“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A TŰZ (4/5)
A szenvedés tüze
“Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem, és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.” Lk 12,48b-50
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy ennek a hajónak a legénysége lehetünk. Kérünk, hadd álljunk mozdulatlanul, elsodratlanul az őrhelyünkön. Áldj meg, hogy sok baj, nehézség és szenvedés között is megállhassunk Benned, neved dicsőségére.
Ámen.
Jézus azért jött, hogy tüzet bocsásson erre a világra. Olyan jó volna, ha nekünk is ott volna már mélyen a szívünkben, hogy Bár már égne! Akármibe kerülne, akármilyen szenvedést jelentene: Bár már égne!
Két halálos tűzről volt szó, az egyik az ítélet tüze. Emlékezzünk Heródesre, és az ő végére. A másik a kegyelem tüze volt. Emlékszünk a két asszonyra, a házasságtörő nőre, és a samáriaira, ahol az ítélet tüze elvezetett a kegyelem tüzéhez. Ahogy Jézushoz ér egy ember, abban a pillanatban minden megváltozik. Halálosan kezdődik, és győzelem a vége. Beszéltünk az idegen tűzről, ami megint csak halálos tűz. Akik belekerültek, holtan vitték ki őket.
Egy újabb tűzről beszélünk most: a szenvedés tüzéről, amelyik nem halálos tűz. Jó volna, ha vállalnánk Istennek az ezzel kapcsolatos mondanivalóját. Isten a szenvedés tüzét győzelemmé akarja változtatni. Ha a szenvedés tüzében valaki Jézushoz ér, akkor az átváltozik csodálatos, soha nem várt és remélt győzelemmé. Holnap majd meglátjuk Jézust, Aki a kereszten át a legnagyobb szenvedést győzelemmé változtatta, és azokkal is megteszi, akik Vele járnak.
Gondoljunk arra, hogy minden vallásnak megvan a szenvedéssel kapcsolatos megoldása. A keresztyénség az egyetlen, amely a szenvedést győzelemmé változtatja. Gondoljunk a hindukra, ahol a Karmán keresztül az elődöknek a bűneiért kell szenvedni. Úgy gondolják, volt valaki az elődeim között, aki nagyon vétkezett, vagy pedig én az előző életemben. A lélekvándorlás tanítása iszonyúan megkötözi és tönkreteszi azt az embert, aki Keleten a hinduizmusban él. A buddhizmust is megnézhetjük. Egyetlen megoldás a szenvedésre, hogy el kell tűrni, hordozni, Allah így akarta. Megoldás sehol nincs!
Olyan örömmel nézhetünk szembe azzal, hogy a kereszt és a keresztyénség egészen mást tanít a szenvedésről. Amikor egy vakon születettel kapcsolatban beszélnek Jézussal, elhangzik a kérdés: “Mester, ki vétkezett, ez-é, vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (Jn 9,2). Az egyetlen lehetőség a szenvedésre, hogy valahol össze van kötve a bűnnel. Igazuk van! Éppen a napokban olvastuk, hogy: “Bűnöm miatt roskadoz erőm” (Zsolt 31,11). De nem ilyen módon. Olyan jó, hogy Jézus közbelépett és mindent megváltoztatott.
A keresztyénségnek győzelmes tanítása van. Amikor Jézust megkérdezték, azt mondta: “Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei.” Nem azt jelenti, hogy egyik sem vétkezett. De ez a vakság nem ezért van, hanem hogy “nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (Jn 9,3). Jézus szerint a szenvedés “alkalom”. A vakonszületett élete alkalom arra, hogy nyilvánvalókká legyenek Isten dolgai. Istennek csodálatos alkalom, amit felhasznál. A gyógyítás az egyetlen, amivel Isten felel a szenvedés alkalmára.
Szeretnék felolvasni egy részt a Bibliából, ahol nagyon csodálatosan meg lehet ezt látni. Megint egy emberről van szó. Ez az ember István, akiről azt mondja az Ige, hogy “hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt.” Nem igehirdető, diakónus volt. Mégis csodálatosan hirdette az Igét. A legnagyobb igehirdetése itt hangzik el, ami nemcsak hallható volt, hanem látható is. Megszólítja azokat az embereket, akikkel beszél: “Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek!” Kinek van ezt bátorsága elmondani? Nem tudom mi lenne, ha egy igehirdető a templomban ezzel a mondattal állna fel.
