Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Mi a böjt
“Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrol, mert azok öröktol fogva vannak.” Zsolt 25,4.6
A mai vasárnap böjt második vasárnapja. Valaha gondolkoztatok-e azon, mit jelent a böjt. Kicsit katolikus szónak hangzik és most mégis mindnyájunknak szembe kell néznünk azzal, hogy az egész keresztyénségnek évezredek óta ez a vasárnap böjt vasárnapja, a múlt vasárnap az elso vasárnap. Életemben eloször néztem meg, mit is jelent ez. Rájöttem, hogy az elso vasárnaphoz negyven nap nagypéntek.
A múlt vasárnap Jézus negyven napos böjtjérol beszélgettünk és hogy ezt a kettot elolvastam, olyan megdöbbenten álltam szembe vele. Nyilván azért negyven nap nagypéntektol, mert Jézus Krisztus halálát emlegethetjük ebben a pillanatban már. Tudjuk, hogy a régi idokben a böjt annyit jelentett, hogy a nagy farsangi mulatságoknak vége, az emberek nem mertek már szórakozni. A böjt annyit jelentett, hogy volt egy utolsó farsangi vasárnap, amikor mindenki kimulathatta magát és aztán kezdodött a böjt. Egy idoszakot jelentett, amikor már mindenki elorenéz és a keresztre gondol.
Negyven nappal nagypéntek elott kezdodik a böjt. Most böjt második vasárnapja van és azért volt megdöbbento számomra ennek a vasárnapnak neve, ahogy olvastuk az elobb: “Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról, mert azok öröktol fogva vannak.”
Mit mond most ez a böjti vasárnap? Azt mondtam: böjtben a kereszt eloreveti árnyékát. Már arrafele nézünk, a kereszt felé, nagypéntek felé. Amikor eloször olvastam a negyven napot, arra gondoltam, ha most valaki azt mondaná nekem, hogy negyven nap múlva meghal az, akit a legjobban szeretek, hogyan tölteném ezt az idot? Ha biztosan tudnám, hogyan tölteném el ezt a negyven napot? Egészen másképp. Lehet, hogy mindig erre gondolnék. Minden cselekedetem, utam, munkám közben folyton erre gondolnék.
Hogy foglalkoztatna, ha valakirol tudnád, akit igazán szeretsz, hogy rettenetes szenvedések közepette fog meghalni. Ma jó volna így elorenézni és azt mondani, hogy a böjtnek ez az egyik mondanivalója. Különösen ha tudnád, hogy miattad halt meg. Valahogy részes vagy ebben a halálban.
Egyszer, amikor hazajöttem téli idoben, már a kishíd környékén látom, hogy a havon vércsöppek vannak bizonyos távolságokra. Szánkónyom és vércsöppek. A szívem dobogott, mi történhetett, míg nem voltam itthon? Minél közelebb jöttem, a nyomok ide vezettek. Egyre lassabban mentem, micsoda rettenetes dolog történhetett itt, kit vittek el szánkón? Nyilván a hóban nem lehetett bejönni más jármuvel, akkor nem volt még rendes út. Kit vittek el, kinek a vére csöpögött végig az úton? Egy kicsit meg is álltam az ajtó elott: mire lépek be? Csak ennyi volt, a vadász lelott egy szarvast a völgyben és szánkón vitték el. Annak csöpögött végig a vére az egész úton. De amíg ezt megtudtam, addig mindent elgondoltam.
Amikor emlékezem az Úr Jézus útjáról, Gecsemánétól a Golgotáig, mindig eszembe jut ez a véres út. Vajon ma szembe tudsz-e ezzel nézni: “Ment az úton és vérezett,” – ahogy az egyik énekünk mondja. A kereszt eloreveti árnyékát, Jézus Krisztus szenvedés-történetét és most ez a komoly kérdés, milyen legyen a böjt? Ezzel kapcsolatban Ézsaiás 58 került elém, ahol az Úr beszél a böjtrol. Így mondja Izráel népe akkor: “Miért böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé böjtöléstek napján kedvtelésteket uzitek és minden robotosaitokat szolgáltatjátok. Ímé perrel és versengéssel böjtöltök és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy böjtöltök most, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é böjtnek és az Úr elott kedves napnak?” (Ézs 58,3-5).
