Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Nagy vacsora
“Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik Ovele ülnek, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában. O pedig monda annak: Egy ember készített nagy vacsorát és sokakat meghívott. És elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenloképpen kezdték magokat mentegetni. Az elso monda néki: Szántóföldet vettem és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt igaökröt vettem és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga hazament, megmondá ezeket az o urának. Akkor megharagudott a gazda, monda az o szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira és a csonka-bonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda az a szolga: Uram, meglett, amint parancsoltad és mégis van hely. Akkor mondta az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.” Lk 14,15-24
Köszönjük Uram Igéd hívó szavát. Köszönjük, hogy magad hívtál ide mindannyiunkat. Kérünk, hogy áldj meg minket és hadd érjen utol evangéliumod, szereteted üzenete. Uram tudod, hogy milyen fáradtan, szomjasan és nyomorultul jöttünk. Kérünk, elégíts meg minket Lelked által!
Ámen.
Istennek sokféle képe van. A “Nagy Vacsora” Isten országáról, a mennyországról beszél. A nagy vacsora, a mennyország: a legnagyobb öröm, a legnagyobb boldogság, a legnagyobb szeretet. Minden embernek legmélyebb vágya a boldogság, ahol minden megvan, amire vágyunk. Az igazi szeretet, a tiszta, boldog, szabad élet, – a mennyország. Nagyon sok ember mikor megnosül, vagy férjhez megy azt hiszi, majd nálunk lesz a mennyország. Aztán röviddel utána rájött, hogy nem lett mennyország. A végén mikor sokat csalódott azt mondja: nincs is mennyország. Ez csak olyan gyerekmese, hogy van. Ennyi csalódás, ennyi fájdalom után, ki hisz ma már abban, hogy van mennyország?
Annak az embernek válaszolja Jézus ezt a példázatát, aki azt mondja: “Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.” Ugye tudjuk, hogy ott, az örökéletben nem eszünk már kenyeret. Azt mondja a Biblia, hogy “Az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14,17).Ezen a földön lehet a mennyországban élni! Kenyeret enni Isten országában. Testvérek lassan negyven éve eszem kenyeret Isten országában. Majd eljön az ido, amikor nem eszem. De Isten országa akkor sem szunik meg. Mikor nekem az üdvösségrol beszéltek, mindig azt mondtam, hogy mi lesz majd egyszer ott, – á, – én itt akarok boldog lenni.
A mennyország itt van, nemcsak itt, de itt is. Szeretném ha megértenétek, errol a boldogságról beszél Isten Igéje, ami életközelben van hozzánk, amire mindig vágyódtunk, amirol sokszor hittük már: most érem el. Egy ember nekem a mennyország, egy szép lakás, egy autó. Nem tudom mitol vártad eddig a boldogságot és nem volt az.
Isten most idehívott, hogy megértsd, ez a nagy vacsora az, amire O hívogat már olyan régen. Amire a vágyad is hív, szíved is hív. Tudsz élni mennyország nélkül mikor van? Mikor egészen közel van? Azt mondja itt az Ige, hogy elküldte szolgáit. A szolgáknak egyetlen dolga ezen a földön: hívogatni erre a nagy vacsorára, erre a tiszta, igaz, szabad, boldog életre.
A vacsora idején küldte el szolgáit. Itt az ido! Olyan sok helyen mondja az Ige, hogy itt az alkalmas ido, itt az üdvösség napja. Most, – érted, a vacsora idején, amikor már elkezdodött. Már bent vannak emberek. A vacsora idején küld szolgákat, hogy hívogassanak.
Az üzenet olyan egyszeru: “Minden kész!” Amit mondani kellett a szolgáknak, az így hangzik: “Jertek el, mert immár minden kész.” Mit jelent ez, hogy minden kész? A megváltás megtörtént, Jézus kimondta, hogy “Elvégeztetett!” A bun nem akadály, mert ugye mindnyájan mondanánk, hogy mennénk mi, de a bun. A bun nem akadály, elhangzott, hogy elvégeztetett. A múltad nem akadály, bármi van a hátad mögött. Ne mond azt, az én életemmel, az én múltammal… Jézus Krisztus mindenkinek minden tartozását kifizette.