“Ti mindenkor a Szentléleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködtek, és fogaikat csikorgatták ellene.
Mivel pedig teljes volt Szentlélekkel, a mennybe függesztve szemeit, látta Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És mondta: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. Felkiáltván nagy fennszóval, füleiket bedugták, és egyakarattal reá rohantak; És kiűzvén a városon kívül, megkövezték, a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Megkövezték azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térde esve pedig nagy fennszóval kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! Ezt mondván, elaludt.” ApCsel 7,51-60
Sok mindent láthatunk és érthetünk meg ebből az Istvánnal történt gyalázatos, igazságtalan szenvedésből. Ennek az embernek volt bátorsága arra, hogy nyiltan és világosan beszéljen. Bár adna az Úr olyan evangélistákat, akik nem féltik magukat. Akik nem félnek attól, hogy nem szeretik őket, hogy nem lesznek ünnepeltek. István ilyen ember volt, aki elmondta a teljes igazságot világosan, egyszerűen, mindenféle köntörfalazás és félelem nélkül. Nagyon vigyázzunk, mert mi mindnyájan születésünktől fogva gyáva emberek vagyunk. Mindig szeretnénk megúszni a dolgokat. István semmit nem akar megúszni, világosan hirdette az ítéletet, amely így hangzik: “megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét; kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek.”
A pünkösdi prédikációnak is ez volt a lényege. “Megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek” (ApCsel 2,23b). Rájuk hárította Jézus vérét. Minden igehirdetésnek, az ítéletnek ez a lényege, hogy emberek megérthessék, mi öltük meg. István elmondja, és abban a pillanatban megvan a következménye. Elkezdenek dühösködni, fogaikat csikorgatni. Ellene fordulnak az Igének, és ellene fordulnak a hirdetőjének. Aztán kezdődik a szenvedés, Jézusért. A Jézusról való bizonyságtétel mindig szenvedéssel jár. Ha Vele együtt szenvedünk, Vele együtt dicsőülünk meg. Aki igazán vállalja az evangélium üzenetét, az megkapja ennek a bérét világosan, tisztán.
Amikor elhangzott az igehirdetés, az első következmény ez volt: “Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködtek, és fogaikat csikorgatják őellene.” Itt kezdődik a szenvedés. István vértanú életében itt kezdődik az ő bizonyságtételének a következménye. Röpülnek a kövek. Láttuk, hogy a házasságtörő asszonynál nem röpültek a kövek, az Úr megállította. Itt senki nem állítja meg! Megadja az Úr Istvánnak ezt az alkalmat, hogy láthatóvá tegye Jézust. Minél jobban röpülnek a kövek és a szitkok, annál jobban kezd ragyogni. Arca olyan lett, mint egy angyal arca. Olyan sokszor mondja az Ige, hogy nem lehetett ránézni arra, aki igazán Jézusért szenved. Megnyugszik azon a dicsőségnek Lelke. Istvánon megnyugodott. Ennek a rettenetes, véres cselekménynek a közepette egy ember áll, aki ragyog. Itt pontosan olyan imádságok hangoznak el, amivel István Jézus nyomdokaiba lép. Egyik kérése: “Uram ne tulajdonítsd nékik ezt a bűnt!” “Uram bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek”, – halljuk a keresztről. Ugyanez a mondat hangzik az István ajkáról. Aztán így mondja Jézus: “Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet!” Mintha betanulta volna István, pontosan azt mondja: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!” Egy ragyogó arc, egy másokért imádkozó száj, – láthatják Jézust. Isten alkalmat adott Istvánnak, hogy Jézus felemeltessék őrajta keresztül. Egy nagy vonzás: “És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12,32).
