Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Veletek vagyok
“A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, a hegyre, ahova Jézus rendelte oket. És mikor meglátták Ot, leborultak elotte; némelyek pedig kételkedtek. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén oket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Tanítván oket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” Mt 28,16,20
Szeretnénk hálát adni Uram, hogy itt lehetünk. Olyan csoda az, hogy együtt lehetünk így Elotted. Kérünk, szólíts meg az Igédben, segíts, hogy világosan értsük, halljuk, hogy velünk beszélsz. Áldd meg számunkra Igédet.
Ámen.
Errol a két szóról szeretnék beszélni: “veletek vagyok.” Az egész részt azért olvastam el, mert mindannyiunkat annyira megszólított ma reggel az Ige, hogy a hegyre rendelt. Nagy dolog az, hogy most ott lehetünk, ahova rendelt. Nagyon sokszor nem olyan egyszeru, hogy ott lehetek. Sok külso és belso akadály gátolhat abban, hogy ott lehessek, ahova Jézus rendelt. Isten rendjében mindennek megvan a helye. Ahova rendelt, ott meglátom Ot.
Minket azért rendelt ide az Úr, hogy az Igén, a bizonyságtételeken keresztül meglássuk Ot. Nagyon nagy ítélet számomra, ha ezen a napon nem látjátok meg Jézust. Idejöttetek messzirol, talán sok nehézségen keresztül és ha úgy mentek el, hogy nem láttátok Ot, akkor az egész útnak nem volt semmi értelme. Azért rendelte Jézus oket oda, ahova rendelte, hogy meglássák Ot.
Jézust mindenen keresztül lehet látni. Kijelenti magát külso dolgokon, körülményeken, nemcsak igehirdetéseken, – mindenen keresztül. Valaki elmondta, itt töltött egy csendeshetet és a legnagyobb üzenet az volt számára, hogy valaki ebéd elott kiöntötte az egész levest. Vitték volna az asztalhoz és aki hozta, megbotlott. Álltam és vártam, mi történik most? Aztán ott a kis konyhában sugdolóztatok, nevetgéltetek egy kicsit és rövid idon belül új leves volt. Számomra ez volt az üzenet. Akkor abban a percben megláttam Jézust. Egy szó nem hangzott el, egyik sem okolta a másikat, ügyetlen vagy, hogy csinálhattál ilyet? De akik ott voltak és látták, azok meglátták Jézust.
Sokszor egészen különös körülmények között meglátják az emberek, hogy ez csak O. Jó volna, ha életünk minden helyzetén keresztül meg lehetne látni Jézust. Újra mondom, nagy az ítéletünk, ha emberek életünkön, lényünkön, beszédünkön keresztül nem látják meg Jézust. Azt mondja Pál: Isten elhívott , hogy kijelentse az O Fiát énbennem. Téged és engem ezért hívott el, hogy Fiát megmutassa a gyakorlati életeden, beszédeden, lényeden, türelmeden, szereteteden keresztül.
Olyan sokszor mondja az Úr: akinek van füle a hallásra hallja. Így szeretném mondani: akinek van szeme a látásra. Jézus kijelenti magát, – de nem látod. Nem veszed észre! Kicsi dolgokon keresztül egy perc alatt meg lehet látni: ez megint O volt. Itt megint az Úr cselekedett.
Látod Ot? Ahogy jöttél útközben láttad? Ahogy igazgatta a dolgokat körülötted, láttad Ot? Azt a láthatatlan látható kezet, amelyik minden mögött ott van. Jézus a hegyre rendelte oket és azt mondja az Ige, hogy ott meglátták Ot.
Az üzenet, amit továbbítani szeretnék így hangzik: “Íme én ti veletek vagyok!” De ezt is csak akkor láthatod, ha egyszer megnyílik a szemed ennek a látására. Kétféle módon szeretnék beszélni errol az Igérol. Az egyik, hogy minden emberrel ott van. A Biblia így mondja: Obenne élünk, mozgunk és vagyunk. Minden emberrel ott van minden dolgában, minden cselekedetében.
