Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Van bocsánat
“Grádicsok éneke. A mélységbol kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgo szavamra! Ha a bunöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az O ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az orök a reggelt, az orök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem és boséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja O Izráelt minden o bunébol.” Zsolt 130,1-8
Hálát adunk, Uram, mai Igédért. Köszönjük, hogy Nálad van bocsánat. Kérünk, áldj meg minket, hogy nálunk is lehessen. Uram, segíts, hogy most elnyerhessük Toled magunk és mások számára is a teljes és tökéletes bocsánatot. Áldj meg így minket és oldd meg életünket Lelked által!
Ámen.
Egy asszony nem tudott istentiszteletre elmenni, megkérdezte egy templomból hazafelé tartó ismerosét: Mirol beszélt a tiszteletes úr? A megkérdezett legyintett egyet a kezével és azt felelte: A bunnel bajlódott, mint mindig!
Gondoljunk arra, mindig ezzel bajlódunk, mert ez az egyetlen komoly baja életünknek. Ezzel küszködünk mindig. Mindegy, hogy az enyém, vagy a másik bune, de mindig ezzel van baj. Sokszor azzal küszködök, milyenek voltak velem. Hogy voltak képesek erre? Ha ránk most lenéz az Úr, azt kell hogy mondja: megint a bunnel bajlódik szegény. Ezért örömüzenet ma számunkra: “Nála van a bocsánat!”
A bunre egyetlen megoldás van, több nincs: a bocsánat. Bármennyire is keresnénk más megoldást, nincs. Sokszor küszködünk, mert szeretnénk elfelejteni, vagy jóvátenni. Hány ember megsértette feleségét és másnap hoz egy csokor virágot és úgy gondolja, most már jóvátettem. Próbálok valami olyat tenni, amivel a másikat kiengesztelhetem, vagy igazolom magam: nem voltam hibás, nem úgy gondoltam.
Belül nagyon sok minden folyik, amivel próbálom eltávolítani ezt a súlyt, vagy követ, ami nyom. Mindenféle megoldásunk van, de egyik sem megoldás. A bunnek egyetlen megoldása van a földön, – a bocsánat. Ma azt mondja az Ige: van bocsánat!
Olyan sokan gondolják, hogy nincs bocsánat. Rettenetes dolog, amikor már nincs. Amikor már elkéstem egy bocsánatkéréssel. Hány ember gyötrodik ezen egy haláleset után. Egy asszony mindig mindennel férjét vádolta. Aztán elmondta: temetésen voltunk, férjem elottem állt, látom, hogy elfehéredik, a következo pillanatban összeesett és már egy halottat tettünk taxiba. Folyton fogtam a kezét és könyörögtem: bocsáss meg! bocsáss meg! Nem volt már bocsánat, nem volt kitol kérni. Rettenetes, amikor az emberre rázuhan, hogy nincs már bocsánat.
Olyan is van, hogy idoben rájövök, bocsánatot kell kérnem valakitol, de nem akar megbocsátani. Így sincs bocsánat. Voltál már úgy, hogy egyszeruen kimondták: nem bocsátok meg? Nem tudja a másik elfelejteni, megbocsátani. Rettenetes dolog, amikor nincs bocsánat. Olyan jó, hogy az Úrnál van. “Nálad van a bocsánat.” Az Úrnál! Mindig van egy nyitott ajtód. Emberek becsukhatják és azt mondják: nincs. Lehet, hogy egy koporsó csukja be az ajtót és akkor sincs.
Nemrégen olvastam az Igében a következot és nagyon örültem: “Ímé adtam elodbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat.” (Jel 3,8). Az Úrnál van egy nyitott ajtó, mert ma azt mondja nekünk az Ige: “Nála van a bocsánat!” Nagyon sokszor a bunnek azt a részét látjuk csak, amit emberek ellen vétettünk és elfelejtjük, sokkal nagyobb, amit az Úr ellen vétettünk. Minden bun felségsértés, mert a szent Isten parancsa ellen vétek. Nagyobb bun mindig a felségsértés, az Isten ellen való bun. Ezt csak O bocsáthatja meg.
“Nála van a bocsánat!” Nem nála van bocsánat, hanem nála van “a” bocsánat. Annyit jelent, hogy a kicsi bocsánatok csak következmények lehetnek. “A” bocsánat, az igazi bocsánat az Isten ellen való lázadásomra, a felségsértésre. Persze nem olcsó bocsánat ez! A “nyitott ajtó” nem olcsó nyitott ajtó! Isten nem egy mindent elnézo nagyapa, mint ahogyan elképzeljük, hogy olyan jóságos, hogy mindent megbocsát.
