Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Akit Jézus szeretett
“Mikor pedig immár reggeledett, megállt Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott. Monda azért nekik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Feleltek néki: Nincsen! O pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajó jobboldala felol és találtok. Oda vetették azért és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szólott azért az a tanítvány, akit Jézus szeret, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallja, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét (mert mezítelen volt) és bevetette magát a tengerbe.” Jn 21,4-7
“Mikor aztán megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!” Jn 21,15
Köszönjük Urunk, hogy egészen Rád bízhatjuk magunkat. Kérünk, cselekedd meg Urunk, hogy halljuk, értsük és megértsük szavadat. Szóljál hozzánk Igéd és Lelked által. Köszönjük Uram, hogy itt vagy, köszönjük, hogy láthatunk. Úgy szeretnénk most hallani is. Szólalj meg közöttünk.
Ámen.
Ez a vasárnap húsvét és mennybemenetel között van. Milyen izgalmas ido volt ez a tanítványok számára. Sosem tudták, mikor, hol jelenik meg Jézus. Bármerre mentek, kereshették Ot, akár bezárt szobában is, hisz váratlanul beléphetett. Akár úton voltak, ahogy az emmausiakhoz is odacsatlakozott. Minden pillanatban megjelenhetett, megszólíthatta oket a legváratlanabb helyzetekben és idopontokban.
Két tanítványról szeretnék beszélni, ahogy igerészünk is kettorol beszél. Péterrol és Jánosról. Szeretném elmondani róluk, hogy a legkomolyabb tanítványok voltak. Tudjuk, hogy három tanítvány volt, akiket az Úr a legkomolyabb pillanatokban maga mellé vett. A megdicsoülés hegyén Vele voltunk a hegyen, – írja Péter. Gyógyításaiban, különösen olyan esetekben, amikor már meghalt a beteg, – Jairus lányánál, – mindenkit kiküldött Jézus a szobából, ok hárman maradtak. A Gecsemánéban is hárman voltak ott, amikor vért verítékezett, mikor harcolta legkomolyabb harcát.
Ezek közül kettot szeretnénk most meglátni, ebben az egészen izgalmas idoszakban, hogy most hogyan viselkednek. Az elso, – Péter. Szerette az Urat. Amikor Jézus azt mondja, hogy el kell neki mennie és jelzi a szenvedéseit, o az aki azt mondja: kész vagyok Uram veled meghalni is! Soha meg nem tagadlak, soha meg nem botránkozom benned, ha ezek mind, akkor sem, mert nagyon szeretlek Téged. Ezt a szeretetét többször megvallotta az Úrnak és biztos vagyok benne, egész szívével hitte, hogy ez így van. Hitt saját szeretetében.
A nagy “én”, amelyik azt hiszi, mindent meg tud csinálni, bízik saját szeretetében, úgy van, hogy igazán, egészen odaadtam az Úrnak életemet. Látjátok Pétert, aki sokszor elmondta, s még most is elmondja, ebben a részben is. “Ezek után” amik itt történtek, a nagy összeomlás után, ott a fopap udvarán, amikor o az egyedüli, aki megtagadja Jézust. A többiek egy sem. Pedig ő mondta: ha mindenki, én soha.
Péternek végig kell járnia a gyakorlatban, valóságosan, mit ér a szeretete. Jézus kérdése szinte utal arra, amikor azt mondta, hogy a többieknél sokkal jobban szereti Jézust. “Simon, Jónának fia: jobban szeretsz engem ezeknél?” Megint csak mondja, van bátorsága újra elmondani. Nagyon egyszeruen így válaszol: “Uram; tudod, hogy szeretlek téged!” Ezek után is még mindig bízik a saját szeretetében?
