Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A fiamat meg fogják becsülni
“És kezdett nékik példázatokban beszélni: Egy ember szolot ültetett és körülvette gyepuvel és sajtót ásott és tornyot épített és kiadta azt munkásoknak és elutazott. És a maga idejében szolgát küldött a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szolo gyümölcsébol. Azok pedig megfogván azt, megverték és üresen küldték vissza. És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kovel dobálták meg, fejét betörték és gyalázattal illetve, visszaküldték. És ismét másikat küldött; ezt pedig megölték: és sok másokat; némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek. Minthogy pedig még egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös; jertek öljük meg ot és a miénk lesz az örökség. És megfogták azt és megölték és a szolon kívül vetették. Mit cselekszik hát a szolonek ura? Eljön és elveszti a munkásokat és a szolot másoknak adja. Ezt az írást nem olvastátok-é? Amely követ az építok megvetettek, az lett a szeglet fejévé. Az Úrtól lett ez és csodálatos ez a mi szemeink elott.” Mk 12,1-11
Úr Jézus vidd véghez bennünk, hogy igazán dicsérhessünk. Tudod, hogy mennyi mindent dicsérünk és milyen kevéssé Téged. Kérünk áldd meg ezt az alkalmat és ezt az Igét. Tegyél minket hálás, boldog, Téged magasztaló gyermekeiddé. Jézusért kérünk.
Ámen.
Egyetlen mondatról szeretnék beszélni: “A Fiamat meg fogják becsülni.” Mit gondolnak a testvérek, miért nem becsüljük mi a Fiút? Mi az oka ennek, mikor ilyen nagy, drága ajándékot adott nékünk Isten. Hogy van az, hogy ez a világ és az Övéi sem becsülik a Fiút? Miért mondta hiába ezt a mondatot az Úr, hogy “meg fogják becsülni?” Nem becsülik és nem becsüljük.
Úgy láttam, ennek oka az elbizakodottság. Talán a napokban többen olvasták Lukács evangéliuma 18. részébol azt, hogy a farizeus és publikánus történetében Jézus a példázatot azoknak mondta: “akik önmagukban elbizakodottak és a többieket semmibe sem vették.” Ez a mondat beleszólt az életembe: önmagukban elbizakodottak és a többieket nem becsülték.
Egy másik példázatot is mondott Jézus arról, hogy volt egy bíró a városban és ezt mondja róla: “Istent nem félt és embert nem becsült.” (Lk 18,2). Hetek óta beszél hozzám ez a mondat: “Istent nem félt, embert nem becsült.”
Mit jelent ez, hogy önmagukban elbizakodottak és hogy semmibe vették a többieket? Hogy kezdodik ez az elbizakodás? Úgy gondolom: ezzel születtünk! Az Édenben kezdodött az elbizakodás. Az ördög nagyon ügyesen megrendezte Évának az elso sikerélményt. Mennyire divatos szó ez, hogy az embernek siker-élményre van szüksége. Éva megkapta. Amikor elkezd beszélgetni a Sátánnal, nagyon ügyesen viselkedik a maga szeme elott. Gondoljunk csak arra, milyen jó beszélgetést kezd vele. A Sátán azt kérdezi: Egy fáról sem ehettek? Azt mondja Éva: nem, a kertnek minden fájáról ehetünk. Milyen nevetséges, Éva az ördögnek magyaráz? Azt akarja meggyozni, aki sokkal jobban tud mindent, mint o?
Biztosan voltatok már úgy nagyon sokszor, hogy most milyen jól elmondtam? A megdöbbento az, hogy a Sátán ott nevet. Ha lenne szemünk a láthatatlan világ számára, látnánk hogy kacag, amint belemegy Éva a csapdába. Amikor a legrettenetesebb dolog történik vele: Éva elbizakodottá lesz. Az ördög szépen beadja neki, rátereli a beszédet a tudásra.
