Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ő előre tudta, mit fog cselekedni
“Ezek után elment Jézus a galileai tengeren, a Tibériáson túl. És nagy sokaság követte Ot, mivelhogy látják az O csodatételeit, amelyeket cselekszik a betegeken. Felment azért Jézus a hegyre és leült ott a tanítványaival. Közel volt pedig húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor azért felemelte Jézus a szemeit és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye ot; mert O maga tudta, mit akar cselekedni. Felelt néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. Monda néki egy az O tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fu volt pedig azon a helyen. Leültek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
Jézus pedig vette a kenyereket és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak. Amint pedig beteltek, monda az O tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Összeszedék azért és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbol való darabokkal, amelyek megmaradtak az evok után. Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tett, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendo a világra. Jézus azért amint észrevette, hogy jönni akarnak és ot elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre.” Jn 6,1-15
Köszönjük Úr Jézus, hogy most elcsendesedve felnézhetünk Rád, Aki egyedül tudsz megelégíteni minket. Kérünk szólj hozzánk. Köszönjük, hogy szavad cselekedet. Áldunk ezért.
Ámen.
Az a mondat, amirol beszélni szeretnék, így hangzik: “O maga tudta, mit akar cselekedni.” Az elso nagy örömünk ebben a mondatban, hogy O maga tudja, most is tudja, hogy mit akar cselekedni ezen a napon közöttünk és velünk. Lehet mi nem tudjuk, miért is jöttünk, mit is várunk és mit is akarunk, – O maga tudta.
Amit az Ige itt mond így hangzik: Jézus ül a hegyen a tanítványaival. Milyen nagy dolog, hogy hihetjük: Jézus várt titeket. Várta a sokaságot, igaz nem tudta, hogy jönni fog, de ott ült a hegyen tanítványaival. Így szeretném mondani: vártunk titeket. Nem tudjuk ki vagy, honnan jöttél, de Jézus Krisztus az, aki ott ül a hegyen és itt is itt ül. Mikor sokan azt mondják: megyünk a hegyre, akkor errol a helyrol beszélnek.
Jézus a hegyen ült és jött a sokaság. Olyan nagy csoda az, hogy ebben a világban nagyon sok helyen ott ül Jézus a hegyen és özönlik a nép. Persze mondhatnátok, hogy nem olyan nagyon özönlenek most Jézushoz. Akkor ötezren, férfiak, de lehet, hogy tízezren voltak. De a mai napon milliók mennek Jézushoz. Akkor az egész világon ez a tízezer ember volt és most milliók, a világ minden részén. Ha a ti kicsi templomotokban talán kevesen is vannak, de ha egy kicsit körülnéznétek és az Isten magasságába kerülnétek, akkor látnátok feketéket, sárgákat, fehéreket, ember tömegeket özönleni Jézushoz. Ha kicsit nyitva van a lelki szemünk, akkor most is láthatjuk, hogy jönnek az emberek, Jézus ül a hegyen, az emberek mennek Hozzá. Mindenki aki idejött és mindenki aki valahol az igehirdetés alkalmára megy, tulajdonképpen Jézushoz megy.
Hozzá özönlöttek az emberek évezredeken keresztül. Ez az áradat nem ér véget egészen a föld végéig, hogy özönlik a világ Jézushoz, mégpedig azért, mert éhes ez a világ. Nem kenyérre éhes. Ebben a mi országunkban elég a kenyér. Valaki elmondta, Afrikában néhány gyereket csonttá soványodva találtak meg és kiderült, hogy hetek óta csak vízbe áztatott papírt ettek. Nem vagyok képes ételt kidobni, mikor ilyeneket hallok. A testi éhség is óriási, de hogy a lelki éhség mennyivel nagyobb? Éhség a szeretet után, az Isten után. A Biblia azt mondja: Isten a szeretet. Ha valaki szeretet után vágyik, tudva, vagy nem tudva, mindig Jézust keresi, mert O a testet öltött szeretete Istennek ezen a földön.
