Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Csodálatos törvény
“Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.” Zsolt 119,18
Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy itt lehetünk, hogy szól még az Igéd és még beszélsz hozzánk. Hadd áldjunk azért, hogy igaz, a kereszten kitárva vár ma is a karod. Kérlek hadd halljuk meg hívásodat. Segíts Hozzád jutni igazán, egészen. Áldj meg így Urunk minket Igédben.
Ámen.
Nem tudom gondolkoztunk-e már azon, hogy mit jelentenek a csukott szemek. Ezt, hogy “nyisd meg az én szemeimet” csukott szemu embereknek mondja. Arra gondoltam, csukott szeme van a halottnak. Álltatok-e már így emberrel szemben, akinek valóban becsukódott a szeme úgy, hogy soha többé ezen a földön nem nyíllik ki. Volt-e már számotokra rettenetes a csukott szem? Nemrégen itt a közelünkben halt meg valaki, ott álltam a holtteste mellett és nem volt csukva a szeme. Sokszor csak olyan félig csukott, de amikor az ember ránéz akkor látja, hogy belülrol csukott. Nem néz ki már senki. Talán a szempilla nincsen lezárva, de az a szem mégsem néz. Csukott szem a halott szem.
Csukott szem az alvó ember szeme. De az egészen másképp csukott. Az Úr ezt a kérést adta ma a szánkba: “Nyisd meg az én szemeimet.” A kérdés az, hogyan csukott a szemed? Nagyon remélem, hogy nincs senki, aki belsoleg annyira messze került az Úrtól, úgy elszakadt, hogy állapota a halál állapota. A halál, az örök halál, – a kárhozat. Lehet járni ezen a földön még és mégis eljutni oda, hogy már nem láthatok. Már ha akarnék se tudnék, már be van csukva belül a szemem.
A Bibliában találkozunk olyan emberekkel, akiknek Jézus már nem felel. Emlékszünk Heródesre, Jézust sok kérdéssel kérdezte és az Úr nem felelt már neki. Ez az ember elaludt a halálra. Valahol az éjszakai lámpámra ez volt fölírva: “Világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra.” Érdekes volt fölnézni rá, – lehet elaludni az örök halálra? Azért remélem, hogy egy sincs ilyen közöttünk, mert nem olyan régen volt napi Igénk: “nem halt meg, csak alszik.” Ott mindenki azt mondta, hogy meghalt. Lehet hogy sokunkat már úgy néznek, hogy reménytelen, ennek már annyit beszéltünk. Jézus volt az egyetlen aki ránézett arra a leányra és azt mondta: “Nem halt meg, csak alszik.” (Lk 8,52). A testi halálról a Biblia mindig így beszél, hogy alszik. Lázár, a mi testvérünk elaludt. Pedig az emberek szerint meghalt. Csak nem örök halállal. A testi halál az Isten szerint nem örök halál. Onnan még felébredünk.
Olyan nagyon örülök annak, hogy az Igében bízva reménykedhetünk, hogy ma itt közöttünk senki nincs, akinek ilyen örök halállal van csukva a lelki szeme. Ne felejtsük el, a Biblia sosem a mi két szemünkrol beszél, amelyik elobb-utóbb úgyis becsukódik és aztán nem nyílik már ki. Hanem a belso szemünkrol, a lelki szemünkrol. Remélem és hiszem, hogy ma csak olyan emberek vagyunk itt akik alusznak. Nem halt meg, csak aluszik és azt mondja az Úr: eljövök, hogy felköltsem ot.
Az Ige alapján ébredést várunk itt közöttünk. Mert ha Jézus jött el, hogy felköltsön, akkor biztosan meg tudja ezt tenni. Azt mondja: Elmegyek, hogy felköltsem ot. Jó volna, ha Igénk újra és újra eszünkbe jutna: Nyisd meg az alvó szemeimet, a vak szemeimet. Tudjátok, hogy az Édenben megvakult az ember. Mikor azt mondta az ördög: megnyilatkoznak szemeitek, – akkor megvakultak. Isten országa számára vakok vagyunk. Mind vakon születettek vagyunk. Nem láthatjuk Isten országát. Pedig itt van! Nem láthatjuk Jézust, – pedig itt van. Az igazi boldogság, békesség, öröm felé teljesen vakok vagyunk. Azért keresgélünk. Tudjátok milyen a vak ember? Azt mondja a Biblia: Tapogatják, mint vakok a falat. Az ember folyton keres, hol lehetne szeretet, boldogság, békesség, öröm és sehol nincs, – pedig egészen közel van. Isten országa itt van körülöttünk, bennünk. Csak éppen nem látjuk.
