Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Törni kell
“Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem! Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen és barázdálja és boronálja-é földét? Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe és tönkölyt a szélére? Így szoktatta ot rendre és tanította Istene. Mert nem cséplo szánkával csépelik a fekete köményt és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki és az illatost pálcával. A búzát csépelik: de nem örökre csépli azt és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. Ez is a Seregek Urától származott: O ád tanácsot és nagyságos bölcsességet.” Ézs 28,23-29
“És maga mellé vévén Jézus a tizenkettot, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik és mecsúfoltatik és meggyaláztatik és megköpdöstetik; És megostorozván megölik Ot és harmadnapon feltámad. Ok pedig ezekbol semmit nem értettek és e beszéd oelolük el volt rejtve és nem fogták fel a mondottakat.” Luk 18,31-34
Hálát adunk Édesatyánk, hogy hatalmas Jézus nevedben kérhetünk. Hadd áldjunk, hogy azt mondottad: aki segítségül hívja nevedet, megtartatik. Kérünk áldd meg számunkra az Igét, szólíts meg minket. Úgy légy közöttünk, hogy ne csak szólhass, de cselekedhess is. Hadd adjunk most egészen át mindent. Szeretnénk bízni benned, hogy boldog emberekké lehessünk.
Ámen.
A felolvasott két Igének az elso és utolsó mondatával szeretnék eloször foglalkozni. Az elso amit mond az Ige, így hangzik: “Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédemet.” Az utolsó rész pedig ezt mondja: “És e beszéd oelolük el volt rejtve és nem fogták fel a mondottakat.” Nem értették az Igét.
Nagyon sokan mondják emberek, nem olvasom a Bibliát, mert úgysem értem. Sokszor azért nem is megyek Igét hallgatni, mert ott sem értem. Itt is ezt olvassuk: hallották, nem értették. Emlékeztek a komornyik történetére, amikor Filep hozzá csatlakozik a szekérhez és megkérdezi tole: “Érted-é, amit olvasol?” (ApCsel 8,30). Szeretném megkérdezni toletek: érted-e amit olvasol? Nem ott van-e a hiba, hogy nem hallgatok igazán? Mert azt mondja az Ige: “Halljátok szavam, figyeljetek és hallgassátok beszédem!” Nem az a baj, hogy nem figyelek oda? Hány ember mondja, hogy állandó zavaró gondolataim vannak. Miközben olvasom, vagy hallgatnám az Igét, állandóan közbe jönnek a saját gondolataim. Nem tudok figyelni. Itt van a baj? Vagy talán teljes figyelemmel figyelek, de nem értem. Érdekes ez a három, ahogy egymás után elmondja itt Lukács evangéliumában: “Ok pedig ezekbol semmit sem értettek; és e beszéd ő előlük el volt rejtve, és nem fogták fe a mondottakat.” (Lk 18,34). Nem fogod fel? Vagy valami módon el van rejtve a beszéd? A komornyik ezt válaszolja: “Mi módon érteném, ha valaki meg nem magyarázza.” Ma jó volna úgy oda hallgatni, hogy itt van a Valaki, Isten Szentlelke, aki megmagyarázza mindazt, amit nem értesz, amit nem hallottál meg.
A Bibliának egyetlen kulcsa, hogy mindig kettorol szól, rólad és Jézusról. Azért olvastam ezt a két részt, mert az elso rólad szól, a másik pedig Jézusról. Az Ézsaiási Ige rólad szól. Egy kettos kép van itt elottünk. Mind a kettonek ugyanaz a mondanivalója. Azért ketto, mert elvégzett dolog Istennél, hogy ennek így kell történnie. Ezt az elvégzett dolgot talán egy mondatban így mondhatnám: “törni kell!” Neked is, nekem is. Nem lehet megkerülni.
Az elso a föld. Azt mondja Igénk: “Mindig szánt-é a szántó?” Nincs se vetés, se aratás, ha nem törik a föld. Minden szántóveto és kerttel foglalkozó ember tudja, hogy töretlen földbe nem lehet vetni. A földnek törni kell, – a szívnek törni kell ahhoz, hogy Isten vethessen és aratás legyen. Ezzel kezdodik minden. Ezért mondja az Ige: “így szoktatta ot rendre és tanította Istene.”
