Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kinek levele vagy
“A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember: Akik felol nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élo Isten Lelkével írva; nem kotáblákra, hanem a szívnek hústábláira.” 2Kor 3, 2-3
Hálát adunk Uram, hogy kérhetünk, munkálkodj, bennünk munkálkodó erod szerint. Szentlelked által végezd el azt, amiért idehoztál. Köszönjük, hogy mindent Toled várhatunk. Úgy szeretnénk Elotted állni. szabadon kitárni a szívünket. Végezd el bennünk, amit akartál. Az Úr Jézus nevéért és az O dicsoségéért.
Ámen.
Az elso két szó: “A mi levelünk”, így lehetne mondani: levél az asztalon. Nem tudom voltatok-e már úgy, hogy hazamentetek és ott volt egy levél az asztalon. Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet abban. Mennyi nehéz és mennyi jó. Mennyi minden, ami felborítja az egész életünket. Az elso kérdés, hogy az enyém? Mindig megnézzük, hogy kié. Az Ige azt mondja, hogy: “a mi levelünk”. Tehát a tied is. Öröm az, hogy enyém is ez a levél.
Isten az embert nevezi levélnek. Az elso amit megnézünk a levélnél, a boríték. Mi csak a borítékot látjuk. Lehet hogy gyurött, lehet, hogy rongyos. Isten nemcsak a borítékot látja. Mi ebben a pillanatban ahogy nézzük egymást, csak ezt látjuk. Rajta írás. Ki a feladó? Rögtön megfordítom a levelet: ki a feladó?
Itt a Biblia azt mondja, hogy Krisztus levele vagytok. Ti vagytok. Te. A test a külso, de ezen a testünkön átragyog a tartalom. A levélen nem ragyog át, hogy mi van benne, de a testünkön keresztül látni lehet, hogy mi van benne, egy picit átragyog.
Örömmel mondom el, a megtérésem ott kezdodött, hogy láttam egy levelet. Csak a külsejét láttam, de a szemen keresztül valami tisztaság, az arcon keresztül valami kimondhatatlan boldogság ragyogott és az egész lénybol sugárzott valami. Fiatal lány volt az illeto, én is az voltam akkor és ez volt bennem: nem szép, nem okos, nem muvelt, nem jól öltözött – boldog. Akkor fogalmazódott meg bennem: csak ilyen lehetnék valaha. Nem tudom láttál-e már életedben egy igazi levelet, amin átragyogott a tartalom. Csak úgy ránézésre már. Ilyenkor mindig eszembe jut, az osztályomban még sok gyerek nem ismerte Jézust és ahogy ültek a padban, szemre meg tudtam volna mondani, melyik az Úré és melyik nem. Látszott rajta. Ha igazi tartalom van abban a levélben, az átsugárzik, átragyog.
Milyen jó, nem is kell kérdezni, ki a feladó. A Krisztus levele, ahogy a Biblia mondja. “Szolgálatunk által szerzett levele a Krisztusnak.” Nagyon szeretném megkérdezni, vajon az életedbol mi látszik? Mi az ami átsugárzik, mert a tartalom egy kicsit mindig átragyog. Kinek a levele vagy? Mindenki levél, csak az a kérdés, hogy kinek a levele, ki írt bele? Leveledbe, életedbe ki írt ? Szíved hústáblájára ki írt? Veszélyes dolog, hogy nagyon sok mindenkit engedünk beleírni. Biztos kaptatok már közös levelet. Sokszor szoktunk írni olyanoknak, akik nincsenek itt, mindenki aláírja, ír bele egy pár mondatot, közös levél.
Lehet hogy életed is ilyen közös levél. Sok mindenki írt bele. Talán elsok a szüleid, akik írtak bele. Ki tudja mit írtak, nem biztos, hogy csupa jót. Kinek a levele vagy? Mennyi barát írt a szívedbe? Milyen veszélyes dolog nyitva tartani a szívemet, hogy bárki beleírhat. Egy barát ki tudja miket ír? Emlékszem gyerekkoromban nagyon tönkretettek a barátnoim. Mert szerettem oket és engedtem, hogy bármit írjanak. Sok mindenre megtanítottak. Emlékszem az elso tisztátalan, parázna dolgokat a barátnoim mondták. Nagyon okos képet vágtam, nem akartam, hogy olyan butának lássanak, hogy ezt az egészet nem értem. De irtózatos dolgokat írtak a levelembe. Kicsit most gondolkozzatok, kinek a levele vagyok? Ki írhatott eddig bele?
