Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kétféle törvény
“Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? A halál fullánkja a bun; a bun ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” 1Kor 15,56-57
Szeretnénk dicsoíteni Uram, hogy valóban nincsen rajtad kívül üdvösség, sem békesség, sem öröm, sem élet. Hadd magasztaljunk Édesatyánk, hogy Jézust adtad nekünk. Kérlek segíts, hogy most teljes szívvel Hozzád fordulhassunk. Segíts, hogy megérthessük, amit mondani akarsz az Igén keresztül. Áldd meg számunkra Igédet.
Ámen.
Azt hiszem ezen a héten nagyon sokan voltak a temetoben. Halottak napján sok ember utazik az ország egyik végérol a másikra. Halottak napja után olyan jó volt nekem ez az Ige: “Elnyeletett a halál diadalra.” Mindent elnyel a sír. Úgy érezzük, nem a halál nyeletett el, hanem a halál nyel el mindent. Amikor az ember a temetoben jár, azt gondolja, egy fél világot nyelt el a halál. Ha körülnézünk azt mondjuk: ennyi sír? Naponta és óránként hány embert nyel el a halál! Micsoda harc folyik a halál ellen. Sok kórház, a sok mutét, ápolónok, orvosok, vívják a harcot a halállal. Milyen rettenetes, mikor az ember otthon is látja ezt a reménytelen harcot, amelyben mindig a halál gyoz. Lehet hogy meghosszabbodik az illeto élete, lehet, hogy még kap egy pár évet, de a végén mégis a halál gyoz. Rettenetes ez a kép, a halál elnyel mindent ezen a földön. Az életért való minden harcban, mindig a halál a gyoztes?
Nézünk szembe ezzel a gyoztes halállal, amelyik el fogja ragadni szeretteinket tolünk elobb-utóbb. Talán majd mi is folytatjuk vele a harcot. A Biblia arról beszél, hogy van a halállal egyenértéku és egyforma gyoztes. A Róma 8-ban olvashatunk a bun és halál törvényérol. Egy törvénnyel szemben nem lehet hadakozni. A törvénynek ez a szava, hogy “kell!” Mindenkinek meg kell halni. Ha törvény, akkor kár harcolni vele.
Mi az, hogy törvény? Keveset gondolkozunk arról, hogy a fizikai törvények, mondjuk a szabadesés, vagy a nehézkedés törvénye törvény. Ha elengedem a szemüvegem le fog esni. Ez törvény. Bárhol engedem el ezen a földön, le fog esni. Milyen rettenetes dolog ez, hogy akkor a bun törvény! Akkor miért harcolunk vele? A törvény erosebb az ember erejénél. Kezdetben úgy néz ki, az ember gyoz, az ero gyoz. De elobb-utóbb kiderül, megint a törvény gyozött. A bun nemcsak eshetoség, nemcsak történés, hanem törvény. Most mondta valaki: megint ott vagyok, ahol voltam. Ideig-óráig gyoz az akaratom, az elhatározásom, a döntésem és egyszer csak megint gyozött a bun törvénye.
Ha most csak ezt az egy dolgot érted meg, nagyon komoly dolgot értettél meg. Ez nem egy eshetoség, egy bukás, egy történés, hanem egy lelki törvény. Ha egyszer figyelmesen elolvasod a Róma hetet, meglátod, hogy küszködik egy ember akarata a törvénnyel. Így mondja kétségbeesetten Pál: “Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bun alá rekesztve.” (Róm 7,14). Hát mit tehetek én nyomorult ember, ha alá vagyok rekesztve egy törvénynek? Ott küszködik végig az egészben, hogy a jót akarom, de látok a tagjaimban egy másik törvényt, amely rabul ád a bunnek.
Egy törvénnyel szemben hiába a döntés, az elhatározás, sírás, az újabb döntés, egy darabig talán csak megy, aztán megint minden a régi. Ha ez megmarad, akkor nagyon lényeges dolog maradt meg a szívedben, hogy ez nem olyan egyszeru. Társaságban beszéltek egy bizonyos bunrol és az egyik férfi azt mondta: akkor hagyom abba, amikor akarom. Egy hónap múlva találkozunk és majd megmondom. Aztán odaállt sápadtan és azt mondta: fele sem tréfa, nem tudtam abbahagyni. Csak ezt értenénk meg most, nem olyan egyszeru dolog ez. Mert a bun és halál törvénye uralkodik. Újra kérem, olvassátok el a Róma hetet, hogy meglássátok, egy becsületes ember milyen kétségbeesetten küszködik. Megvan bennem az akarás és egyszeruen nem bírok a törvénnyel.
