“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés |
A TŰZ (5/5)
A kereszt tüze
“És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem, és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.” Lk 12,48b-50
Imádkozzunk!
Uram, hadd adjunk hálát, hogy itt lehettünk, hogy meglátogatott a tüzed a magasból. Kérünk, hogy ma is megérthessük még, amit mondani akarsz. És segíts, hogy a rajtunk kívül lángoló tűz bennünk lángolhasson.
Ámen.
A kereszt tüzéről szeretnénk beszélni. A Korinthusi levél azt mondja: “Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” 1Kor 1,18
Az ember kihívása az Isten felé a paradicsomban történt. A bűn kihívás volt Istennel szemben. Isten válasza a bűnre a kereszt. Stanley John könyvében olvastam erről, hogy ha megnézzük a természetben, és az életben, hogy ki az Isten, akkor azt találjuk, hogy az Isten a törvény. Sziklaszilárd vastörvények igazgatják ezt a világot. Valaki azt mondta, hogy olyan jó, hogy így van. Tudjuk, hogy mit várhatunk, és pontosan tudjuk, minek mi a következménye. A természeti törvények, a fizikai törvények, a lelki törvények vastörvények.
De hogyha megnézzük Istent a kereszten át, akkor azt mondjuk, hogy az Isten szeretet. Ez a kettő ütközött össze a kereszten: a törvény és a szeretet. Rettenetes ütközés, amiben ott függ Jézus. Azt hiszem ezt is Stanley John könyvében olvastam, hogy aki ebben a világban szembeszegül a törvénnyel, azt a törvény kidobja, mint egy véres roncsot. Ne próbálj szembeszegülni. A törvény színvak, tökéletesen mindegy, hogy fehér ember, sárga, vagy fekete követi el, ugyanaz a következménye. A törvény szívtelen! Hiába sírsz, hiába könyörögsz, imádkozol, hiába mondod. A törvény végbemegy mindannyiunk életében.
Isten válaszolt, és az Ô válasza a bűnre a kereszt. Az a hely, ahol a kettő összeütközik. És ahol Isten az Ô Fiában áll szemben a törvénnyel. “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ô Egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16). Adta, hogy megállítsa a törvényt. Hogy összeütközzön vele, és valóban egy véres roncs került ki ebből az összeütközésből. Ha a keresztet nézzük, akkor láthatjuk ezt. Mindig újra láthatjuk, hogy mi lett abból az Emberből. Így mondja a Lukács evangéliuma végén: “Így kellett szenvedni a Krisztusnak” (Lk 24,46) A törvény mindig azt mondja, hogy “kell”. Így van megírva. És valóban így járt az az ember, aki Isten akaratából, Isten parancsából és megbízásából szembeszegült a törvénnyel. Aki odaállt a kettő ütközőpontjába, a kereszten.
Mennyire tudjuk mindnyájan ezt az Igét, a Jn 3,16-ot “Úgy szerette Isten a világot.” Valaki megkérdezte, hogy ismered az 1Jn 3,16-ot? Nem tudtam, hogy ugyanez a szám a János levelében is ott van: “Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ô az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni az életünket a mi atyánkfiaiért” (1Jn 3,16). Jó volna, ha megtanulnánk az 1Jn 3,16-ot, és tudnánk, hogyha megértettem a Jn 3,16-ot, akkor van egy kötelességem. Köteles vagyok odaadni az életemet! Pál világosan megírja: “Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok” (Róm 1,14).
A kereszt kötelez! Ha valóban megismerted, és elfogadtad Jézust életed megváltójának, akkor ez egy életre elkötelez. Egy útra kötelez. Mert a kereszt nemcsak az a két fa a Golgotán, hanem a kereszt egy életút, amin Jézus kezdettől fogva járt, és ma is jár. Ma az övéiben jár.
Ma, hogy az úrvacsorához készülünk, megérthetjük, amit Jézus így mondott: “Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az Ô vérét, nincs élet bennetek” (Jn 6,53b). Inni és enni annyit jelent, mint hinni. Jézust befogadni csak hit által lehet. Ma, amikor eszel és iszol, akkor tudd meg, hogy újra befogadod Ôt. És újra az Ô élete erősödik meg benned, ha egyszer már befogadtad. Újra táplálod azt az életet, akire így mondja Pál apostol: “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20) Ezt a benned levő új életet táplálhatod ma a kenyérrel és a borral.