Egy testvérem, aki nemrég ment haza az Úrhoz, mondta el, hogy orvosi rendeloben dolgozott és valamit elrontott. Megmondta ezt az orvosnak, aki így válaszolt: Ó Krisztina, elnézi azt az Isten! Mire o ránézett az orvosra és azt mondta: Nem elnézi, – megbocsátja. Mindig egy elnézo Istent keresünk. Isten nem néz el! Azt mondja Igénk: “Ha a bunöket számon tartod”, – számon tartja! A legkisebb hajszál dolgok felett sem néz el. Isten nem egy elnézo nagyapa, akinek ha kicsit hízelgek, elnézi nekem. A bocsánat nem olcsó dolog. Isten bocsánata hihetetlenül drága bocsánat. Isten szent és igazságos Isten. Értsük meg ezt egyszer nagyon komolyan. “Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt” (Hab 1,13).
Nincs egyetlenegy bune életednek, amire ne volna büntetés. Mert Isten igazságos Isten. Bun és büntetés össze van kötve, csak sokszor évek, évtizedek múlnak el a ketto között. Mindennek megvan az igazságos és jogos büntetése. Mert Istennél teljes, tökéletes igazság van, ha a földön sehol nincs is. A törvény szent és sérthetetlen. A házasságtöro no történetében is szembe nézhetünk ezzel, hogy Jézus nem törölte el a törvényt. Jogos és igaz, hogy az asszonyt meg kell kövezni.
Minden bunnek jogos és igazságos büntetése van, – de Nála van a bocsánat. Ez a bocsánat mérhetetlenül sokba került. Jézus Krisztusnál van a bocsánat. Nagyon sok ember Istennel tud mit kezdeni, valahogy mindig tudta, hogy van, de Jézus…? Amikor Jézus megjelent ezen a földön, Keresztelo János ujja rámutat: “Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ buneit!” (Jn 1,29).
A bunnek büntetése van. Jézus azért jött, hogy magára vegye a büntetést. A Biblia azért nevezi “Isten Bárányának”, mert az Ószövetség embereihez szól, akik pontosan tudták, hogy a bunösnek vinni kellett egy bárányt, rátette kezét a bárány fejére, képletesen átszállt bune a bárányra és a bárányt megölték. A bun büntetése a halál, a kárhozat. Kisebb büntetés nincs! Valaki így mondta: hál’ Istennek, megszabadultunk a kénköves tüzes pokoltól. A csendes válasz ez volt rá: – Igen, de nem szabadultál meg a lelkiismereted poklától. Egy elítélt így mondta, mikor megkérdezték, milyen az ellátás a börtönben, – Kérem, kívül minden rendben van, a kínzókamra itt van belül.
Lelkiismereted poklától nem szabadultál meg, amelyik elkezdodik a bun pillanatában és örökkön-örökké tart. Ebbol keresünk csillapítást a szórakozásban, italban, munkában. Legolcsóbb fájdalomcsillapító a munka. Lehet te is ezt szeded, amikor dolgozol, elterelodik a figyelmed. Addig semmi nem olyan éles, akkor nem éget úgy a pokol. Valaki így mondta: mindenki megbocsátott nekem, de magamnak nem tudok megbocsátani. Mások elfelejtették, én nem tudom.
Nem volt olcsó bocsánat, amikor Jézus Krisztus lejött erre a földre és magára vette buneidnek minden büntetését, következményét. Nem tudom valaha megláttad-e magad számára azt a véres keresztet a Golgotán? Átélted-e valaha, hogy Jézusnak minden szenvedése éretted történt? Álltál-e úgy egyszer alatta, hogy megértetted: buneim juttatták ide. Amit kezemmel vétkeztem, azért az O kezét szögezték át, lábam sok görbe útjáért az O lába vérezett, agyam iszonyú gondolataiért volt rajta töviskorona. Az a nyelv, amelyik soha nem mondott álnokságot, az ínyéhez tapadt amikor kimondta: “szomjúhozom!” Valaha átélted-e, – Nála van a bocsánat. Valaki azt kérdezte: nem tesz ez titeket könnyelmuvé, hogy Isten mindent megbocsát?
“Nála van a bocsánat, hogy féljenek téged!” Aki egyszer átélte ezt a bocsánatot, az nem egykönnyen vétkezik. Amikor egyszer villamoson utaztam, véletlenül egy férfi a húzós ajtót egy no kezére csapta. A kéz elkezdett vérezni. Ritkán láttam olyat életemben, amit az a férfi csinált. Kérem bocsásson meg, nem akartam, ne haragudjon, rettenetesen sajnálom. Aztán megtudtam, éjszakákat nem aludt a férfi, mert mindig elotte volt a véres kéz. – Pedig csak véletlenül és csak egy kéz.