Lehet most kicsit felháborodtatok az afrikai gyerekeken. De lehet, hogy a családodban, vagy rokonságodban csonttá soványodott lelki kezek nyúlnak szeretet után. És nem adsz! Gondolkozz egy kicsit, nézz körül, ki tudja, milyen nehéz emberek azok, akikre most gondolsz. Bár látnád, hogy a lelki keze csonttá soványodva nyúl szeretet után és ha megint nem adsz, egyszer felelos leszel azért, hogy körülötted emberek halnak éhen.
A lelki éhség hihetetlen méretu már ezen a világon. A fiatalok a legkülönbözobb borzalmakba kerülnek bele. Ne botránkozz, – éhesek. Nincs, aki enni adjon, – a lelkük éhes. Hiszen elmondja az Ige: Nemcsak kenyérrel él az ember, van nekünk lelkünk is, amely hihetetlenül éhes. Mindent odaadna, mindent, ahogy egy öregasszony mondta nekem: mindent a gyerekekre írattam, – mégsem szeretnek. A vagyonát odaadná, mindenét és mégis éhesen megy tovább.
Gondoljatok erre az éhes világra, amelyik Jézus felé közeledik és a kérdés, amit maga Jézus tesz fel tanítványainak: Honnan? Lehet te is ezt mondtad magadban: igen-igen, de honnan vegyek szeretetet, hát nekem sincs. Jézus egyszeruen, világosan megmondja, hogy honnan. Egyik tanítványnak megoldása a pénz volt, ki is számítja mindjárt, kétszáz dénár árú kenyér, ennyi pénz kellene nekem. Nem tudom neked mennyi kellene? A másik tanítvány megoldása egy ember, egy gyerek. Emlékszem arra a házaspárra, akik a válás szélén voltak és azt mondták: majd egy gyerek megoldja az életünket. És jött a gyerek és nem oldotta meg. Nem oldja meg senki ember.
Egyik megoldás, hogy ha volna valakim, aki igazán szeretne, ha nem volnék ilyen egyedül. Akárhogyan is súgja a füledbe, hogy imádlak, elmúlik az ido és megint nincs semmi. Nincs más megoldás erre a belso éhségre, csak az a Jézus, aki ott ül a hegyen. Az egyetlen forrás ezen a földön. A Biblia azt mondja már az Ószövetségben, hogy forrást nyit a bun és az engedetlenség ellen és ez a forrás a szeretet forrás: Jézus.
Igénk azt mondja: “O tudta, hogy mit akar cselekedni.” Jézusnak a szava mindig cselekedet. Ha O szól, mindig történik valami. Gondoljunk a gyógyításokra, csak egy szót szólott és elhagyta a bélpoklosság azt az embert. Mert az O szava mindig cselekedet. Ördögöket uzött, embereket gyógyított, akik reménytelenül lelki sötétségben voltak, megszabadított. Ha Jézus megszólal ma, akkor benned valami történik. Ha megérted, hogy ezt most nekem mondja Isten. Talán mégy majd haza és mondod, mint ahogy nekem mondta valaki: tetszik tudni, velem történt valami itt bent. Milyen jó volna, ha útközben megállapítanád, hogy velem valami történt. Mert szólt az Isten és ha O szól, akkor teremt. Az O szava teremto szó. Az O szava cselekedet, de cselekedete is mindig beszél.
Amint megmozdul, az a cselekedet beszél. Gondoljunk csak a lábmosásra. Cselekszik valamit és az a cselekedet azóta is beszél: “Néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.” (Jn l3,14b) .Amikor az utolsó vacsoránál töri a kenyeret az is cselekedet és ez a cselekedet évezredeken át folyton beszél. Az O megtört testérol beszél. Az O kihulló vérérol beszél. Jézus amikor beszélt cselekedett és amikor cselekszik az a cselekedet is beszél. O tudja mit akar tenni és lehet hogy számodra ez csak egy szó lesz. Szólj csak egy szót és meggyógyulsz, – tudod ezt? Ha egy szót kapsz amelyik az O szájából származik, akkor benned történt valami, ma itt közöttünk.
