“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA KEVÉSBÉ ISMERT FÉRFI ALAKJAI (2/5)
János Márk
“Barnabás és Saulus pedig visszatértek Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk.” ApCsel 12,25
s
“Ôk annakokáért, miután kibocsáttattak a Szentlélektől, lementek Szeleuciába; és onnét eleveztek Ciprusba. És mikor Salamisba jutottak, hirdették az Istennek beszédét a zsidóknak zsinagógáiban, és János is velük volt, mint segítőtárs. És eljárván a szigetet mind Páfusig, találtak egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve Barjézus; Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel volt. Ez magához hívatta Barnabást és Saulust, kívánta hallani az Isten beszédét. Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyarázzák nevét) ellenkezik velük, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szentlélekkel, szemeit reá vetve monda: Óh minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállt reá; és kerengve keresett vezetőket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodván az Úrnak tudományán.” ApCsel 13,4-12
“Egynéhány nap múlva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hirdettük az Úrnak igéjét, hogyan vannak. És Barnabás azt tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. Pál azonban azt tartotta méltónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. Meghasonlás támadt azért, úgyhogy elszakadtak egymástól, és Barnabás maga mellé vette Márkot, elhajózott Ciprusba; Pál pedig Silást választván maga mellé, elment, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól. És eljárta Siriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.” ApCsel 15,36-41
Imádkozzunk!
Uram, úgy szeretnénk ezeken a reggeli alkalmakon ítélőszéked elé kerülni. Szeretnénk, ha most, ebben az időben ítélnél bennünket, hogy ne kelljen egyszer örökre elítélned. Kérünk, ne álljunk ellen ítélő Igédnek. Adj nekünk erre kegyelmet. Légy közöttünk, és munkálkodj bennünk Szentlelked által.
Ámen.
Egy fiatalemberről beszélünk, akiről ezt olvassuk az ApCsel 12,12-ben: “És miután ezt megértette, elment Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan voltak összegyülve és könyörögtek.” Ennek a fiatalembernek az anyja komoly hívő asszony lehetett. Az ő házában könyörögtek, amikor Pétert az angyal kihozta a börtönből. Egy Rhodé nevű szolgálólány nem akarta beengedni, azt hitte, hogy a Péter angyalát látja. Ebben a házban nevelkedett János Márk, aki sok mindent átélhetett Isten dolgaiból gyermekkorában. Péter szabadulása is nagy hatással lehetett reá. Gondoljuk el, amikor Péter váratlanul megérkezett és elmondta, hogyan nyilottak meg előtte az ajtók. Nyilván már akkor elfogadhatta az Urat és mint fiatalember, szolgálatra jelentkezett.
Az Ige így mondja: “Barnabás és Saulus pedig visszatértek Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé vették Jánost is, kinek mellékneve Márk volt.” Márk elindult az Úr követésében és komoly hívő testvérekkel szolgált együtt. Elérkeznek egy városba, ahol az ördög első komoly támadásával, ellenállásával találkoznak. Ahol Isten Igéje hirdettetik, mindenütt ott van az ördög is? Ahol emberek hitrejutnak, ott az ördög is munkálkodik? Vajon itt is itt van, hogy elfordítsa szívünket az Úrtól? Mert itt ezt akarta csinálni. Nagyon sokszor embereket használ fel, akik ellene mondanak Isten dolgainak. Ha majd este beszélgettek a szobákban, vigyázzatok, nehogy legyen közöttünk valaki, mint Elimás, akit felhasznált az ördög, hogy ellene mondjon, és elfordítson bennünket az Úrtól.
Emlékezzünk Péterre, Jézusnak azt kellett mondania: “Távozz tőlem Sátán, bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.” (Mt 16,23). Rajta keresztül mondott a Sátán Jézusnak olyanokat, amik elfordíthatták volna a kereszt útjától. Ha valaki minket egy mondattal el akar fordítani, akkor tudjuk a szívünkben, hogy biztosan itt van a Sátán.
Az első komoly támadás Salamisban történik, ahol egy tiszttartó, Sergius Paulus érdeklődik az Ige iránt. Ez a Szentlélek munkája. Mint, ahogy Lidiának is, egy thiatírabeli bíborárus asszonynak is az Úr nyitotta meg a szívét, hogy hallgasson azokra, amiket Pálék beszéltek. Csak Isten tudja megnyitni a szívünket, hogy érdekeljen az Ige bennünket. Amikor már előveszem a Bibliámat, hogy utána nézzek dolgoknak, ez a Lélek munkája az életünkben. Vigyázzunk, valaki el ne fordítson ettől.
