Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Tudom, hogy Messiás jő
“Sokat cselekedtél Te Uram Istenem, a Te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad, égo áldozatot és bunért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felolem, Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságot a nagy gyülekezetben; ímé nem tartom vissza ajkamat, Te tudod, óh Uram.” Zsolt 40,6-10
“Monda néki az asszony: Tudom hogy Messiás jo (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljo, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.” Jn 4,24-25
Uram, hálát adok, hogy jössz. Köszönjük az adventet, köszönjük, hogy várhatunk. Kérünk segíts, hogy most teljesen kinyithassuk szemünket Elotted. Ismered a zárt ajtókat, kérünk könyörülj és segíts, hogy megnyithassunk minden ajtót, hogy betölthesd az egész szívünket békességgel, szeretettel, örömmel, Magaddal. Áldj meg így Urunk, hogy karácsonyunk lehessen.
Ámen.
Valaki azt mondotta ma reggel, számára nagyon kedves idoszak az advent. Én is minden advent elso vasárnapján örömmel olvasom, hogy jön, jön! Ez volt az elso adventi vasárnap, amikor kerestem, hogy miért ez a négy szál gyertya az adventi koszorún? Ekkor értettem meg valahonnan, hogy négyezer évig várta ez a világ Jézus születését. A négy gyertya egy-egy évezredet jelent. Négyezer évig várta ez a világ Jézust, és ez a várakozási ido mindig újra megismétlodik az életünkben advent elso vasárnapjától.
Ahogy ma elolvastam a 40. zsoltárt, ami az egyik Igénk, ott olyan érdekesen mondja ezt, megint olyan adventi igeképpen, hogy “Íme jövök; a könyvtekercsben írva van felolem.” Olyan evangéliumként olvastam ma reggel, íme jövök, lásd jövök.
Ebben az évben az adventi Igém: Íme jövök! Szinte válaszként halljuk ahogy az asszony mondja: “Tudom hogy Messiás jo”, tudom. Tudod-e így mondani vele együtt, amikor azt mondja: “Íme jövök!” Uram tudom! Tudom, hogy Messiás jön. Tudod-e már? Mert különben hadd mondjam: Jön, íme jön, hozzád jön. Ma jó volna csendben azt mondani szívedben: Uram tudom, hogy Messiás jön. Ma nagyon komolyan szembenéztem ezzel a szóval, hogy Messiás. Így olvastam valahol, annyit jelent: hogy várva-várt. Jézus az, akit vártak, az elobb hallottuk, hogy négyezer évig. Te mióta várod? Az ember mindig vár valamit. Ilyenkor gyerekkorunkban nagyon vártuk a karácsonyt. Az elmúlt vasárnap jutott eszembe, hogy nálunk az volt szüleim szokása, hogy mikor már közeledett karácsony, aranyszálakat, angyal hajakat hullattak oda mindannyiunk ágya elé. És reggel erre ébredtünk, hogy jön a karácsony, egyre közeledik. Nagyon vártuk. Persze mit vártunk? Ajándékot. Az ember mindig vár valamit. Gyerekkorában talán karácsonyi ajándékot. Talán egy nagy babát. Gondolj vissza arra, mikor nagyon vártad. Megkaptad?
Aztán késobb mást vár az ember, emlékszem kislány koromban mindig ez volt, hogy valami következot, talán egy ruhát. Talán az elso bálját az életemnek, mert akkor valami csodálatos dolog fog történni. Ha majd én… Aztán azt várja, hogy majd leérettségizek és akkor felnott leszek. És minden várakozás után egy csalódás. Hiszen nem ezt vártam. Talán azt, hogy majd felépül a ház. Hányan mondják nekem: most nagy munkában vagyunk, sehova nem tudok menni, – de ha majd felépült a ház. Már ott van a szívében a vágy, majd ha már berendezem, majd így lesz, úgy lesz, majd ha lesz fürdoszobánk! Emlékezz vissza, mennyi mindent vártál. Majd ha boldog leszek, milyen jó lesz. Akkor minden más lesz, ha… Talán valaki azt várta, majd ha kocsim lesz. Akkor majd mindenhova elmehetek. Most olyan nehéz a közlekedés.
Mennyi minden meglett és most kérdezem: boldogabb lettél? Most már tudod, hogy nem ez volt a várva várt. Persze olyan is van, hogy a várva várt nem valami, hanem Valaki. Nagyon emlékszem kislánykoromban úgy vártam, hogy barátnom legyen. Valaki akinek mindent elmondhatok, akinek a padban elsúghatom a titkaimat. Emlékszem hogy potyogtak a könnyeim, mikor másodikos elemista koromban a barátnom egy másik lánnyal ment. S néztem utána, hogy az én barátnom. Mennyi boldogtalanság, mert nem o volt a várva várt.