Sokszor újra kezdjük. Egy úrvacsoravétel, egy csendeshét után, ígérek, fogadok, akkor mindent másképp szeretnék. És ahogy azt mondtam, hogy a halál gyoz, ezt kell mondanom: a bun törvénye gyoz. Mindig újra a bun törvénye gyoz bennem is, benned is. Rettenetes, hát akkor nincs kiút?
Jó volna látni, mi a bun törvénye bennem. Lehet hogy a harag törvénye. Lehet, hogy ezen sohse tudtál még gyozni. Egy darabig úgy volt, hogy ment, ment, aztán egyszer csak valaki mond valami olyat, – tudjátok, hogy mindig tudnak olyat mondani, hogy megint haragszom. Keresztyén vagyok, udvarias vagyok, megpróbálok szépen beszélni, aztán jön egy nagyobb, még nagyobb, a végén kiabálok. Aztán jön a sírás, hogy ott vagyok, ahol voltam és jön az imádság. Ha tényleg hívo ember vagyok akkor imádkozom, akkor kapok bunbocsánatot, akkor megint olyan, mintha kicsit jobb lenne. Aztán eljön az adandó pillanat és megint gyoz a bun törvénye. Értjük ezt a tragédiát? Akkor hol a diadal? Hol a gyozedelmességed? Isten színe elott kérdem: a hívő életed gyozelmes a bun törvénye fölött? Lehet hogy a sértodés törvénye uralkodik benned. Számtalanszor elhatároztam, hogy nem sértodök. Tudom, hogy nem keresztyén dolog sértodni.
Az élvezet törvénye. Gondoljunk egy iszákosra. Mit harcol a saját kívánságaival. Egyszeruen képtelen gyozni. Lehet hogy a szexuális élet törvénye. Nem bírok szabadulni. Vagy az evés-ivás. Ugyanolyan ero. Lehet hogy elhatároztad, egy darabig most nem eszem annyit. Minden bunnek törvénye van és nagyon jó volna legalább azt tudni, hogy melyik alá vagy rekesztve. Én az igazam törvénye alatt szoktam mindig elbukni.
Az anyagiasság törvénye. Hogy megint becsaptak, megint kitoltak velem. Ha csak annyit megértünk ma, hogy ami rajtunk uralkodik, törvény és nem bírok vele. Úgy szeretném, ha senki nem menne úgy el, hogy most másképp lesz. Most igazán akarom. Eddig is és sokszor igazán akartad.
De olyan jó, hogy a Bibliának nemcsak ennyi a mondanivalója, hogy a halál és a bun elnyel mindent. Hanem van egy fordított mondat: “Elnyeletett a halál diadalra.” Szeretném a Római levélnek a másik felét is elolvasni: “Mert a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bun és halál törvényétol.” A törvénnyel szemben semmi nem segít, csak egy másik törvény. Akkor tudsz szabaddá lenni, ha ez a másik törvény lesz érvényes az életedben.
Azt mondtam, hogy a nehézkedés törvénye törvény, az ember akaratával nem tud szembeállni vele, de ugye milyen egyszeru. Egy léggömb száll fölfelé. Nem kell azt dobálni, abban van egy másik törvény. Annak a gáznak a törvénye, amelyik könnyebb a levegonél és erosen fogni kell, hogy föl ne szálljon. Erolködés nélkül száll fölfelé. Egy másik törvény. Egy madár milyen egyszeruen száll fölfelé. Vagy egy repülogép, mert egy másik törvény érvényesül benne, amelyik felülhelyezi a nehézkedés törvényén.
Ha megismered ezt a másik törvényt, akkor meg fogod érteni a ma reggeli Igét. “Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Úr Jézus Krisztus által.” Szeretném ha csak ennyit jegyeznél meg, hogy van gyozelem! – de nem saját erolködésedbol. Van egy másik törvény amelyik szabaddá tesz, amelyik megszabadított. A Krisztusban való élet Lelkének törvénye. A Jézus életének a törvénye. A szeretet törvénye. Úgy szeretem Jakab levelében ezt a mondatot: “De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe”. (Jak 1,25). A szabadság törvénnyé lehet. A szeretet törvénnyé lehet az életedben. Nem erolködéssé, nem elhatározássá, hanem egy törvénnyé, amelyik a tagjaidban érvényesül.
