“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A TŰZ (3/5)
Idegen tűz
“És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akartok, ha az immár meggerjedett? De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem, és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.” Lk 12,48-50
Imádkozzunk!
Áldunk Téged Uram! Segíts, hogy minden napunk ezzel kezdődjék, hogy magasztalunk, dicsérünk és áldunk. Kérünk, hadd tartozzunk az imádóid közé. Áldd meg az egész napunkat, hadd maradjunk Előtted. Szólíts meg minket és szólj hozzánk Igéd és Lelked által.
Ámen.
Ma az idegen tűzről beszélünk. Nemcsak az Úrnak, nemcsak a Szentléleknek van tüze, hanem van idegen tűz, és az is tűz. A mai világban nem szabad erről hallgatnunk, amikor annyira benne van ebben a tűzben Isten népe, Isten ügye ezen a földön és ebben a világban.
Ma reggel szembenéztem a saját igémmel, és meg kellett látnom, hogy amit kíván tőlem az Úr: “Adjatok az Úr nevének dicsőséget. Imádjátok az Urat a szentség ékességében” (1Krón 16,29). Különösen ez a két szó állt komolyan elém: “szentség ékességében.” Ott is Isten szolgáiról van szó, akik bemennek az Úr jelenlétébe, és amikor kijönnek az Úr jelenlétéből, közelségéből, akkor szólnak a néphez.
Néhány igeverset szeretnék felolvasni: “Áron azért és az ő fiai mind akképpen cselekedtek, amint megparancsolta nékik Mózes az Úr által” (3Móz 8,36). Ebben a részben a papok felszenteléséről van szó, és megint csak úgy, hogy “a szentség ékességében.” Tudjuk, hogy bibliai értelemben mit jelent a “szent” szó. Nemcsak tisztát jelent, hanem azt, hogy egészen, teljesen az Úré. Voltak szent kenyerek, szent edények, szent öltözetek. Azért voltak szentek, mert kizárólag az Úr használhatta őket.
Tehát a szent ember kizárólag Isten céljaira van fenntartva. Ami az Úré volt, más célra nem lehetett használni. Megdöbbentő volt, amikor Belsazár előhozatta a szent edényeket, és akkor jelent meg a kéz és írt a falra: “Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál” (Dán 5,27). Azon az éjszakán megöletett Belsazár, mert megtörte a szentséget, és nem élhetett tovább.
Isten nagyon komolyan beszél a hívő ember szentségéről. A “szentség ékességében” annyit jelent, teljesen az Úr céljaira félretéve. Vajon életed szent élet-e? Istennek szentelt élet-e, és igazán csak Ô használhatja-e? Amikor felszentelték a papokat, attól kezdve csakugyan csak az Úréi voltak.
“Azután felemelte kezeit Áron a népre, és megáldá azt, és leszállt, miután elvégezte a bűnért való áldozatot, az egészen égőáldozatot és hálaáldozatot. És bement Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijöttek, és megáldották a népet, az Úrnak dicsősége pedig megjelent az egész népnek. Tűz jött ugyanis ki az Úr elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot, és a kövérségeket. És látta ezt az egész nép, és ujjongtak és arcra estek” (3Móz 9,22-24). Csodálatos volt az Isten szerinti istentisztelet. Ez a hét a tűznek a hete, és a két tüzet látjuk egymás mellett. A papok előbb bementek Isten jelenlétébe, aztán jöttek ki. Soha ne menjünk addig szolgálni, amíg nem voltunk bent az Úrnál. A papok előbb bementek a szentélybe, azután kijöttek, és azután áldhatták meg a népet és áldozhattak megint csak Isten akarata szerint. Ahogyan az Úr mondta Mózes által, mindent pontosan úgy tettek. Itt történik aztán, hogy Isten válaszol. Tűz jön ki, és tűzben láthatják az Urat, és az egész nép dicsőítette az Urat.