Igehirdetés végén elénekeljük majd: Velem vándorol utamon Jézus. Oszintén megmondom, most tudom igazán eloször énekelni. Mindig úgy értettem, nem mindenkivel vándorol. A betörovel nem vándorol. Testvér, vele vándorol!
A keleti sírokon két oszlop szokott lenni. Ez azt jelenti: minden emberi életnek két tanúja van. Egyik maga az Úr, a másik a Sátán. Ebben a két oszlopban a két tanút ábrázolják, amelyik lát, hall és egyszer tanúskodni fog. Örömmel gondoltam ma reggel arra, hogy csak egy tanút szeretnék látni. Egy teológusnak dolgozatot kellett írnia, ez volt a címe: Isten munkája és a Sátán munkája. Írt-írt az Isten munkájáról és egyszer csak kicsengettek. Gyorsan egy mondatot írt oda: a Sátánra már nem volt ido!
Azt szeretném, ha ma csak ezt az egy tanút látnánk. Ott van a másik is, akár van idod rá, akár nincs. Sokszor becsap, tönkretesz. A Sátán tudja, hogy mit akart és mit csinált rajtad keresztül. De most szeretnénk azt az egy tanút látni, akirol a Biblia így mondja: a hu és igaz bizonyság. O az, Aki mindenütt ott volt, minden utadban, minden szavadban, gondolatodban, hallott, értett és tud mindent. Szemtanú, akivel szemben hiába fogod mondani, – én nem, nem. Szemtanú, mert veletek van minden napon. A gonosz útaidban is, mert vagy melletted lesz tanú, vagy ellened. Egyszer O lesz ellened tanú.
Megint elmondom azt, hogy amikor egy összejövetelen azt mondották: aki akar tegyen bizonyságot, egy férfi felállt. A terem végén csendben megszólalt egy asszony: úgy beszélj, hogy én is itt vagyok! – A felesége volt. Abban a pillanatban leült, nem volt mondanivalója. Testvér úgy élj, hogy O is ott van. Minden utadban, tervedben, gondolatodban, – hall és lát. Az indulataidba, az indítékaidba belelát, amiért csinálod, át, meg átlát. Egymást becsaphatjuk, O látja, ami a szívedben van.
A 139. Zsoltár elmondja: “Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirol érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram.” (Zsolt 139,2-4). Veled van, – így szeretném mondani, – minden napon. Akkor is, amikor nem szeretnéd. Minden úton, azon is, amit el szeretnél titkolni. Lát, hall, forgathatod a dolgokat, O pontosan tudja. O a hu és igaz bizonyság, az az egy oszlop, akirol beszélni szeretnék, aki ezt mondja most nekünk: ti veletek vagyok, minden napon. Melletted volt. És vagy melletted, vagy ellened fog bizonyságot tenni.
Lehet, hogy hívo embernek gondolod magad és hiszed azt, hogy velem az Isten. Hadd mondjam most ítéletképpen, élesen, komolyan: te veled van minden napon, minden úton, minden gondolatodban, minden tettedben. Egyszer bizonyság lesz, vagy melletted, vagy ellened. Ma legyen számodra vagy ítélet, vagy vigasztalás, hogy “ti veletek vagyok minden napon.”
Elmondja az Ige, hogy a tanítványok elmentek a hegyre, meglátták Jézust és leborultak. Ha valaki ma közületek meglátja Ot, aki a világ világossága, aki át meg átvilágít egy perc alatt, úgy járunk, mint Pál apostol, aki magas lovon jött, és egy pillanat alatt a földön volt. Vagy úgy, mint Péter a csodálatos halfogásnál, nem gondolt o arra, nem mondta, hogy most leborulok, csak egyszeruen leesett a lábaihoz. Mert látott! Látta önmagát és látta Ot. Ha valaki ma meglátja Jézust, az megsemmisül.