Aztán jött az elso fiú, vagy az elso lány és arra gondoltatok, hogy most kezdodik az a rózsaszínu boldogság. O az álmaim királya, vagy királynoje. És szövögetted az álmaidat. Aztán jött az a nap, mikor ott álltál az oltár elott, s azt mondtad, hogy most kezdodik az igazi élet. Megtaláltam! És milyen hamar kiderült, hogy ez sem volt a várva várt. Aztán ott van szívünkben a mérhetetlen várás, az elso gyerekvárás, az majd megold mindent.
Nagyon éles emlékem, advent elso vasárnapján egy templomban beszéltem. Az elso padban ült egy asszony és folytak a könnyei. Kérdeztem, mi van veled? Elmondtad az életemet! Nem olyan régen mondtam a férjemnek, most megjön a gyerek és megold köztünk mindent. És megjött és minden a régi. Úgy vártuk, o is várta, hogy akkor majd rendbejön a házasságunk, annyian biztattak. És hiába jött a várva várt.
Akkor arról kellett beszélnem, hogy “egy gyermek születik nékünk…” Azt mondtam, hogy jött a gyerek, de nem az “egy Gyermek”, a várva várt. Nagyon szeretném ha visszagondolnánk adventünkre, sok-sok évre, amikor mindig vártunk valamit, valakit. És soha nem volt az igazi, a vágyva várt.
Izráel már Egyiptomban várta a Megváltót, az egyiptomi fogságban. Már ott várta a szabadítót. Lehet hogy földi bajokból várjuk elsosorban a szabadítást. Talán családi problémákból, hogy valami majd megoldja. Lehet hogy betegségbol várod. Talán egy kapcsolattól, talán szomszéd, vagy munkahely, hogy majd megoldja. Valaminek történnie kell! Jézus Krisztus most mondja, az advent mondja, hogy jön, jön, jön. Testvér a várva-várt jön. Most igazán jön. “Íme jön!” A mennyben hangzott el ez a mondat. Azt mondja, hogy véres áldozatot nem kívántál, – íme jön. Szeretném ha most feldobbanna a szíved arra, hogy O az! Mindenben és mindenkiben kerested. A Messiás a várva-várt. Minden embernek a tökéletes és teljes megoldást hozza O, a várva várt.
A “Messiás” ennyit jelent az elso értelmében. A másik pedig a “Megváltó”. Mit jelent ez, hogy Megváltó? Mibol? Újra mondom, hogy Izráel elsosorban testi bajokból, külso problémákból, az ország kérdéseibol, a királyság problémái miatt várta a Krisztus királyt. Valami külso változást. Sokszor gondolok arra, talán Júdás is azért tette, amit tett, mert már nagyon várta, hogy valaminek történnie kell. Mikor fog fellépni, mikor állítja helyre az országot, mikor jön el Izráelnek a Megváltó? A Megváltó! Ez a szó magában nagyon-nagyon sok mindent jelent nekünk.
Ilyenkor mindig eszembe jut, mikor vasutas koromban pénztárkezelo voltam egy állomáson és egyszer bekiabált egy másik kollegám reggel, amikor már lejárt a munkaidom, hogy megjött már a megváltója? O a leváltót értette. Vissza is válaszoltam neki azonnal: igen, kétezer évvel ezelott megjött a Megváltóm, most a leváltómat várom. De akkor annyira megértettem, hogy egy kicsit igaza volt. Addig kell abban a rabságban ülnöm, a körülményeim rabságában és mélyebben, a buneim rabságában, a megkötözöttségeim rabságában, amíg valaki oda nem ül a helyemre. Abból a pénztárból addig nem kelhettem fel, amíg a leváltóm meg nem jött. És ha nem jött meg, akkor tovább kellett ülnöm. Tulajdonképpen igaza van. Mert Valaki jött és a helyemre ült. A bunben, a megkötözöttségeimben ezt vállalta. A megváltás nem elsosorban külso dolog, hanem belso.
Azt mondja az Ige: “Tudom, hogy Megváltó jön. Mikor az eljön, megjelent nékem mindent.” Amikor igazán hozzád ér majd a Megváltó, akkor a legelso amit tesz, hogy megjelent néked mindent. A Szentlélekrol is azt mondja az Ige: Mikor az eljön, megítél bun tekintetében. Megjelent neked mindent. A samáriai asszony történetébol van ez az Ige, tudjuk hogy beszalad a falujába, megy házról házra és azt mondja: “Jertek, lássatok egy embert, megmondott nekem mindent, amit cselekedtem.” Értjük mit jelent ez, hogy megjelent nékünk mindent? Egyszer csak jelenné teszi a múltat. Eszembe jutnak dolgok, amiket cselekedtem. Amit rég elfelejtettem és egyszer csak ott áll elottem az a rettenetes pillanat, amit igyekeztem elfelejteni. Az a házasságtörés talán, amire azt gondoltam, ó, az rég el van már felejtve, ne is beszéljünk róla. Az a gyermekgyilkosság! Testvér tudod, hogy mi kezd majd beszélni, ha eljön? Ha O eljön, megjelent nekünk mindent.