A jövo sem akadály, mert adta az O Szentlelkét azoknak, akik Néki engednek. Úgy örültem ma, hogy Szentháromság utáni elso vasárnap van, minden kész. A megváltás megtörtént, pünkösdkor elküldte az O Szentlelkét, az erot egy tiszta élethez. “Vesztek erot”. Hányan mondják, amikor odajutnak, hogy bocsánatot kaptak a múltra, – na de hogy fogok én így élni? Nem tudok én így élni. Ezért adta az Úr Jézus az O Szentlelkét, hogy bennem egy új élet legyen, amelyik képes, eros arra, hogy nem kell visszaesnem. Sokan mondják: nem is indulok el, úgyis visszaesek.
Minden kész: múltad rendezve, jövod Isten kezében, már csak egy dolog hiányzik: jönni kell, – hallod? Immár minden kész. Isten mindent elkészített rajtad kívül. Nem tudsz semmit hozzátenni. Olyan ez, mint mikor karácsonyt vártuk, a legszebb nap volt nekem karácsony napja már déltol kezdve, amikor tudtam, hogy bent a szobában készül minden. És egyszer elhangzik majd a csengo és kinyílik az ajtó és bemegyek a mennyországba. Ugyanez van. Isten mindent elkészített, nyílik az ajtó, nyitva van az ajtó. Ezt mondja az Ige nekünk és ez a szolgák üzenete: “Jertek el, mert immár minden kész!” Csak jönni kell.
Máté evangéliuma ugyanezt a történetet így írja le, hogy a gazda ezt mondja: “nem akartak jönni”. Az összes mentséget amit elmondtak egy mondatba foglalta össze. Mennyire igaza van! A mentségek csak azért vannak, mert nem akarok menni. Egy asszony akit nagyon hívtak evangélizációra azt mondta: hagyjatok békén, ahova akarok, oda úgyis elmegyek. Ahova pedig nem akarok, beszélhettek. A kifogás mind csak azért van, mert nem akarok menni.
Az egy mondat, amirol most beszélni szeretnék így hangzik: “És mindnyájan egyenloképpen kezdték magokat mentegetni.” Nagyon egyformák vagyunk. Mindnyájan, egyenloképpen. A Biblia így mondja ezt: “És az egész emberi nemzetséget egy vérbol teremtette”. (ApCsel 17,26). Bárki mond itt magáról akármit, nyugodtan, csendben azt mondom, hogy én is. Valaki azt mondja: annyira hiú vagyok. Én is. Annyira önzo vagyok. Én is. Észre vetted már, hogy nem tudnak olyat mondani, amire, ha oszinte vagy, ne kellene azt mondani, hogy én is. Mi egy vérbol teremtettünk és mérhetetlen egyformák vagyunk. És ezért egyenloképpen viszonyultak ehhez a csodálatos híváshoz, hogy gyere hát mindenképp. Kész a mennyország, csak be kellene lépni.
Egyformán kezdik a mentségeket, hogy miért nem. Ezt szeretnénk most megnézni, mik a mentségek, amik ugyanolyanok nálunk is, mert valahol nem akarok jönni. Vágyom a mennyországra és mégis van egy nagy nemakarás. Mielott megtaláltam az Úr Jézust, nagyon messze voltam Tole. Nagyon emlékszem arra, már kezdett vonzani, de ugyanakkor taszított is. Akartam is, meg nem is. Aki ezt átélte, tudja. Volt egy olyan, hogy tényleg ez a jó. Közben volt egy nagy nem és egy nagy taszítás belül. Ebben a vonzásban és taszításban él nagyon sok ember évtizedekig. Akar is, meg nem is. Vágyik is, meg nem is.
