Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Jézus felemelteteik
“Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen: Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez mentek és kérték ot, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy Filep és szólt Andrásnak és viszont András és Filep szólt Jézusnak. Jézus pedig felelt nékik mondván: Eljött az óra, hogy megdicsoíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbeesett gabona el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. … És ha én felemeltetem e földrol mindeneket magamhoz vonzok.” Jn 12,20-24. 32
Uram tudod, hogy születésünktol kezdve Isten-vakok vagyunk. Tudod, hogy magunktól nem láthatjuk sem Jézust, sem az Atyát. Köszönjük, hogy hallottad, amikor az énekben kértük: “Nyisd meg szemünk”. Úr Jézus csak akkor láthatunk meg Szentlélek által, ha megnyitod a szemünk. Ezt a csodát várjuk Toled. Tedd meg mindannyiunkkal. Neved dicsoségére.
Ámen.
Ma reggel azzal szerettem volna kezdeni a szolgálatom: Boldog új hónapot kívánok mindenkinek. Nagyon ritkán fordul elo, hogy az elso vasárnap összeesik elsejével.
Nem is olyan régen mondottuk: Boldog új évet! Azóta már eltelt egy negyedév. Isten felosztotta az idot és mindig lehet valaminek örülni. Minden új hónap, hét és nap óriási lehetoség. Reggel azon gondolkoztam, mi mindent rejt számunkra az Úr az új hónapban. Ebben a hónapban fogjuk újra átélni Jézus szenvedéstörténetét. Beleesik nagyhét, nagypéntek, ez a hónap magában hordozza húsvétot, a feltámadást, amikor Jézus Krisztus már ígéri a Szentlelket is. Csodák hónapja lehet számunkra és jó lenne már elore örülni mindannak, amit az Úr ajándékképpen elkészített nekünk, – mint ahogy olvastuk: örüljetek Jeruzsálemmel együtt!
Azt mondja Igénk: sokan felmentek akkor az ünnepre Izráel népébol és néhány görög is. Oket külön említi az Ige. Még nem tartoztak az O népéhez. Így vagyunk itt is most sokan és egy páran. Ezek páran ezzel a kéréssel mentek Filephez, hogy látni akarjuk Jézust. Bár ma mindenki, aki még nem fogadta szívébe Jézust, ezzel a vággyal jött volna: Látni szeretném Jézust. A Jézust nem ismero pogány világnak ez az igénye felénk: Látni akarjuk Jézust.
Amikor ketten, András és Filep elmennek Hozzá, Jézus válasza egy visszautasítás. “Eljött az óra, hogy megdicsoíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” Ez a mondat annyit jelent, most nem annak az ideje van, hogy látni lehessen Jézust. A gabonamag halálba indul. Ha el nem hal, soha nem lehet látni Jézust. Ahhoz, hogy O látható legyen a világ számára, eljött az óra. Tudjátok hányszor mondta Jézus: még nem jött el az én órám. Mikor kérdezték, mikor akarták, hogy csodát tegyen, hányszor mondta: még nem jött el az órám. Egyszer csak így mondja: “Eljött az óra”. De nem annak az órája, hogy a görögök láthassák Jézust, hanem annak az órája, hogy a halál, a kereszt felé menjen.
Röviddel utána elmondja: “Ha felemeltetem e földrol, mindeneket magamhoz vonzok.” Ne féljetek görögök, eljön az ido amikor felemeltetem és mindeneket magamhoz vonzok.
Errol az egy mondatról szeretnék beszélni, hogy Jézus felemeltetik. Rögtön utána így mondja az Ige: “Ezt pedig azért mondja, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.” Ha felemeltetem. Eloször az Övéi számára, azután a világ számára. Küszöbön van Jézus kereszthalála és O valóban felemeltetik. Talán egy méterrel a föld fölé, – nem sokkal feljebb, – de felemeltetik. És ez az érdekes, hogy nem teljesedik be, amit mond. Senkit nem vonz magához. Ézsaiás 53. része ezzel kezdi: “Ki hitt a mi tanításunknak?” Aztán folytatja: “Nem volt néki alakja és ékessége”, nem volt vonzó. “És néztünk rá és nem volt ábrázata kívánatos! Utált és az emberektol elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismeroje! Mint aki elol orcánkat elrejtjük, utált volt és nem gondoltunk Vele.” Egy ember, aki utált, aki elol elrejti az ember az arcát, az nem vonzó.