Istennek egy nagyon komoly hívo szolgája, talán a legkomolyabb, akit életemben láttam, mikor errol az Igérol beszéltünk, csendesen ezt mondta: csak ezt válaszolhatnám, Uram Te mindent tudsz, tudod, hogy nem szeretlek Téged! Fiatal hívo voltam, s nagyon döbbenten néztem rá, hogy mondhat ilyet? Ez az ember egy kicsit már ismerte magát. A bukásait, csodjeit, buneit, az életét, amelyik mind errol beszél. Szeretném, ha ma azt válaszolnád: Uram mindent tudsz, ismered otthoni, munkahelyi életemet, hogyan bánok gyerekeimmel, ismered a házaséletemet. Mered-e mondani: Uram ez mind arról beszél, hogy szeretlek Téged. Nem kellene-e kimondanod: tudod, hogy magamat szeretem. Téged is csak az ajándékaidért szeretlek.
Ez nem szeretet! Az egyik tanítvány, aki nagyon világosan és bátran még most is elmondja, hogy: “Szeretlek Téged!” – és furcsa dolog történik. Ahelyett, hogy azt mondaná Jézus: hazudsz Péter, – rábízza a juhait. Jó volna ha megértenénk, Jézus csak bukott tanítványra tud rábízni valamit. Addig csak megrendült azért valahol benne ez az önbizalom, s rábízza juhait, rábízza az anyaszentegyházat, rábízza a kulcsokat.
Péter, ez a nagy halász, pünkösdkor óriási nagy halászatot végez, – háromezer embert valóban halász majd. És valóban kiderül, hogy szereti az Urat. Eljut oda, amit Jézus elore megmondott: “Mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged és odavisz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18b). Ahhoz a kereszthez, amiben Péter majd megdicsoíti az Urat.
Most már látjuk Péter mit mondott maga felol: szeretem az Urat, jobban, mint bárki. És most látjuk ezt a másik tanítványt, o is mond maga felol valamit. Mert hiszen ez az evangélium János evangéliuma, s így mindig o mondja maga felol: “Szólott az a tanítvány, akit Jézus szeret.” Sokszor megálltam a mondat mellett, – hogyan, Jézusnak voltak kedvencei? O a szeretett tanítvány, – és a többi? Jézus is kivételezett?
Nem kivételezett! Pont János írja meg a János evangéliuma 13. részében: “Mivel szerette az Övéit”, – mindet, – “mindvégig szerette oket.” Értsük meg, a nap süt jókra és gonoszokra egyaránt, – mondja a Biblia; de lehet egy olyan ember, aki kiáll a napfényre és úgy érzi, rám süt a legjobban. O állt arra a helyre, – hagyta magát szeretni.
Ez az egyszeru üzenete a mai istentiszteletnek: engedd, hadd szeressen Isten! Vannak gyerekek, akik nem engedik magukat szeretni. Nem lehet szeretni, elszalad, ha megsimogatják, egyszeruen nem hagyja magát. Vannak makacs, durcás, elforduló gyerekek, – nem lehet oket szeretni. János engedte magát szeretni. Olyan jó volna ilyen emberré lenni, aki tudja, mert megtapasztalta sokszor, nagyon sokszor: a tanítvány, akit szeretett az Úr.
Mit mond az Ige Róla, Jézusról? Mindvégig szerette az Övéit. Hogy mennyire nem volt kivételezo, Júdásnál látjuk. Az utolsó vacsoránál neki adja a bemártott falatot, ami a kedvencé. Minden családban a kedvencnek adták a bemártott falatot. Jézus Júdásnak adja. Ez a mondanivalója: Júdás, most is szeretlek! Tudom hova mégy, mit csinálsz. Uram Te jól ismersz engem. Ismerte Júdást is, kezdettol fogva tudta, hiszen sokszor olvassuk: tudta, hogy ki fogja elárulni. Még a Gecsemáné kertjében is kedvesen szól: Barátom! Nem azt mondta, hogy ellenségem, – barátom. Mindvégig szerette, az árulása legmélyéig, mindvégig. Jézus nem volt kivételezo.