Mindig úgy gondoltam, hogy az a böjt, hogy nem eszem bizonyos dolgokat, ha szomorkodom, vagy bánkódom. Az Úr ma más böjtöt szeretne nekünk megmutatni. És azt szeretném mondani, hogy a kereszt nemcsak az árnyékát veti elore, hanem a fényét is. Miután megismerhettük Jézus Krisztusban Megváltónkat, miután eljutottunk oda, hogy tudom, hogy miattam, értem történt mindez a kereszten, akkor az Úr szeretne egy új és más böjtöt adni. “Böjtöléstek napján kedvteléseteket uzitek,” – mondja az Ige. Azt csináltam, amihez kedvem volt. Így mondja, hogy embereket szorongattok, fájdalmat okoztok ennek-annak. Közben böjtölök. Azt mondja az ige tovább: “perrel és versengéssel böjtöltök.” Lehet, hogy ott van a családban a veszekedés, a harag, talán valakivel perben is vagyok, ha nem is bíróság elott, de belül a szívemben perlek. “Perrel és versengéssel böjtöltök és sújtotok a gazság öklével.” Nagyon sokszor harag, méreg, indulat, ki tudja milyen szavakat mondotok ki és Isten azt kérdezi: ez böjtölés?
És most újra a vasárnap neve: “Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról”. Szeretnénk az O irgalmasságáról emlékezni és megérteni az igazi böjtöt, amit tovább így mond az Ige: “Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, hogy szabadon bocsásd az elnyomottakat és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezonek megszegd kenyeredet, hogy a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad és testvéred elott el ne rejtsd magad. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik és igazságod elotted jár és az Úr dicsosége követ. Akkor kiáltasz és az Úr meghallgat. Jajgatsz és O azt mondja: Ímé itt vagyok. Ha elveted közüled az igát és megszunsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezonek és az elepedt lelkut megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod és homályosságod olyan lesz, mint a dél.” (Ézs 58,6-10). Érdemes lesz tovább olvasni, mert csupa ígéret, csupa “akkor”. Ha az igazi böjtöt egyszer igazán elkezdem, megismerem, élem. Az igazi böjt az Úr irgalmassága. Az errol való emlékezés, az ebben való járás.
Nézzük meg sorban, amivel böjtölhetünk. Az elso amit az Úr mond így hangzik: “Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit és az igának köteleit megoldjad?” Vannak bilincsek és vannak kötelek, – lehet hogy életedben is vannak szenvedélyek, amik bilincsek. Kemény, súlyos bilincsek. Jó volna belenézni saját életedbe. Hány embernek ott van az ivás, a szexnek, a különbözo rettenetes dolgoknak bilincse. Szeretne szabadulni, – de bilincs. Nem tudom van-e egyetlen rab is a börtönben, aki jól érzi magát bilincsben. De nemcsak bilincsek vannak, hanem kötelek. Gondolatok, amiktol nem tudok szabadulni. Kívülrol nem látszik: kényszer gondolatok, félelmek, az ördög kötelei.
Vajon engeded-e, hogy Jézus eloször téged oldozzon meg? Csak akkor tudsz másokat megoldani. Talán másokon sokszor meglátod, óh szegény ember! Egy kicsit megérted miben van és te sem tudsz szabadulni. Tudod miért? Rajtad is ott van a bilincs. Azért kell eloször megszabadulnod, mert azt mondja az Úr: “Küldök közülük megszabadultakat a népekhez”. (Ézs 66,19). Az lenne az igazi böjt, ha lenne szemed és szíved a megkötözött ember számára. Ha nem megvetéssel néznéd és fölénnyel, hogy rettenetes, – hanem tudnád, hogy egy lélek bilincsekben vergodik. Ha látnád, hogy O szenved a legtöbbet. Az igazi böjt, hogy a bilincseket és köteleket leoldjad.
Elmondja tovább az Ige: “hogy szabadon bocsásd az elnyomottakat.” Vannak körülötted elnyomottak. Így szeretném mondani: a kicsik. Nagyon sokszor a gyerek is elnyomott. Nagyon sok szülo nem veszi észre, hogyan nyomja el saját gyermekét. Engedd szabadon az elnyomottat. Hányszor van úgy, hogy lerázom mikor kicsi. Nem értem meg, mikor nagy. Az elnyomással szemben mindig lázadás következik. Ne csodálkozz, ha úgy fellázad, hogy nem tudsz vele mit kezdeni. Hadd kérjelek, bocsásd szabadon a körülötted elnyomottakat a szeretet szabadságára.