A vetés és aratás ezzel kezdodik, hogy a földnek törni kell és biztos vagyok benne, ha sikoltani tudna a föld, abban a pillanatban sikoltana, mikor az éles ekevas belevág. Ennek meg kell történnie, különben nem lesz sem vetés, sem aratás. Így szoktatta rendre Istene. Egyszer szántanak? Aztán mindig lehet vetni? Nem! Minden vetés elott szántanak. Érdekes volna ha azt mondanák, minek, hát tavaly szántottunk. Talán azt gondolod, tíz-húsz évvel ezelott felszántott engem Isten. Minden vetés elott szántani kell. Így tanította rendre Isten. Ismered már ezt a rendet?
Egy gyászruhás asszony mondta egyszer a bajait, nehezeit, mondtam, hogy szánt az Isten, majd vetni is fog. Azért vannak a bajok, nehézségek, mert szánt az Isten. Ez annyit jelent, hogy utána vetni fog. Még ilyen buta emberek, mint mi vagyunk sem szántunk olyan helyen csak úgy vaktában, ahol nem akarunk vetni. “Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene. Ne félj ha szánt, vetni fog. De törni kell.
A másik kép ugyanezt mondja el, csak más idoben. A magnak is törni
kell. Itt a cséplésrol van szó. Eloször a kezdetrol volt szó, a szántásról, utána a cséplésrol beszél. Azt mondja, hogy: Nem cséplo szánkával csépelik a fekete köményt, az illatos köményt, azután a búzát. Mindenféle magról beszél. A magnak törni kell! Nemcsak a földnek, a magnak is törni kell. Soha nem jutnánk hozzá a tartalomhoz, ha a héj nem törne.
A Biblia világosan beszél a mi külso emberünkrol, ami életemnek a héja. Aztán beszél a belso emberrol. A Korinthusi levél így mondja: “Ha a mi külso emberünk megromol is, a belso mindazáltal napról-napra újul.” (2Kor 4,16). Ketto van, a külso embered a test, a személyiséged és az egyéniséged. Nem tudom értjük-e, mi a különbség a ketto között. A testit mindenki megfoghatja. Kezem, arcom, ez a testem. De benne van egy személyiség, értelem, érzelem, akarat. Amire azt mondom, hogy “én”. Ahogy gondolkozom, ahogy érzek, ahogy akarok, a személyiségem. És van még egy egyéniségem ezen kívül. Az ízlésem, szokásaim, mondjam úgy, hogy a buneim. Az egyéniségem, amiben más vagyok, mint a többi ember. Persze úgy gondolom, különb vagyok a másiknál. Ragaszkodom az egyéniségemhez, tetszenek a képességeim, mindaz, amim van. Ez mind a külso ember. Tudjátok, hogy a magnak sokszor több burka van egymás után. Sok a kemény csonthéjas. De mindnek törni kell, hogy az igazi tartalom napvilágra jöhessen.
Kettos kép, mert Isten elvégzett dolga. A két szót újra szeretném élesen szívetekbe írni: törni kell! Ezt nem lehet kikerülni. Nagyon sokszor próbálunk ebbol kimenekülni. Elvégzett dolog az Istennél, – törni kell!
Nézzük a cséplést, a második képet, amirol a Biblia beszél. Úgy érzem, a mag keménysége dönti el, hogy milyen cséplésre van szükség. Nem ír itt a legkeményebb magról, a csonthéjasokról. Úgy érzem, a kemény akaratú ember a csonthéjas. Gondoljunk csak a dióra. Belekerül a diótörobe. Különben nem lehet élvezni, használhatatlan. Ennek a világnak dolgaiban olyan okosak vagyunk, csak a lelki dolgokat nem értjük. Miért kell nekem a diótöro? Testvér, csonthéjas vagy? Attól félek, emberek között nagyon sok a csonthéjas. Az olyan kemény, nyakas, makacs akaratú ember, akivel nem lehet másképp boldogulni, csak ilyen nagyon eros töréssel.
