Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kit keresek
“Bizony így szól az Úr Izráel házához: Engem keressetek és éltek!” Ám 5,4
“Bizony Te elrejtozködo Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító! Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben, gyalázatban járnak a bálványok faragói; És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké.” Ézs 45,15-17
Hadd áldjunk Úr Jézus, hogy várhatunk most is. Nemcsak ebben az évben, hanem ezen a napon. Kérünk jöjj az Igén keresztül, szólíts és áldj meg minket. Hadd dicsoítsünk ígéreteidért és hadd kérjünk most, amikor ketten-hárman itt vagyunk nevedben, légy közöttünk.
Ámen.
Egy régi gyerekkori emlék jutott eszembe, nem tudom ki találta ki ezt a játékot, hogy Budapest egy kerületében elrejtettek egy kulcsot. Azt mondották; aki megtalálja, óriási összeg pénzt kap. Az emberek reggeltol estig keresték a kulcsot. Nem emlékszem már ki találta meg és hogy megkapta-e a pénzt, csak játéknak szánták és ez volt a címe, hogy keresd a kulcsot!
Biztos sokan ismerik azt a kis könyvet, aminek címe: Boldogság keresés. Ott is sok ember van, aki a földet nézi és keresi az igazi boldogságot. Úgy érzem, a ketto tulajdonképpen egy. Minden ember keresi életének, boldogságának kulcsát. Sok ember azt hiszi, hogy a pénz a kulcs, valaki azt hiszi: egy ember a kulcs. Amikor megtalálta társát azt gondolja, most megvan a kulcs. Van aki azt hiszi, a gyermek a kulcs, amikor megszületik. Nagyon sok dologról hiszik azt az emberek, hogy az életük kulcsa.
Erre a nagy-nagy keresésre Ámós könyve egyszeruen így válaszol: “Engem keressetek és éltek!” A Biblia azt mondja: Jézus Krisztus a kulcsa nemcsak az egész Bibliának, hanem az életünknek is. Nem mondtam a kulcs-keresés közben, nagyon sok ember azt hiszi, önmaga a kulcs. Mindig önmagát keresi. Valamiben magamat jónak, szépnek, rendesnek, csodálatosnak szeretném látni. Ilyenkor mindig szembe jut Ady Endrének az a verse, amiben azt írja, hogy szeretném, ha szeretnének és így írja: “Add nekem a te szemeidet, hogy vénülo arcomba ássam, hogy magamat szépnek lássam.” Legtöbb embernek ez a vágya, hogy önmagát lássa testileg, lelkileg, mindenféleképpen szépnek. Nagyon sokszor az Istennél se keres mást, mint hogy én lennék olyan, amilyen lenni szeretnék.
1986-ban, ebben a pár nappal ezelott elkezdodött évben ez a kérdés, hogy mit keresel? Megint magadat, hogy milyennek látnak, hogy tetszem-e az embereknek? Jézus azt mondja, ez év boldogságának titka: “Engem keressetek és éltek!”
Érdekes a másik vers, amit Ézsaiás könyvébol olvastam: “Te elrejtozködo Isten vagy!” Isten elbújik? És utána azt mondja, keressetek? Miért kell egyáltalán keresni, hát elbujt? Biztos játszottatok gyerekkorotokban ilyet, hogy a mama, vagy papa elbujt a függöny mögé és meg kellett ot keresni. Isten is ilyen? Elbújik, aztán azt mondja, hogy keressetek? Miért rejtozködo Isten az Isten? Miért nem lehet könnyen megtalálni?
Szeretném ott kezdeni, hogy a bunesetnél az elso rejtozködo az ember volt. Akkor az Isten kereste az embert. Emlékszünk, Isten végigment az Édenkerten és kereste az embert, hol vagy? Az ember azt mondja: elrejtoztem, mert félek. Nem Isten kezdte a rejtozést, az ember kezdte. Isten keresi és kereste a rejtozködo embert. Óh, bár akkor ne rejtozött volna, bár elmondott volna mindent igazán. Ha nem rejtozött volna kifogások mögé, más emberek bunei mögé. Isten rejtozködo Isten, mert kénytelen elrejtozködni a bun miatt.
Mózes mindenáron azt kéri: Uram járj velünk! És az Úr azt mondja, ha közétek mennék, egy perc alatt megemésztenélek titeket. A bunös ember számára Isten olyan, mint a szalma számára a tuz. Ha közétek mennék egy perc alatt elégnétek. Isten kénytelen volt elrejtozni a bun miatt. “Mert a mi Istenünk megemészto tuz.” (Zsid 12,29). Vajon nem kell-e toled is rejtoznie?
