Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Aki titeket hallgat, engem hallgat
“Aki titeket hallgat, engem hallgat és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” Lk 10,16
Olyan megrázó ez a “titeket, – engem”, hogy Jézus ennyire azonosítja magát azokkal, akik szavát szólják.
Így van ez a családban is, a szülo mindig azonosítja magát gyermekével. Ha gyermekemet megsértik, magam is halálra vagyok sértve. Valaki azt mondta: a gyerekemet megpofozták a szomszédban. Vége a világnak, örökre végeztünk. Mintha engem ütöttek volna meg. Jézus így azonosítja magát a legkisebbekkel: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40). Nagyon vigyázz, mit csinálsz a legkisebbekkel.
Jézus azonosítja magát szolgáival, mert most róluk van szó. Az Lk 10,1 vers azt mondja: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az O aratásába. Menjetek el, ímé elbocsátalak titeket, mint juhokat a farkasok közé.” A küldött, Isten küldötte. Az Övéi az O családja. Soha ne felejtsük el, amit e legkisebbel teszek, Neki fáj, Ot ütöm, sértem, mert a családja.
Istennek egyetlen családja van. Az üdvösségbe is egy család megy be. Emlékszünk, a bárka készítésekor egy család ment be a bárkába, senki több. Nem azok, akik a bárkán dolgoztak, csak egy család, a Noé családja. Az üdvösségbe is egy család megy be, a gyermekei. Beletartozol ebbe a családba? Azok közé akikre azt mondja: “titeket”.
Mikor Jézust elfogták, kiterjeszti kezét a mögötte állókra és ezt mondja: “Azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el.”. (Jn 18,8). Az enyéimet! Ez a védo kéz fölöttük van és ez teljes azonosítást jelent. Nagyon vigyázz mit teszel az Övéivel, a legkisebbel, legbutábbal, legügyetlenebbel, mert Jézus azonosítja magát vele. “Aki titeket…engem!”
Itt most a küldöttekrol van szó. Az Úr elküldte az Övéit kettonként, utána mondja ezt: “Aki titeket hallgat, engem hallgat.” A küldötteit, akikre azt mondja: menjetek. Az Úr nevében menjetek. Mintha O menne. Akiket O küld, azokat felhatalmazza. Hatalommal mennek! Nemcsak a szólás, hanem cselekvés hatalmával. Egyszer így olvastam és olyan megrázó volt nekem: Isten rád bízhatja az aláírását és a pecsétjét? Mert ahol valaki egy ország nevében követképpen megy, aláírhat és pecsételhet. Cselekedhet országa nevében, az uralkodó nevében. A követ cselekedhet. Amit csak tesztek, szóval vagy tettel, a nevemben cselekedjétek, mintha én cselekednék.
Hihetetlen komoly dolog cselekedni az O nevében. Így mondja Jézus: “Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket.” Ahogy, – úgy. Tudsz-e ilyen tisztelettel nézni Isten szolgáira és követeire? Nagyon vigyázz arra, hogy mit mondasz, mit teszel velük kapcsolatban.
Persze Istennek sokféle követe van. Egyik helyen azt mondja: a szeleket tette az O követeivé. Nemcsak emberek, dolgok, események is követei. Nagyon sokszor betegség, halál, bajok az O követei. Ha elmondanánk most a megtérésünket, sokan elmondanák, mi minden volt elotte. Életemben az édesapám halála volt. Úgy éreztem, nem tudok tovább élni. Annyira szerettem, hogy azt mondtam: nincs tovább, ha o nincs. Sok minden jár Oelotte, mint követ. Újra mondom, események, dolgok, nehéz emberek. Tudod-e, hogy azok is az O követei? Nabukodonozorra azt mondja az Ige: Isten szolgája a javadra. Nézz a legnehezebb emberre körülötted, s állapítsd meg nagyon csendben: Isten követe. Jaj vigyázz, hogy bánsz vele. Talán a munkahelyeden az a nehéz ember, vagy nehéz férj, vagy feleség, gyerek, te tudod, követe az Úrnak, elotte jár, elküldi oket.
