Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Amit vet az ember, azt aratja is
“Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szunnek.” 1Móz 8,22
“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az o testének, a testbol arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekbol arat örök életet.” Gal 6,7-8
Hálát szeretnénk adni Uram ezen a hálaadó ünnepen. Kérünk hadd teremjen meg szívünkben Lelked által a hálaadás. Áldj meg és szólj hozzánk, ahogyan ígérted, erosíts meg kegyelmedbol ingyen. Nevedért kérünk.
Ámen.
Aratási hálaadó ünnep van, látjátok a tálat és azt, hogy bár nagyon nagy szárazság volt ebben az évben, az Úr mégis megadott mindent. Van okunk a hálaadásra, mert jó az Úr és valóban így van: “Keressétek eloször Istennek országát és az O igazságát és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6,33).
Szeretnénk most látni, milyen nagy valóság az Ige, a vetés és az aratás és milyen nagy valóság, hogy ugyanaz a teremtoje a külso világnak, mint a belso világunknak. Ugyanúgy érvényesül minden törvény belso életünkre és szeretnénk a kettot együtt látni. A körülöttünk levo külso világot és a bennünk levo kicsi belso világunkat és csodálni az Urat abban, hogy ugyanazok szabályozzák mind a kettot. A természeti élet törvényei, a lelki élet törvényei ugyanattól az Istentol valók.
Szeretnénk a vetésrol beszélni. Mózes könyve elso lapjain olvassuk az elso rettenetes bun-vetést. Attól a szörnyu pillanattól, amikor az elso bunmag belehullt a földbe, ennek iszonyú aratása lett. Hihetetlen gyors tempóban sokasodott a bun. Ha csak egyet lapoztok Mózes könyvében, már olvassátok, hogy megsokasodott a bun ezen a földön. Sot Isten így látja, hogy az embernek minden gondolata ezen a földön szüntelen csak gonosz. A belso föld szüntelen csak gazt terem. Tövist, bogáncskórót.
Ezzel valahogy nem tudunk egyetérteni, azt gondoljuk, termünk mi jót is. De ha Isten azt mondja az 1Mózes 6-ban, miután lenézett a földre: “És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” (1Móz 6,5). Ezt a két szót szeretném a szívetekbe írni: “szüntelen csak”. Ilyen gazdagon termett az az elso bun-mag az emberiség életében belül és kívül is.
Sokszor beszéltem falusi emberekkel és egyképpen megállapítottuk: milyen érdekes, nem kell a gazt vetni. Magától terem. Hasznos növényekért mennyit fárad az ember, a gaz pedig magától terem. A szívedben is jönnek a gondolatok, érzések: nem akarom, ahogy itt mondtuk. A Biblia minden részletében teljesen igaz. Ez az elso bunmag hihetetlen bo termo, szórja a magját ebben a világban és sokasodik a bun és tönkremegy az ember, az emberiség.
Isten így mondja: szüntelen csak gonosz. És ebben a világban élünk benne. Istennek az elso komoly válasza a bunre az ítélet. Jön az özönvíz. És ez az Ige, amit elolvastam, az özönvíz után hangzik el Isten szájából. Noé áldozik az újjá lett földön, akkor mondja az Ige, hogy az Úr megérezte az illatot és azt mondja: nem átkozom meg többé a földet. “Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szunnek.” (1Móz 8,22). Ebben a bizonyosságban élünk, hogy ez így lesz, amíg föld lesz.
Istennek elso kegyelmes válasza a bunre a törvény. Akármilyen szép ido volt, most jön az osz és a tél. Ezt mindnyájan biztosan tudjuk. Istennek ez örök rendje. Milyen nagy ajándék a rend, Isten rendje, külso és belso életünkre nézve. Tudhatjuk, hogy mi következik a bunre. A bunt nyomon követi a büntetés. Olyan biztos, mint ahogy nap és éj következik egymásután. Ha két bunt követsz el egymásután, mind a ketto külön terem majd iszonyú keseru gyümölcsöket. Amit vet az ember azt aratja. Maradjon ma élesen a szívedben, “amit…azt”!
Milyen jó volna mindig jó magot vetni. Szeretet-magot kellene vetni. Jaj, de nem tudok. Azt mondja a Biblia: “Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” (Mt 7,12). Milyen jól tudjuk, amit… azt.
Vajon életedben eddig mit arattál? Szembenézel-e mindig azzal, hogy mit vetettem. Mikor keseruséget arattál, szenvedést, könnyeket, szembenézel-e azzal: saját vetésem. “Amit vet az ember azt aratja.” Újra mondom, megsokasodott a bun, boven terem. És ezt vetjük naponta cselekedetben, szóban, gondolatban. Ne tévedj, a gondolat is terem. Jó volna arra figyelni, ha valakire rosszat gondolsz, milyen következményei vannak: már nem tudom szeretni. Már megkeményedett felé a szívem.