Az Úr Jézus elore tudta, mit akar cselekedni, de azt is tudta, hogyan. Ezt is megláthatjuk most, hogyan cselekszik. Veszi a kenyeret, a tanítványoknak adja és a tanítványok adják a sokaságnak. Pál így mondja: “Én az Úrtól vettem, amit néktek elotökbe is adtam.” (1Kor 11,23). Szívdobogtatóan komoly dolog ez a számomra, amikor Igét kell hirdetnem, – az Úrtól vettem?! Mert ha nem Tole vettem, nem kenyér. Ezek a tanítványok az Úrtól vették. Jézus felemelte ott a kenyeret, megáldotta, megtörte és adta a tanítványoknak.
Így mondja az Ige: “Mi köze van a polyvának a búzával?” (Jer 23,28b). Ha valahol polyvát adnak, éhesen mennek haza a kinyújtott, sovány lelki kezek, kenyér nélkül. Ha valahol szólnod kell, ne merj szólni, ha nem az Úrtól vetted. Azt mondja az Ige: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). Azt a kenyeret, amit Jézus megáldott és adott a tanítványoknak, vihették tovább. Jézus tudta, mit akar cselekedni. Éhséget akart csillapítani, nyomorult életeket megoldani ma itt és mindenütt, ahol hirdettetik az Ige. Mert szava mindig cselekedet. Ez az útja: Isten áldásával, Istentol Jézushoz, Jézustól a tanítványokhoz és a tanítványoktól a sokasághoz.
A megdöbbento, hogy késobb Jézus ott ül megint csak a tanítványaival együtt és megint veszi a kenyeret és adja. De most mond egy mondatot. Milyen megdöbbento lehetett a tanítványoknak: “Ez az én testem!” (Mt 26,16). Ok megszokták ezt a mozdulatot, hiszen Jézus itt is és mindenütt mikor tanítványaival együtt evett, így kezdte: kezébe vette a kenyeret és megtörte. Emlékezzünk csak Emmausban errol ismerték meg Ot. Annyira megszokott mozdulat volt, hogy errol azonnal felismerték: ez Jézus! De most hangzik egy mondat: “Ez az én testem!” A sokaság mondta amikor egyszer a templomban mondott ilyet: hát hogyan adhatja nekünk a testét, hogy együk?
Az úrvacsora cselekedete, amikor megáldja saját testét és adja a tanítványoknak, csak egy bevezetés arra a nagy kenyértörésre ott a Golgotán. Akkor csak megmutatja, hogy mit fog tenni. Aztán fölül a hegyre. A Golgota hegyére! Azóta ott lehet Ot megtalálni, – a kereszten. Aki Jézushoz jöttél, tudod, hogy hol fogod megtalálni? A hegyen. Valaki elmondta nekem, hogy a kereszten volt egy kis vízszintes fa, ülés magasságban, hogy az elítélt, amelyik nem bírja már tovább, egy picit ráhelyezkedhessen arra a vízszintes fára.
Jézus felült a kegyelem királyi székére. Ott ül a hegyen, a Golgotán és évezredek óta menetelnek Hozzá, a kereszthez. Odajöttél ma? Ott vár téged. Ott szólal meg, – bár ma neked mondaná, – Atyám bocsáss meg neki. Tudod, hogy erre vagy éhes, erre az egy szóra: Atyám bocsáss meg neki. A kegyelem királyi székérol osztja a bunbocsánatot. Semmi más bajod nincs, nem a családod a baj, nem a betegség, nem a szomszéd, nem a gyerek, a buneid a baj. Ezért nem vagy boldog, mert neked erre az egyre van szükséged. Úgy van szükséged, mint a kenyérre! Neked is, nekem is erre van szükségünk eloször, vagy újra. Jó volna ma így menni Hozzá, hogy újra mondhassa azt az egy szót, amiben egy pillanat alatt megoldódik minden problémád, ahogy mondta sokaknak: Fiam! meg vannak bocsátva a buneid.