Nálunk a csirkék kint voltak a völgyben és amikor a róka veszedelem jött, három ember kellett ahhoz, hogy egy zárt helyre be lehessen oket hajtani. Egy volt, aki nagyon kedvesen hívogatta, ketto volt, aki hátulról söpruvel hajtotta oket. De ugyanaz volt a célja mind a háromnak. Gondoljátok el, a bolond csirkék azt gondolták, jó ember az, aki hív és kukoricát mutogat és milyen gonosz emberek azok ott hátul a söpruvel kergetnek. Pedig ugyanazt csinálta mind a három. A nehéz, elviselhetetlen emberek Isten szolgái, a javadra. Isten munkatársai, követei abban, hogy bekerülj Isten országába, biztos helyre, családjába, ahová tartozol már.
“Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Persze nagyon sokszor a nehéz követek is ám a buneinkrol, engedetlenségeinkrol beszélnek. A Biblia nagyon világosan mondja: a hit hallásból van, tehát követei által, akik szólják Isten beszédét. Hallgatsz-e, amikor Isten beszél általuk? A hallgatáshoz az kell, hogy elhallgassak. Sokszor mikor emberekkel beszélek, folyton visszabeszélnek. Mindig van egy de, meg egy ezért, vagy azért szava. Nem vagy-e olyan, hogy mindig visszabeszélsz? Nem tudsz elhallgatni, amikor Isten beszél. Hogy hallanád meg, ha mindig mondod a magadét. “Aki titeket hallgat.” Látod szájjal is kell hallgatni, nemcsak füllel.
A kérésem most az, hallgass el, ha Isten beszél. Próbálj figyelni, mert látod ez is a hallgatáshoz tartozik, hogy meghallgatom az Urat. Nagyon sokszor, mikor valakinek mondok valamit, már az elején belevág. Meg sem hallgatja. Úgy vagy-e mikor Igét hallgatsz, hogy belülrol már mondod. Külso és belso csend kell ahhoz, hogy hallgassak. Hogy elhallgassak, meghallgassam, és meghallhassam. Jó volna most is, ha minden elhallgatna benned. “Hallgasson minden test az Úr elott.” (Zak 2,13).
Az Igében mindig O szól. Próbálj most belül nagyon csendben lenni, nagyon odafigyelni, mert lehet most mulasztod el a legdöntobb szót, amit Isten mondani szeretne. Elhallgatni és meghallgatni. Így mondja az Ige Sámuelrol: “És semmit az O Igéibol a földre nem hagyott esni.” (1Sám 3,19). Nem tudom mennyit hagytál már a földre esni, amire nem figyeltél oda. A Lk 2,19. vers azt mondja: “Mária pedig mindez Igéket megtartja és szívében forgatja.” De ahhoz, hogy forgathassa, bele kellett, hogy essen a szívébe. Vajon hallod-e, meghallgatod-e, belül elhallgatsz-e, mert azt mondja: “Aki titeket hallgat engem hallgat!” És meghallgatni annyit jelent, hogy megcselekedni. Vajon megcselekszed-e engedelmesen amit hallottál? Mert minden, amit az Úr mondott, ítélet lesz egyszer számomra, ha nem hallgattam meg és nem hallgattam oda. Jézus így mondja: Nem ítélek senkit. A szavak, amiket mondottam, azok ítélnek majd az utolsó napon. Amiket nem hallottál, vagy nem hallgattál meg, vagy nem engedtél neki. Isten adja az O Szentlelkét azoknak, akik néki engednek. Nem is fogod meghallani, mert az Ige azt mondja: ha valaki cselekedni akarja, megtudhatja, mi Isten akarata.
Eldöntötted, hogy amit most hallok, azt megteszem? “Valamit mond néktek megtegyétek.” (Jn 2,5b). Kettot lehet tenni Isten szavával: vagy hallgatni, vagy megvetni. Harmadik nincs. Most vagy hallgatsz Istenre, meghallod és megteszed, vagy megveted. Nem veszélytelen Igét hallgatni. Ha nem hallgatsz rá, megvetetted Ot. És azt mondja: “Aki titeket vet meg, engem vet meg és azt veti meg, aki engem küldött.”