És vetünk folyton, folyton. Lehet hogy mindig újra rossz magot. Rossz fa, rossz gyümölcs. Állandó vetés és állandó aratás. Nem kell sokáig várnod, nagyon hirtelen és nagyon sokszorosan terem. Mi lesz az aratással? A kicsi aratásokkal már ebben az életben és majd a nagy aratással. Jelenések könyvébol szeretném elolvasni azt a részt, ahol a nagy aratásról beszél az Ige. “És más angyal jött ki a templomból nagy szóval kiáltván: indítsd a sarlódat és arass, mert a földnek aratnivalója megszáradt. Bocsátá azért aki a felhon ül az o sarlóját a földre és learattaték a föld. És más angyal jött ki az oltártól, kinek hatalma van a tuzön és kiáltott nagy szóval annak, akinél volt az éles sarló, azt mondván: bocsásd az éles sarlódat és szedd meg a föld szoleinek gerezdjeit, mert megértek annak szolei. Bocsátá azért az angyal az o éles sarlóját a földre és a földnek szoleit megszedé és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a városon kívül és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig ezerhatszáz futamatnyira.” (Jel 14,15-20) Milyen rettenetes aratás, a föld learattatik és az Isten haragjának borsajtójába kerül. Mi lesz ha odakerülsz majd? Nem játék az ítélet. Nem lehet büntetlenül vetni, eljön a nagy aratás.
Pál apostol mondja a Róma 7-ben, hogy nem azt cselekszem, amit akarok. Bennem megvan a készség, a jót akarom és nem azt cselekszem. Micsoda nagy harc ez, hogy akarom és nem megy. Jó volna mindenkit szeretni és nem tudom. Mindnyájan ebben küszködünk és egyre sokasodik a bun.
Szeretném ha fölnéznénk Isten vetésére. Isten is vetett, – jó magot vetett. A jó magnak ez a neve: Jézus, a Krisztus. Isten levetette erre a földre az egyetlen jó magot. Azt mondja az Ige, hogy nem ember indulatából született, hanem Istentol. Valaki, aki nem örökölte a bunt, nem volt benne bunnek magja, Valaki, Aki mindig szeretetet vetett. Emlegettétek Júdást, Pétert és Jézus szerette oket, mindvégig szerette. “Barátom miért jöttél?” – kérdezte Júdástól. A gyilkosait szerette a kereszten: “Atyám bocsáss meg nekik.” A latrot szerette maga mellett, “Ma velem leszel a Paradicsomban.” A legrettenetesebb körülmények között vetette maga körül a szeretetet magot. Hányan mondják: az én körülményeim között nem lehet. Ilyen körülmények között, ilyen könnyhullatással és vérhullatással senki nem vetett, mint Jézus.
Az elso ember bune megsokasodott a földön és a második ember? Bár felemelnéd szemedet erre a Jézusra, aki veti a jó magot. Két kézzel boven, mindenkinek veti a szeretetet. Mert ketto van, bun, vagy szeretet! Melyiket veted? A törvény betöltése a szeretet. Aztán szembenézhetünk vele: a törvény megcsúfoltatik, Jézus arat: kínt, szenvedést, ítéletet, olyan mértékben, ahogy soha ember nem aratta. Nem tudom mitol félsz a legjobban? Megvetéstől? Boven aratta. Megaláztatás, gúny? Testi szenvedés? A gyermekeidet félted harmad és negyedíziglen? Mert aratunk harmad és negyedíziglen. Nézd, Jézus Krisztus boven aratja bunvetésünket ott a Golgotán.
Emeld fel szemedet az aratási hálaadó ünnepen és eloször életedben adj hálát ezért a véres aratásért. Jézus került bele Isten haragjának borsajtójába. És folyik a vér ott a Golgota keresztjén, Ot töri az Isten haragjának a borsajtója. Adtál-e már hálát érte?
A nagy aratási hálaadó ünnep pünkösd, amikor Jézus nagy aratásának gyümölcseit aratja ez a világ. Isten adja Szentlelkét, beteljesednek örömmel, – Jézusért. Csak azért, mert buneink büntetése rajta volt. Kezdodhet életünkben egy egészen új vetés: “Szántsatok magatoknak új ugart és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3b). Testvér vesd a jó magot! Ha Övé vagy igazán, megtelik a szíved azzal a szeretettel, amire vágyik az egész föld. És vetheted akár könnyhullatással, akár megvetve, gyalázatot viselve, vetheted a jó magot. Akkor van erod szeretni a családot, legközelebbit, idegent, ellenséget. Akkor vetheted egy életen keresztül. És lesz aratás.