Nem tudom értitek-e, itt van az elveszett kulcs, – az elveszett Isten! Bizony Te rejtozködo Isten vagy, Izráel szabadítója! Miért rejtozik? Megértettük, hogy a bun miatt. Az ember úgyis volt vele, hogy nem is baj. Majd én! Azt hiszem mindnyájan így kezdtük gyerekkorunkban, hogy majd én. Kicsi koromban már láttam, hogy a felnottek nem boldogok. Valahol elrontották az életüket. Majd én másképp csinálom. Úgy fogom rendezni az életemet, hogy boldog ember legyek.
Aztán elkezdodött az Isten keresés. Annyira megdöbbentett, ahogy Jóel könyvében olvastam, ahogy az Istentol elszakadt népre egymás után jönnek a csapások. Ezt mondja a Jóel 1,4-ben: “Amit a sáska meghagyott megette a szöcsko; és amit a szöcsko meghagyott megette a cserebogár és amit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.” A magát önállósító ember, aki azt mondja: majd én, azt utoléri Istennek a nagy serege. Egyik a másik után. Emlékszel-e saját életedben a csapások, nehézségek sorozatára? Még el sem múlt az egyik, már jött a másik.
Isten keresi az embert. Aztán a nyomorúságban az ember kezdi keresni Istent.
Eljutottál már oda, hogy elkezdted Ot keresni? Jó volna visszagondolni a saját életedre, ha volt, hogyan volt találkozásod az Úrral? Nem sok nehéz, sok nyomorúság után? Mikor már kerested, a sikoltó miért mögött ott volt, hogy Istenem, – miért? Miért kell ezeknek így történni? Így mondja a Biblia: “Egy rövid szempillantásig elhagytalak és nagy irgalmassággal egybegyujtelek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig eloled és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.” (Ézs 54,7-8.) Rövid pillanat? Saját életemben emlékszem, mikor egyszer egy igehirdetésben hallottam: “Mert a mi pillanatnyi könnyu szenvedésünk”, (2Kor 4,17). Ez pillanatnyi és ez könnyu? Úgy találtam, hogy mérhetetlenül hosszú és nehéz. Nagyon emlékszem, kislány voltam még, egy templomban ültem, nagyon csalódott voltam, potyogtak a könnyeim, – ez pillanatnyi? Talán évek óta te is gondolod, ez pillanatnyi, ez könnyu?
Végiggondoltam, hogy Isten elrejtette orcáját négyezer évig. Rövid pillanat? Isten szólt prófétákon, ígéreteken keresztül, de az arcát elrejtette. Nem láthat engem ember élve! Az Isten-arc nem volt látható. S az ember már ott nyögött a sötétségben. Ha Isten arca nem világít, mérhetetlen sötétség van. Ha olvassátok a prófétákat advent idejében, az elso eljövetele elotti idoben minden ezt mondja: jön, jön! Várjad az Urat, várjad! Minden kiált, minden vár. Minden arról beszél, hogy Valaki jön.
Elmondja Ézs 9,6: “Mert egy gyermek születik nékünk!” Milyen evangélium ez, hogy meglátogatta népét az Úr! Immánuel! “Velünk az Isten!” (Mt 1,23). Láthatóvá lett. “Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.” (Lk 1,78). Valaha átérezted-e ennek a népnek a nyomorúságát, sötétségét? Nem látható az Isten. Elrejtozött az Isten! Egy rövid szempillantásig?
S aztán a karácsony csodálatos üzenete. Jó volna ha újra átélnétek a saját magatok adventjét. Volt neked már karácsonyod? Volt olyan, amikor a nagy sötétség után egyszer csak láttad a világosságot? Velünk az Isten! Emlékszel erre? Megtörtént az életedben ez a nagy csoda? A rejtozködo Isten magát kijelento Istenné lett. Íme itt vagyok! Ímhol Istenetek!
Emlékeztek arra, mikor az öreg Simeon magához öleli a csecsemo Jézust ott a templomban és azt mondja: “Mostan bocsátod el, Uram a te szolgádat a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.” (Lk 2,29-30). Kérdezem: látták szemeid? Láttad-e ott legbelül az üdvösséget? Neked megszületett? Volt karácsonyod? Jób könyve írja: “Akit magam látok meg magamnak.” (Jób 19,27). Nem más látja meg, magam, magamnak.