A keresztre feszített, a keresztre felemelt Jézus nem vonz. Hiszen gondoljatok csak arra, még tanítványai is szétfutottak. Hát kit vonzott? Ki hitt a mi tanításunknak? Ki látott ott a legnagyobb sötétség órájában? Emlékeztek: három óráig sötétség lett az egész földön. Ilyen nem volt sem azelott, sem azután. A legnagyobb sötétség volt, – hát ki hitt és ki látott? Még a legkomolyabb tanítványai sem, – hát kit vonz akkor Jézus? – ha még az Övéi is széjjel futnak.
Ma reggel arra gondoltam: ketten láttak. Egyik a jobb lator, a legnagyobb sötétségben, – az alja nép, a bunözo. A másik a százados. Két pogány! Értitek?! Valami megvilágosodott nekik, ami senkinek nem. Valakiket azért ott is vonzott már. “Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te országodban.” (Lk 23,42). “Bizony Isten Fia volt ez!” (Lk 27,54). De mindeneket? – hát ezt a két embert vonzotta. És aztán?
Testvér, az O felemeltetésének nincs vége. Felemeltetik a sírból.
Feltámad! Ezt is átéljük majd ebben a hónapban. Úgy szeretném, ha gondolnátok rá, hogy most megint felemeltetik. A földbeesett, belekerült a földbe, de felemeltetett a sírból. Megint kérdezem: Ki hitt és ki látott? Megint majdnem senki? Az orök ott nem látják Ot. Az angyalt látták, aki leszállt és attól való féltökben olyanok lettek, mint a holtak. Hát ki látta és ki hitt? A tanítványoknak mondogatják, hogy feltámadott és azt mondja a Biblia: az asszonyok beszéde olyannak tetszett nekik mint az üres beszéd. Jézus tanítványai szemére hányja, hogy nem hittek azoknak, akik Ot feltámadva látták. Hát kiket vonzott a feltámadott Jézus?
Nekem annyira megdöbbento volt, hogy megjelenik az Övéinek. Emlékezzünk, Mária Magdalénának. Megjelenik és nem ismeri meg. Azt hiszi, hogy a kertész. Vitatkozik vele: ha te vitted el Ot, akkor…mondd meg, hova tetted? Beszél Vele és nem ismeri meg a hangját. Látja és nem ismeri meg Jézust. Rossz a hallása, vagy a szeme? Hogy-hogy nem ismeri meg? Aztán egy szó: Mária! Egy perc alatt látott. Nem tudom ti értitek-e, testi szemmel Jézust nem lehetett már látni. A feltámadottat sem. Testi szem nem ismerte fel Ot. De amint Jézus megnyitja Mária szemét, abban a pillanatban odaesik Jézus lábaihoz és azt mondja: Mester! Pedig semmit nem változott, ugyanúgy kertésznek lehetett nézni azután is. De kijelentette magát.
Olyan idoben élünk, amikor a feltámadott Jézust csak azok láthatják, akiknek O egy szón, egy mondaton keresztül kijelenti magát. Hadd kérdezzelek meg: neked kijelentette-e már magát? Volt-e életednek egy olyan szaka, amikor tudtad, – most Vele állok szemben. Ez Jézus!
Látjátok az emmmausi tanítványok sem ismerték meg. Amikor megtörte a kenyeret, megnyilatkoztak szemeik és felismerték. Aztán futnak örömmel és mondják a többieknek. A feltámadott Jézust senki nem ismerheti fel, amíg neki magának ki nem jelenti az Úr. Addig ki hitt a mi tanításunknak? És ki látta? Jézus így mondja: Boldog szemek! Adj hálát Istennek: Uram köszönöm, hogy egyszer az életemben nekem is kijelentetted magad.
Kiknek emeltetett akkor fel? Annak a pár embernek, akinek kijelentette magát, annak a pár tanítványnak, – hát hogy-hogy mindeneket magamhoz vonzok? Ezek már belekerültek a vonzásába és a többi és a világ? Jézus azt mondta, hogy mindeneket magamhoz vonzok.
Aztán felemeltetik a mennybe, még feljebb. Énekeltük: “Feljebb emeljetek, feljebb.” A szemük elott felemeltetik, na de kik látják? Az a pár tanítvány ott a hegyen, de más nem látja. Hát hogy-hogy mindeneket magamhoz vonzok?