A Róma hétnek is van egy csodálatos vége, ugyanígy hálát ad és megint csak az Úr Jézus Krisztus által. Mert az Úr Jézus egy új törvényt hozott. Az O élete egy egészen más törvény alatt állt.
A legelso dolog, el kell döntened, hogy soha többé nem küszködök vele, nem akarok mindenáron szabadulni, nem akarok leszokni, nem akarom másképp csinálni, mert megértettem, hogy nem megy. Az ördög mindig újra belehajszol. Most határozd el, most csináld, – egy csomó cselekvésbe belehajszol, aminek a vége mindig az, hogy gyoz a bun.
Van egy másik törvény, a repülés törvénye. Amikor szabaddá leszek valamitol, ami addig kötöz. Fölé kerülhetek a régi törvényemnek. Itt mondja az Ige: De hála az Istennek, aki a diadalmat, a gyozelmet adja. Nem kell erolködni.
De egyet hadd mondjak, nem szabad ragaszkodni semmihez. Ha egy léggömb beleakad egy ágba, nem tud továbbmenni. Talán mondhatnám azt is, hogy a vonat törvénye, nem kell szaladnom, nem kell lihegnem, ülök bent és visz. Ne erolködj, ne akarj, ne csinálj, hanem engedd át magad. És engedj el mindent.
Vajon megteszed-e ma ezt az egyszeru lépést az Úr iránti bizalomból, hogy akarom a Krisztusban való élet lelkének, a Jézus életének a törvényét. Szeretnék abban élni. Vajon eljutsz-e oda, hogy ez is törvény és ebbe bele lehet kerülni. Emlékszem mikor egyszer repülogéppel utaztam és ahogy fölmentem a hídon, egy másik helyzetbe kerültem. Nem volt abban semmi részem, hogy az kezdett fölfelé szállni. “Aki Krisztusban van új teremtés az.” (2Kor 5,17). Most megint csak az az egy kérdés maradt, hogy jutsz ma a Krisztusba?
Jézus egyszeruen megmondta: “Én vagyok az út”.(Jn 14,6). Nem tudom hogy értheto-e ebben a pillanatban, mit jelent ez, hogy út? Én vagyok az a híd, amin föl lehet menni egyikbol a másikba.
Egyszer azt mondtam valakinek: látod a kárhozat vonatán vagy, egész biztos, hogy mégy a kárhozat felé. De van egy másik, az üdvösség vonatja. Hogy lehet átkerülni egyik sínrol a másikra? Akkor olyan egyszeru volt azt mondani, látod egy váltó. És a váltó a Megváltó. Most ugyanoda jutunk el. Egy híd! Jézus olyan egyszeruen mondja: Én vagyok az út, rajtam át mehetsz be. Ma hív téged, – rajtam át. Nem könnyu az a pár lépés. Olyan megrázó volt, mikor magam éltem át ezt, valahol egy evangelizáció közben kellett róla beszélnem, a két szó elott álltam hosszú ideig, hogy rajtam át. Azt mondtam, hogy egy véres holttesten át? Rá kell lépnem? El kell döntenem azt, hogy az én buneim következménye, nekem rá kell lépnem. Nem könnyu.
Egyszer egy nagyon elokelo hindu nonek mondtak valami ilyesmit és azt mondta: kérem ezt nem. Hogy valaki más szenvedjen a buneimért, ezt nem tudom elfogadni. Majd én szenvedek érte. Látod a kereszt ennyit jelent és a rajtam át ennyit jelent, nincs más út.
Az a kérdés, valaha átléptél-e ezen a hídon? Túrmezei Erzsébetnek van egy verse, amelyik azt mondja: Életrol halálra egyetlen híd. Nincs semmi más. Rajta át! Isten ma hív. Látjátok itt a csoda, hogy elnyeletett a halál diadalra és elnyeletett a bun diadalra. A bun és a halál egy. Valaha megrémültél-e nagypénteken este, hogy Jézust elnyelte a halál? Azt hiszem a tanítványok ezt nem tudták felfogni. Most mindennek vége, elnyelte a halál. O nyelte el a halált. Húsvét reggelén látod Ot csodálatosan, ragyogóan feltámadni, elnyelte a halált. S világosságra hozta az életet, a Krisztusban való életet. Számodra elnyeletett-e már a bun és a halál? Ahogy Mártának mondta az Úr: “Aki él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Jn 11,26).