Ha egyszer megérted, hogy az a kéz a Golgotán érted szögeztetett át, akkor neked nem lesz olcsó a bocsánat. Tudni fogod, hogy nem vétkezhetem könnyelmuen. Csak nem fogok annak fájdalmat okozni, aki ezt tette értem? Féled az Urat úgy, hogy szereted Ot és nem akarod megbántani. Aki egyszer átélte a bocsánatot ezen az áron, az nem maradhat többé ugyanaz az ember.
Van bocsánat, – Jézus Krisztusért van bocsánat! A kereszt áldozatáért van bocsánat! – Olcsóbban nincs! Vagy elfogadod ezt, vagy örökre elveszel. Lehet dönteni. Nála van a bocsánat. Vagy odamész Hozzá és elfogadod hittel, hogy buneim büntetése rajta van és akkor átéled, amit egy testvérem mondott el. Kislánya cukorkát vitt el egy üzletbol és amikor bunnek látta a bunt, elmondta édesanyjának, aki azt mondta: hát igen, vigyük oda az Úr Jézushoz. Akkor azt mondta a kislány: de el kell menni és a boltos bácsinak is megmondani és tole is bocsánatot kérni. Mert Istent becsapta, de a boltost is. Elmondta az édesanya, amíg mentünk kézen fogva, éreztem, hogy reszket a keze. Aztán nagy nehezen sírva elmondta. A boltos bácsi azt mondta; nem baj kislányom, – megbocsátok. Mentünk visszafele az úton, gyerekem keze a kezemben és valami mérhetetlen örömmel egyszer csak azt mondja: anyukám, – megbocsátott! Aztán mentünk tovább és megint felkiáltott, – de megbocsátott!
Jó volna ma így hazamenni, kéz a kézben az Úrral, örömmel, hogy megbocsátott. Úgy gondolom, hogy annál az embernél, aki átélte Isten bocsánatát, akit nem vádol már lelkiismerete, aki tudja, hogy boven van bocsánat, annál is, nála is van és meg tud bocsátani. Gondold meg, tudsz megbocsátani? Nem úgy vagy, hogy megbocsátottam, de felejteni nem tudok? Ez nem bocsánat. Menj most úgy haza, hogy az a sok vád, ami emberekkel kapcsolatban szívedben van, az a sok teher amiket dolgokért viselsz, az egyszer csak lehull. Akkor már nálad is van bocsánat. Akkor már nemcsak az Úrnál, hanem nálad van az O bocsánata mindenki számára. Jó volna mindent megbocsátani és mindent elfelejteni. Engedj el mindent, bárki bármit is tett ellened.
Eljött-e már életedben, hogy tudod jóval viszonozni a gonoszt? Ha ott jártál a kereszt alatt, ha átélted az O bocsánatát, akkor hazamehetsz azzal, hogy mindenkinek mindent megbocsátottam. Mehetek egy boldog, szabad életbe, ahol kapok és adok bocsánatot. Jó volna most ezt az egy szót aláhúzni szívetekben: van! Számomra is van, mások számára is van. A haragosomnak is van, aki az életemet tönkretette, annak is van!
Jó volna nem számon tartani évtizedes bunöket. Ha tied eltöröltetett, törölj el ma te is mindent. Ma átélheted eloször, vagy újra ezt a drága bocsánatot. A Biblia így mondja: “Ha a bunöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!”
Imádkozzunk:
Köszönöm Uram, hogy ma éjjel leperelted velem a bunbocsánat és felejtés perét. Áldalak, hogy megszólítottál ezzel az Igével ma reggel. Köszönöm, hogy személyes üzenetté vált számomra. Áldalak, hogy úgy bocsáthatok meg, ahogy nekem megbocsátottál. Hogy úgy felejthetek, ahogyan Te felejtettél el mindent. Kérlek segíts, hogy semmit ne tartsunk számon, hogy meg ne nehezedjék a szívünk. Áldj meg most, hogy kaphassunk és adhassunk bocsánatot. Hogy boldog, szabad életet élhessünk ezen a földön. Hogy egyszer majd hazamehessünk Hozzád, – Hozzád, akinél volt, van és lesz bocsánat, szeretet, öröm, békesség. Áldj meg minket, Nevedért.
Ámen.
1982. február