Isten az Ô szolgáit tűzzé teszi. “Ki az Ô angyalait szelekké teszi, és az Ô szolgáit tűz lángjává” (Zsid 1,7). Akarsz-e tűzzé lenni? Jézusból kiáradó eleven tűzzé? Pál ezt így mondja el: “Az Ô Igéje csontjaimba rekesztett tűz!” A kívül levő tűz, amiről egész héten beszéltünk, ha akarod, ha kéred, ha hiszel benne, akkor a mai napon benned levő tűzzé válik. Akkor elkezd benned világítani, égetni, és akkor kezdődhet körülötted a tűzvész a családban, a testvéreid között, a gyülekezetedben.
Isten úgy akar minket elengedni, mint akik most itt újra találkoztunk azzal az emésztő tűzzel, amelyik felemészti az egész életünket. Azzal a világító tűzzel, amelyik messze világít, és vonz: “Én ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Jézusnak is életút volt, és ma elindulsz a kereszttől, hadd legyen számodra is életút. Annyit jelent, hogy a gonoszt jóval viszonzod. Minden helyen, minden helyzetben megvan erre a nagy lehetőséged. Minden gonosz, amivel találkozol, nem téged gázol el, hanem te gázolod el a benned levő tűzzel.
Megértettük, ha valóban Isten állít a szenvedésbe, ha Tőle fogadom el, győzelmet jelent. Emlékezzünk a sas madárra, amelyik fölé tud kerülni a felhőknek, a viharnak, a zivatarnak. Isten gyermekei felettébb diadalmasok. Nemcsak éppen, – felettébb. Az Úr mindent megtett és megadott ahhoz, hogy győzhessek. Leírta az Ô útját a Péter levelében, hiszen mondottuk, hogy az Ô nyomdokait kövessétek. “Mert arra hívattatok el, hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az Ô nyomdokait kövessétek. … Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1Pét 2,21; 21-24). Ez az út előttetek, amire azt mondja itt az Igénk: “Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához” (1Pét 2,25)
Ezt nagyon világosan elmondja az Ige: “Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm 12,21). Lépésről lépésre. Minden lépésed ez lehet, és vihet előbbre. Isten válasza a bűnre a kereszt, és ma is ehhez a kereszthez mehetünk, amikor az úrvacsorához megyünk.
Két példát szeretnék elmondani. Gondolkozzunk rajta, mert így igaz. Az első arról beszél, hogy valaki meggyőzetett az életében a jótól. Egy csomó olyan emberrel voltam internálva, akik nagy emberek voltak az előző rendszerben. Kezdtem nekik Isten szeretetéről beszélni, a keresztről. Azt mondták rá, hogy ez bolondság. Csak nem vagyok bolond, hogy majd megcsókoljam azt, aki engem idehozott, aki tönkretette az életemet. Néma csend lett utána. Aztán egy nagyon szerény, kis kuláklány szólalt meg. Csak ennyit mondott: Pedig így igaz. Annyit mondtam, jobban fáj az, ha valaki jót kap vissza a rosszért.
Ez a lány elmondta, ami vele történt. A bátyja katona volt, és azt írta, ha majd jönnek a katonáknak kérni, ne adj. Hozzánk nem jut abból semmi. Eladminisztrálják. Azon emberek gazdagodnak meg. Egyszer csak megállt egy szerény ember a konyhaajtóban, és azt mondta, hogy tessék adakozni a szegény katonáknak. Akkor egy negyedórát kiabáltam, hogy értse meg, egy fillért nem adok, hogy maguk meggazdagodjanak? Hogy házakat építsenek rajta? Ami kifért a számon, mondtam. Az ember egy csendes mondatot mondott, hogy köszönöm szépen, jó napot kívánok. A következő pillanatban leborultam az asztalra és sírtam. Egyetlen egyszer emlékszem az életemben, hogy valaki jóval viszonozta a gonoszt. Akkor azt mondtam, hogy utána megyek és adok. Azt mondta, hogy ennek tíz éve, és nem felejtettem el. Soha nem felejti el! Ahol egyszer felemeltetett a kereszt, azt nem lehet elfelejteni. A kereszt mondanivalója ennyi: a gonoszt jóval viszonozni.
A másik történet arról szól, amikor valaki ezt élte. Eszerint járt és ezt élte. Egy nagybirtokon volt egy nagyon kemény gazdatiszt. Egy kis zsellérgyerek mondta el:. “Annyi pofont kaptam, hogy meg se tudnám számolni. Minden levett zöldalmáért, vagy gyümölcsért, vagy ha valahol művelt földre léptem, következetesen jött a pofon.” Aztán évek teltek el, és az a kis zsellérgyerek orvos lett. Elmondta, hogy egy éjszakai ügyeleten egyszer csak hoznak egy embert. Autó gázolta el, életveszélyes állapotban volt. Megnéztem, és egyszer csak megismertem a gyűlölt arcot, amint ott feküdt a hordágyon. Az volt bennem, hogy most itt a bosszú! De ez az ember már hívő volt. Abban a pillanatban az volt benne, hogy igen, most! Most itt az alkalom, minden rosszat jóval viszonozni.
