Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Világ világossága
“Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.” Mt 5,14-16
Szeretnénk dicsoíteni Urunk, hogy jöttél. Áldunk, hogy itt vagy közöttünk, mint a világ világossága. Kérünk, segíts úgy járni, úgy élni ebben a világban, mint akik Téged várnak. Kérlek áldd meg számunkra most az Igét, beszélj hozzánk, növekedjél bennünk Igéd és Lelked által.
Ámen.
Nem tudom mennyire valóság számotokra, hogy milyen mérhetetlen éjszakában élünk ezen a földön. Néha ráébredtek-e arra, hogy milyen nagyon-nagyon sötét van lelkileg. Sokszor elmondtam már itt, hogy az utolsó tíz év alatt mennyit sötétedett körülöttünk. Azt talán azok tudják elmondani, akik figyeltek már, akiknek nyitva volt a szemük és egy kicsit látnak lelkileg.
Az éjszaka a Biblia nyelvhasználatában a bun. Az Ige azt mondja: “Muködik ugyan már a törvényszegés titkos bune, csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.” (2 Thess 2,7).Tudjuk, most már nem titkos bun a törvényszegés. Az a bolond, aki valahol, valahogy nem szegi meg a törvényt. Ez nem titkos bun már. Félretolatott az útból az, Aki ezt visszatartja. Jézus Krisztus, Isten, az O Igéje félretolatott az útból és egyre sötétedik körülöttünk. Már az a nevetséges, az a bolond, aki nem kerül bele a sötétségbe.
Jó volna, ha kicsit megértenénk a sötétedést, ami körülöttünk van. Ady írja még azt, hogy “Szentség, igazság, kikacagott szavak, ó bár haltam volna meg akkor, mikor kikacagtam.” De azt hiszem, most már senki nem mondja: ó bár haltam volna meg akkor. Ugyanúgy nevetségesnek tartják a tisztaságot, ha egy lány szuz, aki tiszta, aki az Úrra figyel. Tisztára bolondság, nem? Ez mérhetetlen sötétség.
Egy lelkész testvérem mondta el, hogy ifjúsági órára ment és egy 14 éves kislány jött a terembe és zokogott. Oda ment hozzá, megkérdezte, mi baj van, miért sírsz? A kislány elmondta, az iskolában együtt voltak és o volt az egyetlen, aki lány. 14 éves. Kinevettek, kicsúfoltak. Most idejöttem és itt sírok. Aztán egyszer csak ránézett a lelkészre és azt mondta: de azért olyan boldog vagyok!
Ebben a sötétségben a világosság látszik bolondságnak. És egyre sötétebb lesz. Talán egy kicsit többet látok, mint ti. Hívo szülok jönnek, hogy a gyermekem teherbe esett. Hány ember sír, hogy már az o életükbe is betört a sötétség. És egyre jobban terjeszkedik a sötétség. Nem tudom egy kicsit látjátok-e, milyen iszonyú, hogy ilyen sötétben vagyunk?
Persze nemcsak most van sötétség, Jézus korában is volt, csak most egyre sötétebb van. Olyan jó, hogy Jézus erre a földre jött. János evangéliuma világosan beszél róla: “Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12). Mikor O erre a világra jött, akkor látogatott meg bennünket a naptámadat a magasságból. Azt mondja az Ige, hogy: “A világosság e világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot. (Jn 3,19). Az a világosság, amelyrol így ír az Ige, hogy megvilágosít minden embert. Aki egyszer Jézus közelébe került, az megvilágosított ember. Ezért félnek az emberek az o közelébe kerülni. Ezért kerüli ez a világ az igealkalmakat, a helyeket, ahol Jézus ott van. Így mondja a Biblia, hogy a tisztátalan lélek víz nélkül való helyeken jár. Így is mondhatnám, világosság nélküli helyeken jár.
Veszélyes dolog a világosságra jönni, mert ott minden kiderül. Egyszer csak megvilágosít úgy, ahogy igazán nem gondoltam. Mi minden fog kiderülni csak ezen a napon, ha valóban a világosság közelébe jössz. Én vagyok a világ világossága! Újra mondom, hogy János evangéliuma 1 részében olyan élesen írja meg ezt az Ige Jézus születésével kapcsolatban. Ezt írja: “A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Jn 1,5). “Az igaz világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” (Jn 1,9). Vajon befogadtad ezt a világosságot? A 12. vers így folytatja: “Valakik pedig befogadák Ot, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ô nevében hisznek.”