Mit jelent ez, hogy megvetem? Már a figyelmetlenség is megvetés. Ha közben máson gondolkozom, már megvetettem, aki szól. Így mondja az Ige: “Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekbol vagyon.” (Zsid 12,25). Van aki figyel és hall, de a háta mögé veti. Azt mondja Isten az O népérol, hogy ti az én igéimet hátatok mögé vetitek. Hallottam, de nem akartam hallani. Egyszeruen hallatlanná tettem, megvetettem. Lehet hogy meghallottam és azt mondtam, nem, nem, ezt nem lehet. Nem is kívánhat Isten ilyet. Ezzel már a hátam mögé vetettem ítéleteit, fenyítését, Igéit. Mennyit vetettél már a hátad mögé? Jaj vigyázz! – egyszer utolérnek! Veszélyes dolog hátam mögé vetni, egyszer utolér. Egyszer meg kell állni az ítéletkor és akkor minden utolér, az utolsó szóig.
Az is megvetés, ha elfelejtem. Rettenetes, ha elfelejtem, amit Isten mondott. A parancsait elfelejtem, az ígéreteit elfelejtem. Hányszor mondják: nekem is mondta ezt Isten, de nem törodtem vele, elfelejtettem. Mennyit felejtettél már el, mennyit vetettél akarattal hátad mögé, mennyinek voltál engedetlen.
A héten nagyon komolyan szembenéztem Saullal, amikor Isten parancsot ad neki, hogy mindent ki kell irtani az ellenségbol és utána ezt mondja: “Megvetetted az Úrnak beszédét, Isten is megvet téged, hogy ne légy király Izráel felett!” (1Sám 15,26). És nem volt már kiút. Jött a tisztátalan gonosz lélek, amelyik gyötörni kezdte, jött az endori javasasszony és jött az öngyilkosság. Jött a meredek úton lefelé, mert megvetette Isten szavát és Isten is megvetette ot.
Gondolkozz, emlékezz, mit mondott neked már Isten. Nem vagy olyan, aki megveti szavát és ezzel Ot veti meg és azt, Aki ot küldte? Lehet, hogy most azt mondod: én akartam, de nem tudtam. Egy kislánnyal voltam úgy, tudta, hogy szakítania kell hitetlen volegényével, de nem tudott. Tessék megérteni, szerelmes vagyok, nem tudok. Magam életébol tudom, János levelében olvastam: “Aki valakit nem szeret, nincs annak örökélete, ami megmaradna obenne.” Volt valaki, akit nem tudtam szeretni. Odatettem az ujjamat az Igére és azt mondtam, ezért fogok elveszni. Ha messze van szeretem, de abban a pillanatban ahogy jön, kové keményedik a szívem. Hát nem tudom. Sírva mondtam Istennek, – értsd meg Uram, akarom, tudom, hogy kellene, de nem tudom. Nem voltál még így, hogy valamire azt mondtad: nem tudom. Oda kellene adni, de nem tudom. Annyira ragaszkodik a szívem hozzá, akarom, százszor elhatároztam.
Szeretnék megbocsátani valakinek, de nem tudok. Minden eszembe jut újra. Jön egy újabb esemény és nem tudok. Voltál-e már így, hogy harcoltál valamivel, tudtad, hogy ez Isten akarata, el is döntötted, de nem tudtad megtenni. Jó volt nekem a napokban és annyira megértettem, hogy így van. Az a szegény gazdag ifjú akart. Jézushoz ment. Megkérdezte: Uram mit kell nekem tenni? Elmondta utána, hogy nem tudom. “Add el mindenedet, amid van, … és kincsed lesz mennyországban.” Elment megszomorodva, mert nem tudott engedni.
Nem vagy-e most azért szomorú, mert valamit mondott Isten és most úgy érzed, ezt nem tudom. Nem az volt a gazdag ifjú baja, hogy nem tudta eladni vagyonát, hanem hogy elment Jézustól és nem hallotta meg a következo mondatot, amit a tanítványoknak mondott Jézus. “Ami az embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.” (Lk 18,27). Ha nem tudod, maradj ott az Úrnál. Mondd Neki: Uram megértettem, akarom is, nem tudom. S akkor elmondja azt a csodálatos mondatot, amit egyszer megértettem: “Mert könnyebb a tevének a tu fokán átmenni, hogynem a gazdagnak Isten országába bejutni.” (Lk 18,25).