A magát kijelento Isten neked is kijelentette magát? Pál így írja: Utoljára mint egy idétlennek nekem is megjelent. Tudod-e ezt egyes szám elso személyében mondani, hogy nekem, nekem. Ímhol Istenetek! És a heti Igénk: “Mi láttuk!” Benne vagy-e ebben a “mi” szóban? Ha még nem láttad, akkor keresd Ot. Nincs más megoldás, nincs más kulcs, a boldogságodnak, életednek nincs más megoldása: “Engem keressetek és éltek!” Aki megtalálta Jézust, az Isten Fiát, azé az élet. Keresd Ot, amíg meg nem találod.
Nemrég olvastam János evangéliuma elso részében, amikor a két tanítvány elindul Jézus után és nála maradnak azon a napon és aztán mennek és mondják a többieknek: megtaláltuk. “Találkozott ez eloször a maga testvérével, Simonnal és monda néki: Megtaláltuk a Messiást.” (Jn 1,42). Tudod-e mondani: az a boldog ember vagyok, aki életem kulcsát, a boldogságom kulcsát megtaláltam! Ragyog-e ez a bizonyságtétel életedbol, szavaidból? Keresd Ot, amíg meg nem találod. Úgy szeretem azt az Igét, hogy “Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse.” (Lk 19,10). Más keresni és más megkeresni. Ha ma megállapítod, még nem találkoztam Jézussal, akkor döntsd el, hogy megkeresem. Addig nem állok meg, amíg el nem tudom mondani, hogy megtaláltam életem értelmét.
Látod itt vagyunk sokan, – talán te is, akik megtaláltuk már. És mégsem mindig valóság? Újra elrejtozik? Isten amikor Jézus Krisztusban erre a földre jött, még mindig rejtozködo Isten volt. Testben rejtozködött. Tudjátok, milyen kevesen ismerték fel. Hányan mondták; igen, ez a József fia, de kicsoda ez? Ismerjük szüleit, testvéreit, kicsoda ez? Testbe rejtozött. Sokszor gyengének, fáradtnak, erotlennek, szomorúnak látszott, – testben.
Isten Jézusban is rejtozködo Isten. Néha egy-egy percig felvillan, amikor a tanítványok fölnéznek, amikor Jézusnak enged a szél, engednek a habok: Kicsoda ez? Amikor az ördögök engednek, – Kicsoda ez? Ha felkel ragyog az O dicsosége, hatalma, ereje, de O ezen a földön is rejtozködo Isten. Testbe van rejtve az O dicsosége, ragyogása, hatalma. Azután eljön a pillanat, amikor durva emberi kezek letépik a testet. Látod ott a kereszt elott hogy tépik le róla az emberi méltóságot, a ruhát, mindent. Testérol a korbács letépte a húst meg a bort. A gúny, a kinevetés letépte róla az emberi méltóságot. Itt mindent letépnek! És egyszer csak felragyog a kereszt!
Láttad Ot a kereszten? Nem azt kérdezem, hogy láttad-e Ot a csendesnapon, az igehirdetésen, vagy az evangelizáción. Láttad-e Jézusban, a ragyogó, az átragyogó Istent, aki úgy szerette a világot. Láttad-e Ot? Ha nem, akkor kérdd Ot: Uram hadd lássalak! Egy ének mondja: “Nyisd meg szemem, hadd lássam Ot.”
Biztosan ismeritek a híres szobrásznak, Thornwaldsennek Krisztusát. Egy ember ezért ment el Svédországba, hogy láthassa ezt a csodálatos szobrot. Megállt elotte és azt mondta: nem tudom mi szép van ezen. Akkor azt mondta a tárlatvezeto, – kérem, térdeljen le. Csak onnan lehet látni!
Ha soha nem tetted, ma este térdelj le a kereszt alatt. Hadd jelenthesse ki magát Jézus neked. “Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívuvel is, hogy megelevenítsen az alázatosak lelkét és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs 57,15).
Így mondják a tanítványok: mi láttuk! Azért teszünk bizonyságot, mert láttuk. Aki így látta az érte megfeszítettet, azzal is elofordulhat, hogy megint elrejtozik? Annyira megdöbbentett, amikor az Igében olvastam újra és újra, hogy Jézus elrejtozött. Kicsit figyeltem, hogy mikor, miért? Testvér egyet láttam meg, az “én” elol, az óember elol, a test elol mindig elrejtozik. Gondolj csak arra, amikor királlyá akarják koronázni, – mikor a test rájön arra, hogy nagyszeru, Tole most mindent lehet kérni, O most megoldja az életemet. Átment Jézus közöttük és elrejtozött. Az óember, a test, olyan módon keresi, olyan kíváncsisággal, olyan önzéssel, hogy kénytelen újra elrejtozni.