Ha szabályos, Isten szerinti az istentisztelet, akkor az Úr tűzzel válaszol. Emlékezzünk, hogy Illés Isten rendje szerint megépíti az oltárt és mikor felteszi az áldozatot, akkor megjelenik a tűz. Valaki azt mondta, hogy nagyon vigyázz, Isten tüze csak akkor jelenik meg, ha az oltáron ott van az áldozat. Ha az életed egészen égőáldozat, megjelenik a tűz, a Szentlélek tüze, az ébredés tüze, amire vágyunk. De lehet, hogy soha igazán nem adtad úgy oda magad, hogy az oltáron ott volt az áldozat. Ne várj tüzet életedre, szolgálatodra, ha az áldozat hiányzik. Illésnél is ott volt az áldozat, azért jelenhetett meg a tűz.
Nagy öröm volt itt Izráel népe között. A papok megszentelték magukat, az áldozatot bemutatták, és megjött a tűz.
Várjuk a tüzet, de elfelejtettük életünket áldozatképpen feltenni Istennek. Akkor várhatod! Mindennek sorban meg kellett történnie, és akkor jött meg a tűz, látta az egész nép, ujjongtak és arcra borultak.
Az előző igeverseket azért olvastam el, hogy lássuk a szentet a szentségtelen mellett, és előtt.
“Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vették egyen-egyen az ő tömjénezőjüket, és tettek azokba szenet, és raktak arra füstölő szert, és vittek az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt nékik. Tűz jött azért ki az Úr elől, és megemésztette őket és meghaltak az Úr előtt. És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem. Áron pedig mélyen hallgatott. Szólította azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és mondta nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elől, a táboron kívül. És odamentek, és kivitték őket az ő köntöseikben a táboron kívül, amint szólott Mózes.” (3Móz 10,1-5).
Nagyon érdekes, hogy mindig van egy ilyen: “pedig”. “Nádáb pedig és Abihu”. Valahogy másképp. Látták az egészet, ott voltak, de ők másképp csinálták. Olyan megdöbbentő, az Ige azt mondja a bölcsességre, hogy “földi, testi és ördögi” (Jak 3,15). Amit az ember a maga feje szerint csinál, az emberi, testi, sőt ördögi. Egyszer komolyan kerestük: mi az ördögi tűz? Aztán megértettem, hogy ami emberi, testi, ott már benne van az ördögi is. Ott már ő cselekeszik, felébred egy tűz, amelyik egészen más, mint a szent tűz. Egy emberi tűz. Nagyon sok dolog teljesen emberi, testi és ördögi, ami nem az Úrtól való.
De van vegyes tűz is. Ezeket kellene megnézni sorban, nehogy belekerüljünk egy idegen tűzbe. Nehogy azt higgyük, hogy minden az Úrtól való. A mai világban igazán meg lehet ezt érteni. Alig lehet megkülönböztetni a rajongást az igazitól, a szentet a szentségtelentől. Annyira hasonlít, és össze lehet téveszteni. Ezért akarja az Úr bemutatni, hogyan is keletkezik, és hogyan is történik ez.
Az első áldozatot Kain és Ábel mutatta be. Már a Biblia legelején megjelent a kétféle áldozat. Ábel bárányt áldozott. Ábel neve azt jelenti: lehelet. Egy kis senki. Kain neve azt jelenti: férfit nyertem az Úrtól. Valakit nyertem. Itt kétféle ember van. Most az áldozó papot nézzük meg először, azt, aki bemutatja az áldozatot. Itt vannak ketten egymás mellett. Kain meg volt győződve, jó amit csinál, Isten elfogadja áldozatát. Ô volt az, aki rájött, áldozatot viszek az Úrnak. Ô volt a nagy, a csodálatos, aki önmagát is csodálta. Milyen őrültség a versengés! A legnagyobb baj akkor van, ha tényleg naggyá leszel, ha te leszel az, aki a nagyobb.
Itt Kain volt a nagyobb. Eltervezte, milyen áldozatot hoz Istennek. Nem tudjuk, Ábel hogyan tudta meg, hogy milyen áldozatot vigyen az Úrnak. Sokat volt egyedül, sokat volt csendben a juhai mellett, beszélgethetett az Úrral, és megtudhatott dolgokat, amiket Kain nem. Gondoljunk egy percig arra: Kain vagy, vagy Ábel? Életed csendben folyik, az Úr előtt? Mondhat-e neked dolgokat az Úr?