Az a gazdag, akirol ma olvastunk nem tudott bemenni. Ha eggyel tovább lapozol, Lukács 19-ben látsz egy gazdagot bemenni Isten országába. Zákeust! Egy teve átmegy a tu fokán. Fölé lehet írni: De Istennél minden lehetséges! Jó volna megérteni: nem kell elmenni. Várjál! Persze hogy nem tudsz, én sem tudok. De Jézus Krisztus azért jött, hogy megcselekedje benned, amit nem tudsz. Ha oszintén megmondod, hogy nem tudom Uram, – tedd meg Te.
Úgy szeretem ezt a Zákeust, aki befogadja Jézust és egyszer csak minden elértéktelenedik számára egy perc alatt. Vidáman átmegy a teve a tu fokán, – adja a vagyonát, ahogyan csak bírja. “Ha valakitol valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.” (Lk 19,8b). Mi történt ezzel a fösvény, zsugori emberrel? Jézus bement hozzá és minden elértéktelenedett. Minden semmivé lett, szemétté és kárrá. Nem volt érdekes már semmi. Minden embernek lehetetlen, – a szoros kapu nagyon szoros! De ha egyszer Jézus van ott, akkor minden értéktelenné válik rajta kívül.
Mikor hitre jutottam és visszakerültem barátnoim közé, azt kérdezték: na és most mindenrol lemondtál? Én mondtam le? Ti mondtok le mindenrol. Mindent megtaláltam, a tu foka másik oldalán ott van a mennyország.
Hol nem tudsz átmenni? Ma csendben mondd el Jézusnak: nem tudok megalázkodni, nem tudok megbocsátani, nem tudok szeretni, nem tudom odaadni azt, amihez olyan nagyon ragaszkodom. Engedd, hogy az Úr cselekedjen benned. Isten ezt várja toled, hogy oszintén bevalld, lehetetlen Uram, nekem lehetetlen.
Amikor hitre jutottam barátnoim azt is mondták: mindent elképzeltünk volna róla, ha azt mondják, hogy egy repülotiszttel Amerikába szökött, elhittük volna. De hogy megtért, ez nem lehet. Annyira lehetetlen. És látjátok a teve csak átment a tufokán.
Lehet hogy más a gazdagságod, nem a pénz. Lehet hogy sok-sok vágyad, terved, célod, elképzelésed van. Mondd ma oszintén: Uram, nekem lehetetlen, de Neked lehetséges.
Tudod-e a másik felét is kimondani a mondatnak: de Istennél minden lehetséges. Még az is, hogy beloled hívo ember legyen. Nem ez a leglehetetlenebb? Nekem sokszor saját magam vagyok a leglehetetlenebb. Ezzel a természettel? Embereknél ez lehetetlen.
Olyan jó most az, hogy Jézus Krisztus, aki meghalt érted, átvisz a tu fokán, – ha kéred, még ma.
Imádkozzunk:
Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor vetettelek meg, különösen kicsinyeidben, furcsákban, tehetségtelenekben, ügyetlenekben. Köszönöm Uram, hogy nagyon világosan megmutattad, hogy Veled tettem. Kérlek könyörülj rajtunk, a kritikáinkon, gúnyos szavainkon, hadd értsük meg ma, hogy veled tettük.
Nagyon kérünk Urunk, könyörülj rajtunk, hogy hallgathassuk szavadat. Köszönöm, hogy Te mondtad, nem ember mondta: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Úr Jézus magunkra, szeretteinkre, másokra nézve hadd tudjuk boldogan mondani, hogy minden lehetséges.
Hadd áldjunk Uram mindazért, amiket már eddig cselekedtél lehetetlen dolgokat. Hadd áldjunk, amit már tapasztalhattunk. Kérlek, magad segíts most hitben fölnézni Rád és elmondani, hogy Aki az életét adta nékünk, aki mindent megcselekedett helyettünk, Annak minden lehetséges. Könyörülj rajtunk, úgy menjünk el innen, hogy meg ne vessük szavadat, Szentlelkedet, aki szól, – kérlek meg ne vessük a mennybol szólót. Hogy megtapasztalhassuk közelségedet, szeretetedet, hatalmadat. Az Úr Jézusért kérünk.
Ámen.
1986. június 1