Egy férfi mondta itt el egyszer, csendeshét végén, hogy annyira figyelt, mert érdekelte amiről szó volt, egészen addig, míg itt a közeli futballpályán meg nem kezdődött a meccs. Mikor már hallotta, hogy rugják a labdát, képtelen volt figyelni. Itt Elimáson keresztül kezdett ellene mondani a Sátán az Igének, hogy elfordítsa figyelmüket. Nagy ütközet lehetett, amikor megszólalt Pál és kiűzte a gonosz lelket Elimásból, és azt mondta: “Vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállot reá; és kerengve keres vezetőket.” Ez annyira megdöbbenti a tiszttartót, hogy megtér, hitrejut.
Istennek Igéje győz. Márk Jánost is megrendíthette ez az esemény. Utána mégis elhagyja a tanítványokat. Pedig győzött az Ige. János Márk megijedt. Ez ilyen komoly dolog? Tényleg van ördög, aki ellenáll, és akkor engem is megtámadhat bármikor? Kicsit ijesztőnek, fárasztónak látszik ez a harc. Inkább nem akarok belemenni. Hányan tették le az Ördög igézete című könyvet, nem foglalkoznak vele, mert aztán éjszaka nem alszanak, félnek. Léteznek ilyenek? Valakinek kezébe akartam adni ezt a könyvet, és azt mondta, hogy minden mást elolvas, de ezt nem. Úgy járt, mint Márk. Ha az egész hívőség annyit jelent, hogy van egy rettenetes ellenség, akkor inkább nem.
Akinek az életében komolyan elindult a harc, lesznek álmatlan éjszakái. Lehet, hogy nem mer este kimenni, mert megtapasztalja, hogy az ellenség valóban létezik. Azt is átéltem már, hogy valaki, mikor meglátta, hogy ez milyen komoly dolog, inkább hazautazott. Soha nem vette komolyan addig, hogy van ördög és őt is megtámadhatja. Márk is átélte, és visszament Jeruzsálembe.
Vajon mi is olyanok vagyunk, akik félünk? Talán sokan emlékeznek a Bírák könyvében Gedeon történetére. Gedeon harcba indul, az egész nép vele megy. És az Úr azt mondja, hogy sok ez a nép. Aki fél, menjen haza! Milyen megdöbbentő mondat. És egy nagy tömeg már ott megfordult és hazament. Jó volna eldönteni, ha félek, ne menjek tovább az Úrral. Ne rontsam az Úr ügyét. Egy harcban, ahol sok ember fél, az egész meghátrálhat és elfuthat. Jóval kevesebben maradnak, és Isten még ezeket is próbára teszi. Vízhez vezeti őket Gedeon, és csak az mehet harcba, aki a kezébe vesz egy kicsi vizet, és úgy iszik. Az anyagiak, a testi dolgok, elvonnak az Úrtól. Aki nem tud jó étel és különböző dolgok nélkül meglenni, nem tud az Úrral járni, az menjen haza.
Isten most is vízhez vitte az Ô népét. Folyik az anyagi, van pénz, lehet vásárolni, házat építeni, autót venni. Van aki belemerül: többet, többet, és már semmi nem elég. Majd meglátjuk Démást, aki emiatt fordult vissza.
Te mitől félsz? Láttuk tegnap ezt a megnevezhetetlen bizonyos félelmet, amikor valaki nem tudja megmondani, mitől fél. Vannak kényszerfélelmek, amikor nem emberektől félek, nem a mennydörgéstől, hogy becsap a villám, nem normális félelem, csak félek. Nagyon sok emberben van szorongás a láthatatlan világtól való félelem miatt. Az ördögi erőktől való félelem miatt. A másik fajta félelem a Biblia első lapján már ott van: Ádámnak és Évának a félelme. Elkövették az első bűnt, és a bűnnel együtt jár a félelem. A világosságtól, a leleplezéstől való félelem, hogy valami kiderül. Amikor Isten megkérdezi Ádámtól, hogy miért bújtál el, azonnal azt mondja, hogy féltem. A félelem a bűnnel van összekapcsolva. Addig nem félt. Addig boldogan, örömmel tudott Isten szemébe nézni. Talán te is emlékszel, amikor gyermekkorodban először sütötted le a fejed édesanyád előtt, mert nem mertél szemébe nézni. Volt valami titkod. A Jelenések könyve az elveszetteket egy asszony képével szemlélteti. Az asszony neve a nagy parázna. “És az ő homlokára egy név volt írva: Titok.” (Jel 17,5). Homlokodon ott van-e ez a láthatatlan írás – titok. Van-e valami, amit nem szeretnél, ha most kiderülne, ha valaki hangosan kimondaná rólad? Ha igen, akkor ott van homlokodon a név, és akkor tudhatod, hogy a kárhozatba rohanó nép közé tartozol.