Mondjam talán a saját törésedet? Lehet hogy az életedet töri Isten. Baleset, betegség, ami hirtelen váratlanul jön, mintha ráütnének egy dióra. Egy váratlan csapás és akkor sírok és török és kétségbe vagyok esve és tele vagyok azzal, hogy miért, Istenem, miért? A csonthéjasnak szüksége van rá. Ha nem is az életedet, lehet hogy nagyobb a törés a család életén keresztül. Ha beteg lennék, az nem baj, csak a gyerekem! Hihetetlen nagy csapás egy pillanat alatt: a gyermekem. Hány ember azon keresztül került az Úrhoz, hogy a gyereke meghalt egy súlyos betegség, vagy váratlan baleset következtében. Sorolhatnám és elébetek állíthatnám az embereket, akik ebben törtek össze és kerültek oda az Úrhoz.
Vagy talán olyan iszákos a férjem, egyszeruen nem bírom tovább. Mindig az a helyes falusi asszony jut eszembe, aki azt mondta: egyszer odaültem a férjem mellé, megfogtam a kezét, és azt mondtam: Jánosom, te vittél engem Jézushoz, tudod? Talán vannak itt is olyanok, akiknek el kell mondani: o vitt engem Jézushoz. Nagyon keserves volt, de a végén tört a mag és odajutottam az Úrhoz.
Csonthéjas vagy? Talán még mindig kell a törés? Azt mondtuk: a család, saját nyomorúságaim mind törnek. Azt mondja a Biblia a csapás után: Mindezzel, ami eddig történt, keze még felemelve van. Lehet, hogy Isten ütött és nem történt semmi. Kell egy következo ütés. A ketto között föl van még emelve a keze. Vajon nem úgy vagy-e most itt, hogy történik veled valami, vagy kénytelen lesz egy következot ütni? Életemben nem felejtem el, mikor egyszer havi Igét kellett csinálnom és ez volt az Ige, hogy: Még most is kemény-é a szívetek? Abban a hónapban nagyon súlyosan tört engem Isten. Mindig néztem az Igére, még most is kemény-é a szívetek? Hadd irányozza most Isten ezt az Igét neked. Vigyázz, mert törni kell! Kicsúszhat a dió, – visszateszik. El is gurulhat valahova. Értsd meg, jön a következo ütés. Istennek minden eszköze megvan, hogy zokogva törj össze. Nem akarja megtenni, de értsd meg, ennek a külso emberednek törni kell. Ha kemény és csonthéjas, ha még most is makacs akarattal nézel szembe az Igével, nem tud mást tenni.
A búzáról azt mondja az Ige, hogy csépelik. Úgy érzem, hogy a búza az a fajta ember, akinek talán az értelme nem tud hajolni, mindig okosabb vagyok Istennél. Mindig mindent jobban tudok, jobban értem. Nem vagy-e ilyen kemény ember, akinek ez a héja, mint a búzának és jön a cséploszánka. Az újfordítás már úgy mondja: cséplohenger. Számunkra sokkal érthetobb, mert a malomban is hengerek között jár a búzamag. Úgy érzem, hogy két henger, ahogy a régi idoben mondták, két malomko, amelyik oröl. Egyik malomko a lelkiismereted, iszonyúan tud orölni, a másik a sorsod, az események. Ha ez a két malomko összeér, apróra orli az életed, vigyázz. Ha az eseményekbol megérted, hogy ugyanaz a kéz mozgatja, mint a lelkiismeretedet, – az események, a nehéz emberek, – hihetetlen éles henger tud lenni a másik ember. Mindig lehengerel. Valaki mondta: nem bírom a férjem, a fonököm, aki számomra mindig ilyen cséplohenger. Saját lelkiismereted, amelyik újra és újra megszólal. Nem lehet elhallgattatni. Egyszer a ketto összeér, akkor tudni fogod, hogy miért történik minden.