Ezt mondja az asszony: “megmondott mindent, amit cselekedtem.” Vajon neked megmondhatta-e már? Akkor Jézus azt mondja: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Most figyelj, O az aki veled beszél, nem egy ember. Olyan orültség embert látni, mintha egy mikrofon beszélne. Lehet hogy egy bennszülött a mikrofont nézné döbbent szemekkel, hogy ismer engem ez a mikrofon?
“Én vagyok az, aki veled beszélek.” Amit itt ma hallasz mindenen keresztül, O beszél veled, aki ismeri a múltadat, aki ott volt azoknál a rettenetes történéseknél. O hallott és látott mindent. Aki megjelent majd mindent.
Egy kis bennszülött történetében olvastam egyszer, hogy egy kisleány megtanult olvasni és a kezébe adták a Bibliát. Hazament a törzséhez és azt mondta: itt a beszélo könyv. Kezemben van a beszélo könyv. Vajon a Bibliád már beszélo könyvvé vált? Nem ez a mikrofon beszél, “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Ha kinyitod a Bibliádat megdobban-e a szíved? Valaki beszél rajta keresztül. Milyen jó volna, ha ettol a naptól kezdve a Bibliád beszélo könyvvé válna. Ha reggel úgy nyitnád ki, hogy szólj Uram! Ha a betukön, a szavakon, a papírlapokon keresztül egyszer csak eléd állnának az elfelejtett dolgok. Egyszer csak ott állna elotted minden, amit tettél. Egyszer jelenné lesz a múlt, ha nem most, majd az ítéletkor. Akkor mindent egyszerre látsz majd.
Sok öngyilkos mondja el, akit kihúztak a Dunából, egy másodperc alatt az egész életem lejátszódott elottem, de csak a buneim. Nem kell ahhoz ido, Istennél megszunt az ido. Egyszerre fogsz látni mindent. Megjelent neked mindent. Engeded-e, hogy most jelentse meg a beszélo könyv és a benned levo Jézus? Mert látod ez a megdöbbento, hogy belül is elkezd valaki beszélni elhallgattathatatlanul megszólal benned valaki, a benned beszélo Isten, a lelkiismereted. A megfojtott, az elhallgattatott, amiért talán ittál, vagy kábítószeres lettél, vagy bármit csináltál, hogy hallgasson.
Emlékeztek azokra az idokre, amikor még vonaton mindenütt lehetett kis táskarádiókat szólaltatni. Sokszor úgy éreztem, nem lehet kibírni, folyton lárma. Akkor értettem meg, az emberek pedig azt nem bírják ki, hogy egy percig csend legyen. Mert valaki attól fél, hogy egyszer csak megszólal az édesanyja elfelejtett hangja, akit talán nem úgy ápolt, ahogy kellett volna. Egy síró mondat, ki tudja honnan a múltból, attól fél, hogy megszólal ott belül: én vagyok az, aki veled beszélek a lelkiismeret szaván, az Igén, az igehirdetésen keresztül. Amikor O eljön, akkor megjelent mindent. Azokat is, amiket nem szeretnél tudni. Sikerült elfelejteni? Nem igaz!
Egy pszichológus novel beszélgettem két órán keresztül. Elso kérdése az volt hozzám: maguk szerint – mert kíváncsi volt, a hitben járó emberek hogyan gondolkoznak, – van felejtés? Azt mondtam, nincs. Hát szerintünk sincs. Ezt már ok is meglátták, hogy felejtés nincs. Egy másodperc, csak egy esemény kell, csak egy haláleset és egyszer csak minden eszedbe jut. Emlékszem, édesapám halála után minden kicsi dolog, – amivel szeretetlen voltam hozzá, – minden eszembe jutott. Nem felejtettem el. Mert felejtés nincs! O majd megjelent neked mindent.
Kérdezem, eljött-e már az életedben? Várod Ot? Olyan jó volna nagyon várni most még ebben az idoben. Hogy ne majd ott az Isten színe elott kelljen egyszer csak tudomásul venni mindent.