Elnyomottak az öregek. Az öreg olyan mint a gyerek, – kicsi. Van-e szemed és szíved az öregek számára? Talán az anyósod, vagy az apósod, az anyád számára? Olyan rettenetes, hogy amikor már késo, mindenki tudja, mit kellett volna tennie. Hány emberrel beszéltem aki azt mondta: nem volt idom a számára, pedig úgy várt. Édesanyám mindig úgy várt, ahogy soha senki nem fog várni. Egyszer, amikor egy egész délutánt vele töltöttem, annyira örült: Ma egész délután az enyém vagy? Csak az enyém? Olyan érthetetlen volt számára ez a nagy ajándék.
Gondolj az öregekre, talán téged is vár valaki. Ne nyomd el a szívedben azt a kicsi gondolatot, hogy el kellene menni valakihez. Vannak körülöttünk elnyomottak. Nagyon sokszor nem testileg, hanem lelkileg kicsik is vannak. Értelmileg fogyatékosak, akiken olyan jókat lehet nevetni. Egyszer nagyon élesen azt mondta nekem az Úr: “A szegények elnyomása miatt legott felkelek!” (Zsolt 12,6). Vigyázz, mert O felkel. Egy darabig nézi, aztán egyszer felkel és cselekszik. “Mert amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40). Az öregek, a kicsik, testi vagy lelki fogyatékosok, ügyetlenek, buták, – vigyázz, el ne nyomd. Tiszteld az O teremtojét! Ne nevesd ki, ne gúnyold, engedd szabadon. Emlékszem egy kislányra, aki elmondta, van nálunk az osztályban egy kislány, aki mellé senki nem akar ülni. Tetszik tudni most odaültem és úgy szeretem. A legjobban szeretem az egész osztályban. Tudom hogy Jézus szereti rajtam keresztül.
Kezd el az igazi böjtöt és azt fogod érezni, te vagy az igazi megajándékozott. Engedd szabadon foglyaidat. Nem tudom kit nyomsz el a nagy akarásoddal, nagy természeteddel. Lehet hogy férj a feleségét, lehet hogy a kardos feleség a szegény férjet. Engedd szabadon foglyaidat! Minden egész más lesz nálatok. Az igazi böjt, így mondja az Ige: szabadon bocsájtani az elnyomottakat.
“Nem az-é a böjt, hogy az éhezonek megszegd kenyeredet?” Valaki ezt mondta nekem, óh nincs ma már éhezo. Hogyne volna, rengeteg a lelkileg éhezo. A kenyér amire vágyik a szeretet. Körülötted rengeteg ilyen ember van. Van-e szemed rá?
Annyira megdöbbentett egyszer, hogy a gazdagról nem tudunk más bunt, csak azt, hogy elment Lázár mellett. Nem volt szeme. Látjátok milyen iszonyú dolog ez, a papnak, lévitának sem volt szeme, hogy meglátta volna a félholtra vertet. Annyi félholtra vert, annyi tönkregázolt ember van. Nem látod az éhezoket, – vagy nincs kenyered? Nincs szereteted?
A Bibliában egy történetben arról az emberrol van szó, akinek nincs kenyere. Jött az éhezo barát és tudta, hogy hova menjen. Nem baj ha nincs kenyered, van egy barátod, akinek mindig van. Jézusnak mindig van, kérhetsz tole és szegd meg a kenyered. Add oda neki, ha fáj is, ha nehéz is. Az igazi böjt, hogy add a szeretetet az éhezonek.
Így mondja tovább az Ige: Az Úrnak irgalmasságáról emlékezem. A bujdosókat bevigyed házadba. Azt otthontalan embert. Minden ember otthonra vágyik. De lelki otthon után. A bujdosó bújik! Lehet, hogy bele a munkába, lehet a tévébe, a szórakozásba, de bújik. Tudod ki elol bújik? Isten elol. A hobbijába, a könyveibe. Így mondja az Ige: Meddig bujdosol még engedetlen leány? Talán a szerelembe, családba, dolgokba. Hol bujdosol engedetlen gyermeke Istennek? Sehol nem lesz jó soha, vár az atyai ház, mint a tékozló fiút. Vár az az egyetlen hely, ahol jó neked. Csak egy szót kellene megtanulni. Van egy szó, amivel be lehet lépni, egyébként nem. Atyám, – vétkeztem. Az ember azért bujdosik, mert ezt nem akarja kimondani. Mert ezt olyan nehéz kimondani.