Aztán a szerelem is ír bele. Talán beleszeretek valakibe, aztán az zavartalanul írhatott. Ott teljesen nyitva van a szív, mondhat amit akar és egyszeruen engedem írni. Hány embernek itt megy tönkre az élete. Aztán talán lett egy házasság és akkor már késo volt ráébredni, nem kellett volna engedni. Rettenetes dolog, amikor késon jön rá az ember és már ír a másik, már sok mindent bele írt. Közös levél. Ki írt eddig a szíved hústáblájára? Rengeteg keseru mondat van, csalódások, fájdalom, szenvedés. Most jó volna egy kicsit olvasni saját szíved levelét, azt a hústáblát, hogy mi is van arra írva?
Ma Jeremiás könyve jutott eszembe, egy mondatot szeretnék belole elolvasni. Azt mondja Jeremiás 17,1 verse: “A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva; fel van vésve szívök hústáblájára.” Vas tollal és gyémánt heggyel, kitörülhetetlenül a buneim. Olyan megdöbbento, mikor Jézus arról beszél: Nem az fertozteti meg az embert, ami bemegy a szájon. Elmondja, mi az, ami megfertozteti az embert. Márk evangéliuma 7. részében lehet olvasni, teljesen világosan leírja: “Monda tovább Jézus: Ami az emberbol jo ki, az fertozteti meg az embert, mert onnan belülrol, az emberek szívébol származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság. (Mk 7,20-22).
Mi minden lehet írva egy ember szívének a hústáblájára? Aki olvas, olvassa azt a levelet, aki vagy. Miket olvas? Jó volna most csendesen figyelni, hogy bennem miket olvas? Azt mondja az egyik vers, hogy paráznaság, gonosz szem. Nemrég beszéltem egy fiatalemberrel, aki ezen kínlódott, hogy a szemem. A szemem gonosz szem, tisztátalan parázna szem, amelyik úgy néz és azt nézi, amit nem kellene.
Valaki azt mondta nekem: jó, dehát a Bibliát is emberek írták. Igen, a levelet is toll írta, csak az a kérdés, kinek a kezében volt a toll. Persze hogy emberek írták. Persze hogy emberek írtak a szívedbe, csak kinek a kezében volt a toll? Az a barátno, az a barát, az a szerelmes akivel együtt jártam, kinek a kezében volt a toll? Vigyázz, egy fekete kéz állandóan ír. A Sátán keze! Hihetetlen dolgokat ír. Emlékszem egyszer megdöbbentem azon, Istenem ez a gyulölet bennem nem volt. Hogy került belém? Nem volt úgy, hogy elcsodálkoztál, hogy került ez a mondat a levelembe? Valaki beleírta.
Így mondja az Ige, ahogy olvastuk itt sorban: paráznaságok, gyilkosságok, gyulölet. Egyszer szembenéztem saját szívemmel, hogy gyulölet van benne. Valakit nem szerettem. Hogy került ez a szívembe? És a tiedbe? Engesztelhetetlenség, nem fogok neki megbocsátani, – nem! Az igazam, a jogaim, hihetetlen keménnyé tudnak tenni. Mit írt bele az ördög a szívedbe? Nagyon kérlek, vigyázz! Mert így írja az Ige: ismeri és olvassa minden ember. Ne hidd, hogy nem olvassák. A szemedbol látszik a benned levo indulat. Ismer és olvas minden ember, az is akivel együtt mégy a villamoson, együt vagy a munkahelyeden. Testvér tudnak olvasni! Azt mondja ezzel kapcsolatban még, gyilkosságok, káromlás. Észrevettétek már, ha mérges vagy, lehet hogy egy olyan mondat jön ki, egy olyan gondolat, talán nem mondod ki, de emlékszem, mikor gondoltam valami ilyet, hogy a csuda egye meg. Éreztem, hogy káromlás. Hogy került belém? Harag, méreg, indulat, gyilkosság a leveledbe gyémánt tollal beleírva? Kitörölhetetlenül beleírva?
Megfigyeltem, ha engedek írni, mindig mélyebbre vési belém. Nemcsak egyre haragszom most már, hanem másokra is. Így mondja az Ige: a gonosz szem, a kritikus pillantás, mert arra akire haragszol nem tudsz szeretettel nézni, ott mindig látod a hibát. Miért így mondta, miért ezt? Hogy néz ki már megint? Kritika kritikára. Kemény gondolatok, gonosz szem.