Modersohn Erno leírja életének egyik legmegrázóbb élményét. Egy igehirdetésen vett részt, ahol az igehirdeto azt mondta: két szóban meg tudom mondani, mi a hívo életed megtérésedtol eddig a napig. Mero szégyen! Megdöbbent és azt mondta: ez nem igaz. Emberek tértek meg, hirdettem az Igét, hát hogyan volna mero szégyen, hát sok jót is csináltam. Aztán azt írja, hogy elmentem csendben az Úr elé. Az akkori német ébredés vezetoinek közös konferenciájuk volt és azt mondta, ott errol kellett beszélnem, s egyszer csak mind a földön voltak. Nem térden! Megláttuk önmagunkat. Ott nem lehetett csak sírást és bunvallást hallani.
Mikor voltál utoljára földön az Úr elott? Mikor borultál le igazán? Mert itt, amikor meglátták Ot és ha meglátod Ot, akkor nem tudsz mást csinálni. Sorban mondhatnám a Biblia embereit, Jánostól kezdve, a Jelenések könyve szerint amikor meglátja Jézust, azt mondta: olyanná lettem, mint egy halott. O vetette rám a kezét, úgy tudtam fölkelni. Aki igazán összetörik, az csak akkor tud felkelni, ha egyszer az Úr mondja ki, hogy “megváltottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1). Akkor kezdodik egy másik élet: Íme ti veletek vagyok, – ami az örömüzenet, nem ellened, melletted.
Nem tudom neked most melyik szól? Összetörtél már igazán? Megvallottad buneidet? Rád tehette kezét, mint tulajdonára? Mert az, hogy “enyém vagy”, annyit jelent: rád tettem a kezemet. Erre a Bibliára mondom: enyém vagy, – nyugodtan rátehetem bármelyik pillanatban kezemet. Hozzám tartozik. Vajon Isten rád tehette-e így valaha a kezét mint a tulajdonára. Nincs már sem gondolatod, sem utad, sem elhatározásod Nélküle. Enyém vagy!
Akkor mondja ki a másikat, amit most a tanítványoknak mond: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” A földön is! Földi hatóságok, földi dolgok felett, minden felett ami a földön van, Övé a hatalom. “Néki adatott minden hatalom.” Aztán ahogy hívta oket, úgy küldi oket. “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket.” Ha találkozol itt Vele, akkor O küld vissza, haza. Megbízatással küld és ezzel a csodálatos mondattal: “Íme én ti veletek vagyok!” Szeretném most elmondani, az Övéi számára mit jelent ez a mondat. Elsosorban védelmet. Így mondja az Ige: “Aki titeket bánt, az O szeme fényét bántja.” (Zak 2,8). A leghatalmasabb védelem. Ne félj senkitol. Ha igazán az Övé vagy, akkor O védelem.
Amikor 30 évvel ezelott idejöttünk, ez volt az elso Ige: “Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet”, – nincs védelem, – “Én pedig, szól az Úr, tuzfal leszek körülötte.” (Zak 2,4-5). Tuzfal külso és belso ellenséggel szemben. Mindig annak bizonyult. Nemrégen kaptam ezt az Igét: “Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés.” (Ézs 54,17). Hogy ti veletek vagyok, az ennyit jelent. “A nyelvek ostora elol rejtve leszel!” (Jób 5,21). Hihetetlen magasabb rendu védelem. Ha O veled van, kicsoda ellened? Vajon veled van-e így, ezzel a szóval, hogy “enyém vagy!”