Azt mondottam, hogy két részrol szeretnék beszélni, az egyik ahogyan az Övéit, a másik, ahogyan a világot vonzotta. Szeretném ha a szívünk megdobbanna: eljön pünkösd és a Biblia ezt mondja, Jézus búcsúbeszédében mondotta: “Az engem dicsoít majd.” (Jn 16,14). A Vigasztaló, akit küldött az Atya, az engem dicsoít majd. És Péter prédikál pünkösdkor és a Szentlélek rávilágít a keresztre, amelyik nagypénteken ott volt az iszonyú sötétben. Olyan sötétben, hogy Jézus is azt kiáltotta: “Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?”
És egyszer csak ragyog a kereszt. Péter a pünkösdi prédikációban elmondta, hogy azt a Jézust emelte fel, magasztalta fel Isten, akit ti megfeszítettek. Mindeneket vonzani kezd! Zakariás, így ír a pünkösdrol: “Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét és reám tekintenek, akit átszegeztek és siratják ot, amint siratják az egyetlen fiút és keseregnek utána, amint keseregnek az elsoszülött után.” (Zak 22,10). Jézus Krisztus elott több száz évvel ilyen pontosan leírja Zakariás: reám tekintenek, akit átszegeztek és siratják Ot. Sirattad már Ot? Neked felemeltetett már a kereszt? A Szentlélek már megmutatta, hogy a gonosz kezeddel keresztfára feszítve megölted Ot? Sírtál-e már ezen, hogy “Kezedbe lábadba a szöget én vertem.” A Szentlélek ezt világosítja meg és ott a pünkösdi prédikáció nyomán olvassuk, hogy átjárta a szívüket. A magyar fordítás így mondja: hogy szívükben megkeseredtek. Mint egy tor járta át a szívüket. És elkezdett vonzani a Szentlélek által felemelt kereszt. Az örök kereszt, egyszer csak ott áll pünkösdkor és a megkeseredett emberek mentek hozzá. Háromezren! Értitek? “Mindeneket magamhoz vonzok!” Olyan vonzóvá lett ott a kereszt, hogy háromezer ember megtért és utána tovább, a Szentlélek emeli feljebb, feljebb.
Vajon megláttad-e, átjárta-e valaha a szíved, mint az éles tor? Folyt-e egyszer már igazán a könnyed azért, hogy a gonosz, tisztátalan szennyes kezemmel Ot szögeztem oda. Így mondja az Ige: “Ha felemeltetem e földrol, mindeneket magamhoz vonzok.” Péter pünkösdkor, Pál a galáciabeliek elott emeli fel: “Kiknek szemei elott a Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg.” (Gal 3,1b). Úgy látták Ot, mintha ott feszíttetett volna meg.
Késobb János a Jelenések könyvében így ír a megfeszített Jézusról: Láttam a trón és a négy lelkes lény között egy Bárányt állani, mintha most ölték volna meg. A Szentlélek mindig jelenné teszi Jézus kereszthalálát. Jézus sebe mindig friss. Mindig olyan, mintha ma ütötted volna rajta. Volt-e számodra ilyen friss, ilyen valóságos és új? A kereszt sosem avul el. Akinek elavul, akinek régi, akinek megszokott, az valahol elszakadt Isten Szentlelkétol. Ha úgy gondolsz rá, mint aki húsz évvel ezelott láttam, – testvér, ma nem látod? A kereszt örök kereszt, Jézus sebe mindig friss. Errol beszél az úrvacsora. Amikor törik a kenyeret: “Az Úrnak halálát hirdessétek.” Mintha ott elottetek történne. Mikor úrvacsorát veszel úgy állsz ott, mintha most elotted függne ott a kereszten? “Ez az én testem, amelyik érettetek töretik meg.” Mindig újra megtöretik, mindig újra át kell élned. Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tett, de ez az áldozat mindig új.