Ezt mondta nekem valaki: nem értem, miért kell mindig imádkozni, kérni az Urat, hát mi is meg tudjuk oldani a dolgokat. Ennyi éve hívo vagy és nem tudod megoldani a kérdéseidet? A bíró példázatában elmondja az Ige, hogy “Mindig imádkozni kell és meg nem restülni,” erre mondja Jézus a példát, hogy volt egy bíró, aki Istent nem félt és embert nem becsült. Milyen sokszor mondjuk mi is, el tudom én már dönteni a dolgaimat. Éva megnézi, hogy jó az a fa az eledelre, szép, kívánatos. Az esze helyesel. Mennyien úgy gondoljuk, járok már annyi ideje az Úrral, hogy meg tudjam állapítani valamirol, jó-e ez nekem, vagy rossz.
A Sátán azt mondta Évának: “Oyanok lesztek, mint az Isten.” Az elbizakodottság önistenítés. Ezzel az önállósággal születtünk: engem senki ne tanácsoljon, nekem ne szóljanak bele a dolgaimba. Az elbizakodott emberre ez a kettos dolog a jellemzo, hogy Istent nem fél és embert nem becsül. Féled-e az Istent? Nem jellemzo -e rád is, hogy nem féled? Komolyan veszed akaratát? Ott van benned az istenfélelem a bunnel szemben?
Az elmúlt héten egy gyülekezetben úrvacsoraosztás elott arról kellett szolgálnom: Vigyázz, nem játék a bun! Mi sokszor játéknak vesszük. Akkor olvastuk pont azt az Igét: “Jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék.” (Mt 18,6b) Hát ilyen komoly, hogy jobb volna, ha egy malomkövet akasztanának a nyakadba? Az óember nem fullad meg olyan könnyen, arra rá kell tenni a malomkövet. Mindig újra elojön, mindig újra feldobja a víz. Megint csak úgy vagyok: de én azért csak tudom. Csak nem olyan súlyos dolog, amit csináltam. Vigyázz, mert nem veszed komolyan Isten dolgait! Nem féled az Istent. Neked a bun játék, – miért ne?
Egy régi plakát jutott eszembe, gyerekkéz gyufát gyujtott, látni lehetett a lángot és fölé volt írva: vigyázz, nem játék! Akkor eszembe jutott a bun, hány ember játszik vele könnyedén, amíg bele nem ég az egész élete. Legalább ennyi maradna meg szívetekben: vigyázz, nem játék! Amire Isten azt mondta ne, azzal ne játssz!
“Az Istent sem féled-é?” – kérdezi egyik lator a másiktól. Olyan rettenetes dolog az, hogy hívonek mondod magad és nem félsz az Istentol és játszol a bunnel. Sokszor játszol a másik emberrel. A másik ember sem játék, Isten szent edénye, – ne játssz vele! Gondolj csak arra, amikor Belsazárnak a falán megjelent a kéz és írta a három szót, mert ivott a szent edényekbol. Ami az Úré az élvezeteidre használod? A másik embert, a gyerekedet? Nem játék!
Szeretném mondani: nem játék Isten! Minden nagypénteken, amikor odajutok a szenvedéstörténethez, a lélegzetem eláll, mikor látom, hogy Jézusnak bekötik a szemét és hátulról ütik és kiabálják: prófétáld meg ki az, aki ver. Játszanak Vele, Jézussal, az Igével, a Bibliával, az Istennel? Ma nézz szembe azzal: nem félem az Istent, nem félek bunt elkövetni, nem félek a másik embert felhasználni és kihasználni. És nem félek közben még imádkozni is. Valaki elmondta, mi mindent tett. És utána imádkoztál?! Mertél imádkozni? Az Istent sem féled-e? Azon a reggelen Bibliát olvastál? Aztán elmentél oda, ahová nem lett volna szabad még a közelbe sem menni? Gondolj az életedre: mindezt Bibliával a kezedben? Imádsággal a szádon? Az Istent sem féled-é?
Azt mondtam valakinek: vagy hagyd abba az egészet, csukd be a Bibliádat és ne nyisd ki többet, becsületesebb dolog, mint ezt a csúfos kettos életet élni. Olyan elbizakodott vagy, hogy az Istent sem féled?