Milyen jó volna, ha újra hazatalálnál és ha tudnál másokat hazavezetni. Neki is, aki melletted nyomorult, neki is ez kell. A bujdosó akármeddig bujdosik, akárhova bújik nincs nyugalma. Vidd be hát a házba, az egyetlen igazi házba, az atyai házba. Ha az elsot beviszed, akkor úgy fogsz járni, mint ahogy elmondta valaki: olyan boldog vagyok, boldogabb mint mikor megtértem. Miért? – Mert valakit Jézushoz segítettem.
Rég nem voltál ilyen boldog, mert nem látod a bujdosókat. Nem tudnál nekik segíteni egy mondattal, egy szóval? Az Úrnak irgalmasságáról emlékezzél meg! Így mondja az Ige, ez az igazi böjt, az utolsó falatot odaadod az éhezonek, az elepedt lelkut megelégíted. Éhezok, szomjasak, elepedt lelkuek vannak körülötted. Furcsa helyeken lehet oket megtalálni, talán italboltban, szórakozóhelyen.
A tanítványok azt mondják Jézusnak: Mindenki Téged keres! Milyen jó volna ma úgy visszatalálni az Úrhoz, hogy elkezdhetnéd az igazi böjtöt. Kérjed az Urat: Emlékezz meg Uram a Te irgalmasságodról, az öröktol fogva van. Ma újra adj bocsánatot. Kérjed az Urat, segíts, hogy én is megemlékezzem a nyomorultról, a szegényrol. Mert akkor jön életedbena sok “akkor”. De csak akkor! “Akkor felhasad mint hajnal a világosságod, meggyógyulásod gyorsan kivirágzik.” Olyan régen imádkozol már azért, hogy az Úr gyógyítson meg. Látod “akkor, akkor”. Akkor O is megemlékezik az irgalmasságáról. Tovább mondja az Ige: vezet az Úr szüntelen, megerosíti csontjaidat, fiaid megépítik a régi romokat. Lehet hogy legnagyobb nyomorúságod a gyermekeid. Ígéri az Úr, nem hiszed? – de csak “akkor”! A végén így mondja az Ige: “Akkor gyönyöruséged lesz az Úrban és hordozlak a föld magaslatain, mert az Úr szája szólt.” Hallod? Neked szól!
Böjt második vasárnapján az Úrnak irgalmasságáról emlékezz meg. Egy másik zsoltár így mondja: “Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké!” (Zsolt 89,1). Jó volna, ha örökké énekelnéd. Nem feltétlenül szájaddal, hanem a szíveddel.
Még egy ige jutott eszembe röviddel húsvét elott. Jézus az ünnep utolsó nagy napján, mikor elkezdi szorongatni, hogy talán utoljára szólhatok, akkor mondja János 7-ben az Ige: Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott: Ha valaki szomjúhozik jöjjön én hozzám és igyék. Aki hisz én bennem, ahogy az írás mondotta, élo víznek folyamai ömlenek annak belsejébol.” (Jn 7,37-38).
Isten ma azért hívott ide, hogy igyál újra ebbol a szeretetbol. Más soha nem fog megelégíteni. Aztán hadd ömöljön családra, szomszédra, idegenre, ellenségre, hadd ömöljön ez a csodálatos szeretet-áradat egy éhes és szomjas világba.
Hadd mondjam újra: Az Úrnak irgalmasságát örökké éneklem. Bárha elkezdodne ez az ének most, és egyszer együtt énekelhetnénk azokkal, akikhez küldd majd az Úr.
Imádkozzunk:
Bocsásd meg Uram a sok hamis böjtöt. Kérlek könyörülj rajtunk, hadd vesse elore fényét kereszted egész utunkra. Hadd ragyoghasson be minket és át meg át kereszted, amelyen önmagadat adtad. És miközben elveszítetted, megnyerted az életedet. Kérlek Uram segíts naponta kicsi és nagy dolgokban ezt a csodálatos, el nem múló irgalmadat továbbadni, gyakorolni, élni. Hadd tapasztaljuk meg Igédnek hatalmas “akkor”-ját. Akkor megoldódik majd minden. Akkor körülöttünk és bennünk újjá lesz minden. Kérlek Uram, hogy most legyen az az “akkor”. Áldj meg minket így, nevedért, eroddel.
Ámen.
1982. Böjt hava