Évezredek óta menetel a világ a hegyre. Köztük vagy? Nem erre a hegyre, sokkal feljebb, a Golgotára. Jézus öröktol fogva tudta ezt és adta magát. A Biblia így írja a Jelenések könyvében, hogy a Bárány megöletett a világ alapjainak felvettetése elott. Még nem volt ez a világ és Jézus már adta magát. Eldolt a szívében, hogy adja magát. Amikor Isten azt kérdezte: Ki megy el nékünk, – akkor azonnal mondta, hogy itt vagyok én. Ki lesz engesztelo áldozat ennek a világnak a buneiért? A Jelenések könyve beszél arról, hogy a kereszt ott fog állni Isten királyiszéke mellett, a huszonnégy vén között. “Láttam a királyiszék és a négy lelkes lény között és a Vének között egy Bárányt állani, mintegy megölöttet.” (Jel 5,6). Isten felemelte Jézust a mennybe, de O ott a kereszten úgy áll elotted mint megöletett Bárány. Öröktol fogva örökké ugyanaz. Isten értünk szenvedo szeretete.
Hozzá jöttél fáradtan, éhesen, bunösen. Nyújtsd ki most a kezedet és vedd el azt a darab kenyeret, amit neked ad. Ott az ötezer közül aki nem akarta elvenni, éhesen ment haza. Nyújtsd ki a hitedet és fogadd el, amiért ma idehozott. Ma csendben mondd el Neki: Köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem. Akkor elvetted azt, amire szükséged van. Akkor megelégítve mégy tovább. Akkor tanítvány lehetsz, aki viszi tovább a kenyeret egy éhezo világnak, egy éhezo családnak. Semmi másra nincs szüksége ennek a világnak.
Most lásd ott a mennyben, “Feljebb mint a Golgota áll”, mondja egy énekünk, láthatod Ot, Jézus Krisztust, a megölöttet. Menj Hozzá, vedd el Tole azt a darab kenyeret, amire most szükséged van. Ne menj tovább éhesen, kidolsz az úton! Jézus tudja, hogy mi vár rád, – mi nem tudjuk. Jézus tudja, mi lesz a következo az életedben, amit nem tudsz elviselni, ha éhesen mégy tovább.
Isten vonzó szeretete azért hozott most ide, hogy odatalálj a hegyre és részt vegyél ebben a csodálatos kenyértörésben. Az Ige a kenyér, amit most tör itt az Úr köztünk, a hirdetett Ige. Mered-e elhinni, hogy neked szól, most neked. Ma menj Hozzá abban az állapotban, amiben vagy. És vedd el azt a mondatot, amit neked kívánt adni, mondani.
Azt mondtuk: O tudta, mit akart cselekedni. A világ alapjainak felvettetése elott tudta már. Tudta hogy miért kell neki jönnie: tudta a keresztet, tudta, hogy mibe kerül neki, O tudta, hogy mit akar cselekedni. Azt is tudta, hogy téged ma miért hozott ide, veled kapcsolatban is tudta, mit akar cselekedni.
Egyszer annyira megdöbbentett, mikor az Igérol olvastam: “És az Isten volt az Ige.” (Jn 1,1). “És az Ige testté lett.” (Jn 1,14). Most veszed az Igét és benne Jézust. Szívem teljes szeretetével kérlek, fogadd el, – az O kezébol.
Imádkozzunk:
Uram! tudtad, hogy mit akarsz cselekedni mindegyikünkkel. Áldalak, hogy senkit nem hoztál ide véletlenül. Köszönöm, hogy most itt van kezedben az az egy darab kenyér, amit nekünk szántál. Amiért imádkoztál a kereszten: Atyám bocsáss meg nekik. Ha 1900 évvel késobb itt fog ülni, Atyám bocsáss meg neki.
Kérlek segíts elvenni hittel, segíts megköszönni, hadd tudjunk továbbmenni az utunkon örömmel. Áldunk, hogy ismered fáradtságunkat, ismered örömtelen életünket. Köszönöm, hogy mindent láttál, az otthoni dolgainkat is. Tudod, hogy hogyan jöttünk. Köszönöm, hogy Igéd megsimogat, megvigasztal, megelégít és elküld. Áldj meg személy szerint. Hadd dicsoítsünk azért, hogy vártál, hadd magasztaljunk, hogy adtad magadat Igédben és köszönjük, hogy hihetünk Benned.
Ámen.
1984. augusztus 5