Jézus Krisztus világosságul jött, – vajon befogadtad-e? Az elso nagyon komoly kérdés ez, mert ha befogadtad, egyre jobban megvilágosít téged. Egyre ijesztobben látod meg, hogy ki vagy. Ha befogadtad a világosságot, egyre jobban szét terjed ott belül. Bevilágít minden sötét sarokba. Nincsen olyan rejtett dolog, ahova be nem világítana. A titkos dolgaidba, anyagi életed dolgaiba, indítóokaidba, gondolatvilágodba. Érzed-e a metszo fényt, amely egyre jobban átjár belülrol? Eloször belülrol. És ha nem engedem magam belülrol megvilágítani, sohse leszek a világ világossága!
Nemrég olvastam Ézsaiás 60-at, egy napig ez az Ige töltötte be akkor a szívemet, így kezdodik: “Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsosége rajtad feltámad.” Folytatja: “Íme sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr és dicsosége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyulnek, hozzád jönnek, fiaid messzirol jönnek és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömmel.” (Ézs 60,1-5a). Nekem ez jelentett nagyon sokat: “a néked feltámadt fényességhez.” Nem hozzád jönnek, – a néked feltámadt fényességhez. Rajtad feltámad az Úr! Nem te vagy a világosság. János evangéliuma elso része Keresztelo Jánosról azt mondja: “Nem o volt a világosság”. Ne tévedjünk, nem Isten emberei a világosság, csak nekik feltámadt a világosság. Befogadták ezt a világosságot és bennük ragyog ez a világosság. Egyszeruen a fényesség átragyog rajta.
Ragyog beloled? Mondhatja-e neked az Úr, te vagy a világ világossága? O nem azt mondja, hogy legyél az, senki nem lehet azzá, hiába erolködsz. Az ember nagyon szeretne az lenni, próbálkozik, erolködik, mosolyog, jókat cselekszik. Nem az! Aki befogadta Ot, azzá lett, Isten azzá tette, mert benne van a világosság. A rajtad feltámad fényesség. Kérdezem, befogadtad, rajtad feltámadt az Úr?
Sötétség borítja a népeket. Mondtam, egyre nagyobb a sötétség. Rajtad feltámadt az Úr? Rajtad keresztülragyog az O világossága? Meglátszik rajtad? Munkahelyre menve ez volt az igém: “A világosság a sötétségben fénylik.” (Jn 1,5). Mindig, minden helyzetben élesen másnak kell lennem, mint a többiek. Egy sötét szobába ha behoznak egy gyertyát, azonnal észreveszik, ha csak egy gyufát gyújtanak is. Olyan különbség van a világ és Isten gyermekei között, mint sötétség és világosság között. Mint éjszaka és nappal között. Mersz-e ilyen élesen, ilyen felháborítóan más lenni? Te vagy-e a világ világossága a benned, a rajtad feltámadt fényességnél fogva?
Testvér, gyertyatartó vagy? Nem gyertya, hanem aki hordozza a világosságot, akiben ég a fény. Milyen rossz volna, ha egy füstös petróleumlámpa lennél és mondanák, hogy szegény családod, ha ez a világosság! Szegény falu, vagy város amiben élsz, ennyi a világossága? Ti vagytok! Ha befogadtad Jézust, rajtad múlik, hogyan világít rajtad keresztül. Te vagy, neked kell lenned. Ezen a világon most nincs más világosság, – csak az Övéi.
Egy történet szerint megkérdezték Jézust, – eljöttél a földre és ha csodöt mondanak a tanítványaid? És ha majd nem fogják hirdetni az Igét és nem látszik rajtuk a világosság? Jézus azt válaszolta: – más tervet nem készítettem. Vagy lesznek a világ világossága, vagy sötétségben marad a világ. Vagy engeded magadon átsütni a fényt, vagy felelos leszel egyszer azokért, akik körülötted vannak. Te vagy a világosság, – más tervet nem készítettem.
Ha befogadtad Ot, óriási a felelosséged. Ezért komoly a kérdés: befogadtam-e? Tudom-e, hogy ott bent, valami van-e? Valami új világosság, valami egész más, mint eddig volt.
Azt mondja világosan az Ige: nem szabad véka alá rejteni. Jó, tudom történt velem valami, bennem egy új élet van. Ahogy egy kislány egyszer azt mondta: olyan mintha bennem állandóan egy kismadár röpködne. Tudod hogy ott bent ott van Jézus? Ha befogadtad, tudnod kell.
