Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Aki hátratekint nem alkalmas
“Kövess engem!” “És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,59. 62
“Szemeim mindenha az Úrra néznek.” Zsolt 25,15a
Uram hadd adjunk hálát és hadd köszönjük meg, hogy békét akarsz adni. Hadd dicsoítsünk, hogy azért adod, hogy tovább adjuk. Kérünk áldd meg ezt a napot, mondj el mindent, amire most szükségünk van. Köszönjük Igédet, Szentlelkedet. Áldunk, hogy itt vagy közöttünk. Hadd dicsérjünk ezért.
Ámen.
Amikor Jézus azt mondja: “Kövess engem!” – megszólít egy embert. Ne felejtsük el, az embernek a test csak a lakása. A Biblia mikor a szívrol beszél így mondja: “A szívnek elrejtett embere.” (1Pét 3,4). Isten mindig a belso emberhez szól. Nem ahhoz, akit látunk, aki szemünk elott van, hanem aki belül lakik bennünk. Tudjuk, hogy nem látható, – hála Istennek, – mert ha sokszor látnák, hogy mit gondolok, mit érzek, meg mi van bennem… Itt belül van egy elrejtett ember, akihez Isten Igéje beszél. Az elrejtett ember te magad vagy. Ehhez szólt az Úr amikor azt mondja: Kövess engem!
Gondolkozzunk azon, hogy ez az elrejtett ember hogy tudja követni Jézust? Azért kérdés ez, mert ennek mondja az Ige: aki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint. A kérdésem az, igazán nem kell hátra tekinteni? Nem szabad hátra tekinteni? Alapszabálya ez Isten országának, hogy nem szabad hátra nézni? Csak gondoljunk arra, hány ember van ebben az országban, ebben a világban, aki menekül a múltjától. Futó ember, aki fut és próbál mindentol menekülni, ami a háta mögött van. Lehet az elrontott házaséletébol menekül, talán a családi tragédiájából, munkahelyérol. Hány ember van menekülésben és nem tudja, hogy hova. Ez a kérdés, hogy lehet egyáltalán menekülni a múlt elol?
Hányszor mondtam embereknek, akik az országból futottak ki, hogy majd új életet kezdenek, mindent maga után hagyva, – kár, – az egészet magaddal viszed. Mert ott is van emlékezés. Mennyi ember mondja: csak emlékezni ne kellene. Talán a Zsoltárok könyvében van egy ilyen mondat: Nincs emlékezés a feledékenység földjén. Valaki azt mondta: ha volna ilyen föld, milliók vándorolnának oda. Ha mindent el lehetne felejteni. Sajnos ilyen földrész nincs! Emlékeid kísérnek és nincs feledés borban sem, mert sok ember oda menekül. Szórakozásba, italba, munkába, állandó tevékenységbe. Valami elol menekül. Milyen kilátástalan dolog. Milyen jó volna hátra nem tekinteni.
Nem lehet felejteni, mert Isten emlékezik. Isten emlékezo Isten. Nem felejt! Isten hangja bennem a lelkiismeret, – az sem felejt. Valaki mondta: édesanyám halála óta évek múltak el és sokszor megtalálok egy régi kötényt, vagy egy kis fejkendot, ráborulok az asztalra és sírok. Nem tudta elfelejteni. Az ember azt hiszi régen elfelejtettem és történik valami, ami a régi dolgokra emlékeztet és elojön minden. Nincs elfelejtve!
Egyetlen hely van a világon, van feledékenység földje, – a kereszt. Ott Isten csak Jézusra néz. Nem látja azt, aki a kereszt alá menekül. Ez az én szerelmes fiam, Obenne gyönyörködöm. A Fiúra néz, Ot látja és a belole kiáradó kegyelem eltakar mindent. Jártál-e már a feledékenység földjén? Eljutottál már oda, hogy a vér mindent töröl? Az egész múltat! Valaki megkérdezte: hitre jutásod elotti buneid nem nyugtalanítanak? Nem! Az nem én voltam. Az a személy töröltetett a bunnel együtt az élok sorából. Nem tudom átérzed-e, milyen nagy dolog, amikor az ember ott járt, ahol valóban töröltetett az egész múlt személyemmel együtt. Nem vagyok már nyilvántartva a világban, a pokolban, a bun világában. Jártál-e már a feledékenység földjén? Mert aki ott járt, arra érvényes, hogy most már ne tekints hátra.