Vajon átmentél-e egyszer, döntoen, igazán: Jézus Krisztussal együtt meghaltam. Élek többé nem én, hanem bennem a Krisztus. Egy új törvény, egy új ero, a feltámadás ereje. Nem azt jelenti, hogy nem tudsz vétkezni, – nem kell vétkezni. Isten ezt akarná megértetni veled, hogy elmondhasd azt, amit elmondott az Ige: “Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” És utána elmondja: “De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Megint “által”, rajta keresztül, rajta átmenve. A mi Urunk Jézus Krisztus által a diadalmat adja.
“Hála az Istennek!” Adtál-e már igazán Neki hálát, hogy ez megtörténjen. Az 50. zsoltár utolsó mondata mondja: “Aki hálával áldozik, az dicsoít engem.” Ez az út, ami megmutatja az O szabadítását. Ha el akarod fogadni, akkor egy dolgod van: hálával áldozni és dicsoíteni, hogy minden elvégeztetett, minden. Hozzátenni nem lehet, csak elfogadni és megköszönni. Jézuson át, az O keresztjén, megváltásán át, át az új életbe. Ha valaha ezt átélted, akkor szeretni fogsz mindenkit. Míg Jézusé nem voltam, mindenkit kritizáltam, mindenkiben találtam hibát. Mikor átkerültem az Úr oldalára, mindenki szép volt, minden más volt, minden új volt. Egy más világba nyitottam ki szememet. Minden teher elmúlt, eltunt és maradt a hálaadás. Életedben maradt-e a hálaadás? Sokszor olyan szomorú vagyok azért, hogy Isten gyermekei olyan keveset adnak hálát. Tele kellene hogy legyen a szánk mindig a dicsérettel, a hálaadással.
Nem olyan régen kaptam egy igazán, valóságosan új áldást. Reggel amikor felébredek arra gondolok, – Istenem minden olyan jó. Pedig annyi hibát találtam eddig. Tudod-e, hogy minden olyan jó? A legjobb férjet, a legjobb feleséget kaptad, a legjobb munkatársakat, – mert ez a szeretet törvénye, amelyik megszabadít az óembered, a természeted iszonyú törvényétol.
Csak még egyszer hadd olvassam el a Római levélnek azt a csodálatos mondatát, kicsit bonyolultnak látszik, pedig olyan egyszeru: “Mert a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye”, – a Szentlélek törvénye, – “megszabadított engem a bun és halál törvényétol.” Múlt ido! Ha maradsz a régi törvény alatt, lehet hogy egy pár napig jobb lesz, aztán megint minden a régi.
El tudod-e most fogadni, hogy Isten nemcsak a múltadra nézve adott bocsánatot, hanem egy új életet, amelynek megvannak a törvényei. Vajon hálát tudsz-e most ezért adni? Még egyre hadd kérjelek, ne erolködj, ne akarj, ne próbálkozz. Bízd magad rá arra a törvényre, amely erosebb a bun és halál törvényénél. “Elnyeletett a halál diadalra!” Pál apostol így ad hálát: “De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
Imádkozzunk:
Uram olyan sokáig nem tudtam, hogy a bunnek és halálnak törvénye van. Nem tudtam, hogy egy olyan eros törvénnyel küszködök, amely fölött soha nem tudok gyozni sem eros akarással, sem elhatározással. Áldalak, hogy megérthettem, sokkal erosebb nálam. Áldalak, hogy azt is kijelentetted, hogy a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye legyozte a bun és halál törvényét. Köszönöm, hogy életemben is legyozte. Segíts, hogy erre a tényre építhessek minden helyzetben. Kérlek áldj meg minket, jelentsd ki világosan a szívünkben, amit most mondtál. Segíts, hogy ne tan és új elv legyen, hanem új élet. Áldalak, hogy a tudás nem szabadít meg semmitol, csak az élet.
Kérlek Úr Jézus Krisztus, ajándékozz meg hittel, hogy amit elvégeztél a kereszten elfogadhassuk, érte hálát adhassunk és hadd legyen életünk dicsoíto, magasztaló, Néked szolgáló, hálás élet. Tedd meg ezt velünk ma, ahogy azt Igédben megígérted.
Ámen.
1984. november 4