Ezt mondja a samáriai asszony: “Tudom, hogy Messiás jo.” Tudod? “Mikor az eljo, megjelent nékünk mindent.” És akkor elkezdodik az, amit Jézus így mondott: “Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak.” (Lk 12,49). Ezt a belso tüzet, az égo lelkiismeretet. Utána van egy rövid mondat: “Bár már égne.” Ma kérd az Urat; bár már égne! Mert akkor megismerhetnéd a Messiást, a Megváltót, amikor már helyedbe ül, amikor már ég, amikor már fáj, amikor már kell, amikor hívod, mert szükséged van Megváltóra. Szükséged van már a Megváltóra? Akkor átveszi buneid terhét, ez a megváltás, ez az átváltás.
Testvér, aki ott szorongatod a bunt, ég már? Csak ezt a rövid szót hadd mondjam: eljött a Megváltó, tudom, hogy Messiás jön, – add át buneidet, mielott az egész életed benne égne. Add át, hiszen O meghalt érted. Úgy, ahogy az én leváltóm a helyembe ült. Eljött Megváltód!
A harmadik értelme ennek a szónak hogy Messiás, a Felkent, a Király. Neked eljött-e már a királyod? Ha O lesz a Király, nemcsak nálad, hanem a családban, akkor elkezdodik a békeuralom. Azt mondja az Ige: “Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” (Ézs 9,7/a). Ha szíved Királya O, akkor családodban is O lesz a Király. A gyerekeid között is, a házban, a szomszédban, a munkahelyen. Így mondja az Ige, hogy amikor O a Király, akkor a fegyverekbol kapákat csinálnak, a dárdákból metszokéseket, nép népre többé kardot nem emel, akkor együtt legel a párduc a kecskefiúval, az oroszlán a kövér barommal. Egyszer úgy mosolyogtunk egy csendeshéten, mert megállapítottuk, hogy olyan jó képek ezek. Van köztünk, aki olyan hirtelen mint a párduc, rögtön ugrik és rögtön cselekszik. És sokszor együtt él egy kövér barommal, amelyik lassan gondolkozik és lassan megy elore. Képek ezek és nem tudunk együtt legelni, csak ha egy gyermek legeltet bennünket. Az a Jézus, aki Királynak jön. Akit megkérdeztek egyszer, avagy Király vagy-e te csakugyan?
Nem oldódik meg az életetek otthon, nem oldja meg a Gyermek sem, csak ha O lesz a Király. A Messiás Király! Ha O lesz a Király otthon mindenben. Ha alárendelitek magatokat az O parancsának, akkor kezdődik el nálatok a békeuralom. Olyan sokszor beszélek férjjel, aki elmondja: úgy szeretném, ha nálunk mindenki szépen beszélne, ha kedves volna mindenki. Nekem olyan rettenetes a veszekedés. Aztán beszélek az asszonnyal és o is elmondja, tudod olyan jó volna. A gyerek is erre vágyik. Miért nem? Hiszen eljött a Felkent Király. Testvér hódolj ma neki, hiszen a Királyod, a várva várt, a Megváltó, a Király.
Tudom, hogy Messiás jo. Te is tudod? Hozzád jön, hogy legyen nálatok, talán életetekben eloször igazi karácsony. Mennyit erolködtetek eddig, hogy karácsonyt csináljunk. Valaki azt mondta, úgy félek a karácsony estétol, mindig összevesz az egész család. Isten megadhatja, hogy olyan karácsonyod lesz, amilyen soha nem volt. Én vagyok az, aki veled beszélek, mondja Jézus. Utána, ahogy az emberek elmennek Jézushoz a faluból, ok is mondanak valamit. “Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítoje.”
Testvér magad fogod megtapasztalni. Nekem sokat mondták és mindig azt hittem, ezek csak beszélnek. Ez egy szép szöveg, amit mondani kell. Amikor az én Megváltóm lett, mindenkinek akik körülöttem voltak, mondtam, hogy nem tudtátok ezt jobban mondani, hogy ez ilyen jó? Azt hittem, hogy ez csak olyan mesebeszéd. Hogy tudtatok csak ilyen keveset beszélni errol. Azóta már több mint 30 éve próbálom jobban mondani, de ezt csak akkor fogod megérteni, ha magad tapasztalod.
Isten azt akarja, hogy ezen a karácsonyon lenne igazi karácsonyod. Ezt mondja az Ige advent második vasárnapján: Emeljétek fel fejeteket, mert elközelgett a ti Megváltótok.
Imádkozzunk:
Uram, köszönöm, hogy egészen közel vagy, az ajtó elott. Kérlek segíts, hogy ezt most mindnyájan megtapasztalhassuk. Áldalak, hogy szólsz, keresel, hogy Te beszélsz velünk. Áldunk ezért. És kérlek, egész napon át, egész adventen át, egész életünkön át beszélj tovább.
Ámen.
1982. Advent.