Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Elmúlhatatlan élet
“Volt pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az o testvérének Mártának falujából. Küldtek azért a testvérek Ohozzá, mondván: Uram, ímé akit szeretsz, beteg. Elmenvén azért Jézus úgy találta, hogy az már négy napja van sírban. Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; És a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják oket az o testvérük felol. Márta azért, amint hallja, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon ül. Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentol, megadja néked az Isten. Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendo.” Jn 11,1. 3. 17-27
“Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot, az evangélium által.” 2Tim 1,10
Szeretnénk hálát adni Uram, hogy jöhetünk, semmit nem hozva. Tudod, hogy milyen szegények vagyunk. Nekünk magunknak fogalmunk sincs róla. Kérlek áldj meg minket, hogy Benned életet találjunk, igazi életet. Szólj hozzánk ezen a délelottön és közölj velünk életet Igédben.
Ámen.
Az az egy szó, amirol beszélni szeretnék, így hangzik: “élet”. “Elmúlhatatlan élet!” A legszebb szó amit ismerünk ez a szó, hogy “élet”. Értitek a csengését, milyen csodálatos gazdagság van ebben a szóban?
Egy kislánnyal utaztam egyszer a Balaton felé, aki soha nem látta még a Balatont. Emlékszem, az elso pocsolyát látva Budapest után megkérdezte: ez a Balaton? Mondtam, hogy nem. Aztán a Velencei tóhoz értünk, – ez a Balaton? Megint mondtam, hogy nem. Mikor a Balatonhoz értünk, egy szót nem kérdezett, csak szeme szája elállt és azt mondta: ez a Balaton!
Azt hiszem, így vagyunk az élettel. Sok mindenre gondoljuk, hogy ez az élet. De ha egyszer találkozol az Élettel, nem fogsz kérdezni semmit. Akkor tudod, hogy mindig ezt kerested és mindig erre vágytál. Gyerekkori emlékem jut eszembe, mikor kislány koromban kerékpároztam bele a tavaszba és bennem az volt, hogy élet, élet, élet. Aztán mikor fiatal lány lettem és jött a szerelem, azt hittem, ez az élet. Talán végigéltétek ti is ezeket, amikor a gyermek, vagy fiatal korában az ember azt hiszi, hogy ez az élet. Csak nem elmúlhatatlan élet. Az a nagy élet-igenlés, ami kicsi koromban volt bennem, az a nagy életöröm ami szerelmes koromban volt bennem, mind elmúlt. Nem elmúlhatatlan élet. Biztosan tudjátok, mi az, amikor az ember örül, de jaj csak ma, – holnap talán már nincs belole semmi.
Aztán jött a háború fiatallány koromban és emlékszem, hogy láttam a sebesülteket, halált, éhséget, nyomorúságot, szenvedést és ez volt a kérdésem: ez az élet? Bennetek is biztosan sokszor felmerült már, hogy ez az élet? Ezért érdemes élni, ez élet? Jó volna, ha most elottetek is leperegnének életetek dolgai, eseményei, – hát ez az élet?
Aztán eljött az ido, amikor megláttam a Balatont, amikor hitre jutottam, valóban elállt a lélegzetem. Akkor tudtam, ezt kerestem mindig. Ez az élet! Amikor Jézust megismertem, akkor ébredtem rá, hogy az élet nem valami, hanem valaki. Jézus az élet! Amikor megkaptam buneim bocsánatát, úgy éreztem, hogy most olyan valami történt, – nem érzelem, nemcsak öröm, vagy szeretet, vagy csak tisztaság, vagy súlytalanság állapota, gátlástalanság, hanem egy felszabadult öröm. Tudtam, hogy ami most történt és most bennem van, ez örök. Több az örömnél, szeretetnél, békességnél, több, több. Nem tudom veled megtörtént-e testvér, hogy tudtad: ez élet. Legbelül változott valami. Újra szeretném mondani, az élet nem valami, hanem Valaki. Mindenki valakit keres és amikor Jézust megtalálja, megtalálta Azt, Aki az Élet. Én vagyok az Élet! – mondotta Jézus
Ezt az életet megtaláltad? Mert sokszor nevezünk érzelmeket hitre jutásnak, megértettem valamit, de ez nem az, Aki az Élet. Testvér, akié a Fiú, azé az élet. Jézus sokféleképpen zörget. Emlékeztek a Jelenések könyvére: Az ajtó elott állok és zörgetek. Zörget az élet. Kérdezem: befogadtad Ot? Azt a személyt, aki azt mondja, hogy én vagyok. Amikor a Bibliában Mózest küldte Isten, akkor megmondta, hogy ki küldi: a Vagyok. O a Vagyok. Aki volt, Aki van és Aki eljövendo. Az örök jelen. Ez az élet nem múlik el. Megtérésem után az elso félelmem volt, miután megtaláltam az életet, hogy el fog múlni, mint a gyermekkorom, mint a fiatalkorom múló örömei. Egy pár este nem mertem elaludni, mert jaj, ha felébredek és ez nincs többé. Ha ez is elmúlik, akkor nem tudom tovább folytatni az életemet. Akkor nem tudtam még, hogy ez elmúlhatatlan élet.