A nagy aratási hálaadó ünnepre készülünk ott a mennyben. Lesz igazi aratás. Nincs olyan kicsi dolog, amit az O nevében tettél, hogy ne teremne boven. Egy pohár víz a Jézus nevében el nem veszti jutalmát. Egy szó, egy simogatás, egy mondat. Vesd testvér vesd, amíg a földön vagy. Mert ez a törvény a földre vonatkozik. Amíg a föld létezik, – nem örök törvény, – addig lehet csak vetni. Elmúlik a kegyelmi ido és nem vethetsz már. Lejár a kegyelem ideje és nincs lehetoséged tovább megtérni, szeretni, szolgálni, segíteni. “Amíg a föld lészen”, – egy pillanat és lejár az életed ideje és elmúlt a vetés ideje.
Az Úr Jézus ma kéri, engedd, hogy minden bunöd büntetését learassa. Tárd ki szívedet, mondj el mindent igazán. Hogy buneid büntetése Rajta lehessen. A legkisebb is, a legelrejtettebb is. Aztán kezd el újra, vagy eloször vetni a jó magot. Van területed, ahol vetheted. Isten bízott rád embereket. Vessél, hogy arathass!
Isten szeretne ma megáldani minket, hogy úgy mehessünk tovább, ahogy a Korinthusi levél mondja: ” Aki boven vet, boven arat.” (2Kor 9,6). Merj az utolsóig mindent belevetni Isten munkájába már itt a földön és egyszer ott. Isten bo aratást akar adni. Olyan megdöbbento volt nekem ezekben a napokban, ahogy végig gondoltam, testi vonalon is elém jött Illés. Milyen érdekes a nagy szárazság. És azt mondja az Ige rá, hogy “sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül”. (1Kir 17,14). És ahogy Isten mutatja a madarakat, a liliomokat, nem fonnak és nem vetnek, nem aratnak.
Isten csodálatos második válasza a bunre a kegyelem! Élhetsz kegyelembol ezen a földön, oszthatod a kegyelmet. Isten gazdagon adja, anyagiakat, lelkieket, kegyelembol, Jézusért. Jó volna egészen más életet kezdeni, olyan életet, amelyik Isten kegyelmén alapszik. A törvény vége Krisztus. A törvény erre a földi életre adatott, de a vége Krisztus. Jézus Krisztusban új teremtés lehetsz, az O szolgája ezen a földön. Vajon akarod-e? Nem saját cselekedetedbol, ingyen, kegyelembol.
Újra szeretném a reggeli Igénket mondani: “Mindenki szemei Tereád vigyáznak és Te idejében megadod eledelüket.” (Zsolt 145,15). Tudsz-e most ránézni? A megnyitott kézre, amelyik adja az anyagiakat, testieket. És a mélyebben megnyitott kézre, amelyikbol folyik, árad a kegyelem.
Mibol élsz? Úgy eszembe jutott ma József. Jönnek a testvérei, akik eladták ot. És mikor hozzájönnek ezt mondja nekik: “Jöjjetek közelebb hozzám!” (1Móz 45,4). “Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket!” (1Móz 50,21). Hallod? Nem kell aggódnod tovább. Sem a testi életeden, sem a belso életeden, eltartalak titeket. Jöjj közelebb hozzám, hogy jobban megérthesd Urad és azután menj ebbe a világba tiszta, boldog, szabad szeretettel osztani, amit Tole kaptál. Boven vetni az O nevében, dicsoségére.
Imádkozzunk:
Uram, hadd köszönjem meg mindenekelott lehajtott fejjel, mély megalázkodással aratásodat. Köszönöm Édesatyám, hogy úgy szeretted a világot, hogy adtad Jézust. Hogy leküldted erre a földre kínt, szenvedést, gyötrelmet, kárhozatot aratni. Hadd adjunk hálát és hadd maradjon a hála a szívünkben aratásodért. Kérünk most Uram, úgy bocsáss el, mint akik a Te vetoid vagyunk ebben a nyomorult világban. Kérünk segíts, hadd legyen mindig boven mag, hadd legyen tele a szívünk szereteteddel úgy, hogy két kézzel vethessük meggondolás, fenntartás és félelem nélkül.
Úr Jézus köszönjük, hogy még itt vagyunk ezen a földön, ahol folyik a vetés. Hadd áldjunk érte. Segíts idejében vetni, hogy majd idejében arathassunk. Áldj meg így minket. Köszönjük, hogy szólsz, kérünk szólj velünk tovább, Neved dicsoségére.
Ámen.
1983. Hálaadó ünnep