Talán így van bennünk is? Vonz is, meg nem is akarok. Minden vágyunk a mennyország. És akkor azt mondjuk, hogy jaj ezért, meg azért nem tudok. Jönnek a mentségek. A mentegetodzés alapállása az embernek. Szent Ágoston írja: “Uram! Szabadíts meg a magam mentegetése szenvedélyétol.” Szenvedélyünk, hogy mindig mentsük magunkat. A buneinket is mentsük. Mindig van valami, ami de, meg amiért nem tehetek róla.
Nagyon megdöbbento Igét olvastam nemrégen Ézsaiás 5-bol: “Jaj azoknak, akik a vétket hazugságnak kötelein vonszák és a bunt mint szekeret köteleken.” (Ézs 5,18). Néztem az Igére, – ez megrázó. Eszembe jutottak a gyerekek, akik a kis szekereket köteleken húzzák maguk után és hogy én is így kötöm magamhoz a buneimet a mentegetéseimmel. Hazugságaimmal kötöm magamhoz és húzom magam után. És nem lehet rólam leoldani. Mert ott vannak a hazugság kötelek. Le lehetne oldani, csak a hazugságaim hozzám kötik oket. A mentség mind hazugság. Ezek mind el tudtak volna jönni, ha akartak volna. Másnap is meg lehetett volna tenni azt, ami most olyan fontos volt nekik.
Valaki azt mondta: rájöttem, a munka mindig megvár. Azért nem megyek, mert ez a dolog, meg az a dolog. Megvan az még holnap is! Hazugság, hogy nem tudok. Most nézz egy kicsit vissza. Az ördög minket mindig hajt, hogy vissza ne nézzünk, nehogy egy kicsit gondolkozzunk. Most egy kicsit nézz vissza, mit húzol magad után. Lehet hogy a házasságtöréseidet, a lopásaidat, a hazugságaidat, a csalásaidat magadhoz kötötted, s húzod magad után. A Bibliai így mondja: “Némely embereknek a buneik nyilvánvalók, elottök mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24). Egyszer meg fogsz állni, muszáj megállni, jön a halál, ott nem lehet tovább futni. Utolér, amit hazugság köteleken vontál magad után.
Nemrég valahol errol az Igéről kellett beszélnem és egy fiatalember jött hozzám, aki azt mondotta: nagyon megfogott az Ige. Iszonyú mi jön utánam. És hozzám van kötve a kifogásaimmal, a mentségeimmel és hazugságaimmal. Ma merj hátranézni, mert eljön a pillanat, amikor muszáj lesz. Merj és lásd meg, mi az ami utánad jön. Testvér ott nem kell már sem tuz, sem ördögök, sem sütögetés. A Biblia így mondja: “mert az o férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik.” (Ézs 66,24). Már úgyis égette, már úgyis rágta, már idegcsillapító kellett, mert nyugtalan éjszakák voltak, mert már úgysem tudtam örülni nagyon régen. Mikor örültél utoljára igazán? Talán nem is emlékszel. Testvér már benne vagy a pokolban, már éget, húzod magad után buneidet, múltadat, a hazugságodat.
Ezt is szoktuk mentségül mondani: szeretnék, de nem tudok. Mennyire nem igaz. Egyszeruen azt mondod, nem is tudom, mik az buneim. A Római levél arról ír, hogy az ember menthetetlen. Menthetetlen, mert bár az igazságot megismerte, – hiába mondod, hogy nem ismered, – ítéleteid mutatják meg, hogy tudod. Ha valaki becsap akkor pontosan tudod, nem? Micsoda aljasság, hogy így becsapott. Ha más csal meg, akkor tudod, hogy aljas gazember. Ha más beszél hátad mögött, hogy felháborodsz: hogy mit mondtak rólam. És ha te beszélsz a másik háta mögött, ha mondasz olyan dolgokat, amiket szembe nem mondanál? Akkor csak az igazat mondtam. Mennyire kettos ítéletünk van, mennyire tudjuk másnál, hogy mi a bun.