Amikor kislány voltam mindig arra gondoltam, csak akkor mennék férjhez, ha találnék valakit, akit minél jobban ismerem, annál jobban szeretem. És aki, bár engem egészen ismer, mégis szeret. Megtaláltam! Ez a Valaki az, aki azt mondja: Én vagyok az Élet.
Nem azt kérdezem toled, volt-e hangulatod, volt-e örömöd, amikor megkaptad a buneid bocsánatát, mert ugye értitek, a halál a bun. A Biblia így mondja: “Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bun.” (1Kor 15,55-56). Amikor az Úr Jézus vére eltörölte buneimet, amikor kihúzta a fullánkot a szívembol, akkor árasztott el az élet. Ennek több, mint harminc éve és ez az élet tart, mert ez elmúlhatatlan élet.
Nem tudom egy picit értitek-e, mit jelent ez, hogy az élet nem valami, hanem Valaki. Jó volna kicsit csendben lenni, – ott van a szívemben ez a Valaki? Akit talán évekkel ezelott befogadtál, – ott van-e legbelül a csupa nagybetuvel írt ÉLET, amelyik soha el nem múlik. A testi életed elmúlik. “Aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”
Jézus nemcsak azt mondta, hogy: “Én vagyok az élet”, hanem: “Én vagyok a feltámadás és az élet.” Tudjuk, hogy mindnyájan halottak voltunk. A Biblia nagyon világosan beszél errol: Holtak voltatok a ti buneitekben. Mi halottan születtünk. Egy másik emlékem a hitre jutásom után, a legjobb barátnomnek írtam ezt a levelet akkor: tudod, hogy mi vagy? Egy járkáló koporsó. Képzelhetitek, hogy felháborodott ezen. Olyan mintha élne, beszél, nevet, járkál és belol egy halott lélek. A Biblia mondja: Lon az ember élo lélekké. Aztán megtörtént a buneset és belül meghalt a lélek. Emberek járnak ezen a világon és bennük a halál. Egy ido után tudja is, hisz hány ember mondja: ezt az életet nem érdemes élni. Mert ez nem élet. Belül a halál.
De akik befogadták Jézust, azoknak hatalmat adott, életet adott. Szeretném ha ez a kérdés mélyen a szívedben maradna: megtörtént ez veled? Az elmúlhatatlan, a halhatatlan élet ott van benned? Megvan a fordítottja ennek. Van olyan ember, akinek testében ott van az élet, de a természetem, a lényem, akaratom, az igazam, a jogaim keményen zárva tartják az életet. Ez a Lázár esete. A koporsó fogva tartotta. Lehet az a helyzeted, hogy benne van az élet, a lényed, természeted koporsójában. Nem jut élethez ami benned van. Mintha azt mondanám, hogy a mag, amelyik ott van a csonthéj mögött: az élet. Egy bezárt helyen ott van, csak éppen nincsen semmi haszna, eredménye, hatása. Be van zárva az élet. Vagy a kiscsirke a tojáshéjban, benne van az élet és nem tud kitörni, valahol belül van.
Aki befogadtad Jézust, nem úgy van-e, hogy nem támadhatott fel, az óemberi természetedben zártan ott van. Hiába határozod el, ígéred, fogadod, döntesz, lehet most újra elhatározod, mindent másképp akarok. Nem megy! Be van zárva az élet. Pedig sokszor talán feszegeti a koporsót, sokszor talán mozdulna benned, de egyszeruen rabságban tartja a tested. Most nem a fizikai emberedet gondolom, az óembered, a természeted, a lényed, aki vagy.
Jézus ma azt akarja megtenni veled, amit Lázárral. Hogy egyszeruen gyozzön az Élet! Az élet elobb-utóbb mindig gyoz. Egy királyno azt mondta: nincs feltámadás. Olyan koporsóba tétetem magam, olyan sziklasírt csináltatok magamnak, hogy onnan nincs aki kihozzon. Aztán egy madár repült arra, egy kis magot a kriptára ejtett. Egy fának a magja volt, ami aztán elkezdett ott csirázni, noni és egyszer csak repedt szét a kripta. Hiába beton, hiába ko, – egy kicsi élet, egy mustármagnyi élet fel tud borítani mindent.
Ha benned van az élet, ha Jézust befogadtad, engedd, hogy felborítson mindent, feszítsen szét mindent. A legnagyobb ero a világon az élet. Benned van Jézus? Lehet, hogy évek óta már feszegeti a természeted, a lényed, a buneid, az igazad, a jogaid koporsóját. Milyen jó volna, ha megtörténhetne a csoda, hogy kitör az élet. Minden zártságból kitör az élet. Úgy szeretném, ha megértenéd azt, amit az Ige mondani akar. Amit neked akar mondani, aki már befogadtad Ot. Hogy az élet, ami benned van, gyoztes élet. Halálon, poklon, síron gyoztes.