Az üdvözülők homlokán is van egy név, Jézus neve. Ma nézd meg a lelki tükörben, ott van-e még homlokodon ez a név, hogy titok. Mindnyájan ezzel a névvel születtünk. Figyeljétek meg, a kicsi gyermek is amikor játssza a maga játékait, hogy vigyáz, hogy valaki meg ne lássa. Ha édesanyja megjelenik, kihúzza a kezét a takaró alól. Nem csináltam semmit. Ha elveszi a játékot tesvérétől, úgy csinálja, senki ne lássa, és eldugja.
Van-e még életedben rejtett bűn, vagy Jézus vére letörölhette már? Vajon lemondtál már a szégyen takargatásáról, vagy még mindig rejtegetsz valamit ifjúságodból, mostani életedből? Akkor világos, hogy félsz, és félni is fogsz.
Nem tudom, János Márknak az életében mi okozta a félelmet, rejtett bűn, vagy ördögi kapcsolatok? “Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga.” (Péld 28,13). Sem itt, sem ott. A földön sem, mert a megterhelt lelkiismeret mindig félelmet okoz. Vajon a te szívedben is ott van a rejtett bűn félelme? Hadd kérjelek most testvér, hozz világosságra mindent. Az Úr nem azért keresi bűneidet, hogy tönkretegyen, hanem hogy megbocsásson. Ha valaki most azt mondaná, hogy azokat az adósságokat, amiket bevallanak, kifizetik, azonnal mondanátok sorban. Valdd be a bűneidet! Nála van a bocsánat. Nem a büntetés, a bocsánat. De csak addig, amíg tart a kegyelmi idő.
A hallgatás az egyik legközismertebb búvóhely. Nem szólok semmit, akkor nem derül ki semmi. Persze, lehet kifogások, mások vádolása mögé is bújni. Sokféle ok van, ami mögé elrejtőzhet a bűntől terhelt lelkiismeret. Szeretnélek kérni, jöjj ki a világosságra, amíg nem késő.
A másik fajta félelem, amikor a javaimat féltem. Mibe kerül ez nekem, ha Jézust követem? Nagyon sok ember az állását, karrierjét félti. Csak egy embert szeretnék elétek állítani: Pilátust. Világosan tudja, hol az igazság és hogyan kellene döntenie. Pontosan tudja, hogy nem talál Jézusban bűnt, de félti az állását, a palotáját, a császár barátságát. És mégis kegyvesztett, majd öngyilkos lett. Egészen más okból, nem Jézusért, de mindent elvesztett. Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, és vele együtt állást, karriert, mindent. Szegény János Márk! Te vagy az az ember? Miért félsz teljes szívvel követni Jézust?
Van neked mit féltened az Istentől? Ha valaki félt valamit, már az elején meg lehet mondani, hogy elveszíti. János Márk rosszul döntött életének ebben a pillanatában. Van aki azt mondja: nem lehet becsületesen megélni. Testvér, csak így lehet boldogulni. Az a kérdés, mit nevezel boldogulásnak, azt, hogy több pénzed legyen? Nagyon sok ember a gyermekei jövőjét félti, hogy nem tanulhat tovább. Pontosan a legjobbat nem adod meg neki – félelemből. A mennyországot, ami belül van. Hiába csinálsz nekik külső mennyországot, gyönyörűen berendezett lakást, mindent, ami érték – ha belül ott a pokol. Hát nem tudod még, hogy Isten országa nem itt, nem ott, ti bennetek van? A legjobbat nem adod meg gyermekeidnek, és aztán később siránkozol, hogy nem térnek meg. Az érdekli, amibe belevitted őket. Életeden keresztül nem látták átragyogni az evangéliumot.