Így olvastam valahol, ha a lányodat elcsábítja valaki, akkor az aljas gazember. És ha te teszed, akkor az csak egy jó kis kaland. O volt a hibás, miért engedett. Mentegeted magadat. Más lop, – te csak ügyes vagy. Más becsapott téged, te csak meg akarsz élni. Ez a kettos mérték mindig elmondja: tudom mi a bun, tudom hogy kellene élni, tudom, hogy ez nem túlzás. Tulajdonképpen mindent tudok, csak nem akarok. Hazugság kötelek.
A Római levél elso részében két helyen van ez a szó, hogy “menthetetlen ember.” Van menthetetlen ember? El is olvasom, hogy szó szerint végig hallgassátok a menthetetlen ember diagnózisát: “Annakokáért menthetetlen vagy óh ember bárki légy is, aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod. Mivel ugyanazokat muveled te is, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Isten ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt mondod óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az O jóságának elnézésének és hosszúturésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Isten jósága téged megtérésre indít?” (Róm 2,1-4). Elotte írja: Isten haragja jogosan van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Menthetetlen vagy óh ember! És nem félsz Isten haragjától, aki úgy tudsz félni ember haragjától? Testvér mit tehet veled egy ember? Semmit! És az Isten haragja? Egyszer szembe fogsz állni vele menthetetlenül.
A sógorom mondta el, villamoson utazott és volt egy kisfiú, aki ugrált peronról peronra. Mondták, hogy ne csináld, mert veszélyes. A gyerek kinevette oket. Egyszer csak lecsúszott a két kocsi közé. Akkor még peronja volt a villamosnak. Azt mondta, hogy láttam a gyereket, amint csúszik lefelé és aztán csak üvöltött, hogy segítség! Következo pillanatban a kerekek alatt volt. Már menthetetlen volt. Már nyúltunk volna utána mind. Mikor figyelmeztettük nem ért az egész semmit, mit fontoskodnak, hagyjanak.
Testvér vigyázz! – nehogy megvárd azt a pillanatot, amikor túl vagy a halál vonalon. A Niagara vízesés fölött van egy halálvonal, amin túl már nem lehet megmenteni az embereket. Ha csónak megy arrafelé, addig kell, hogy megállítsák valahogy, mert onnan már a víz sodrása viszi lefelé.
Van egy halálvonal. Nehogy legyen közöttünk valaki, aki ma lépi át. Még mentheto volna, ma még hangzik felé: jertek mindenképpen, nem számít a múlt, a természeted, hogy milyen ember vagy. Aztán egy lépés és zuhan lefelé. “Menthetetlen vagy óh ember!” Kétszer egymás után olvastam az Igébol: “ments ki engem!” Téged ott senki nem fog kimenteni Isten igazságos ítélete elol. De ma kimondhatod: Ments meg engem! Kimenteni nem lehet az embert, de megmenteni lehet! Gondolj egy vízbefúlóra, aki kinyújtja két kezét a vízbol és kiabálja: mentsetek meg engem!
Ma kiálts teljes szívedbol: Uram ments meg engem! A zsidók felemelt kezekkel imádkoztak. Valaki azt mondta: felemelem kezemet, mert tudom, hogy Valaki lenyújtja a kezét. A mennybol valaki egészen a Golgotáig lenyújtotta a kezét. Az a két véres kéz a kereszten Isten lenyújtott két keze. Fogódzkodj meg benne, szíved mélyébol kiálts: ments meg engem! Úr Jézus! elveszek, ments meg engem!
Imádkozzunk:
Köszönöm Uram, hogy most még nincs menthetetlen ember. Áldunk a kegyelmi idoért, a csodálatos üzenetért, az evangéliumért. Köszönöm, hogy a mentéshez ero kell. Áldalak Istenem, hogy benned van ero. Áldalak Úr Jézus, hogy erotlenséged erosebb minden embernél. Átszögezett kezekkel erosebb vagy, mint az egész világ. Kérlek, könyörülj rajtunk. Most arra kérlek, ne legyen közöttünk egy sem, aki ma ne kiáltana Hozzád: Uram, Jézus Krisztusért ments meg engem!
Ámen.
1984.július 1