Azt mondja tovább az Ige, hogy lopások, telhetetlenségek. Az elobb mondtuk már, Isten a kívánságot már lopásnak látja. Milyen rettenetes, mikor állandóan kellene valami. Tele vagyok kívánsággal, pontosan ilyen kellene nekem. Édesanyámnak mondtam egyszer, a kívánság lopás, – de nem akarom tole elvenni azt a szép függönyt, csak pont ilyet szeretnék. Nemcsak az van a Bibliában, hogy “Ne lopj!”, hanem az is, hogy “Ne kívánd!” Ott van a szívedben a telhetetlenség, mindig más, mindig új. Milyen hihetetlenül mélyen bennünk van a kevélység. Vajon mit olvas és mit ismer minden ember a leveledbol, ha gyémánt tollal, vas tollal, kitörölhetetlenül van beleírva?
Olyan örömmel néztem ma szembe vele, Isten levele az egyetlen igazi levél. Isten levele Jézus. Akkor levelezik az ember, mikor messzire kerül valaki. Amikor Isten már nem szólhatott az embernek, mert messze került Tole, – akkor küldeni kellett a mennyei levelet. Jézus Krisztus Isten levele! A borítékon át meg át árad az Isten szeretete. Hogy mentek Hozzá a tömegek, nem lehetett visszatartani az emberek áradatát, mert kiáradt belole az Isten tisztasága, szentsége, szeretete. Jézusnak csak meg kellett valahol jelenni és abban a pillanatban mindenki tudott mindent. Neki nem kellett beszélni, az egész lénye Isten szeretetét, tisztaságát sugározta ezen a földön, mint Isten levele.
Levelezik Isten! A buneset messzire vitte el az embert, halló távolságon kívül. Akik messzire vannak toled azokat nem tudod elérni szóval, csak levéllel. Jött a mennyei levél! Ismerte és olvasta minden ember. Vagy visszautasították és nem kellett, vagy vonzódtak és mentek. Vajon láttad-e valaha igazán Istennek ezt a mennyei levelét? A levél akkor igazán olvasható, ha feltépik a borítékot. Nem tudom a tiedet tépték-e már amikor olvasni akarták? Tökéletesen mindegy durván tépik-e fel, vagy pedig szépen. Asztalomon van egy levélvágó kés, de amikor sietek, az ujjammal bontom és a boríték szerteszét szakad. Talán úgy vagy, ha durván bánnak velem, akkor tolem ne várjanak jót.
Évekkel ezelott egy falusi emberrel beszélgettem, aki azt mondta: könnyu maguknak városon, de belolünk az állat kihozza a mérget. Azt feleltem: Anti bácsi, csak azt hozza ki, ami belül van. Semmi mást nem hoz ki. Maguknál egy nagyon jó kút van, de ha bort szeretne belole kihúzni, lehetne-e? Csak azt lehet kihúzni beloled, akármilyen durván bánnak veled, ami benned van. Ami bele van írva a szíved hústáblájára. Szeretnélek kérni, ha legközelebb megsértenek, ha durván bánnak veled, gondolj arra, ami kijön, az van benned. Azok a csúnya szavak és kemény gondolatok. Isten engedi, hogy feltépjék így, hogy ne finoman nyúljanak hozzád, hogy kiderüljön, mi van a szívedben. A Biblia így írja ezt: Azért vezettelek ezen az úton, – Mózesnek mondja az Úr, – hogy kiderüljön mi van a szívedben. Mindig kiderül, amikor durván tépnek.
Szeretném ha látnád azt az igazi egyetlen levelet, hogyan tépték. Ha látnád a Gecsemánétól a Golgotáig. A kereszten egy ronggyá tépett ember függ. És mi jött ki ebbol a levélbol? “Atyám bocsáss meg nekik.” Hallod? Szeretett, akárhogyan is tépték. Vajon láttad-e Ot valaha így, a ronggyá tépett testet és a belole egyre jobban kiáradó világosságot. Még az a vak százados is meglátta. “Bizony Isten Fia volt ez!” Még az a gonoszságtól elsötétült lator is látta és kérte: “Uram, emlékezzél meg rólam!”