Engedted-e megtisztítani a gyertyatartódat? A lámpaüveget! Vajon nem olyan-e, mint a gyertya, amelyik véka alatt van? Van-van, de senki sem látja. Egy helyen azt mondja, hogy nem teszik az ágy alá. Aztán azt mondja: nem teszik véka alá. Nagyon sok embernek a testi élete megakadályozza, hogy kiáradjon a fény. Evés, ivás, a szex, a magam szeretése, a lustaság. A testem mindig eltakarja, nem tud kiragyogni Jézus, amikor segíteni kellene és látnák az O világosságát. Amikor mozdulni kellene, de olyan fáradt vagyok, az ágy alatt van a világosság. Lehet hogy a véka alatt. Valamikor munkaeszköze volt az embernek a véka, – nekem mindig dolgom van, mindig menni kell valahova. A pénz, az anyagiak, a munkám – véka. Felelotlenség elrejteni!
Egy könyvet olvastam, ez volt a címe: Fényesre tisztított lámpácskák. Arról beszél, hogy egy gyerek, amikor Jézust befogadta, mindennap megtisztította a lámpát. Mert rájött arra, hogy jaj az üveg! Nem láthatják rajtam keresztül Jézust. A buneim, természetem, aki vagyok. Piszkos az üveg. Ugye tudjátok, hogy az üvegre a legnagyobb szégyen, ha észreveszik, hogy piszkos.
Fényesre tisztított a lámpád? Jöhetnek emberek a néked feltámadt fényességhez? Vagy mindig csak téged látnak? Napról-napra tisztítod-e? Fontos-e minden reggel, hogy úgy kelj fel: megint minden ragyog körülöttem. Le ne menjen a nap nemcsak a haragodon, hanem a buneiden. Jaj le ne menjen! Testvér tiszta-e a lámpa, megtisztított, átlátszó tiszta?
A harmadik kép, ami eszembe jutott ma reggel, amikor olvastam: a sötétben, az éjszakában nincsen napfény, csak csillag. Az Övéi fénylenek, mint csillagok a világon. Ebben a sötét éjszakában senki nem látja Istent, a napot, de látja a csillagot. Akarsz-e csillag lenni? Szeretném mondani: ragyogásodnak legkomolyabb feltétele a kapcsolat az Úrral. Hogy Oreá nézz és hogy az O ragyogása rajtad lehessen. Amilyen a kapcsolatod az Úrral, olyan ragyogó lesz az életed, úgy leszel csillag e világon. Akkor az Övéi, – mondja az Ige, – fénylenek és akik sokakat az igazságra visznek, fénylenek, mint a csillagok örökkön örökké.
Ott abban a sötét éjszakában, ahová Isten állított, csillag vagy-e? Az elso
csillag ebben az éjszakában Jézus. Ama fényes hajnali csillag! Amikor O feljött, akkor meglátogatott a naptámadat, a hajnalcsillag. Ragyog hajnal elott. Amíg hajnalcsillag nem kél fel szívetekben, – mondja az Ige. Szívedben felkelt már a hajnalcsillag? Jézus ebben a sötét éjszakában belevilágít sok ember szívébe. Jézus test szerint nincs itt. Te meg én itt vagyunk. Csillag vagy-e a sötétben? Olyan rettenetes, amikor Júdás levele ezt írja hívo emberekrol: fénytelen csillagok. Tévelygo csillagok. Talán egyszer azzá lettél évekkel ezelott, – hol a fényed? Talán akkor észrevették rajtad, hogy valahogy olyan más, mint eddig volt. Csak nem lettél fénytelen csillag? Csak nem vagy tévelygo csillag, akiknek a sötétség van fenntartva örökre?
Nézz szembe az Úrral, vajon az vagyok-e, akinek O szánt a környezetemben, ott ahol élek. “Ot nézvén változunk el.” Így mondja az Ószövetség: “Jó szemeinkkel nézni a napot.” Vajon a szíveddel mindig Ot nézed-e? Akkor mindig O fog ragyogni rajtad. Befogadtad-e Ot, engeded-e tisztítani magad, kapcsolatod van-e Vele? Csillag-testvér, akit Isten annak szánt, az vagy-e igazán? Akire az Ige azt mondja, hogy ti vagytok, most hadd mondjam úgy, hogy te vagy! Az vagy-e igazán?
Jézus a hajnalcsillag. Az Ige azt mondja: O a láthatatlan Isten képe. És látod egyre világosabb lesz. Amint Jézus Krisztus megszületik, – emlékeztek a történetre: felragyog az égen a csillag. Láttuk az O csillagát. Ez a csillag egyre nagyobb lesz, egyre fényesebb. A Golgota keresztjén a legfényesebb. Isten szeretete úgy ragyog, hogy aki ott látja, annak le kell esni a földre, mint a századosnak. “Bizony Isten Fia volt ez!” Láttad-e ragyogását a kereszten?
