Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Isten ajándéka
“Mert kegyelembol tartattatok meg, hit által; és ez nem toletek van: Isten ajándéka ez.” Ef 2,8
Urunk hálát szeretnénk adni érthetetlen, minket olyan régen kereso kegyelmedért. Kérünk áldj meg most minket és szólj hozzánk. Áldd meg az egész napot és áldd meg az Igét. Köszönjük, hogy kérhetünk és áldunk, hogy az Úr Jézus nevéért beszélni fogsz velünk.
Ámen.
Az elmúlt évben hosszú ideig ez a rövid kis mondat éltetett és vezetett: “Isten ajándéka ez.” Valaha ért-e ez a kicsi mondat a szívetekig? Milyen nagy dolog, hogy a hatalmas, szent Isten ajándékoz. Isten ajándékait nem lehet megfizetni. Tudjátok mi az ajándék? Ezért nem lehet dolgozni, csak kapom, – szeretetbol. Akkoriban bármi történt velem, mindig újra és újra ez a pár szó volt elottem. Akármi ért ebben az életben, öröm, nehézségek, baj, szenvedés, betegség, azonnal elhangzott bennem a szó: Isten ajándéka! Minden, amit kapok, Isten ajándéka. Másképp néz az ember arra, ami ajándék. Abban mindig van valami meglepetés, öröm, ami Istentol származó ajándék.
Mindegy, hogy milyen csomagoló papírban van, mert sokszor Isten legjobb ajándékai fekete csomagoló papírban érkeznek. Majd ha kicsomagolod, akkor fogsz rájönni, hogy a legnagyobb ajándék. Talán kezdetben nagyon nehéznek látszik. Egyszer valaki így mondta, mikor figyelmeztettem, hogy ez Isten ajándéka, – köszönöm szépen. Ilyet nem kérek! Nem tudta mi van benne. Sok dologra az ember késobb jön rá, hogy mi minden volt ebben. Azon a nehézségen keresztül mi mindent kaptam. És hogy megváltozott az egész életem Isten ajándékától. Szeretném, ha szívünkben maradna: Isten ajándéka ez.
Ez a nap Isten ajándéka! Úgy fogadtad-e hálaadással, nem tudom még mi van benne. Jó volna reggel úgy felkelni: Uram, köszönöm, hogy adtad még ezt a napot ajándékként. Fogalmam sincs mit tartalmaz. De olyan jó, hogy így vehetem. Egy csendesnap Isten ajándéka. Fogalmad sincs még, hogy fogsz innen elmenni.
Milyen jó volna, ha úgy fogadnád azt a nehéz embert ott a munkahelyen: Isten ajándéka. Talán ezen keresztül változtatja majd meg egész életedet. Jó volna gyermeki bízó szemekkel fölnézni az Úrra, bármi jön feléd és azt mondani: a Te ajándékod. Nyitott szívvel fogadom, mert csak jó származhat belole.
Jó volna nagyon mélyen elfogadni szívszerint azt, ami mostanában a legkellemetlenebb, amire úgy érzed, hogy nem tudom elviselni és csendben rámondani: Isten ajándéka ez. De a legnagyobb ajándéka Istennek a kegyelem. Ennek a görög szónak az igazi értelme tulajdonképpen öröm. Ugyanabból a szótobol származik, az öröm és a kegyelem. A kegyelem öröm. Isten azt akarja ajándékozni, amire annyira vágyik minden ember, boldog életet, igazi örömöt. Ez a kegyelem!
Ismerkedjünk meg ezzel a szóval, kegyelem, mert sokszor olyan tartalom nélküli ez a szó, és egyáltalán nem értjük. Ha így fogalmazom: a meg nem érdemelt szeretet, talán már egy kicsit közelebb kerül hozzánk. Látjuk, hogy a szeretetre mindenki vágyik. A legkisebb gyerektol a legöregebbig mindenki vágyik. Mindenki afelé fordul, aki szereti ot. Amikor egy család gyereket szeretett volna örökbe fogadni és mindent megmutattak neki, amit majd kap, a gyerek csak unottan nézett. Megkérdezték: mi kellene neked? Egy ember, aki szeret engem, volt a válasza.