Milyen mennyországot akarsz a gyermekeidnek, milyen anyagiakat készítesz nekik? Aztán később tördeled a kezed, hogy nem vágyódnak, nem járnak templomba, nekik csak a pénz kell. Ki ennek az oka? Kinek az életéből látták az anyagiak után való hajszát? Testvér, ne féltsd gyermekeidet az evangéliumtól! Ne félj attól, hogy valamit elveszítenek. Az előbb énekeltük: Te csak az Istennek országát keresd. … Minden egyéb magadatik majd neked. “Akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 34,11).
Sokszor eszembe jut az egyik főnököm, – amikor otthagytam az állásomat, hogy egész életemmel Jézust szolgáljam, – azt mondta: Ha nem volna családom, én is úgy élnék, mint maga. Ezt válaszoltam: Főnök kartárs, hát olyan kicsi az Isten, hogy csak egy embert tud eltartani, ötöt már nem? Nem tudom mit szólna most, ha látná, itt van 30-40 ember. Merdd magad rábízni, ne félj, hogy rosszul jársz! Aki úgy szerette e világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogyne adna meg Vele együtt mindent.
János Márk elmegy. Jaj, csak te el ne menj az Úrtól! Amikor majd nagyon éles lesz a helyzet, el ne menj! Engem Isten egy tanári bibliaórán szólított meg, ahol Gedeon történetét hallgattuk. Arról volt szó, hogy háromszázan mentek egy óriási tömeggel szemben. Az Úr ezzel a háromszáz emberrel győzte le az ellenséget. Életem első imádsága ez volt: Istenem, segíts, hogy a háromszáz között lehessek! Imádság alatt egy könnycsepp kipottyant a szememből. Letörültem, senki meg ne lássa, és gyorsan kimentem az ajtón, nehogy valaki szóljon hozzám. Ez volt az első komoly imádságom, és tudom, hogy Isten meghallgatta. Akkor megértettem, hogy a kevesek közé szeretnék tartozni a nagy tömeggel szemben. A széles úton mindig sokan vannak. Isten ma választás elé állít. Az ördög nem teszi ezt. Ô leigáz, megkötöz, tönkretesz. Vigyázz, hogy helyesen válassz!
A következő részben olvastuk, hogy megint elindulnak egy missziós útra, és Pál azt mondta, hogy aki elszakadt tőlük, és nem ment velük a munkára, azt ne vegyék maguk mellé. Barnabásnak, Pál munkatársának János Márk unokaöccse volt. Vigyázzunk, családi kapcsolataink be ne csapjanak bennünket! Itt nem a test és vér dönt. Barnabás rosszul döntött. Elvált Páltól, és nem tudjuk merre ment, vagy hogy ott áldás lett volna. Ez a szolgapár, Barnabás és János Márk, egy ideig eltűnik a Biblia lapjairól. Pált és Silást megáldja az Úr, tovább használja, de János Márkot egyelőre az Úr nem tartja alkalmasnak.
De van egy vigasztaló mondat, amit szeretnék még elmondani. A levelekben újra olvashatjuk, hogy az öreg Pállal ott van János Márk. Hogyan került vissza Pálhoz? Biztos, hogy igaz bűnbánat, megtérés és megalázkodás nélkül nem fogadta vissza Pál. Láthatjuk, hogy ha egyszer féltél, engedetlen voltál, van megtérés. Ha egyszer otthagytad az Úr munkáját, anyagiak miatt, félelemből, Isten újra hív. A meghátrált tanítványokat újra hívja Jézus. Talán vannak közöttünk meghátrált testvérek, akik valahol nem mertek tovább menni az Úr útján. Akarsz-e most visszamenni? A meghátrált tanítványnak is van kegyelem.
Jézus nem félt Pilátus előtt, nem félt a korbácsütésektől, odafeküdt a keresztre, engedte kezét-lábát átszögezni. Akarod-e követni Jézust, aki érted függ a kereszten? Mondod-e Neki: Követlek Uram, valahová mégy?!
Imádkozzunk!
Uram, sokszor kerestük a csodák Istenét. Sokszor kerestünk gyógyulást, segítséget, győzelmet. Kérünk, bocsáss meg. Köszönjük, hogy előttünk megy Valaki, aki megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett. Uram, egész életemen át szeretnélek követni meghátrálás nélkül. Légy ebben segítségül, nevedért.
Ámen.