Lázár Jézusnak egy szavára elojön. “Lázár, jöjj ki!” Tud-e szólni hozzád ma Jézus? Benned van-e az új élet? Annak mondja ma: ne turjed tovább ezt a rabságot, jöjj ki! Látod Lázár otthagyta a koporsót, a lepleket, mindent ami akadályozta: a gyozelmes élet egyszer csak ott állt. Benned ugyanez a gyozelmes élet van. Hallod a szavát?
János 5-ben így mondja az Ige: “Bizony, bizony mondom néktek, eljön az ido és az most van”, – hallod, most van! – “amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát és akik hallják, élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.”(Jn 5,25-26). Itt van Valaki láthatatlanul, de valóságosan, akinek hatalma van arra, hogy téged most, ma kihívjon a koporsóból. Abból az életbol, amelyik téged is fáraszt már. A vereséges életbol, a természeti életedbol. Hallod a szavát? Akik hallják, élnek. Hallod a szavát legbelül, hogy neked mondja: Lázár jöjj ki!
A feltámadás mindig annyit jelent, hogy valami ott marad. Ott marad sok minden. Akarod-e, hogy a régi természeted, a buneid, a megszokottságaid, minden hulljon le? Ha hallod a szavát, most engedhetsz. Az ido most van! Hallod-e az Úrnak hozzád szóló, téged életre hívó szavát?
Az Ige azt mondja: kijött a halott. Milyen jó volna, ha most mernél hinni ebben a pillanatban. Az a teremto szó, amit Jézus ott mondott a kereszten: “Elvégeztetett!” ennek az alapján van joga arra, hogy akik most hallják a szavát, azok kijöhessenek az életre. Ott marad az ügyes, önigaz, magabiztos, magát szereto, imádó óembered. Ebbol hív ma ki Jézus, ebbol a koporsóból, amiért nem lehet az életed hatással senkire sem.
Kihív téged, – hallod? Ha hallod, akkor az az új élet hallja ott legbelül. Akkor engedj a szónak! Jézus kimondta: “Lázár jöjj ki! És kijött a halott.” Ugyanaz a Jézus, aki nem szállt le a keresztrol, aki nem használta hatalmát, aki meghalt a buneidért, de feltámadt megigazulásodért.
Kérdezem, most eloször zörget? Fogadd be Ot az életedbe. Most másodszor zörget? Most azt mondja annak az új életnek, amelyik benned van: Lázár jöjj ki. Engedsz-e az O teremto Igéjének? Azt mondja itt az Ige: “Aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” O elmúlhatatlan életet hozott, – hiszed-é ezt? Az O életét akarja adni neked, a gyozelmes életet a bun fölött, halál fölött és önmagad fölött. Hiszed-é ezt?
Elolvastuk az egész történetet. Nem kell-e azt mondani az életedre: “Uram, akit szeretsz beteg.” Nem ébredtél már rá sokszor, hogy ez az élet beteg élet? Az Úr ma idehozott, hogy kihívjon belole. Életed ott van a halálnak testében. Akarsz-e feltámadni? Azt mondja az Ige: ez az ido most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát és akik hallják, élnek.
Úgy szeretném nektek úgy mondani, ahogy bennem van. Mostanában megújított úgy az Úr, hogy reggel arra ébredek, Istenem, élek. Újra ugyanaz, csak teljesebben, ami a hitre jutásomkor volt. Énekel bennem az élet. Elmúlhatatlan élet. Így írta valamelyik evangélista: ha majd halljátok, hogy meghaltam, ne higgyétek, ez az élet soha meg nem hal.
Körülötted emberek vannak, akik vágynak az életre. A te koporsódtól nem tudnak hozzájutni. Engedd, hogy az Úr ma cselekedjék veled az egyetlen úton, az O Igéjén át. Isten szava életet közöl. Elfogadod-e most Tole?
Imádkozzunk:
Uram! Köszönöm azt a napot, amikor megismerhettem az életet. És köszönöm, hogy minden korlátot áttört, mindent ami magamból való megsemmisített, a sírban hagyott az életed. Kérlek segíts, hogy ne vétkezzem az élet ellen. Tudom Úr Jézus, hogy a legsúlyosabb bun amit elkövethetek, ha korlátot szabok a Te életednek. Kérlek áldj meg most minket. Tudod, hogy mit érintett Igéd bennünk. Könyörülj rajtunk, nehogy ellenálljunk, hogy a halál maradjon bennünk és hogy a halál áradjon rajtunk keresztül. Kérlek orizz meg ettol a legnagyobb buntol, Szentlelked elleni buntol. Segíts hallani Igédet és engedni a cselekvo Igédnek, Jézusért.
Ámen.
1984. október 7