Emlékszem arra az asszonyra, aki elmondta: most tudom, hogy miért. Isten akart volna még adni egy gyermeket. Olyan könnyedén intézkedtem vele kapcsolatban. Most mikor az egyetlennel a tragédia történt, azonnal megszólalt a lelkiismeret, – és a másik gyerek?!
Vajon nálad hogy fog összeérni majd a lelkiismereted és a sorsod? Akkor okoskodhatsz, magyarázhatsz, akkor okolhatsz, téged fog orölni. Ugye értjük, hogy ez a kemény burok az értelmem, amelyik olyan ügyesen ki tud térni, mert mindig másvalaki a hibás, soha nem én. Egyszer majd mondani fogod, mint az az asszony aki égre-földre mondta, hogy a férjem az oka, mert o mondta: elválik tolem, ha megmarad a gyerek. De amikor belekerült a cséplohengerbe, akkor azt mondta: egyedül én. Ha elválik elválik, csinál, amit akar: a gyilkos én vagyok. Vigyázz, a két malomko, a két henger közeledik egymáshoz, – testvér, törni kell. Nemcsak a csonthéjasnak, a búzának is.
Aztán jönnek a még finomabb magvak. Úgy érzem azok, akik érzelmi emberek. Nem akarati, nem értelmi, hanem érzelmi, akik egyszeruen mindig sértodnek, mindig elkeserednek, aggódnak, hitetlenkednek. Az érzelem világa még mindig kemény, ellenál Istennek. Látjátok erre mondja az Ige, hogy “pálcával”, meg “bottal”. De annak is törni kell. Olyan sokan vannak nagyra az érzékeny lelkivilágukkal. Igen, érzékeny “éned” van. Szépen tudjuk kifejezni magunkat. Olyan finom vagyok, csak hozzámérnek és már. – Vigyázz testvér, mert az érzelem világodnak is törni kell. Nem maradhat meg! Isten úgy fog érinteni, hogy ennek is pusztulnia, mennie kell. Tudom, hogy fáj és mégis jó.
Nagyon emlékszem mikor Isten engem tört, sírtam valami miatt. Akkor történt a legjobb, mikor halálra sírtam magamat azért a dologért. Lehet sok könny kell, hogy elfolyjon, ha érzelmi ember vagy. Istennek ugyanúgy útban van, mint a csonthéj, vagy a búzának a szívós héja. Te vagy az érzelem, értelem, akarat és benne az egyéniséged és személyiséged együtt.
Azt mondja az Ige: “A búzát csépelik, de nem örökre csépeli azt és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töri.” Egyet szeretnék kérni, ha megértetted, hogy rólad van szó, – engedj! Van keményebb csépelés is, mint ami eddig volt. Így mondja a Biblia több helyen is: “Ma, ha az O szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket!” (Zsid 3,7). Ezt meg tudom tenni, hogy ellene állok. De újra mondom: keze még felemelve van. Törni kell! Nem fogod megúszni. Nem lehet megspórolni. Más körülmények között, másképp, de egyszer össze kell, hogy törjél.
Emellett a kemény Ige mellett egy mérhetetlenül szereto mondat van: “szét nem töri.” A belso embered az az élet benned. Egy kicsit nézzünk szembe a belso emberrel, ez kicsoda, vagy mi ez? Ugye érezzük, hogy halálos álomban van a születésekor, amíg Isten meg nem szólítja. Amíg valahol egy igehirdetés nyomán egyszer csak valami meg nem mozdul benne. Él! Bennünk mindnyájunkban van már ilyen élet, mert az elso formája ennek az életnek a vágy. Hogy ma eljöttél ide, ezzel bizonyságot tettél arról, hogy ez az élet van. Mert a vágy hozott ide azért, hogy Ige közelben, Isten közelben lehess. Ez már a belso mély nagy vágy a boldogság után, az öröm után. A szeretet utáni mély nagy vágy csak az Úrnál oldódik meg. Akkor már ott van az a pici élet. Szeretném, ha látnátok most az Urat, aki azt mondja, hogy “Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki!” (Ézs 42,3). Ha benned a legkisebb vágy pislog, a két kezét védon odateszi, szét nem töri, jaj dehogy.