Régen olvastam egy történetet, talán Törökországban volt az, hogy a hullarablók mindig megkeresték azokat a gazdag halottakat, akiktol ékszert lehetett elvenni. Egy fiatalember, egy tévelygo csillag, aki egyszer elfogadta Jézus Krisztust, addig-addig csúszott lefele, amíg odakerült a hullarablókhoz. Egyik éjszaka elment megint a barátaival kirabolni egy halottat. Ugyan már, minek annak az ékszer? Törökországban az volt a szokás, hogy teljes ékszereivel temették el a halottat. Ott, ahogy hirtelenében szedtek le mindent, azt mondja az egyik: nézd a kezén mennyi gyuru, gyorsan vágd le, nincs ido ezt lehúzogatni. Levágja kezét, bedobja a táskába, – menjünk. Ahogy mennek, még visszanéz és azt látja, hogy a szemfedo gyémántokkal van kirakva. Utolsó mozdulattal odanyúl, hamar lerántja és nagyot sikolt. Saját anyja arcába nézett.
Aki a kereszthez megy, az Atya arcába nézhet. Egyszer csak kiderül, hogy az, Akitol eddig mindig csak ajándékokat akartam, hogy áldjon, meg adjon, meg csinálja meg, – egyszer csak belenézek az arcába. A meggyalázott Isten Fia! “Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.” (Lk 1,18b). Az arcul köpött Isten arc néz rád. Láttad-e így? Ha ezen a földön nem fogod Ot meglátni, akkor egyszer majd az ítéletkor. Egy pillanat alatt ezen az egész sötét világon ragyogó fényesség lesz. Amint feljön a nap, eljön Isten az O szentjeivel, megjelenik ezen a világon maga a világosság. Azt mondja az Ige, akkor kiabálni fognak: hegyek rejtsetek el! Akkor rohansz majd, hogy hova lehet bújni. Hol van egy hely, ahol sötét van, – és nem lesz sehol. Egyszer csak mindennek meglátszik az értéke, kiesik a sok szemét a kezedbol, amit gyujtöttél. Az anyagi, a dicsoség, egyszer csak semmivé válik és észreveszed, hogy kavicsokat tartok a kezemben. Egy helyen, az Ószövetségben így kiált fel a próféta: Azt mondja az Ige: kincseket gyujtöttek az utolsó napokban! Emberek dolgoznak, hogy házakat építhessenek, hogy utazhassanak, hogy minden meglegyen. Kincseket gyujtöttek az utolsó napokban.” (Jak 5,3). Egy perc alatt feljön a nap, minden szemét kiesik a kezedbol és keresed a búvóhelyet, – a metszo fényben.
Azt olvastuk ma reggel, hogy a világosság, az Isten világossága a valóság. Egyszer kiderül majd rólad a valóság és a dolgok értékérol a valóság. És mi lesz, ha ma lesz ez a nap?! Úgy szeretnélek kérni, ha soha nem fogadtad be, fogadd be most. Ha bepiszkolódott a lámpád, tisztítsd meg ma, nehogy késo legyen. Ha megszakadt a kapcsolatod az Úrral, ma nézz föl a keresztre, – érted halt meg, van bocsánat, ma még van bocsánat!
Valaki azt mondta, ha a rádióban egyetlen mondatot lehetne bemondani, amit mindenütt hallanának az egész világon, ezt a mondatot mondaná: Az embernek Fia eljön! Szeretném, ha ez a mondat mélyen benne maradna a szívedben. Ma, holnap, holnapután feljön a nap. Akkor már késo! Figyelj a csillagok járására, légy csillag, amíg nem késo!
Imádkozzunk:
Uram köszönöm, hogy ez az egy mondat, én vagyok a világ világossága, mérhetetlen ítéletté lett ma reggel számunkra. Könyörülj rajtam, bocsáss meg, hogy annyit sötétítek magam körül. Segíts, hogy egy napig, egy percig ne turjem meg a bunt az életemben, hadd vihessen rögtön oda Hozzád. Nehogy kárt okozzak másoknak sötétségemmel.
Kérünk Úr Jézus, hadd lehessünk azzá, amivé tettél. Hadd mondhasd ma nekünk újra: Kelj fel, világosodjál, népek jönnek a néked feltámadt fényességhez. Kérlek Úr Jézus, legyen úgy: akkor ragyogsz örömmel. Tedd csillagaidat ebben a világban ragyogókká, hogy még sokan megtalálhassanak Téged, mielott visszajössz.
Ámen.
1983. július