“És embert nem becsült”, mondja tovább a Biblia. A többieket semmibe sem nézte. Kérlek kicsit gondolkozz most: a körülötted élo embereket becsülöd? Sokszor végig sem hallgatom, annyira sem becsülöm, hogy elmondhassa, amit szeretne. Unod már amikor beszél. Pedig lehet, hogy a szívét tárja ki, – de nem becsülöd. Nem becsülöd a másik munkáját. Hányszor találkozom falvakban emberekkel, amikor azon vitatkozik férj és feleség, ki dolgozik többet. Semmit nem csináltál, – mondja az asszonynak, – hát ez munka neked, ez a kis takarítás, ezek a kis semmiségek? Becsülöd a másik munkáját? Vagy úgy nézel rá, hogy nulla az egész.
Hányszor mondja feleség a férjnek, ugyan már, ott ülni a munkahelyen, hát ez is valami? Becsülöd azt, aki talán érted is dolgozik? Milyen rettenetes ez, hogy “embert nem becsült”. Talán mikor valaki elmondja a szenvedéseit. Hányszor hallottam, mikor valaki mondta, hogy nem tudom hányadik mutétem volt. A másik mondja: ugyan, az semmi, de én mennyit szenvedtem, tied egy nulla.
Nem becsüljük a másik szeretetét. Gondolj arra, aki melletted él. Becsülöd azt, amit érted tesz? Becsülöd, vagy majd a koporsónál állva fogod mondani, – hogy tudtam ilyen lenni? Becsülöd, amit megtesz neked, mondod-e, hogy köszönöm? “Embert nem becsült.” Legtöbb ember nem becsüli a szüleit, akik pedig sokat szenvedtek veled és érted, – de nem becsülöd. Nem becsülöd a házastársadat. Már azért is becsülni kellene, hogy elszenved téged úgy, ahogy vagy. Hogy kibír. Mindig eszembe jut az a 25 éves házassági évforduló, amikor valaki férjének feladott egy táviratot: Köszönöm, hogy kibírtad velem a 25 évet. Tudnád-e mondani házastársadnak: köszönöm, hogy kibírtad. Sokszor én sem bírom már magam. Becsülöd-e ot és becsülöd-e gyermekeidet, a körülötted éloket?
Látod “Istent nem félt és embert nem becsült.” A legsúlyosabb dolog a szeretetet nem becsülni. A visszautasított szeretet egyszer iszonyúan visszaüt. Akkor majd azt hiszed, hogy belül ég a pokol. De nagyon sokszor már késo! Most már becsülnéd, – csak már nincs kit becsülni. Volt egy ember, – mondja az Ige, – aki Istent nem félt, embert nem becsült. Nem te vagy az az ember?
Látjátok most jutunk oda, hogy persze akkor Ot sem becsülöd, az Isten-embert. Akiben félni kellene a szent Istent, Akiben lejött erre a földre, Aki emberi testet öltött. Nem féled az Istent és nem becsülöd az ember-Krisztust. “A Fiamat meg fogják becsülni.” Ezzel a mondattal küldte Isten az Egyszülött Fiát, a legnagyobb értéket, amit csak tudott. Nem becsülték a szolgáit. Elmondja végig, mit tettek velük. A Biblia nagyon világosan mondja: a ti elöljáróitokat becsüljétek meg, akik fáradtak értetek. Ezek a szolgák fáradtak értük. Nem becsüljük. Lehet, hogy a kritikáddal, a sokféle gonosszal amit mondasz hátmögött, meg szembe, – vered, ütöd Isten szolgáit. Gondoltál arra, hogy amit megcselekszel egyel a legkisebbek közül, Vele cselekedted?
Mindig az a megdöbbento, Istenbol ez a nagy csalódás, hogy nem becsülték, nagyobb szeretet vált ki. Belolünk mindig megkeseredést. Belole nagyobb szeretetet vált ki: volt még egyetlen Fia, egy szerelmes Fia, azt is elküldte. “A Fiamat meg fogják becsülni.” Egy pillanatig nézz szembe vele, hogy ez a világ mire becsülte. Az istállóra, mert oda fogadták be. Ha hallanád, hogy O mondja el: “A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük”. Neki egyik sem volt. Nézd azt a Jézust, Akiért minden és Aki által minden lett, egy mindvégig szövött ruhában járt ezen a földön, míg te olyan pompásan akarsz ruházkodni, neked minden kell. És O? Nem volt senkije és semmije. A hajót amiben prédikált Pétertol kellett elkérnie. A kenyereket amiket megszaporított egy gyerek adta oda, mert Neki nem volt.