De mielott eljutsz oda, egyszer komolyan hátra kell tekinteni. Nem szabad elbújni Isten vádja elol. Az elmúlt hetek egyikén beszéltem errol: “hol vannak azok a te vádolóid?” (Jn 8,10). Akkor szembe kellett nézni vele, akár a sírban vannak, akár a legközelebbi hozzátartozód az. Van oka rá hogy vádoljon. Engedni kell, hogy most vádoljon mindenki, hogy akkor már ne vádolhasson majd senki. Fogadd el a vádakat. Tekints hátra és lásd meg, hogy mennyi embernek van oka és joga erre. Akkor azt kellett mondanom, bárhol hirdettem az Igét, bárhol beszéltem emberekkel, jogosan fognak majd vádolni. Keveset mondtam, nem mondtam el úgy, ahogy kellett volna. Nem volt olyan világos és tiszta. De olyan jó, hogy ezek mind-mind a múltra tartoznak.
Amikor egyszer igazán odaértél és bocsánatot kaptál, akkor igaz ez, hogy rávetetted kezedet az eke szarvára. “Szántsatok magatoknak új ugart és ne vessetek tövisek közé.”(Jer 4,3b). Amikor kezdodik az új szántás, nem szabad hátra tekinteni. Jó arra gondolni, amit az Ige így mond: Emlékezzetek Lót feleségére! Ha már az ember bocsánatot nyert, miért tekint hátra? Sokszor kívánatos, ami volt, mint Lót feleségének. Azért nézett hátra, mert sajnálta, amit otthagyott.
De sokszor a bocsánatot nyert buneimet az ördög kezdi elosorolni és visszanézek. Vegyük komolyan: ne nézz hátra! Szeretném azt mondani: elore se nézz. Idos emberek hátra néznek, szép emlékekre. A fiatal elore néz. Az idos emlékezik, a fiatal tervez. Elore se nézz! Sokan mondják: elore kell néznie annak, aki az Úré. Nem-nem! Mennyi csalódás, mennyi fájdalom a hiába való tervezésekkel kapcsolatban. Mennyi mindent kigondol az ember és nem úgy lesz. Mennyi fájdalom, hogy hiába gondoltam ki. Egyszer újévkor ez volt az Igénk: “Ti, akik azt mondjátok, hogy ma, vagy holnap elmegyünk ama városba és kalmárkodunk és nyerünk; Akik nem tudjátok, hogy mit hoz a holnap…” (Jak 3,13-14). Errol beszéltünk fiatalokkal, idosekkel, hogy nem szabad tervezni. Mondogatták, hogy mi mindent fognak majd csinálni. Az Ige azt mondja erre a tervezésre, hogy ez az ami elbizakodottság, mert a holnap még nem az enyém. Olyan mintha a szomszédom vagyonával, vagy telkével terveznék. Hát nem az enyém a holnap és az elottem levo év. Megszólalt az egyik fiatal: nem tudom mit csináljak, még a személyigazolványomba is az van írva: tervezo mérnök.
Tele vagyunk tervekkel. Pedig az Ige nem mondja, hogy nézz elore. A jövo nem az enyém. Hívoknek szeretném mondani: sok ember megtért a múltjára nézve, elhitte, hogy meg vannak bocsátva bunei. De nem tért meg a jövojére nézve. Értjük, hogy ez ketto? Továbbra is azt akarom csinálni, amit szeretnék. Vannak elképzeléseim. Lányoknak persze, hogy férjhez akarok menni, fiúk elképzelései a jövovel kapcsolatban, mi lesz belolem, milyen karriert fogok futni, mire fogom majd vinni. És nem tért meg a jövojére nézve. Továbbra is elorenéz. Ha egyszer az Úré vagyok, akkor O az aki tervezhet és O az aki tervezett!
Ha születik egy gyerek, figyeljétek meg, mennyi ember tervez. A nagymamáktól kezdve a szülokig. Még a testvérek is terveznek, hogy mit csinálnak majd vele. Mikor egy kicsit értelmesebb, már o is tervez. Mennyi terv egyetlen emberrel. A tanárok is terveznek. Fiam beloled matematikus lesz. A lelkésze is tervez: Beloled lelkipásztor lesz.
Sok ember tervez, – csak az az Egy nem tervezhet, ki megteremtett? Aki valamire teremtett? O elobb tervezett!
Közmondás: ember tervez, Isten végez. Egyszer kifordítottuk: Isten tervez és az embernek kell véghezvinnie. Ez sem igaz. Isten tervez, Isten végez. Jó volna ha mélyen belevésodne szívünkbe, Isten tervez és O is fogja kivitelezni. Kérdezted-e valaha: mit tervezett az életeddel? Pál megtérése egyetlen mondatból áll: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Aki eddig csak a múltjára nézve tért meg, az ma mondja ki bátran: az akarok lenni Uram, amire terveztél. Oda akarok menni, ahova küldeni fogsz. Emlékszem egy fiatalemberre aki kimondta: azt veszem feleségül, akit Isten fog adni nekem. Tényleg megtért!