A Biblia azt mondja: Isten a szeretet. Isten maga a szeretet és ahol O nincs, ott nem lehet szeretet. Isten maga a szeretet, amit rápazarol és rááraszt erre a világra. Elért-e már az Isten szeretete? Mert kevesebb soha nem lesz elég. Isten szeretete a kiáradó szeretet. Mint ahogy a napsugár kiárad a világra, olyan a szeretet.
Isten elso komoly szeretete a törvényben áradt ki erre a világra. Lehet erre összeszorul a szíved, hogy a törvény szeretet? Ami Istenbol jön ki, az mindig szeretet. A törvény kapcsolatot keres az emberrel. Ha valakinek azt mondom, hogy ne, már abban a pillanatban viszonyulunk egymáshoz. Isten viszonyult az emberhez elso parancsában, hogy errol a fáról ne egyél! Egy kinyújtott kéz volt, egy kapcsolat keresés. S látod az ember nem tette bele a kezét Isten kezébe.
Egy másik hatalom is kinyújtotta kezét, – abba beletette. Az ördög is mondott valamit: bátran egyél. Ez a rettenetes döntés az elso pillanatban Isten szeretetének a visszautasítása volt. Isten kinyújtott keze anélkül maradt, hogy az ember beletette volna kezét, hogy örök kapcsolat lehetett volna. Isten döntött az ember felé, amikor kereste ot parancsával. Az ember döntött Isten ellen, mert nem teremtett kapcsolatot. Egy kapcsolathoz mindig ketto kell. A törvényben ott van a szeretet. Ha valaki valakitol teljesen elszakadt, akkor már nem mond neki semmit. Kérést sem, parancsot sem. Amíg valaki beszél a másikhoz, addig mindig van lehetoség a kapcsolatra. Lehet válaszolni.
Aztán jött Isten további keresése, amikor népének törvényt adott. Tízparancsolatot, a törvényt. Az Ószövetségben olvashatjuk: az ember mindig visszautasította Istent. Mindig ez Isten szíve fájdalma, hogy megint csak elhagytak engem, megint idegen isteneket keresnek, megint nem hallgattak szavamra. Mózes kéri még ez egyszer bocsáss meg. Mikor baj van mindig keresik Istent. Az Ószövetségben mindig ezzel találkozol, Isten újra keresi, újra beszél, újra mondja. És mindig újra a visszautasítás.
A törvény az elso kapcsolat keresés lehetosége Istennel. Szeretnénk, ha Isten szeretetével élhetnénk. Nem tudom minden megújuláskor nem úgy voltál-e, hogy most már akarom. Most már engedelmeskedni fogok. Most már megteszem. Uram kezdj velem újra, most már megteszem. És mindig újra ez a vége: megint csak nem. “A törvény Krisztusra vezérlo mesterünkké lett.” (Gal 3,24). Egyszer odajut minden ember, hogy nem tud, nem megy. Egyszer összetörik talán a törvény súlya alatt. Eljutottál már ide?
Kicsi lány koromban rájöttem, hogy hazudni bun. Eldöntöttem, soha többé nem hazudok. Nem tudtam. Akkor jöttem rá, hogy nem megy. Volt-e már úgy, hogy eldöntötted, – igazán akarom. Egészen akarom! Minél komolyabban veszi valaki a törvényt, annál hamarabb törik össze. Annál hamarabb jut oda, hogy nem megy és nem tudom. Emlékszem, azon törtem össze, hogy valakit nem tudtam szeretni. János 1. levelében odatettem az ujjamat egy Igére, hogy “Aki nem szereti az o atyjafiát, nincs abban örökélet, ami megmaradna obenne.” Szembenéztem azzal, el fogok kárhozni. Elhatároztam százszor és nem tudtam szeretni. Megpróbáltam, – hát nem tudom. Minél komolyabban veszi valaki Isten törvényét, annál hamarabb ráébred, hogy nem megy.