Az ember azt mondja, hogy honnan tudhatta ez az Ábel, hogy bárányt kell vinni, sehol nem volt ilyen parancs. Ábel pontosan azt vitte, amit az Úr várt az embertől: a helyettest, Jézust! A Biblia első lapjain a bűn után azonnal megjelenik a helyettes. “És tekintett az Úr Ábel áldozatára és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, miért is Kain haragra gerjedt, és fejét lecsüggesztette” (1Móz 4,4-5).
Megtörténik az első vérontás. Egyszer így olvastam: “Irigység, ez a Krisztus-gyilkos bűn.” Az irigység mindig megöli Isten Szentlelkét. Kain haragra gerjed, nem tetszik, hogy nem ő győzött, nem ő a valaki. Szíve megtelik irigységgel és gyilkossággal. Ha valaki nagyobb nálad, azt valahogy le kell semmizni, olyanokat kell mondani róla, ami tönkreteszi.
Azt hittem, a hívők mind szentek. Valaki előtt egy másik hívőt dicsértem. Megszólalt az illető – Igen-igen, de te még nem tudod… És kezdte mondani a rosszakat. Azzal álltam ott, mennyire nem bírja ki, ha egy másik embert dicsérnek, bele kell mondani a gyilkos mondatokat, amelyek előttem megölhetik? Ôszintén megmondom, nem a másik emberből ábrándultam ki, hanem belőle.
Jó volna belenézni az életedbe, a körülötted élő hívő testvérek életébe, közöttetek is ez van? Ott is ölni kell, ha valaki több nálam? Mondani kell egy olyan szót, ami legalább a hírét tönkreteszi, a csodálatot, ami körülveszi. Nem tudom nem vagy-e Kain? Olyan jó, hogy az Ige maga hasonlítja össze az Ábel vérét a Krisztus vérével, “mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.” (Zsid 12,24). Ábel vére a bűnről, féltékenységről, irigységről, erről a gyilkos bűnről beszél.
Volt egy olyan írás, aminek ez volt a címe: Hajótöröttek temetője. A hitben hajótöröttek temetője. Szeretnénk most végigjárni a hajótöröttek temetőjét, és három sír előtt megállni. Sok hívő emberről volt benne szó, akik hitben hajótörést szenvedtek. De itt az első ember Kain. Ábel sírja előtt állunk, és mégis Kain halt meg. Isten ügye számára Kain halt meg.
Az első sír nem a te sírod? Jó volna megnézni, nem magamat kell-e meglátnom? Hogy én vagyok az, aki nem tudom elviselni, hogy mások jobbak nálamnál, hogy nekik jobban megy a szolgálat, hogy őt jobban megáldja az Úr. Akkor feltétlen gyilkos gondolatok és gyilkos mondatok születnek. Ez az első sír, ami mellől tovább megyünk, és nagyon komolyan halljuk Isten szavát, hogy ember vigyázz!
A következő Nádáb és Abihu sírja, egy kettős sír. Egy sírban ketten! Rettenetes, ha nekünk társunk is van abban, amiben vagyunk! Rettenetes, ha az ember bűntársat talál! Valakivel mindig meg tudja beszélni, valakinek mindig el tudja mondani. Ezek is ketten voltak. Ahelyett, hogy egymást figyelmeztették volna, együtt mentek.
Jó volna ezt a második sírt megnézni. Előtte olvastuk a csodálatos szentséget, hogy Isten Szentlelke kiáradt, jött a tűz, és mindenki örvendezett. Itt valami nagynak lenni akarás történt. Talán ugyanaz, ami már Kainnál is ott volt. Ôk külön, és többet akartak. Nádáb és Abihu résztvett abban ami történt, látták az Úrnak a csodálatos megjelenését, kijelentését. Talán egy percre arra gondoltak, hogy mi majd még többet, jobbat csinálunk, mint a többiek. Mind a kettőnek volt füstölője. A szentek imádsága az, ami felmegy az Úr elé, de ők valami mást, többet, csodálatosabbat, szebbet akartak. Ôk valahogy ki akartak tűnni a többiek közül. Mi is papok vagyunk, de hadd legyünk különbek.