Ebbol a vágyból lesz a hit. Amikor közelebb kerülsz az Úrhoz és hitté változik ez a vágy, már hiszem, már tudom, hogy itt valami történni fog velem, már van hitem arra, hogy életem megváltozhat, lehetek még boldog ember. Felébredt már ez a hit, az Isten csodálatos ajándéka? Szét nem töri. Majd ha törni fog a külso burok, úgy vigyáz, ahogy a csépelo vigyáz, hogy a magot ne érintse, az szent, abban élet van, Istenbol származó élet. Csapásaival sosem érinti ezt. Ezt a mondatot nagyon jó volna majd aláhúzni a Bibliában, még inkább a szívedben: “De szét nem töri!” Hajtja rajta szekere kerekét, üti pálcával és bottal. Ha kell hatalmas csapásokat mér, de nagyon vigyáz. Valaki vigyáz az új életedre, szét nem töri. Isten szeretete véd.
Tudjátok mi történik egy maggal, amikor az élet bent fejlodni kezd. Az a kicsi csíra noni kezd, szuk lesz neki a burok. Neked talán már egy kicsit szuk a burok. Már kicsit érzed az éned. Hány hívo ember mondja: eggyel van bajom, – az énemmel. Itt már a mag akkorára nott, hogy feszítené szét a burkot.
Egyszer a keltetésrol beszélgettünk és azt mondottam, amikor a kiscsirke már érett, kezdi feszegetni a tojáshéjat. Lehet már évek óta feszegeted a természetedet. Az egyéniségem, a személyiségem, a természetem együtt az én. Már érzed, hogy kibírhatatlan, hogy milyen vagyok. Megint türelmetlen, szeretetlen, indulatos, érzékeny, sértodékeny, hiú, dicsoségvágyó voltam. Mikor már feszíted a külso embered burkát, akkor már megérted, hogy a cséplés segítség neked! Szabadít attól a héjtól, amelyik már neked is terhes.
Eszembe jut Sidrák, Misák és Abednégó, akiket amikor bevetettek a tüzes kemencébe, egyetlen mondatot olvasunk: semmi nem égett el, csak a kötelek. Ne félj a nehezektol, ne félj a csapásoktól, ne félj a külso bajoktól, csak a burkot, – ami már neked is terhes, amitol szeretnél szabadulni, azt csépeli rajtad. Ma adj hálát és érts egyet ezzel az O munkájával. Mondd, hogy Uram csak csináld.
Most csak egy kicsit kapcsolódjunk a másik Igéhez, azt mondtam, nemcsak rólad van szó, hanem Jézusról. Szeretném, ha hallanád, ahogy Jézus mondja: Felmegyünk Jeruzsálembe és elmondja azt, hogy mi fog történni Vele. Beteljesedik minden az embernek Fián, pogányok kezébe adatik, megcsúfoltatik, meggyaláztatik, megköpdöstetik, megostorozzák, megölik Ot. Hát ez történik Vele? Hát O az egyetlen, akin nincs kemény burok, hát mit tör Isten rajta?
Szeretném az elobbire mondani: amit Isten veled csinál, az nem ítélet, nem buneid büntetése, hanem Isten szabadítása. De amit Jézussal csinál, az ítélet! Buneinknek büntetése rajta van. Testvér ott senki nem vigyáz, nehogy törjön. Sem ember nem vigyáz, sem Isten nem vigyáz. O széttöretik. Ha most megértenéd Isten titkát: buneid büntetésében a tiszta, szent, egyetlen igaz, – széttöretik. Majd nézd végig a szenvedéstörténetet ebben a böjtben, hogy törettetik szét.