Hallottátok, hogy olvastam az igerészbol: mindnyájan a mi testünk kívánságaiban jártunk, cselekedvén a gondolatnak akaratját és természet szerint haragnak fiai voltunk. Nem tudod megtenni, nem tudsz engedelmeskedni, magad akaratát csinálod, természet szerint harag fia vagy. Ó bár már lenne közöttünk olyan, aki ráébredt arra, hogy haragszik Isten. Hogy a lelkiismerete megmondta volna, hogy nem érdemlek mást, mint haragot.
A sors a másik, amin keresztül világosan láthatom, hogy haragszik. Az események, a dolgok. Egyszer valaki azt mondta: Isten két kutyát bocsát az elveszett ember, az elveszett bárány után. Egyik a lelkiismeret, amelyik belülrol mondja és az események, amik kívülrol mondják. S ha egyszer ez a két kutya összeér, nem tudok kibújni. Amikor egyszer valóban összeér majd a sorsod, az események és a lelkiismeret, ami belülrol beszél, akkor nincs kiút.
Eljutottál már oda? Mert ezt a pillanatot várja Isten. Nemrég olvastam azt a példát, hogy egy gyerek fuldoklik a vízben és amikor már harmadszor bukik fel, egy fiatalember nyílsebesen beugrik a vízbe és kimenti. Kérdezték, miért várta meg ezt? Van magának szíve? Nem vette észre hányszor dobta fel a víz? Dehogy nem. Csak akkor még nem lehetett volna kimenteni, engem is lehúzott volna. Mindketten elvesztünk volna. Akik valamit értenek az úszáshoz tudják, hogy az az ember, aki az életét félti, az úgy körülveszi, fogja a másikat, hogy az képtelen menteni.
Isten vár! “Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok”. (Ézs 30,18). Még neked egy párszor alá kell merülnöd, hogy teljesen erotelen legyél, hogy ne legyen semmi reményed már ezentúl. Talán minden úrvacsoraosztás után elmondtuk: most egészen más lesz minden. Talán minden elso vasárnap után kimondod, hogy most! Megyek haza és minden más lesz.
Eljutottál már oda, hogy tudod, hogy nem lesz más? Nincs reményem és nincs kiutam. Utolérhet-e most Isten kereso szeretete? A meg nem érdemelt szeretet. Amikor már tudom, hogy reménytelen ember vagyok. Amikor tudom, hogy nem megy.
Így mondta egy édesapa, nem tudott mit csinálni fiával. Ahányszor megbocsátottam neki, ahányszor újrakezdte, mindig ugyanaz volt. Kibírhatatlan, haszontalan, mindent tönkretett a ház körül. Egyszer magamhoz öleltem és azt mondtam: kisfiam, már olyan rossz vagy, veled semmit nem lehet csinálni, – csak szeretni.
Veled már semmit nem lehet csinálni, csak szeretni. Ez a meg nem érdemelt szeretet. Ha ma így tud szívére ölelni az Úr, hogy már nincs reménységed magadban, hogy más leszek, valamit megértek, valamit megtanulok, valamit elhatározok… kicsi elhatározásainkból, döntéseinkbol semmi sem lett. A meg nem érdemelt szeretet, ez a kegyelem! Ady Endre verse mondja: Váratlanul átölelt az Isten! Bár volna köztünk olyan, aki ebben az állapotban van, hogy Istennek ez a kereso szeretete utolérheti.