Jn 12, 35. versben írja az Ige: “Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket.” “Ezeket mondta Jézus és elmenvén, elrejtozködék elolük.” (Jn 12,36b) Az engedetlen ember elol Jézus elmegy! Aki világosságot kapott és nem engedelmeskedik a világosságnak, egyszer csak eltunik, nincs semmi.
Lehet most pont úgy vagy, hogy tudod: ez a nagy boldogság, – csak éppen most, most nem találod. Jézus a hitetlenség elol elrejtozik. Figyeljétek meg, amikor az ötezer embert megvendégelte, egyszer csak azt mondják: mennyei jelt akarunk látni Toled. És Jézus elmegy. Mennyi jelt láttak és mégsem hisznek?
Jézus miért volt most kénytelen eloled elrejtozni? Hogy került elo megint az óemberi test, a dicsekedésed, nagyságod, hogy valaki akartál lenni talán azzal, amit kaptál. És már percek óta sehol nincsen. Bizony rejtozködo Isten vagy Izráel szabadítója. Bizony rejtozködo Jézus vagy, Izráel megváltója.
Most látod Ot? Igazán ragyog neked, benned a Krisztus? Vagy újra elrejtozött? Úgy szeretném, ha ma komoly volna ez a mondat: “Engem keressetek és éltek!”
Olyan jó végignézni, amikor Izráel egyedül maradt és írja a Biblia, Jer 50. részébol a 4. verset olvasom: “Azokban a napokban és abban az idoben, azt mondja az Úr, eljonek az Izráel fiai, ok és a Júda fiai együtt, sírva, jonek és mennek és keresik az Urat, az o Istenüket.” Te hogy jöttél? Egy pár résszel elobb írja: mennek a vizek folyásinál, siralommal jonek keresni az Urat. Félek, hogy nem tartasz ott, hogy összetörhetett volna, hogy sírva keresnéd Ot. Így folytatja itt az Ige: “Sion felol kérdezosködnek, arrafelé fordítják orcájukat. Eljonek és odaadják magukat az Úrnak örök szövetségre, amely feledhetetlen.” (Jer 50,5). Így jöttél? Odaadtad-e magad örök szövetségre? Hogy jöttél, mit keresel, kit keresel? Az Urat csak sírva lehet keresni.
Ma annyira megdöbbentett, amikor a 12 éves Jézus keresését olvastam, ahogy az anyja mondja: “Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.” (Lk 2,48b). Kerested-e valaha nagy bánattal? Volt-e úgy, hogy azt mondtad: Uram nem tudok nélküled élni. Úgy emlékszem életemnek azokra a szakaszaira, amikor az Úr eltávozott és mondtam: Uram nem tudok így élni. Sokkal közelebb voltam már Hozzád mint most. Emlékszem arra, amikor mérhetetlen boldog voltam Vele, – most ez nincs, nem tudok így élni.
Jó volna, ha ma keresnéd Ot, 1986 elején már sírva keresnéd Ot. Nem nyugodnál addig, míg meg nem találod az Urat. Majd ha sírva, ha igazán, ha teljes szívedbol keresed, megtalálod. “Engem keressetek és éltek!”
Olyan öröm az az Ige, mikor húsvét reggelén az asszonyok mennek a sírhoz és az angyal azt mondja: “Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” (Mt 28,5.) Vajon igazán Ot keresed? Isten rejtozködo Isten és hagyja magát megtalálni, ha teljes szívvel keresed.
Szeretnék visszatérni az elso pár mondatra, testvér, keresd Ot. Keresd a kulcsot! Mindenre megoldás, a családi életed problémáira, mindenre ami most már nagyon sötét elotted. Jézus a kulcsa mindennek!
Egész évre maradjon a szívetekben: “Engem keressetek és éltek!”
Imádkozzunk:
Uram bocsásd meg, hogy Nálad is annyiszor magamat keresem. Magam boldogságát, örömét, magam szolgálatát, dicsoségét. Tudod ezt az egész hamis hívo életemet. Azt mondom, hogy Téged kereslek és igazán nem Téged. Ajándékaidat, áldásaidat, ígéreteidet. Kérlek könyörülj rajtam! Segíts, hogy ennek az évnek minden napján igazán, teljes szívvel, ha kell sírva kereshesselek Téged. Áldalak azért Uram, hogy rejtozködo Isten vagy, de egy perc alatt magadat kijelento Istenné válsz. Kérlek áldj meg így minket. Senki ne menjen úgy tovább, hogy nem talál meg most, vagy ezekben a napokban. Segíts, hogy merjünk hinni Igédnek és cselekedni amit mondasz.
Ámen.
1986. január