Ti veletek vagyok, – félelem nélküli szabad életet jelent. További jelentése: segítség. Nem ti vagytok, akik szóltok. Amikor elkezdtem az elso pár szót, ez volt bennem: Uram szólj! Olyan jó ez a biztonság, nem kell gondolkozni, hogy mit mondjak, – Valaki szól. Olyan sokszor mondtam fiatal lelkészeknek, teológusoknak: nem kell félni, majd ha odaáll mondja azt, hogy Uram most Te. Van egy ígéret, nem ti vagytok, akik szóltok. Milyen hatalmas segítség ez minden bizonyságtételben.
Szeretem Ézsaiás könyvében azt az Igét, hogy “bölcs nyelvet adott nékem”, (Ézs 50,4). Nem bölcs értelmet, bölcs nyelvet, hogy mindig kimondjam azt, amit O mond. Nem kell kiokoskodnom, mit fogok válaszolni. Ne gondolkodjatok, hogy mit válaszoljatok védelmetekre. “Adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mindazok, akik magukat ellenetekbe vetik.” (Lk 21,15). Isten nem értelmet akar adni, hogy kigondold a dolgokat, okosan és ügyesen összespekulálj mondatokat, hanem bölcs nyelvet, amelyik kimondja Isten üzenetét.
Óriási segítség a szolgálatban, bizonyságtételben, hogy O veled van minden napon. Amikor majd beszélned kell Róla, akkor is. Ellátottságot jelent, mindene megvan annak, akivel vele van. Biztonság, ellátottság van az Úrban. Mindig megadja azt, amire szükséged van. “Nyisd szét a te szádat és én betöltöm azt” (Zsolt 81,11). Ne félj a jövotol, a drágaságtól. Az Úr azt mondja: “a drágaságot neveted.” (Jób 5,22). hiszen ellátottságod van Benne. Ez a csodálatos. “Hát elfelejtkezhetik-é az anya gyermekérol, hogy ne könyörüljön méhe fián?” (Ézs 49,15). Ez nem lehet! Mérhetetlen biztonságot jelent, hogy veled van most már mint tulajdonával.
Vezetést jelent. Hány ember kérdezi: honnan tudod, hogy mit kell csinálni? Fogom a kezed. Egyszer, mikor valaki nagyon sokat aggódott, megkérdeztem: mond, ha egy kis vak gyerek megkér, hogy vezesd át az úton, odalököd az elso autó elé? – Nem, dehogy! És az Úrról feltételezed? Ha egyszer vak kisgyerekként beleteszed kezed az Övébe, vezetést jelent. Sötétben is, nehéz idokben is, veszedelemben is. Íme veled vagyok azon az utolsó úton, a halál árnyékának völgyében is, amirol azt mondja a 23. Zsoltár írója, hogy “nem félek, mert Te velem vagy!” Teljes védelmet jelent, támadástól, félelemtol.
A legjobbat most szeretném mondani: körülölelo szeretet. Nem tudom ezt megtapasztaltad-e már, talán akkor az elso idokben, vagy azóta is? Szeretek valakit és szeretve vagyok. Ez minden ember szívének legmélyebb vágya. Fölnézhetek a szemébe és mondhatom: “Szeretlek Uram, én erosségem!” (Zsolt 18,2). Abban a percben megérzem a közelségét, az engem körülölelo szeretetet. Ady Endre írja: Meleg karokban melegedni. Szegény, sosem tapasztalhatta meg. Szeretném, ha szeretnének. Minden emberi szeretet mindig csalódást jelent. “Az Isten szeretet!” (1Jn 4,8).
Íme veled vagyok! Ha ez a szó megsimogat minden rendben van. Boldog, védett, elégedett ember vagy. Csak odajutnál, hogy engedj az ítéletnek. Hogy kimondhassa nagyon világosan ma neked: Veled vagyok minden napon, a világ végezetéig. Minden napon, – ma is, holnap is, holnapután is, – minden napon.