Láttad-e Ot valaha, hogy mire becsültük a földön, a világ, az emberek. Persze az ostor az Övé volt, Neki fonták. A töviskorona az Övé volt és a kereszt is az Övé volt. Erre becsülte a világ. Ezt neki csinálta! Gondoljunk csak arra, amikor ott függött a kereszten, – a Fiamat meg fogják becsülni.
De most azt szeretném ha meglátnád, te mire becsülted? Mert neked is adta Ot Isten. Gondolj most arra a napra, mikor Jézus hozzád jött. Emlékszel arra a napra, amikor ajtódon zörgetett és hozzád küldte Isten, egyedül hozzád. Volt-e úgy, hogy azt érezted, csak nekem, hozzám küldte Jézust.
A kérdésem most ez: mire becsülted? Ma Isten számon kéri toled a Fiát. “A Fiamat meg fogják becsülni.” Mire becsülted Ot idoben, eroben, anyagiakban? Mire becsületed? Mennyi idod van Jézus számára? Mennyi erodet adtad Neki? Mire becsülted? Becsülted-e annyira, amennyire Júdás becsülte? Becsülted-e 30 ezüst pénzre?
Annyira megdöbbentett mikor megértettem, az utolsó vacsorakor amikor a tanítványok odatolják Jézus elé a tálat, ami annyit jelentett,hogy O a legnagyobb és amikor belemártja a falatot a tálba, egy másik kéz is megjelenik. Vele egyszerre márt. Úr Jézus vagyok olyan, mint Te, – gondolta Júdás. Érzed milyen iszonyú? És amikor kért valamit toled, – ezt a napot add nekem. Nekem is kell! Nekem is van munkám! Ezt az órát, ezt a reggeli órát a csendben, gyermekem add nekem. Most nem érek rá! Mikor talán kinyújtotta kezét a pénzed után, úgy kellene most valakit segíteni, s azt mondtad, nekem is kell! Mert ezt erre, meg arra tartogattam.
Mire becsülöd Jézust? Együtt mártasz Vele a tálba? Ezzel jelölte meg Júdást. Nem tudom, te mire becsülöd Ot? Mi az, amit egészen Neki adsz? Mi az, amivel O rendelkezik az életedben, – semmi? Igazán semmi! A Fiamat meg fogja becsülni. Isten neked adta Jézust. Mire becsülöd? Mi a sorrend az életedben? Ki az elso? Merd oszintén kimondani: én, – én. A legtöbb idom a hobbijaimra kell, arra mindig van ido. Emlékszem valakire, akinek a szerelés volt a mindene. Most nem tudok menni, annyira benne vagyok. Mi a hobbid és honnan veszed el azt az idot? Tole veszed el? Lehet elso te magad vagy. A pihenésed, élvezeteid, hány ember mondja, mert ugye most olyan világbajnokság van, amit meg kell néznem. Mi az, amire mindig van idod? Esti filmre, krimire van idod? Igét olvasni nincs idod? Utána már olyan fáradt vagyok, akkor már belealszom az imádságba. Mi az, ami az elso az életedben, és talán második a család. Ha a gyerek beteg mindent meg tudsz tenni. Abbamarad minden, akkor semmi nem érdekes.
Hogy meg tudsz tenni mindent, magadért, dolgokért, pénzért. Állapítsd meg a sorrendet, kit mire becsülsz? A Fiamat, – Istennek ez a fájó mondata, – a mindenemet meg fogják becsülni. Volt hite hozzád, hogy odaadta neked Jézust. Ma legalább légy oszinte, hogy kimond, ki, vagy mi a mindened.