Testvér, ha felismernéd a nagy alkalmakat, amikor valaki olyan kerül eléd, akivel megteheted. Azon az estén ez az orvos este odament az ápolónőhöz, aki a gazdatiszt ágya mellett ült, és azt mondta, hogy nővér, az éjjel én szeretnék inspekciózni. Maga nagyon fáradt. A nővér ránézett az orvosra, aztán fölkelt, és átadta a helyét.
Az orvos azt mondta, hogy egész éjszaka néztem azt az arcot, és Jézusra gondoltam. És az az arc megváltozott. Szívembe elkezdett áradni a szeretet, és nem tudom, hogy embert szerettem-e valaha annyira, mint akkor azt a rettenetes arcot. Másnap megműtöttem. Két nap múlva visszamentem megnézni, vágytam látni az arcot. Kerestem és szerettem. Hoztam neki egy csokor ibolyát. Rámnézett és azt kérdezte, hogy doktor úr, miért olyan jó hozzám? A nővér elmondta, hogy itt ült egész éjjel. Akkor megkérdeztem egyszerűen, hogy tudja-e maga, hogy én ki vagyok? A zsellérék Jancsikája! Vérvörös lett az arca. Egyszer csak eszébe jutott minden, hogy mit tett ő azzal a gyerekkel, és hogy most mit kapott vissza. Lehetett vele Jézusról beszélni. Pár nap múlva ez a büszke gazdatiszt, könnyekkel a szemében elfogadta Jézust. Valaki nemcsak hirdette, hanem élte ezt, hogy a gonoszt jóval viszonozta.
Minden lépésed, ha most valóban a kereszttől indulsz el, az Ô nyomdokait kövesse. Kérdd az Urat, hogy mutasson, napról-napra adjon alkalmat valahol, valakivel kapcsolatban, kicsi, vagy nagy dolgokban. A gonoszt jóval viszonozni egész kicsiben is lehet. Akkor elkezd teremni a gyümölcs kívül is, belül is: szeretet, öröm, békesség. Olyan jó volt ezt is hozzátenni, hogy türelem. Olyan sokszor nem termem a türelem gyümölcsét.
“Ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” (Jn 12,32). Jézus szeretne felemeltetni az életedben majd otthon, azokban a körülményekben, amikben élsz. Ma tedd meg az első lépést. Valaki azt mondta, hogy minden nap elveszett, amikor nem lépek az Ô nyomába. Ha nem veszem észre a lábnyomát és nem lépek bele. Engedd Jézust lépni. Igaz ez, hogy él benned a Krisztus? Ô mindig lép, ha előre engeded, ha engeded élni benned. Gyerekekkel szemben, idősekkel szemben, minden emberrel szemben.
Szeretném kérni, hogy ne azon az úton menjetek vissza, amin idejöttetek. A Jézus nyomdokaiban menjetek vissza. Lehet, hogy már a vonaton lesz lehetőségünk, hogy a gonoszt jóval viszonozzuk. Akkor megkezdődik az igazi gyümölcstermés. És akkor lesz igaz, amit mondtam, hogy az Ô szolgája egyszer csak tűzzé lesz. Teljesen igaz ez, hogy ez a tűz továbbterjed, erősödik.
Bár már égne! Bár ma odaadnád magadat. Megemészt az a tűz. Turmezei Erzsébet verse mondja: Lehet, hogy elégnél hamar, de életed békességről beszélne. Így mondja, hogy van egy harmadik hang mindegyikünkben. Nem érdemli meg, hogy megtedd, lehet, hogy összetörte az életedet. De így írja: “Tedd meg, ha teheted, mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.” Aztán írja: Ha az a harmadik első lehetne, ha diktálhatna és vezethetne. Erre mondja, hogy elégnél majd hamar, de életed Jézusról dalolna.
Ma úgy mehetsz a kegyelem királyi székéhez, hogy befogadod, talán először tudatosan, igazán ezt az életet.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram a kereszt tüzét. Segíts, hogy ne féljünk tőle, ne féljünk tönkremenni. Úr Jézus, adj bátorságot, hogy a gyakorlatban merjünk élni. Köszönjük mindazt az áldást, ami ennek a nyomán fakad majd, családban, körülöttünk, mindenütt.
Áldunk Uram, hogy egy héten keresztül beszéltél nekünk a tűzről, a győztes tűzről. Áldj meg minket azzal, hogy magunkkal vihessük.
Ámen.
Biatorbágy, 1992. augusztus 17-21. Szolgálók hete.