Újra mondom, János az a tanítvány volt, aki hagyta magát szeretni. Nem az o szeretetében bízott. Bízott az Úr szeretetében. A két mondat teljesen fordított mondat. Péter azt mondja: szeretlek Uram! János azt mondja: tudom hogy szeretsz Uram. Jézus szeretetében bízott és ez a szeretet nem fogyott el. Kicsi, gyenge embernek ismeri magát. A nagy Péter mellett itt van egy kicsi, gyenge ember, aki nem mer bízni magában, semmiben sem. Egy gyermek, aki ott nyugszik az Úr Jézus keblén. Jó volna, ha ilyen emberré lehetnél.
Jánosnak volt ideje. Mert ahhoz, hogy engem szeressenek, ahhoz ido kell. Kell hogy idot adjak annak, aki szeretni akar, hogy megsimogathasson, megölelhessen. Nem kell elfutnom tole, mert mindig van csinálnivalóm. Van-e idod arra, hogy az Úr Jézus szerethessen? Szoktál-e pihenni a szívén? Csendességed után tudsz-e csendben lenni igazán? Várni, hogy mit mond? Jánosnak volt ideje, hogy hallgassa mit mond. Tudsz-e figyelni, amikor Jézus beszél? Vagy mindig csak beszélsz és mondod a magadét?
Valaki mondta: reggel nem érek rá Bibliát olvasni, de mindig imádkozom. Azt feleltem: tudod mit csinálsz? Olyan vagy, mint aki felhív valakit telefonon, elmondja amit akar, de nem várja meg, a másik mit mond. Sajnos akkor már sietek, vár a dolgom, nem érek rá. János ráért nyugodni Jézus kebelén. És ez a tanítvány ismerte Ot a legjobban. Olyan csodálatos az, amikor újra és újra Jézusról beszél. Olvasd el János evangéliumát.
Azt mondtam, hogy Péterre bízta a juhokat, a kulcsok hatalmát, az anyaszentegyházat és Jánosra, ott a kereszt alatt rábízta az anyját. Milyen nagy bizalom kellett ehhez? Sot sokkal többet bízott még rá, – önmagát. János írja: “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged.” (Jn 17,3). Téged! János egy kicsit ismerte Jézust. Újra mondom, ha olvasod az evangéliumot, folyton fogod hallani: én, én, én. De Jézus mondja. “Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6). “Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Jn 11,25). Rábízta önmagát. O pedig errol beszél. Élek többé nem én, – ahogy Pál mondta, – bennem a Krisztus.
Amikor a Jelenések könyvét írja, akkor látja Jézust és ott megint Jézus jelenti ki magát rajta keresztül: Én vagyok az élo, pedig halott voltam és élek örökkön-örökké. Figyeld meg, ha olvasod majd az evangéliumot, a leveleket, a Jelenések könyvét, – egy emberi élet, amelyik ismeri az Urat. Így jelenti ki: az a tanítvány, akit szeretett Jézus. Milyen jó volna, ha így ismernéd meg, hogy szeret és önmagát adta érted és önmagát adja neked.
Amikor Pétert akarja az Úr szeretni, – mert O különösképpen szeret, mikor ott áll elotte, hogy a lábait megmossa, mit mond Péter? “Az én lábaimat nem mosod meg soha!” Aztán pedig azt mondja: “Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!” (Jn 13,8-9) Látjátok, Péter mindig diktál. Ot úgy lehet szeretni, ahogyan o engedi. Nem úgy, ahogy az Úr akarja szeretni. Ez a lábmosó szeretet nagyon megalázó. Emlékezzünk végig az egész életére, amikor Jézus szenvedéseit kezdte jelenteni: “Péter elofogván Ot, kezdte feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg tevéled!” (Mt 16,22). Amikor el akarják Jézust fogni, jön a karddal. Persze hogy szereti, – védi. De mindig o! Hagyod-e magad úgy szeretni, ahogyan az Úr akar?
Túrmezei Erzsébet egyik versének címe: Gyermek a rendeloben. A gyermek így szól: két kérdést teszek fel bácsi, aztán engedem a fogam kihúzni. Az elso: értesz-e a fogakhoz? A válasz: látod a Jancsikát, meg a többieket, akik itt vígan szaladgálnak, nekik is kihúztam a fogukat. Csak értek a fogakhoz. Másik kérdés: és szeretsz-e engem? Mikor megkapja erre a választ azt mondja: Most jöhet fogó, fúró, kalapács. Mindent csinálhatsz velem, ha szeretsz engem.