Mindig megdöbbenve olvasom a 22. Zsoltárt, gondoljatok arra, Krisztus születése elott 400 évvel megíratott, hogy fog Jézus széttöretni. Azt mondja a zsoltáríró: “Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem a Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belso részeim között.” (Zsolt 22,13-15). Látod, az érzelemvilága, az értelme, az akarata mind törékeny. “Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ok pedig csak néznek és bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt 22,17-19). Kirol mondja ezt a próféta? Magáról, vagy más valakirol? Ugye érzed, hogy nem kétséges, minden beteljesedett, amit a próféták megmondtak elore. Minden szó, ahogy megtörtént, úgy van megírva.
Valaha megértetted-e már, hogy az ítélet, ami Rajta megy végbe, a te ítéleted? O széttöretett! Senki sem vigyáz. Gondoljunk csak arra, hogy törik kintrol befelé a test. Szeretném, ha látnád most az ostort, az arculütést, az átlukasztott kezeket, – a külso keretet. A kereszten egy teljesen szétrongyolódott test függ. Bizony nem vigyázott senki.
És a Lélek? Csak gondolj arra, ami Jézust odaköthette ahhoz a sokasághoz, akiket gyógyított, akiket szeretett, akiknek prédikált, akikkel mindent csinált és most üvöltik, hogy feszítsd meg! Nem tudom értitek, hogyan fájhatott Neki belül? S a legközelebbiek, a tanítványok: egyik elárulja, másik megtagadja, a többiek szétfutnak. Érzitek, hogy törik az emberekkel való kapcsolata, szerettei és az Istennel való kapcsolata.
Az utolsó, ami törik, egy sikoly az éjszakában: “Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el?” Ez a kárhozat! Istentol elszakadni Annak, Akinek mindene volt az Atya. Nem mondja, hogy Atyám miért hagytál el? Már nem is Atyám, csak Istenem. Érzitek, hogyan töretik szét? A kereszten nem függ más, csak egy megtört darab kenyér. Így mondja az Ige: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek töretik meg.” (1Kor 11,24). Láttad-e Ot valaha így egészen?
Jó volna, ha ma megnyílna a szemed és szíved, hogy azért nem tör szét engem, azért vigyáz, mert helyettem a szerelmes Fiú töretett szét. Ha megértenéd igazán a keresztet, ha Isten megnyitná a szemedet, hogy látnál és abban a pillanatban megértenéd, ami velem történik, csupa kegyelem. Ami Vele történik az rettenetes ítélet.
Szeretném, ha most csendben, magunknak és az Úrnak elénekelhetnénk az éneket, amit tanultunk: Te drága Jézus mi történt Tevéled? Nagyon csendesen, nagyon halkan, hogy egy kicsit végig nézzük most, ami Vele történt.
“Te drága Jézus, mi történt Tevéled? Hogy oly keményen súlyt a zord ítélet. A szörnyu vétket el mivel követted, Mi volt a veszted?
Megostoroznak, tövissel csúfolnak, Arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak. Epét ecettel kínálgatni mernek, Keresztre vertek.
Mondd ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus én okoztam, Fejedre hoztam.
Meghal a jó, ki huség volt s alázat, Az él, ki Isten bántására lázadt: A vétkes ember sértetlen, s bilincsben, Ott áll az Isten.
Ó mérhetetlen szeretet, csodás hit, Amely a kínok zord útjára rávitt! Én vigadozva élek és örömben, Te kín-özönben.
Ó nagy Királyom, minden kor Királya, Huségedet hogy hirdethesse hála? Énekelek, hol szentül zeng az ének, Dicsérve Téged.”
(Ref. énekeskönyv 340. éneke).
Imádkozzunk:
Hadd adjunk hálát Úr Jézus mindazért, amit értünk tettél. És hadd köszönjük meg most mindazt, amit velünk teszel. Áldalak, hogy minden mozdulat mögött szereteted van. Áldunk Uram, hogy mindent értünk teszel. Kérünk adjál alázatos, hálás szívet. Kérünk beszélj velünk tovább nagyon személyesen a saját életünkrol. Kérünk, fordítsd le az Igét mindegyikünknek. Add, hogy odatalálhassunk Hozzád üdvösségünkre és örömödre.
Ámen.
1983. március 4