Az Ige itt leírja, hogy a tanúbizonyságok ruháikat egy Saulus nevű ifjú lábaihoz tették, és az a Saulus egyszer csak tüzet fog. Nem tudja ő még akkor, de amit itt látott, azt már soha életében nem tudja elfelejteni. Mikor Damaszkusz fele megy, olvassuk, hogy “nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.” Az Úr tudta, Saulus is tudta, hogy attól kezdve, – mint ahogy a vágó állatokat odaszurkálják a vágóhídra, Isten úgy szurkálta, kényszerítette oda Sault. A további üldözéseknél mindig újra eszébe juthatott István arca, és az elhangzott szavak. Az ösztöke belefúródott, és odahajtotta, hogy a Damaszkuszi úton ott feküdhetett Jézus lábainál.
Értjük, hogy a szenvedés hogyan válik győzelemmé? Semmi nem lehet olyan győzelem, mint a szenvedés. Isten azért tervezte bele az életünkbe, hogy az Ô győzelme látható legyen. A keresztyének olyan emberek, akiknek életében Jézus Krisztus Szentlelke, Istennek a Lelke átváltoztatja a szenvedést győzelemmé. Ha benned lakik a győztes Úr, akkor megvan a képességed arra, hogy minden szenvedésben győzzél.
István vértanú halála után üldözés lett a keresztyének között. Egy gyülekezetet, egy komoly áldott közösséget széttörnek. Isten engedi ripityára törni, széjjel dobja a bennelevő embereket. Tudjátok mi fut szét? A tűz! Az ébredés tüze! Minden egyes ember, akit szétdobnak onnan, viszi a tüzet az életében. Emlékezzünk azokra, akikről ezután beszél majd a Cselekedetek könyve. Filepre gondoljatok, aki egy nagyon jó együttlétből, egy boldog közösségből egymaga kerül el Samáriába. Olvastátok, hogyan megy tovább a tűz, hogyan kerül el Szerecsenországba. Ilyen messzire elrepülnek a szikrák? A komornyikon keresztül a keresztyénség átterjed Szerecsenországba, a feketék közé. Istennek ilyen útjai vannak?
Megdöbbentő, ahogyan Péteren keresztül is megint megy tovább. Közben is sok a szenvedés. Pál és Síláson keresztül átjut Európába. Egy szikra átröpül Ázsiából Európába. Sok lezárt út, sok gyötrődés közepette, hogy hova kell mennem. Talán vannak köztetek is, akik ezen kínlódnak most, hogy mi az utam, hova kell mennem, mi Isten akarata? Az első keresztyéneknél is megvolt, hogy merre akartak menni, – de mindenütt lezárt út, mindenütt sorompó volt előttük. És ebből hozza ki Isten ezt a csodát, hogy átviszik Isten Igéjét, a keresztyénséget Európába.
Nem tudom, látjátok-e a szenvedések különféle formáit. Talán nincs is Isten gyermekének olyan szenvedése, ami nem lenne benne a Cselekedetek könyvének az elején az első keresztyének életében. Pál és Sílás Európában, engedelmes úton mennek az Úrral, és megint a szenvedés. Hát benne van ez minden útban? Nemcsak az engedetlen utakban? Az igazságtalanság iszonyú szenvedése. Aki már szenvedett az igazságtalanságtól, az tudja, hogy mit jelent ez. Engedelmesen mentem az Úr útján, és ott találom magam egy tömlöcben, kalodába zárt lábakkal az éjszakában. Most aztán igzán sírni kellene. Jogos volna! És mi történik? Isten megint átváltoztatja a Szentlélek által ezt a szenvedést örömmé, s a börtönből ének hangzik, majd megalakul az első keresztyén gyülekezet Európában. Egymásután történnek a csodák, mert ahol Isten a szenvedést győzelemmé változtatja, ott van győzelem! Ne keress más győzelmet. Soha ne keress olcsó győzelmet! A győzelemnek mindig ára van!
Idő kellett ahhoz, míg odajutottak, hogy éjfél felé tudtak énekelni. Aztán megtér a börtönőr, aztán megalakul a Filippi gyülekezet, Pálnak nagyon kedves gyülekezete. Nekik írja aztán azt a csodálatos levelet: “Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4). Most is, bármilyen nehézségben vagy, bármennyire kilátástalan minden, Jézus Krisztus egy pillanat alatt örömmé tudja változtatni. Lehet, hogy van, aki már átélte, én nagyon sokszor átéltem, amikor tényleg úgy nézett ki, hogy most már mindennek vége. Amint fölnézek Jézusra, egyszer csak a másik oldalt látom, hogy mi lesz ebből. A szenvedés tüze változik az ébredés tüzévé. A Cselekedetek könyvében végig láthatjátok.