A kérés ez: Uram nyisd meg az én szemeimet, hogy lássam törvényednek csodálatos voltát. A csodálatos törvényedet. A törvénnyel mi úgy vagyunk, hogy rettenetes törvény. Isten azt mondja: csodálatos törvény. Ha körülnézünk látjuk a természeti törvények csodálatos voltát. Milyen csodálatos a teremtettség körülöttünk. Minden milyen szabályosan, törvény szerint történik. Osszel örülök mindig, mikor a fecskéket látom gyakorlatozni. Honnan tudják, hogy nekik most menni kell? Isten csodálatos törvénye bele van helyezve az életükbe, anélkül hogy akarnák, anélkül, hogy eldöntenék, tudják, hogy nekik menni kell. Egy olyan világban élünk, aminek törvény az alapja. Tudjuk, hogy most osz, meg tél következik. Ez törvény, ennek így kell lennie. A törvény szava a “kell”. A madaraknak költözni kell, a virágoknak nyílni kell. Az oszre a télnek jönnie kell. Ha egyszer belecsodálkozol, azt fogod mondani: magából a teremtettségbol tudom, hogy van Isten. Mert ezt ilyen biztos alapokon csak Isten törvénye tarthatja fenn.
Vajon valaha rácsodálkoztál-e Isten törvényeire amik között élsz? Hadd maradjon most szívedben ez a kérés az Úr felé:Nyisd meg szemeimet, hogy szemléljem, hogy lássam, hogy örüljek, hogy hálás legyek, hogy egy ilyen biztos világban élek, ahol nincsenek tévedések, ahol tudom, hogy mi után mi következik. El tudok igazodni e világban.
Egyszer rácsodálkoztam, a polgári törvények mind a Tízparancsolat alapján vannak. Vajon szemléled-e, gyönyörködsz-e, hálát adsz-e ezért?
De nemcsak a külso dolgok állnak Isten törvényei alapján, hanem a mi belso lelki dolgaink is. Itt már azt mondhatnám, amire azt mondja az Ige, hogy a bun és halál törvénye, az rettenetes törvény. Amikor az ember elkövette az elso bunt, függetlenítette magát az Istentol, akkor alá került a bun és halál törvényének. Milyen rettenetes: a bun törvény. Nem esetlegesség, nem véletlen. Az a törvény, ahol bizonyos dolgoknak szabályos következménye van. A bunnek szabályos következménye a halál.
Egy katona volt itt egyszer nálunk. Olvastuk az Igét: “A bun zsoldja a halál”. (Róm 8,23a). Azt mondotta: tudom mi a zsold, a zsold jár! A bunnek egyenes következménye a halál. A belso halál, a lelki halál. A lelki halál az Istentol elszakadott állapot. A halál annyit jelent, hogy nincs kapcsolatom az élettel, Istennel. A bun törvényébe bele születtünk mind.
Szeretném, ha egy kicsit meglátnád ezt a rettenetes törvényt. Ha a Róma hetet olvastad valaha, rájössz, Pál hogy küszködik ezzel a törvénnyel. A jót akarom, s a rosszat cselekszem. Eldöntöttem az akaratommal, hogy ezt nem csinálom soha többé. És van bennem egy erosebb törvény, ami rabul ád a bunnek. Nem hiszem, hogy van itt valaki, aki ezt végig nem harcolta már, hogy eldöntöttem, elhatároztam, nem mondom, nem csinálom és kellett mondani és kellett csinálni és utána vertem volna a fejem a falba, hogy bolond vagyok én? Tönkre teszem az életem utolsó lehetoségét. Már az utolsó emberrel is összevesztem aki szeretett. Minden ember rá kell hogy jöjjön, ez alatt a törvény alatt van. Az önzés törvénye. Figyeljük meg, hogy keressük magunknak a jobbat. Olyan biztos kézzel nyúlunk azután, ami nagyobb, jobb, kívánatosabb. Egészen világosan egyformák vagyunk ebben, mint az a kisgyerek, aki mikor behozták a tálat és a vendég kivette a combot, megszólalt: kivette az én combomat, amit én akartam. Amit o nézett ki magának. Mi már nem vagyunk ilyen naivak, hogy ezt kiabálnánk, de ugyanez alatt a törvény alatt vagyunk, hogy azt én akartam. A legjobbat, legszebbet, – nem ismered magadat? Elhatározod, hogy olyan önzetlen leszek, annyira másképp gondolkozom, és rájössz, hogy hiába minden.
Persze ne gondold, ha azt mondod: a gyerekemnek, hogy az nem te vagy. Lehet van aki most csendben azt gondolta, a gyerekemnek hagyom a jobbat. Hát az is te vagy, – az én gyerekem! A család a meghosszabbított én. Nagyon kérlek gondolj arra, a törvény alatt vagy. Sokszor még a gyerekeiddel szemben is. Egy édesapa mondta el, akkor rendültem meg, mikor rájöttem, a gyerekemtol ettem el azt, amit kívántam. Ennyire igaz az önzésnek a hihetetlen nagy törvénye? Tapossák egymást az emberek.