Ha egyszer megérezted és megtapasztaltad, hogy tényleg szeret, akkor most jöhet betegség, kórház, szenvedés, jöhet halál, bármi az életedben. Ért hozzám. Biztos, hogy nem fogja elrontani, ha kezébe adod életedet, – ért hozzád és szeret. Eljutsz-e oda, ahová a gyerek a rendeloben: soha többé nem akarok kételkedni. Megismertük az Isten irántunk való szeretetét.
A két tanítványt látjuk itt egymás mellett és két kérdéssel szeretnénk befejezni. Az egyik kérdés, amit Jézus tett fel Péternek, így hangzik: “Simon, Jónának Fia, szeretsz-é engem? Arra szeretnélek kérni titeket, soha ne hagyjátok a Biblia kérdéseit válasz nélkül. Azok nem szónoki kérdések, nem a levegobe hangzanak. Nagyon megdöbbentett mikor rájöttem, hogy ítélet elott Isten mindig kérdez. Elkezdve Ádámtól: Hol vagy? Kaintól: Hol van az atyádfia? Ítélet elott Isten kérdez. Hadd érjen a szívedig a kérdés: Szeretsz engem? Tudod-e mondani: Uram mindent tudsz, tudod, hogy nem szeretlek Téged.
Ki tudod-e mondani oszintén, igazán tapasztalatból, hogy amikor meg kellett volna vallani Ot, hallgattál. Amikor oda kellett volna adni valamit, visszafogtad. Jó volna ha elkezdené pergetni az Úr életed filmjét. Ha megállnál egy-egy filmkockánál, – én voltam? Tudsz-e erre a kérdésre oszintén válaszolni?
Jó volna, ha a másik kérdés még mélyebben ott maradna a szívedben, most így kérdezünk: Jézus, Istennek Fia, szeretsz engem? Mered ezt kérdezni szemben állva a kereszttel? Végigjártad most újra a szenvedéstörténetet? Mered-e kérdezni, amikor látod a korbácsot, a töviskoronát, az átszögezett kezeket, – mered-e kérdezni? Jézusnak az egész élete válasz erre a kérdésre. Ha soha nem hallottad, halld meg ma világosan: Úgy szerette Isten e világot, – benne téged, – hogy Jézust adta. Halld a választ: bármit tesz, a válasz világos, tiszta, egyszeru. Tudod-e majd kimondani: a tanítvány, akit Jézus szeret.
A két kérdés elhangzott, – fogsz-e választ adni? Olyan jó volna, ha Tamással együtt, aki talán kételkedtél sokszor, – Tamással együtt kimondanád ma: “Én Uram! és én Istenem!”
Imádkozzunk:
Köszönöm Uram, hogy egy kicsit látom már magamat. Persze olyan igazán mélyen még majd talán ezután. Áldalak, hogy tudom, tolem semmi nem telik. Köszönöm, hogy nem bízom szeretetemben, huségemben, akaratomban, odaszánásomban. Annyi nagy szót mondtam már Uram. Köszönöm, hogy most nem vársz tolem fogadkozást. Áldalak, hogy szabad csendben megállni Elotted. Hadd igya be a szívünk, szemünk, egész lényünk azt a halálos szeretetet, amit kijelentettél a kereszten. Hadd járjon át bennünket egészen és hadd tudjuk sugározni tovább ebbe a szomjas világba. Úr Jézus kérlek, hadd tudjuk otthon élni, hadd élhess Te bennünk. Köszönöm Uram, hogy ezt akarod, erre hívtál el. Áldj meg minket, hogy teljes szívvel, mozdulatlanul, igazán, bízzunk szeretetedben életünk utolsó napjáig, – dicsoségedre.
Ámen.
1985. április 6