A múltból meg nem tért embert a múltja húzza vissza. A jövojébol meg nem tért embert a jövoje. Elképzelései, vágyai, tervei. “Aki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas.” Aki elore, az sem. Egy felé kell néznünk, a másik Ige elmondja: “Szemeink mindenha az Úrra néznek.”
Valahol egy faluban versenyeztek, hogy a fiatalemberek közül ki tudja a legegyenesebb barázdát húzni. Ez is, az is görbe volt. Megkérdezték az egyiket: hova néztél? Hátra, hogy egyenes-e. Persze hogy nem lett egyenes. A másik azt mondta, az ökör szarva közé néztem. Ide-oda kanyargott az ökör és az sem lett egyenes. Akié egyenes lett azt is megkérdezték. Nagyon messzi célba néztem. Egész ido alatt a templom keresztjére néztem.
Ne nézz elore, mert elotted is nehezek vannak és akkor azt mondod: jaj, ide nem megyek, mert mi lesz ha… Nem hátra, nem elore: “Szemeim mindenha az Úrra néznek.“ Értsd meg most komolyan: csak Oreá! Ha Neki adtad át életedet, csak Oreá. O az egyedüli, aki boldoggá tudja tenni az életedet, ha akaratát cselekszed. Tökéletesen mindegy, hogy a házastársad akarata-e, vagy a sajátod. Úgy szeretem Péter levelét, ahol azt mondja: Elég néktek, hogy eddig emberek akaratát cselekedtétek. Elég! Isten akarata szerint éljétek e testben hátralevo idot.
Hányszor mondták el fiatalok, eloször a szüleim akarata, aztán a tanároké, majd a volegényem, férjem, végén a gyerek akarata lett meg. Mindig valaki befolyásolta akaratomat. Jó volna egy életre szívedbe vésned: “Szemeim mindenha az Úrra néznek.” Valaki egy Jézusról szóló regényben olvasta, a tanítványok mondották: Jézus soha nem néz az útra és sosem botlik meg. Mindig föl az Úrra és akkor nem fogsz megbotlani. Ha nem a bajokra, nehézségekre nézek, sem arra, amit kívánok, vagy ami után vágyom. “Szemeim mindenha az Úrra néznek.“ Azt hiszem az egyetlen, ahova néznünk kell. Ezért szeretném most megismételni, ezt az egyetlen mondatot: “Kövess engem!” Ha valakit követni akarok, akkor arra kell néznem.
Mindenki ismeri a Quo wadis címu regényt: Hova mész Uram? Tudod, hogy O hova megy? Elore megmondta neked a célt? Nem mondta meg. Azért nem mond meg sok mindent elore, mert nekünk nem távoli célokat kell követnünk, egy személyt. Amikor Tamás mondja: nem tudjuk az utat, nem tudjuk hova mégy, akkor Jézus egy mondatot mond: “Én vagyok az út!” Amíg nem tudtam, hogy Ot kell követnem, nem értettem meg, hogy én vagyok az út. Ha nem tudod az utat és valaki megy elotted, arra kell vigyáznom, hogy ot ne veszítsem szem elol.
Ha úgy vagy most hívo életedben, hogy nem látod Ot, – eltévedtél, ha sötétbe kerültél, egy lépést se tegyél. Jézus azt mondja: “Én szüntelen látom az Atyát.” Jó volna így járni: szüntelen látom a Fiút. Ha nem látom, megállok, tovább nem megyek.
Tudod mit jelent Jézust követni? Aki Ot követi, annak úgy kell járnia, ahogyan O járt. Amikor mozdul, én is mozdulok. Amikor szól, én is szólok. Amikor sír, én is sírok. Amikor örül, én is örülök. Akarod-e követni Jézust? Mindig látni, minden kanyarban, minden váratlan fordulatban. Megvárni, követlek Uram, valahová mégy.
Az Úrnak most egy üzenete van számotokra röviden ebbol az igerészbol: Kövess engem! Olyan sok tanítványnak elmondta ezt Jézus az elso idokben és olyan jó, hogy elhagyták mindenüket és mentek egy személy után. Az elmúlt héten olyan komolyan elmondtam valakinek: vigyázz, nem egy egyházhoz tértél meg, nem egy gyülekezethez, nem egy hívo csoporthoz, egy Személyhez. Tudod ezt?
Látod most magad elott menni? Ha nem, állj meg. Ne hátra nézz, ne elore nézz, Oreá nézz!
Imádkozzunk:
Uram olyan jó, hogy Veled lehet menni. Jézus ha kezedet fogom, akkor nincs semmi a világon, amitol félnék. Kérlek segíts, hadd tudjak mindig szorosan a nyomodba lépni. Könyörülj rajtam Uram, hogy el ne tévesszelek szemem elol, egy órára, egy napra sem. Kérlek hogy mondd ki ma sokaknak, úgy csendben a szívük mélyén: kövess engem!
Ámen.
1986. március 2