Nyugaton egy színházban tuz ütött ki és a legtöbb ember attól halt meg, hogy tolongtak a vészkijárathoz és egymást taposták agyon. Mindenki ki akart menni. Az nem volt kérdés, hogy a másik kijut-e? Ezért halt meg a legtöbb ember, nem a tuztol. Ez a legtöbb ember boldogtalanságának az oka. Mert a boldogság ott van elrejtve, hogy nem én. Ha egyszer engedni fogsz, akkor mondod, hogy jaj de boldog vagyok!
Sok-sok törvényt tudnék itt elmondani. A hiúság nagy törvénye, sértodök, mert ugye nem engem, nem nekem adták, nem én voltam az elso, nem engem említettek. Ez törvény, hogy a hiúságom mindig sértve van valahol. A hazugság törvénye. Olyan sokan mondják: nem szoktam hazudni, nem szeretek hazudni. Ugyan-ugyan! Ennyire nem ismered magadat? Tele van az életünk hazugsággal. Hányszor eldöntötted, hogy mindig igazat mondok. Miért mondok mindig mást, szebbet, jobbat, rendesebbet? Benne élünk ebben a fárasztó törvényben.
A harag törvénye. Elhatároztad, hogy nem haragszol. És jön és muszáj és kell, nem tudok megbocsátani, megkeményedik a szívem, pedig elhatároztam, hogy soha többé. Sorolhatnám tovább, az élvezetvágy törvénye. Hány iszákos döntötte el, hogy soha többé. Két nap múlva ott volt a kocsmában. Tele vagyunk a bun és halál törvényével, – ezért nem vagy boldog. Ennek a következménye a belso halál, boldogtalanság, örömtelenség, szenvedés, a fájdalom. És benne élünk és keressük az ajtót mint vakok. Azt hiszed, ha meglesz az új ház és az új kocsi, akkor boldog leszel? Amíg alatta vagy a bun és halál törvényének nem lehetsz boldog. A boldogság nem kívül van, belül van a szívben.
Mindnyájan ismerjük a Róma 7-nek a végét: “Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bun megvan bennem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belso ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével és engem rabul ád a bun törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébol?” (Róm 7,21-24). Kiáltottad már ezt, ez rettenetes, ez mindig így lesz? A bun zsoldja a halál, már most a belso halál. A boldogtalan, örömtelen élet. Élet ez? Valaki egyszer azt mondta: élet ez, ahogyan élek? Ma állapítsd meg, élet ez?
A törvény erosebb az akaratomnál. Hosszútávon a törvény gyoz és ez a rettenetes. Megint elhatároztam, akartam, eromet megfeszítettem és megint ott vagyok, ahol voltam. Ez a boldogtalanságunk, megint veszekedtem, mondtam az igazamat. Az akarat, elhatározás, kicsi emberi ero semmi a törvénnyel szemben. A törvény gyoz és menthetetlenül belevisz a bukásba. Ma, holnap, holnapután kifáradsz, megint visszabeszélsz, megsértodsz.
Valakinek azt a tanácsot adták, vegyen vizet a szájába, mikor a férjének vissza akar beszélni. Azt mondta: képzeld leköptem. Mérgemben hirtelen kifújtam a vizet. Minden védo intézkedésnél erosebb a törvény.
Akkor miért mondja itt az Ige, hogy nyisd meg szemeimet törvényednek csodálatos voltára? Azt mondja az Ige: a sötétség a halál árnyékának völgye. A Biblia így mondja: “Akik lakoznak a halál árnyékának völgyében.” Utána egy mondat: “fény ragyog fel fölöttök.” És tovább azt mondja: “Mert egy gyermek születik nékünk.” (Ézs 9,2b és 6a).
Testvér jön a világosság! El sem mondtam volna mindezt, ha nem tudnám azt mondani: Jön Jézus, a világ világossága. Lejött erre a földre egy ragyogó élet. Láttad valaha egy emberen keresztül, akin átragyogott a benne levo világosság? Egy igehirdetésen keresztül hallottad, itt van valami. Mi ez a világosság, ez a szeretet, honnan van ez? Jött Jézus! Olyan csodálatos, hogy az Ige ezt mondja: az élet törvénye. Nemcsak a halálnak van törvénye, Jézus maga az élet. Lejött erre a földre és látod a bun zsoldját magára vette. Meghalt az élet! Jézus az élet és ott függ a kereszten. Átszögezett kezekkel, lábakkal magára vette buneink büntetését. Magára vette a halált, hogy adhassa az életét nemcsak érted, – neked. Neked, meg nekem.