A törvény Krisztusra vezérlo mester. Mindig újra csodbe jutunk, amíg el nem jutunk oda, hogy kegyelembol tartattatok meg, – csak kegyelembol. Akkor Isten Lelke odavezet a kereszthez. Akkor megérted azt, hogy buneim büntetése rajta van. A kegyelem elso mozdulata a bocsánat. Kérdezem – megkaptad? Valaha megkaptad-e igazán a bunbocsánatot? Átölelhetett-e Isten ezzel: bízzál gyermekem, megbocsátattak buneid Jézusért. Valaha átélted-e a kegyelmet, ami öröm. Azt mondottuk, ez a szó ennyit jelent: váratlan, meglepetésszeru, csodálatos öröm. Átélted-e testvér a bunbocsánat örömét? A szabadítás örömét? Mert ez az elso, amit ad a kegyelem. Ahogy a tékozló fiút megölelhette az Atya. Eléfutott és megölelte. Biztos, hogy meglepetés volt neki. Talán azt várta, hogy majd mond neki valami komoly intelmet, olyanokat, hogy jó, most itt vagy, – de…
A kegyelem mindig többet ad, mint amit vártunk. A kegyelem a legnagyobb meglepetés. Amikor készül kimondani: hadd legyek béresed, már ki sem tudja mondani, mert utolérte a kegyelem. Átölelte a kegyelem. Ismered? Jaj, ha most régi emlékekre kell visszagondolnod. Milyen rettenetes, hogy aki átélte már egyszer, az újra visszakerülhet oda, most már tudom. Már nem vagyok olyan szegény, mint akkor. Sok mindent változtam, – most már tudom. Újra szegénnyé kell, hogy tegyen Isten.
Ez a két szó is olyan jó, hogy “hit által”. Testvér a hit nem olyan, amit csinálni lehet. A hit a szegénységem, amelyik az Úrra néz. Nem olyan amit produkálok, hogy persze, már van. Majd nagyobb hitem lesz. A hit a szegény ember föltekintése a gazdag Istenre. Hit az, ami mindent Tole vár, mindent. Magától semmit. Csak így kaphatod meg a kegyelmet.
Minek kell még történni a hívo életedben, hogy újra olyan szegény legyél, újra koldus legyél, újra kinyújtsd két üres kezedet, hogy Uram csak Te tudsz rajtam segíteni. Jaj ha volna ma valaki, aki olyan mélyen csodbe jutott, hogy most föl tud nézni a keresztre újra és várni a kegyelmet. A megérdemelt harag helyett a meg nem érdemelt szeretetet. Ez a kegyelem.
“Kegyelembol tartattatok meg”, mondja az Ige. Másképp eloször sem, de ma sem. És akkor minden összemuködik. Nem tudom észrevetted-e, amikor már tényleg ott vagy a csodben, a bizonyságtétel sokszor az ének. Hány ember elmondta már: engem egy ének szólított meg. Minden együtt muködik, hogy Isten rám áraszthassa kimondhatatlan, kibeszélhetetlen nagy szeretetét.
Lehet itt sok mindent kapsz. Ha ezt nem kaptad meg, – hiába jöttél. Istennek ez az elso nagy ajándéka a bunbocsánat, de több a kegyelem a bunbocsánatnál. Nemcsak a múltadra adja a bocsánatot, a kegyelemben önmagát adta. Saját magát, Ot kapod meg, Jézust, O az Isten testet öltött kegyelme. Istennek egy ajándéka van a világ számára: Jézus!
Megkapod-e ma újra Jézust? Annyiszor magunkat keressük Istennél. Hogy más legyek, jobb legyek, rendesebb, becsületesebb. Nem ezt adja O, – Jézust adja. És amikor Jézust adja, akkor Vele együtt mindent. Akkor rá fogsz jönni, megvan amit annyit kerestem, a szeretet, ajándékképpen. A türelem, a békesség, a tisztaság, minden-minden. Isten ajándéka ez! Ha visszautasítod Jézust, más ajándéka nincs. Ha neked Jézus ma nem kell, több ajándéka nincs. Önmagát adja és benne az üdvösséget, az örömöt, a boldogságot, elképzelhetetlen gazdagságot.