Figyeljétek meg a rajongókat! Azt kérdezték tőlem, hogy maga még mindig a keresztnél tart? Nekünk már sokkal többünk van. Mi már nemcsak nyelveken szólunk. Iszonyú út ez, hogy egyre többnek, egyre nagyobbnak lenni. Nagyon sokszor a legjobban megajándékozottak kerültek bele abba, hogy többet akartak. Elégedetlenek azzal, amit az Úr adott. Nekik az nem elég, még valamit szeretnének hozzá. Más füstölőszert!
Az Úr pontosan elmondta Mózesen keresztül, milyen szert volt szabad füstölögtetni. Megvolt annak a szent receptje, ahogyan csinálni kellett. Nádábot és Abihut nem érdekelte. Ôk többet és mást akartak: külön elmenni, külön füstölőszerrel, külön szertartással. Egy keverék! Itt láthatjuk a keverék veszélyét. A füstölőjükbe, amit az Úrtól kaptak, az imádságukba, – figyeljünk most a rajongásra, – mi minden keveredett. Több, mint a másé, szebb, mint a többié, csodálatosabb. Majd mi! Majd mi ketten kiválunk a többi közül. Nekik is elmondhatja az Úr, amit Anániásnak és Safirának mondott Péter: “Miért, hogy megegyeztetek?” (ApCsel 5,9). Miért, hogy egyik sem mondta – Nem így parancsolta az Úr? Ezt nevezi az Ige magaválasztotta istentiszteletnek, ami semmire nem jó, “mivelhogy a test hizlalására valók” (Kol 2,23).
Azért megdöbbentő az egész, mert Nádáb és Abihu jót akartak, csak saját szertartás, saját dicsőség keresés! Ez a bizonyos “többet akarás” volt benne. Itt már látni magát a Sátánt. Lucifernek ez a neve, hogy fényhordozó. Egy a legnagyobb angyalok közül, aki valóban hordozta Isten világosságát, fényét, és egyszer csak odajutott, hogy miért ne lehetn ő is olyan? Tudjuk, hogy Miriámmal is ez történt. Ô is ezt mondta – Én is olyan vagyok, mint Mózes! Miért kell nekem alárendelni magamat? – Nekem sokkal világosabb vezetésem van, mint a másiknak – szoktuk mondogatni. Miért kell kicsinek lenni, mikor lehetnék nagy?
Látjátok, ezek ketten szent dolgot csinálnak, és ebben kezdődik a keverék. Azt hiszem egy hívő embert sem csaphatna be az ördög, ha nem volna benne Isten szerint való is. Látjuk ezt a második magaválasztotta istentiszteletet, a keveréket, amikor ebből is és abból is van. Füstölőszer is van, füstölőjük is van, csak valami más. Valami, amit ők gondoltak, amin keresztül nagyobbak akarnak lenni, de amit nem az Úr mondott.
Isten népe az ötvenes, hatvanas években együtt járt az Úr útján. Valakik nagyok akartak lenni, és belekerültek a rajongásba. És nem vették észre, hogy egyre messzebb kerültek az Úrtól a többel, a valakivé lenni akarással, azzal, hogy majd mi. Erre beszéli rá a Sátán az első embert, hogy egyél a fáról, akkor majd többet tudsz. Bölcselkedj feljebb, mint ahogyan Isten megengedte. Több tudás! Többet kell tanulni, hogy többet tudjak, mint a többiek. Rettenetes indulat ez!
Amikor a rajongók meglátogattak, engem is bele akartak vinni. Nagy csodája az Úrnak, hogy megőrzött. Komoly lelkitestvérek jelentek meg ezzel, hogy nem érted, hogy amit Isten nekünk adott, mennyire nagyobb világosság, mennyire több öröm? Ha elfogadnád a Szentlélek keresztséget, sokkal boldogabb lennél. Azt feleltem, hogy nem szeretnék boldogabb lenni, mint amilyen vagyok. Az Úr mindent megadott nekem, és nem kell ennél több.
