hogy közben gondolkozhassak, és imádkozhassak. De jó volna, ha lenne valami, amit közben csinálhatsz, de a szíved ottmaradna az Úrnál. Jó volna imádkozni, időt nyerni. A második mondatig Jézus újra lehajol, újra ír valamit, és amikor fölnéz, nincs senki, csak az asszony egyedül. És akkor megint repül a tűz, csak egy mondat a tűz: “Senki nem kárhoztatott-é téged?” Milyen jó, hogy az asszony már ki tudja mondani: “Senki, Uram!” És aztán jön a kegyelem tüze. Egyetlen Valaki, aki követ dobhatott volna, egyetlen Valaki, aki kárhoztathatna, kimondja: “Én sem kárhoztatlak!”
Nem tudom megértettük-e, hogy ez a bocsánat tüze, és rögtön mellette a szabadítás tüze: “Eredj el, és többé ne vétkezzél!” Egyszerre éri, és el tud menni, és ez az asszony szabad. További életéről nem tudunk, de tudjuk, hogy benne éghetett Isten oltahatatlan szeretének a lángja.
Eszembe jutott a Samáriai asszony. Miután utolérte Isten szeretete, már ment, már vitte a tüzet, már mondta, hogy lássatok egy embert! Már elkezdődött az ébredés. Ha ezen a héten átéled mind a két tüzet, akkor mehetsz, és viheted a tüzet. Itt felébredt egy falu. Nálad felébredhet egy család, egy város, egy munkahely, egy gyülekezet, egyetlen emberen keresztül, aki viszi a tüzet, az ítélet és a kegyelem tüzét. Ugye tudjátok, hogy a Szentlélek mind a kettő. Amikor jött a Szentlélek, azt mondja az Ige, hogy “kettős tüzes nyelvek” (ApCsel 2,3). Egyik éle az ítélet, a másik a kegyelem éle. Bár a Szentlélek mind a kettőt munkálhatná most benned egymás után, és mehetnél tovább, nemcsak úgy, mint aki kegyelmet kapott, hanem mint aki tüzet kapott. A samáriai asszony nem tudott ottmaradni, ottfelejtette a vödrét. Sokszor mikor valaki ittfelejt dolgokat, mosolygok, – ez is samáriai asszony. A leghihetetlenebb dolgokat felejtik itt. Mikor arra gondolok, ki felejtette itt, mindig mosolygok, hogy ez sem jutott eszébe. Egy férfihéten a zakóját találtuk meg valakinek. Arra gondoltunk, hogy mehetett így haza, hogy ezt is elfelejtette? Ez csak a kegyelem örömében történhetett meg vele!
Jó volna, ha minden semmivé válna ebben a kettős tűzben. A Szentlélek eljövetele óta kettős tűzben élünk. Most már nemcsak az ítélet, az Ószövetség, a törvény, hanem Jézus Golgotai szeretének tüzében. A kereszten ez a kettő ütközik össze: a bűn és a kegyelem. És itt kezd égni egy ember. Ebben a tűzben lehetsz Isten szolgájává. Ha ezt nem élted át egyszer sem, akkor nem tudom mivel mész. Isten nagyon komolyan szeretné, ha engednél az Úr első szavának: “Aki közületek nem bűnös”, és a másodikat is meghallhatnád: “Én sem kárhoztatlak!” És amit még utána mond: “Eredj el, és többé ne vétkezzél!”
Eszembe jut az Ige, ami egyszer olyan sokat jelentett nekem, amikor az egyiptombeliek belefulladnak a Vöröstengerbe. Sokszor csodálkozom a képeken: az egyiptomiak a Vöröstengerbe. “Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minden bűntől.” (1Jn 1,7b). Amikor az Egyiptomiak a tengerbe fulladnak elhangzik a mondat: “Amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok” (2Móz 14,13b). Milyen jó volna, ha úgy jutnál bűnlátásra, hogy azt soha többé ne kelljen látni. Kegyelmet és szabadítást kaphatnál egyszerre.
Olyan jó, hogy jöttünk, nem tudom, hogy kivel, vagy mivel jöttél. Most már csak az a kérdés, hogy mész majd tovább?!
Imádkozzunk!
Uram! Neked ez a tűz nagyon sokba került. Köszönöm Jézus, hogy odaálltál a bűnös asszony helyére, az ítélet tüze alá. Köszönöm, hogy a fölvett kövek mind Rád hullhattak. Áldalak Úr Jézus, hogy elhordoztad bűneim büntetését. Neked van jogod, hogy azt mondd: Eredj el, és többé ne vétkezzél. Áldj meg Uram, hogy így mehessünk, és hadd vigyük a tüzet. Hadd áldhass meg minket, egyedül neved dicsőségére.
Ámen.