Egyszer nagyon valóságossá lett nekem ez a régi balladán keresztül: “A radványi sötét erdoben halva találták Bárczi Benot.” Mikor kiterítik, azt mondja a vers: ha majd odaáll a gyilkos, akkor a sebbol pirosan bugyog a vér. De a gyilkos így szól: Bárczi Benot én meg nem öltem, hanem a tort én adtam neki. Egyszer így értettem meg: Jézus Krisztust meg nem öltem, de a bunömet felismerem, – én adtam Neki. Felismered, hogy a te bunöd? És amint így állsz egyszer a kereszt alatt, akkor frissen, pirosan elkezd bugyogni a vér: a bocsánat. A minden bunt eltörlo vér.
Álltál-e így a kereszt alatt? Ott áll a mennyben, a Jelenések könyvében, a Vének között a Bárány, mint akit most öltek meg. És ezért fognak egyszer felelosségre vonni téged! Akkor meg fogod érteni, ha elobb nem, hogy gyilkos vagyok! A Szentlélek tudja felemelni a keresztet mindig újra. Ma délelott ott állhatsz a kereszt alatt. Vonzhat újra, vagy eloször. Ha felemeltetem a Szentlélek által, mindeneket magamhoz vonzok. Mindeneket!
De mi lesz azokkal, akik soha nem kerülnek egy olyan igehirdetésre, ahol a Lélek felemeli a keresztet mindenek elott? Van még egy felemeltetése, – az életedben. “Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14). Ott, ahol élsz, dolgozol, abban a családban, ahová Isten helyezett, ott rajtad keresztül kell felemeltetnie a keresztnek. Pál így írja le: arra hívott el Isten, hogy kijelentse az O Fiát bennem. Azért hívott el, hogy kijelentse Jézust benned, rajtad keresztül. Eloször neked jelenti ki magát, aztán rajtad keresztül, hogy az a világ, amelyik nagyon messze van, lássa Jézust.
Pál leírja magáról: “Gyönyörködöm az erotlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erotelen vagyok, akkor vagyok eros.” (2Kor 12,10). Nékem alább kell szállnom, hogy O felemeltessen. Tudsz-e majd gyönyörködni, amikor a földbeesett gabonamag kezd elhalni, hogy sok gyümölcsöt teremjen?
Rajtad, meg rajtam múlik, ha emberek nem ismerhetik meg Jézust. Ne panaszkodj a családodra! – nem láthatja Jézust, toled. Egy olyan kis bibliamagyarázó képre emlékszem, amire egy kereszt volt rajzolva és elotte egy pap, aki prédikált. Még elotte egy asszony, aki gyermekét tartotta. Alatta az írás: Tiszteletes úr, álljon egy kicsit félre, hadd lássa a gyermekem a keresztet. Állj egy kicsit félre, hadd lássa a családod, a szomszédaid, a munkatársaid, – hát látni akarják Krisztust.
Szeretnék most visszatérni a legelejére, az a pár görög ott körülötte ezzel az igénnyel van feléd: Látni akarjuk Krisztust. Jézusnak így mondták a tanítványai: “Mindenki téged keres.” (Mk 1,37). Vajon vonzhat-e rajtad keresztül Jézus? Bár oda vonhatna magához buneid bocsánatára, hogy mehetnél haza úgy, mint akin keresztül vonzani tud sokakat.
Istennek az az akarata, hogy minden gyermeke sok gyümölcsöt teremjen. Hajlandó vagy-e erre odaadni az életedet? Így mondja a Biblia: “O az életét adta értünk, mi is kötelesek vagyunk életünket adni a mi atyánkfiaiért!” Ennek a hónapnak elso napján és vasárnapján megérted-e, hogy mit vár toled Jézus?
Imádkozzunk:
Uram köszönöm, hogy olyan világosan elmondtad, hogy megkopott életemben a kereszt. Köszönöm, hogy olyan fájóan szememre hánytad, nem vagy számomra már olyan vonzó. Nem látlak úgy, ahogy eloször láttalak. Úr Jézus könyörülj rajtam, hadd tudjak bunösen menni Hozzád, hogy újra friss legyen a halálod, véred, áldozatod. Tisztíts meg Úr Jézus buntörlo, szabadító véreddel, hogy rajtunk és rajtam keresztül látni lehessen Téged. Ezzel tartozunk a világnak. Segíts és áldj meg minket úgy, hogy elmenve innen, vihessünk minden éhes, szomjas, nyomorult embernek. Tedd meg ezt Úr Jézus mindegyikünkkel, dicsoségedre. Felemelt Jézus, – vonzzál magadhoz.
Ámen.
1984. április 1