A kegyelem mindig túláradó kegyelem. Mindig több, mint amit elképzeltem. Mindig olyan, hogy rajtad keresztül is kezd áradni. Aki ebbol a vízbol iszik, élo víznek folyamai áradnak belsejébol. A kegyelem átárad rajtad, túlárad rajtad, visz, hordoz. Akkor minden olyan természetes, nincs többé erolködés. A törvény mindig belevisz az erolködésbe. Ezt, vagy azt kell tenned. A kegyelem hordoz, visz tovább, csodálatos gazdag folyó és árad rajtad át.
Ez a kegyelem keres, meg akar tartani, kegyelembol, hit által. Mit kell tenned? Semmit! Kinyújtani két üres kezedet, várni, kérni, elfogadni. “Isten ajándéka ez!” Biztos vagyok, hogy azért hozott ide Isten, mert meg akar ajándékozni. Hallotta kiáltásodat, látta szegény életedet és azért hozott ide és azért hirdetteti ezt az Igét, hogy elfogadd ezt az ajándékot.
Életemben a legegyszerubb megtérés, amit láttam: valaki mellém ült egy igehirdetés után és megkérdeztem: mi az akadálya, hogy most elfogadd a kegyelmet? Azt mondta, hogy semmi. El is fogadom. Csak ennyit mondott: Köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem! És a következo pillanatban két ragyogó szempár nézett rám. Merd hittel elfogadni, Isten adni akarja és attól kezdve minden Isten ajándéka. Ahogy ma hazaérsz, Isten ajándéka lesz. Az az autó, vagy az a vonat ami hazavisz, Isten ajándéka lesz. Hogy megtelik szíved hálával, nem tudod eléggé mondani majd.
A családod, akiket otthagytál és visszamehetsz hozzájuk, Isten ajándéka. A férjed, gyermeked, a régi rossz lakás, minden ami eddig nem tetszett, Isten ajándéka. Elhiszed? Vele együtt mindent hogyne adna meg. Isten felkínálta újra. Egy megbocsáthatatlan bun van ezen a földön: visszautasítani Ot. Lehet már sokszor visszautasítottad. Meg ne tedd ma! Ki tudja, hogy nem ez-é az utolsó alkalom. Olyan sokszor éltem át, hogy valaki visszautasította az utolsó felé nyújtott kegyelmet.
Ha most hallod belül, hogy neked szól az Úr, mondj teljes igent. Hogy hazamehessen innen a leggazdagabb ember, akit Isten ajándékozott meg önmagával.
Még egy pár mondat, ami elotte hangzott el, ezért olvastam el az elotte levo részt, hogy ezt is meghalljuk: “Hogy megmutassa a következendo idokben az O kegyelmének felséges gazdagságát.” Meg akarja mutatni rajtad keresztül az O kegyelmének felséges gazdagságát.
Akarsz-e ilyen életet? Mondjunk Neki csendben igent.
Imádkozzunk:
Uram a kereszt beszél arról, hogy mibe került Neked ez az ajándék. Köszönöm, hogy most fölnézhetünk oda és megérthetjük, hogy nem olcsó ajándék. Köszönjük, hogy a legdrágábbat adtad. Taníts meg arra, hogy elfogadjuk ezt a minket régen kereso szereteted. Segíts Uram, hadd kiáltsak Hozzád, hogy ne legyen senki, aki ma visszautasít. Mi módon menekül meg, aki nem törodik ily nagy üdvösséggel. Kérünk beszélj tovább bent a szívünkben. Kérünk hadd legyünk olyan szegények, hogy most már semmit nem várva, elfogadjuk Toled a felkínált drága ajándékot, Jézust.
Ámen.
1985. július 7