Ha sosem remegett még szíved a kereszt láttán, – akkor nem láttad. Aki látta arcra borul, az nem tud ugyanaz maradni. Láttad-é? Tudom, hogy rengeteget hallottál róla. Nincs itt köztünk senki, aki ne hallott volna a keresztrol prédikációt. De vajon igazán láttad? Fedetlen arccal láttad? Jób könyve így mondja: “Akit magam látok meg magamnak.” (Jób 19,27) Senki nem láthatja meg helyettem.
Láttad-e az Isten levelét, Jézus Krisztust? Így szeretném mondani: ez a levél szerelmes levél. “Úgy szerette Isten a világot, hogy az O Egyszülött Fiát adta.” Az Isten szerelme szorongat, – mondja Pál apostol. Ez a levél az ember felé Isten vallomása.
Nagyon régen olvastam azt a kis történetet, amikor egy leány Amerikába ment el és elzüllött. Egyetlen lánya volt az anyjának, aki sokat imádkozott érte. Sok könny, sok térdelés. Egyszer meghallotta, hogy New-Yorkban él, lebujokban züllik és férfiakkal él együtt. Akkor az a gondolata támadt, hogy egy életnagyságúnál nagyobb fényképet csináltatott magáról és aláírta: Marim, még mindig szeretlek téged! Gyere haza! Eladta kis házát, lefizette az összes bár és lebuj tulajdonost, hogy tegyék ki a képet. Éjfélkor hirtelen sötétség lett, aztán kigyúltak a reflektorok és egy öreg, meggyötört arcot láthattak és alatta a mondat: Marim, még mindig szeretlek! A lány egy lebujban táncolt, hirtelen fölnézett, abban a pillanatban földhöz csapta a poharat, ami a kezében volt és kirohant. A következo vonattal ment haza.
Azt üzeni ez a szerelmes levél: gyermekem! még mindig szeretlek! Nagyon messzire szakadtál, de még mindig szeretlek. Mégy-e haza? Vonz-e Istennek ez a Golgotán függo, széttépett, meggyalázott szerelmes levele? Szeretnélek kérni, ahányszor csak keresztet látsz, akár templom tetején, akár útszélen, mindig jusson eszedbe: Isten odatetette a megszakadt Atyai szívének képét mindenüvé, hogy minden messzire szakadt gyermek láthassa: még mindig szeretlek.
Ha egyszer igazán láttad, akkor eltörli a gyémánt tollal és vas tollal beleírt bunöket. A vér töröl, semmi más! Egyszer, ha majd ez a boríték szétszakad, ott fogsz állni Isten színe elott minden bunöddel gyerekkorodtól kezdve, akkor olvassa és látja minden ember. Magad is! Lehet a többiek már látják, magad nem. Sokszor mondják, öngyilkosok az utolsó pillanatban semmi mást nem látnak, csak a buneiket. Miután megmentették, mind elmondja, hogy egy pillanat alatt gyerekkoromtól fogva mindent láttam.
Ott az örökkévalóság küszöbén saját leveled is olvashatod. Vas tollal, gyémánt heggyel belevésve, kitörölhetetlenül. De ma hallgathatsz a hívó szóra. Ma hozzád érhet az Isten szerelme és indulhatsz haza. A vér töröl! A kereszten kihullott drága vér mindent eltöröl. Nagyon sok emberrel végig éltem, mikor hazament, ránézett a család, – hát veled mi történt?! Mitol ragyog az arcod?
Akarsz-e hazamenni, mint Krisztus levele? Akit otthon is ismer és olvas minden ember. Isten ezért hozott ide. Semmi más célja nem volt, minthogy tudassa veled: még mindig szeretlek, még mindig várlak, még mindig jöhetsz!
Imádkozunk
Uram évtizedeken keresztül írt a szívembe sok-sok ember. Milyen értékesnek láttam az írásokat. Köszönöm, hogy egyszer megmutattad, egy személy kezében volt a toll. Köszönöm hogy megérthettem: mindent az a fekete kéz írt. Hadd adjak most hálát annyi év után azért a napért, amikor mindent, az elso betutol az utolsóig letörölt a véred. Köszönöm azt a boldog napot és azt a boldog életet, amit akkor kezdtél. Hadd kérjelek most mindenkiért, aki itt van. Uram senki nincs itt véletlenül. Kérlek segíts, hadd engedjünk most hívó szavadnak. Hadd kérjük ezt most az Úr Jézus nevéért
Ámen.
1984. szeptember 2