Gondolkoztál-e valaha azon, hogy az Isten mire becsülte a Fiút, az Egyetlenegyet? A mennyben O a legmegbecsültebb. Isten nem tud hallgatni, amikor látja az engedelmes Fiút, egyszer csak a mennybol hangzik a szózat: “Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm.” Ott, amikor odaáll a bunösök közé, ott a megdicsoülés hegyén és közel a kereszthez, amikor végleg eldönti, mindig újra elhangzik az isteni szó: “gyönyörködöm”, az én Fiam. Az egész menny, az Isten, mindenekfelett valónak látja a Fiút. Nem tudom érzed-e, hogy amikor az engedelmes Fiút megkorbácsolták, hogy nézett rá az Atya? Mikor meggyalázzák, mikor keresztre feszítik. Nem tudom érzed-e, hogy egyre nagyobb lesz a megbecsülés a mennyben, – mindent megtett, – mindent, amíg ki nem mondja, hogy “Elvégeztetett!”
Isten mindennél többre becsüli a Fiút. Azt olvastam, hogy amikor az Isten országába visszatér Jézus és az egész menny várja, hogy jön a Fiú, a gyozelmes, – látják hogy mellette még jön valaki. Ki lehet az, aki méltó arra, hogy Isten Fiával együtt lépje át a küszöböt? Egy mártír, egy hos? Egy lator, – Vele a paradicsomban. Érted? – egy lator! Te, meg én. Ennyire becsül az Isten! És ennyire becsüli a Jézus vérét.
Egy nagyon gazdag embernek a fia háborúba indult. Volt egy másik, akivel mentek. Az apa odahívta azt a fiút és azt kérte: vigyázz a fiamra, tudod hogy egyetlenegyem. O az örökösöm. Kérlek, majd a háború hevében a csatában vigyázz a fiamra. Aztán egyszer csak azt látja ez a fiú, hogy akit rábíztak, ott fekszik a földön, folyik a vére. Mit tudok csinálni most érte? Zsebébol kivett egy piszkos puskatörlo rongyot, hamar a sebbe tömködte, hátha elállítaná még a vérzést. A csata után visszamegy megnézni, mi van vele, látja, hogy meghalt. Ott állt elotte, – nem tudtam rá vigyázni. Mit vigyek az apjának? Pillanatnyi gondolkozás után a sebbol kiszedi a véres rongyot, – elviszem neki. Gyermeke szívén volt, ezt viszem. Amikor hazaér a faluba, reszketve megy az apához és azt mondja: ne haragudjon, nem tudtam rá vigyázni. De valamit hoztam magának és odaadja a piszkos véres rongyot. Az apa szemébol elindul a könny, magához szorítja a véres rongyot és azt mondja: fiam, a legjobbat hoztad, mindennél becsesebb nekem a fiam vére!
Mikor elolvastam a történetet azt mondottam, az én életem sem más, több mint harminc éves szolgálat után, mint egy piszkos puskatörlo rongy. Mert becses vagyok az Úrnak. Jézus vére van rajtam! Tudom, ha odaérek majd a mennybe, nem magamért, Jézusért, a szívére ölel és azt mondja: drága gyermekem, szeretlek, a Fiam vére van rajtad!
Vajon rajtad van? Vagy nagyon messze kerültél már Tole? Becsülöd-e az áldozatot, a keresztet, a vért? Ahogy egyszer talán becsülted már. Isten most újra mondja neked: a Fiamat, a szenvedo, érted meghalt Fiamat becsüld meg. Becsüld mindennél többre!
Imádkozzunk:
Uram! Köszönöm, hogy magammal kellett, hogy szembenézzek, mikor kimondtad, hogy “Istent nem félt”. Hányszor nem féllek, amikor merek beszélni, merek tenni, amit nem parancsoltál. Bocsásd meg Uram, hogy embert nem becsülök. Mennyire le tudom nézni, kezelni, milyen fölényes tudok lenni emberekkel, akikért Jézus meghalt. A legmélyebben megaláz, hogy Téged, Aki úgy szerettél, hogy az életedet adtad, – Téged igazán teljes szívbol nem értékeltelek, nem szerettelek és nem becsültelek. Kérünk most egy szívvel Uram, akiket megítélhettél, hogy “Mossa le véred minden bunöm vétkem”. Hadd álljunk újra oda, hadd legyen újra rajtunk a Fiú vére, hogy nézhess ránk ma megbecsülo szereteteddel.
Ámen.
1985. március 3