Mindig újra és újra jöttek. A sárbogárdiak már be is írtak, hogy ott leszek a csendesnapjukon. Sokan elmentek azért, hogy ott találkoznak velem. Valaki azt mondta, hogy miért félsz? Ha az Úré vagy, megőríz, csak gyere. A reggeli Igém ez volt: “Ne menjetek, ne higgyétek.” Isten vészfékkel állított meg. A többiek mondották, úgy vártunk, miért nem jöttél?
Egy testvérem hívott ugyanilyen helyre, és azt mondtam, hogy nem megyek. Rámnézett és azt mondta, hogy én sem megyek. Jó, hogy akkor kérdeztem az Urat, mert mind a ketten elmentünk volna, és most benne lennénk. Egy vigyázatlan lépés, amikor nem az Úr szerint lépsz. Meggyőződésem, hogy a legtöbb hívő itt csúszott el, amikor többet akart, mint amit az Úr akart és adott. Valahol keveredett már. Az imaéletükben nemcsak tiszta imádság volt már. Nem Isten szerinti füst szállt fel, sokkal több lett, sokkal mutatósabb, sokkal csodálatosabb. Jöttek a kegyelmi ajándékok. Nem elég, ami van, még valami kell, több kell.
Nádáb és Abihu sírja mellett állunk, akik ezen buktak el. Nagyon vigyázz, egy lépést se tégy az Úr nélkül. Ne akarj többet érezni, többet tapasztalni. A rajongók mondják, hogy tudjátok, hogy miket tapasztalunk mi? Ördögöket üzünk, betegeket gyógyítunk. Hát ez az amit az Úr ígért. Világi ember anyagiakból akar többet, de azok is benne vannak egy rettenetes rohanásban. Több pénz, szebb lakás, több utazás, több öröm, több élvezet. A hívő ember is belemegy ebbe a csapdába. “Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel” (1Tim 6,6). Légy elégedett azzal, amit az Úr adott. Ha Ô akar, majd többet ad, csak ne indulj el a magad útján, ahogyan Nádáb és Abihu.
Látjuk őket a füstölőszerekkel. Azt gondolták, most a legcsodálatosabb dolgot csinálják. Most száll majd le az Úr tüze. Mi az, ami Mózesnél történt? Majd mi. Látjuk, hogy az Úrnak tüze kijött, de ellenük. “A mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid 12,29). Ha nem Isten szerinti módon közeledsz Hozzá, megtapasztalod a tüzet. Ez a tűz megölte mind a két embert. Két halott! Látjuk Áronnak és Mózesnek szomorú szemeit. – Vigyétek ki őket! Nehogy téged is ki kelljen vinni Isten munkájából. Egy váratlan pillanatban elhangzik a parancs veled kapcsolatban, hogy vigyétek ki! Ez már nem lehet köztünk. Egy szomorú sír, kettős sír, nehogy a tied legyen. Légy nagyon csendben, nagyon az Úrra figyelve, és járj nagyon alázatosan a te Isteneddel.
A harmadik dolog, amiről beszélni szeretnék, az ApCsel 4-5. részében található. Akik ott az Úréi lettek, megértették mi az, hogy nemcsak a hitük közös, hanem az anyagiak is. Ez volt az első komoly lelki közösség. “A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük köz volt” (ApCsel 4,32). Nemcsak az imádságuk volt közös, hanem az igeismeretük is, az anyagiak is. Elmondja az Ige, hogy Isten gyermekei eladogatták mezeiket, és az árát elhozták, és letették a tanítványok lábainál. Nagy dolog volt ez!
De volt itt két ember, ezek nem voltak lelkitestvérek. Házastársak voltak. Ôk is ugyanazt akarták csinálni, mint a többiek, csak egyszerűen nem tudták. Többet akartak, mint amire képesek voltak. Nem adtak mindent igazán. Ôk is azok akartak lenni, akik odaadják vagyonukat, akik egészen az Úréi, akik mindent átadtak.