Még egy másik fajtája a szenvedésnek a testi szenvedés. Pálban láthatjuk, hogy tövis adatott a testébe. Háromszor imádkozott. Az előbb már mondtam, hogy nem mindig a gyógyulás a válasz. Pál többet kapott a gyógyulásnál. Ne gondold azt, hogy kisebb dolog, ha Isten valakiben ott hagyja a tövist. Utána meghallja: “Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12,9). Pál, nem gyógyítalak meg. Szenvedő, erőtelen ember maradsz, de pontosan így tudlak használni.
El tudod-e fogadni, ha Isten azt mondja, hogy neked nagyobb kegyelmet adtam. A nagyobb kegyelem, hogy rajtad a Krisztust lehet majd látni a szenvedésen keresztül. Pál örömmel, énekelve, az Ô dicsőségéért szenved. Találhatunk mindenféle szenvedést a Cselekedetek könyvének elején végig, ami az emberi életet érheti. A betegség, a csalódás, a testi szenvedés, a fájdalmak, az igazságtalanság. Milyen megdöbbentően láthatjuk, hogy mind olyan győzelemmé változik, ami nemcsak annak az embernek győzelem, hanem sok emberre kiterjed. Nemcsak ők maguk jutottak át, hanem belesugározták ebbe a nyomorult, szenvedő világba, hogy így is lehet élni.
Nem tudom, hogy a szenvedésnek melyik formájában van az életed? Valahol olvastam, és úgy bennem maradt, hogy a sas amikor viharba kerül, úgy tudja állítani a szárnyait, hogy fölé kerül a viharnak, és a vihar fölemeli. Ha igazán Isten gyermeke vagy, akkor úgy kell fordítani a hitedet, hogy az mindig fölé emeljen annak, amiben vagy. Hogy ne összetörjön, vagy tönkretegyen, hanem hogy lehessen ez a szenvedés Isten dicsőségére.
A szenvedés tüze egyenes arányban átváltozik az ébredés tüzévé. Minden ébredésnek megvoltak a mártírjai. Minden ébredést a mártírok vére épített. Ahol nincs szenvedés, ott nem lesz ébredés. Ne félj a szenvedéstől. Isten nem egészség által, nem erő által váltotta meg ezt a világot, hanem egy keresztrefeszített gyötrődő Isten-emberen át.
Olyan nagyon jó volt nemrégen Péter levelében olvasni, hogy “Az Ô nyomdokait kövessétek!” (1Pét 2,21). Az Ô nyomai, amit Jézus itthagyott ezen a földön, véres nyomok! Ha nem akarsz belelépni, ne várjad az ébredés tüzét. Ez a kettő együtt adatik, a szenvedés tüze az ébredés tüzével együtt.
Beletekintettünk a különféle tűzbe, és holnap már csak a kereszt tüzét láthatjuk. Amit eddig láttunk az mind emberi volt. Majd megláthatjuk az istenit, ahonnan ered minden tűz, minden lehetőség a győzelemre.
Soha ne felejtsd el testvér, a hívő élet harc. Van ellenség! De ugye tudod, – legyőzött ellenség! Szeretném, ha most ez maradna meg bennünk, hogy ne félj a szenvedéstől. Isten ajándéka, amivel megbecsül téged, hogy az Ô szolgája lehess, és az ébredésnek eszköze.
Imádkozzunk!
Bocsáss meg minden önszeretetet, magunk féltését. Uram, úgy tudunk vigyázni, hogy nehogy valamiből megvetés, szenvedés lehessen. Tudod, hogy hányszor sikerült megúszni, amikor bele akartál vinni valamilyen módon a nehézségekbe. Kérlek Uram, hogy segíts rajtunk, hadd legyünk most készek a nekünk kijelölt úton menni akaratod szerint. Köszönjük mindazt, amit beleterveztél az életünkbe, mert minden áldás. Segíts felette repülni a nehézségeknek, a bajoknak, és közben Téged dicsőíteni.
Ámen.