Ennek az életnek törvénye van. Róm 8,2 így mondja: “A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bun és halál törvényétol.” Azt hiszem sokan vannak, akik egyszer Jézust befogadták. Csak mernéd magad egyszer rábízni erre a törvényre. Erre az új életre. Mi Jézus életének a törvénye? A szeretet, öröm, békesség, tisztaság, az alázat, ez a törvénye. Nézd Ot ahogy jár ezen a földön és látod az O életének törvényét. Egy csodálatos új törvény. Befogadod Ot?
A Biblia azt mondja: íme elodbe adtam a halált és az életet. Elodbe van adva. Isten azt mondta, hogy a rettenetes törvény mellett van egy csodálatos törvény. Melyiket választod? Maradhatsz a bun és halál törvényében, senki nem fog eroltetni. De választhatod az életet. Ahogy ott a kérés: válaszd azért az életet. Az új törvényt, amelyik megszabadított téged a bun és halál törvényétol. Az Úr Jézus életének törvénye van, amely a bun törvénye fölött való törvény!
Van egy luftballon, nincs benne gáz, fekszik a földön a bun és halál törvénye alatt. De ha megtöltik gázzal, abban a pillanatban elrepül. De hát ugyanaz a luftballon, ami rongyként ott feküdt a földön. De amint megtöltik gázzal, abban a pillanatban elkezd repülni. Mi történt vele, hát ugyanaz a kis luftballon! Mi az, hogy repül? Hogy-hogy fölötte jár mindennek? Mit csinál? Erolködik, összeszedi magát, összeszorítja fogát, nem fogok haragudni, mérgelodni? Hát nem tud, neki röpülni kell.
Amíg valaki erolködik, addig az semmi más, mint vallásosság, fárasztó erolködés, olyan kínlódás, ami mindig újra csodbe jut. De új élet tölti meg és természetesen lesz más. Nem kell erolködni, hogy kedves legyek, nem kell mumosolyt felvenni, hogy mosolyogjak, nem kell megjátszani magát barátságosnak, mert az. Értitek mit jelent az, hogy az élet magától az. Mert van benne egy új törvény. Ha igazán befogadod Jézust, egyszeruen repülve mégy haza. Hogy-hogy nem a legjobb helyet akarom a vonaton, vagy a buszon? Hogy-hogy olyan természetes, hogy másnak adom? Azon fogsz csodálkozni, megint bosszantanak és nem vagyok mérges. Nem saját elhatározásból, egyszeruen valami visz. Az új törvény, – az élet.
Szeretnélek ma kérni, higgy a törvényben, higgy Jézus Krisztus benned lakó életében. Lehet ott van már rég, csak nem mered rábízni magadat. Mindig újra erolködsz, mindig újra próbálod, – hát higgy már! “Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit O küldött.” (Jn 6,29).
Ha Jézust befogadod, az elso amit megtesz, hogy eltörli buneidet. A második, hogy hordozza életedet. Akiben igazán él Jézus, az olyan természetes. Abban nincs semmi mesterkéltség. Ha Jézus benned él, neked nem kell erolködni. Új ember vagy. Akkor az élet van benned és ez hordoz.
Az Úr ma újra felajánlja: szemléld az O törvényének csodálatos voltát. Szemléld másokban és szemléld magadban. Ha befogadod Ot, tapasztalod. Nincs más kiút. Semmi döntés, semmi elhatározás, semmi nagy akarás nem segít. Csak az új teremtés és az új élet. Kérdd és odaadja neked. Ha már egyszer elfogadtad, bízd rá magadat egészen. Mondd ma: Uram élj bennem!
A Biblia egyszeruen így mondja: Szánjátok oda a ti testeteket! Szánd oda az életedet, hogy élhessen benned!
Imádkozzunk:
Uram köszönöm azt a napot, amikor felragyogott nekem a Krisztus. Áldalak, amikor emberen át láthattam, az Ige szavain keresztül. Köszönöm amikor eloször szemlélhettem törvényed csodálatos voltát. Köszönöm, hogy magamban és másokban naponta szemlélhetem. Uram semmi más örömöm nincs a földön, minthogy láthatlak. Láthatom életedet most ezen a földön a Tieidben. Kérlek áldj meg, hogy legyen bátorságunk, hitünk, hogy merjünk lépni, merjünk igent mondani az egyetlen útra, helyettes halálodra és helyettes életedre. Kérlek áldj meg, hogy ne mi menjünk vissza ahhoz a nyomorult családhoz, arra a szegény munkahelyre és világba, hanem mehetnél bennünk Jézus. Kérlek adj erre vágyat, adj erre bizalmat. Nevedért kérünk.
Ámen.
1985. szeptember 1