Rettenetes mondat hangzik el Péter szájáról: “Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak Lelkét megkísértsétek?” (ApCsel 5,9). Te azt mondtad, hogy egészen adtál mindent, és nem igaz. Ott vagy azok között, akik ezt megtették. Úgy jársz közöttük, mint aki odatartozik, és nem tetted meg. Isten ügyében rettenetes a hazugság! Látjátok, az egyik többet akart, ezek többnek akartak látszani. Azokra azt mondtuk, hogy a rajongók, ezekre azt mondjuk, hogy a vallásosak. Hívő embernek akarnak látszani, de nem adtak át mindent. A Szentlelket akarták becsapni.
Hányszor mondják ájtatosan az emberek, hogy mindenem az Úré. Testvér nem igaz, valami részt megtartottál. Beszéltünk már arról, mi lehetett ez a rész. Lehet, hogy egy semmiség. Lehet, hogy egy ruhát akart még csináltatni Anániás, mielőtt bekerült a közösségbe, mielőtt mindent az Úrnak kellett áldozni. Akart, és kevesebbet adott, – valami részt. Lehet, hogy majdnem az egészet, és mégsem az egészet. Valami részt megtartottak, és itt jön a rettenetes végük. Péternek csak egyszerűen, világosan meg kellett kérdezni a dolgot, és Anániás holtan rogyott össze. Ôket is úgy vitték ki az ifjak.
Képzeljétek el, micsoda félelem lehetett ez a testvéreknek, akikkel együtt jártak, együtt imádkoztak. Két halott, megint egy közös sír. Jó volna megállni emellett a sír mellett is, hogy igazán igaz az, amit mondok? Nem embereknek hazudunk, hanem Istennek.
Ez a harmadik sír, ami előtt ma megállunk. Valahol mindegyik az Urat akarta becsapni. Többet, vagy kevesebbet adni, nagyobbnak lenni, valakivé lenni. Olyan megdöbbentő most ez az Ige: “Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket” (Fil 2,12). Az üdvösség ajándék, semmit nem kell érte csinálni. De jaj, vigyázz, utána jön a hívő élet, ahol most már szent félelemmel kell járni. Szent földön jársz, ahol a legkisebb eltérés halállal végződhet.
Régen a villamosokban megjelent egy plakát, amelyen tűzlángot lehetett látni. Egy gyerek gyufát gyújtott, és ez volt fölé írva: “Vigyázz, nem játék!” Egy ifjúsági alkalmon erről kellett beszélnem, hogy vigyázz, nem játék! Lehet játszani sok mindennel, lehet örülni, vidámnak lenni, de vannak dolgok, ami nem játék.
Nem játék a bűn. Nagyon vigyázz, nem játék. Ördögi tűz. Kerestük, hogy van-e ördögi tűz? Van! Amikor valaki játszik a bűnnel, beleéghet az egész élete. Isten fölé írta, hogy nem játék! De nem játék a másik ember sem. Nehogy játssz a másik emberrel! Isten mérhetetlenül szereti és félti az embert. Isten mindent megtesz az emberért. “A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27).
Drágán megvásárolt valaki az ember. Mindig bánj vele nagy tisztelettel és vigyázattal. Mennyit játszottam lánykoromban emberekkel, és mennyit játszottam már azóta is. Mikor könnyen vettem, játéknak vettem az ügyét. Isten most fölírja itt a hajótöröttek temetőjének talán a bejárata fölé, hogy nem játék!
De még komolyabban nem játék Isten. Ne játssz Vele! Jézussal játszottak a katonák, bekötötték a szemét és azt mondották, hogy prófétáld meg, ki az aki ver. Ne akard Isten szemét bekötni. Ne gondold, hogy nem lát mélyen a szívedbe. A mi Istenünk megemésztő tűz. Jó volna komolyan megállni és kérni az Urat, hogy tisztíts meg, szabadíts meg új életre!
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy az egész hívő élet nem játék. Bocsáss meg minden könnyedséget. Segíts Uram szentül élni, szentül szolgálni, szentül imádkozni. Kérlek, könyörülj rajtunk, ne engedd meg, hogy egyszer a mi hívő életünk sírjánál is meg kelljen valakinek állni, hogy milyen kár volt értünk.
Ámen.