Eszembe jutott az atyának az otthonmaradt fia, a nagyobbik. Az atya mikor utánamegy azt mondta neki: “mindenkor velem vagy”, – és senki nem volt olyan messze tole, mint ez az otthonmaradt fiú, ez a magabiztos, kritikus és kemény fiú. A tékozló fiú haza tudott menni, az otthonmaradt fiúnak utána kellett mennie az Atyának és kérlelni ot, olyan messze volt a szívétol. Hogy egyáltalán odajutott-e valaha, ezt nem tudjuk. O azt hitte és úgy élt, hogy vele vagyok, – és nem volt vele. Ne álltasd magadat! Igazán Vele vagy?
Azt mondja a Zsoltáros: “Isten közelsége oly igen jó nékem.” (Zsolt 73,28). “De én mindenkor veled vagyok.” (Zsolt 73,23). A Thesszalonikabeliekhez írott levél is írja, hogy majd aztán, amikor az Úrhoz megyünk: “mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (1Thess 4,17-18).
Azt hiszem sokan hallottatok Ungár Aladárról. Egy mondata annyira az eszemben és szívemben maradt. Talán pár hetes hívo voltam, mikor hallottam ot beszélni arról, hogy majd az Úrhoz megy. És ezt mondta: nagyon várom az én Uramat. Várom azt a pillanatot, amikor szemtol-szembe meglátom majd és elmondhatom Neki, hogy mennyire szeretem. Abban a percben éreztem, hogy ennek az embernek a szájában ez teljesen igaz.
Várod azt a pillanatot, amikor semmi nem választ már el Tole, amikor sem bukás, sem bun, amikor mindenkor vele lehetsz? Ez a két szó neked ítélet most, vagy bocsánat? Vigasztalás, a tékozló fiú atyjának szívére ölelése. Ebben a pillanatban hazamehetsz.
Egy fiatalember utazik a vonaton, folyton mozog, jön-megy az ablakhoz, meg vissza. Útitársa megkérdezte: mondja már, mi van magával? Miért járkál itt föl-alá. Kérdezte, hát elmondom. Tíz évvel ezelott elmentem otthonról. Csodbe jutottam. Most írtam az apámnak, haza szeretnék menni. De nem tudom, hogy befogadnak-e még azok után, hogy elmentem. Azt írtam, hogy itt utazom el, a vonatból a házunkhoz lehet látni, és azt kértem: édesapám ha hazamehetek tegyen ki egy lepedot a körtefára a kertben. Ha kint lesz, leszállok és hazamegyek. Most jön a mi falunk. Félek, nem merek kinézni. Nagyon kérem, nézzen ki helyettem. Odaálltam az ablakhoz és elkezdtem kiabálni: fiú! fiú! nem egy fehér lepedo, – de minden ami fehér a házban, kint van a körtefán. Így várnak téged haza!
Ha tényleg összetörtél majd, akkor átéled: vár Atyád szerelme. Régen vár, igazán vár. Mert szeretné, ha Ovele lennél minden napon, egészen végig.
Imádkozzunk:
Uram, könyörülj rajtunk, segíts, hogy ne régi megszokott szavakat halljunk. Hadd áradjon át minden szón az atyai szíved, a vágyódó, hazaváró szíved. Könyörülj rajtunk, valamit hadd érezzünk meg abból, hogy rettenetes Nélküled. Hadd tegyük meg ma a dönto lépést, oda Hozzád, vagy vissza Hozzád. Kérlek fordíts ki a magunk biztonságából, kérlek segíts, hogy lássunk. Iderendeltél, hogy lássunk Téged. Segíts, hogy senki ne menjen el magában. Áldj meg minket Uram, szólj belül, ahogyan csak Te tudsz szólni, és cselekedj velünk. Kérünk, hogy könyörülj meg rajtunk, olyan nehéz az út Nélküled. Úgy szeretnénk, ha úgy jöhetnél velünk, hogy mindenünkké légy minden napon, mától kezdve a világ végéig. Áldj meg így minket, Nevedért.
Ámen.
1986. július 6