Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Boldog nép
“Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.” Zsolt 33,12
Hadd áldjunk Uram a legnagyobb igazságért, hogy magadra vetted szennyes ruhánkat, – és a legnagyobb igazságtalanságért, hogy helyettünk, értünk szenvedtél a kereszten. Kérünk, Szentlelked által jelentsd ki most ezt világosan. Oldozz el minden köteléket, amelyik fogva tart bennünket. Kérünk áldj meg és szólj hozzánk.
Ámen.
Érdekes kifejezés ez, hogy “boldog nép”. Van magyar nép, német nép, mondhatnám, hogy orosz és sok-sok fajta nép, – de ilyet, hogy boldog nép? – Van ilyen nép? Gondoljunk csak arra, hogy a magyar népnek minden tagja magyar. Tehát a boldog néphez csak boldog emberek tartozhatnak. Hozzá tartozol-e a boldog néphez? Oszintén boldog vagy? Újra mondom: magyar emberek tartoznak a magyar néphez. Mese beszéd, ha valaki nem boldog ember és azt mondja, hogy odatartozom.
A Királyok könyvében Séba királyno elment Salamonhoz, hogy meglássa ezt a boldog népet. Amikor odaért azt mondta: “Ímé nékem felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hírt, amelyet hallottam feloled. Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, akik udvarlanak néked mindenkor és hallhatják a te bölcsességedet.” (2Krón 9,6a-7). Boldog emberek, boldog szolgák, boldog nép. Isten most komolyan kérdez: odatartozol?
Másrészt így szeretném mondani: boldogtalan világ! Egymással szemben szeretnénk látni a kettot, mennyire így igaz, hogy boldogtalan a világ. Lehet, hogy emberileg mindene megvan, lehet, annyi pénze van, nem tudja mit csináljon vele és mégis boldogtalan. Ez volna most a kérdés: miért boldogtalan a világ és miért boldog a nép?
Ha boldogtalan vagy, tudod, hogy hova tartozol. Most jó volna megállapítani, miért boldogtalan a világ? A világi ember saját elgondolása szerint a mások bunéért boldogtalan. Ha valakit megkérdezel, hogy miért boldogtalan, a következoket mondja: a férjem iszik, a gyerek nem tanul, vagy nem tudom kit vett el és mennyire tönkretette életét. Mások bune! Te nem ezt válaszolnád? Csalódtam a férjemben! Rettenetes a munkahelyem, a fonököm, a körülmények. Nagyon sok olyat tudnék mondani, akik azt mondják, mások bune teszi tönkre az életemet.
Két egyszeru példát szeretnék mondani. Egyik így hangzik: vajon elhinnéd-e, ha valaki azt mondaná, annyi töltött káposztát evett a férjem, ezért úgy fáj a gyomrom. Ugye hogy mosolyognál. Ez nem lehet, o ette meg a töltött káposztát, neki fáj a gyomra. Vagy azt mondaná az asszony: a férjem annyi pálinkát megivott és most olyan részeg vagyok. Azt mondja a Biblia: ennek a világnak a dolgairól milyen világosan tudtok következtetni. Világosan megmondjátok: ilyen nincs. A Biblia szerint aki megette az egrest, annak a foga vásik bele. Aki megitta a pálinkát, az részeg. A más bunéért nem lehetsz boldogtalan. Az elso kifogásunk: sajnálom magam, – én szegény ember, aki mások miatt szenvedek. A Biblia szerint csak saját bunöd miatt szenvedhetsz. Ezt most ebben a pillanatban el tudod-e fogadni? Ha neked szenvedést okoz a férjed részegsége, ott is a te bunöd van mögötte. Türelmetlen vagy, nem tudod ot szeretettel elfogadni.
Ha valóban tudnánk a gonoszt jóval viszonozni, mi volnánk a legboldogabb emberek. Nem tudom próbáltad-e már valaha, mikor valaki nagyon rossz volt hozzád, hogy jóval viszonozd. Hogy ez milyen boldogság! Az a baj, hogy a más bune benned is felébreszti a saját bunödet és akkor fáj.
Sokszor elmondtam és át is éltem, magam életében és máséban is, hogy valaki elmond minden rosszat rólam, én csak egyetlen mondatot mondok és az az egyetlen mondat fáj. Voltatok-e már úgy, éjjel arra ébredtetek, miért kellett ezt mondanom? Nem hogy oneki miért kellett mondani. Miért kellett nekem ezt mondani. A saját bunöm fájt.
Ennek a világnak dolgaiban nagyon világosan el tudjuk mondani, de hogy a magunk életében is következtessünk…? Tehát nem azért vagy boldogtalan, mert körülötted bunös emberek vannak és ellened vétkeznek, gyerekkorodtól kezdve mindenki ellened vétkezik, – nem így van? A saját bunöd fáj, csak nem látod.
Eszembe jutott, ahogy Áron vétkezik, csinálják az aranyborjút és Mózes jön és szemére hányja, miért csináltad ezt? Ez az érdekes mondat van ott: Áron pedig mélyen hallgatott. Nem tudom nem ismered ezt? Amikor az Úr a bunömhöz akar nyúlni, mélyen hallgatok. A hallgatás nagyon sokszor annyit jelent: elhallgatom.
Nézzük meg az Ige szerint boldog embereket. A 32. Zsoltár ezzel kezdi: “Boldog ember”. A bunel kapcsolatban mondja az Ige: “Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” (Zsolt 32,2-3). Testvér elhallgatsz valamit! Ezért vagy boldogtalan. Belülrol romlik minden. Az elhallgatott bun! Ez tesz tönkre, hogy magad elott is elhallgatod. De míg elhallgatom, megavultak csontjaim.
Egy érdekes történet van az Ószövetségben, Ákánról beszél, aki megkívánt egy köntöst, egy aranyrudat és elásta sátrának közepén. Mélyen elásta. Az egyik mélyen hallgat, a másik mélyen elásta. Nagyon sok emberrel voltam úgy, hogy amikor már szabadulni akart, mert megértette, hogy elveszett, úgy elásta bunét, hogy nem találta. Ákán még meg tudta mondani, hol van, még ki lehetett mondani.
Kérdezem: mit ástál el? Talán gyermekkorodtól kezdve, vagy késobb. Jaj meg ne tudja senki. Ha elmondom is, mindig úgy, hogy ez kimaradjon. Ez fertozi, mérgezi az életedet. Ákánnak lopott kincse volt. Ez az, amit az ember el szokott ásni. Hány emberrel küszködtem azért, hogy mindenki tudta már, mi a hobbija, égre-földre mondta, hogy nem, soha. Újra és újra tiltakozott, pedig a szíve mélyén tudta. Elásott kincs!
Szeretném megkérdezni: mi a kincsed? Mi van a sátrad közepén elásva? Az életed közepén! Az elhallgatott, elásott, mélyen elrejtett dolgok miatt boldogtalan a világ.
Olyan érdekes, hogy Isten ás. A Biblia szerint így mondja az Ige: Isten szánt, hogy vethessen. Így szeretném mondani: Isten ás az életedben, elo akarja hozni a bunöket, mert látja, hogy tönkremégy, nemcsak lelkileg, testileg. Az elásott bun testileg is tönkretesz. Fölborítja teljesen az idegrendszeredet, a mirigyek muködését, mindent. Egész szervezeted egyensúlyát felborítja az elhallgatott bun. “Megavultak csontjaim”. Mi köze a bunöknek a csontokhoz? “Életerom ellankadt”, fáradt, kimerült vagyok, nem bírom tovább.
Isten azért ás, mert szeretne szabadítani. Azt akarja, hogy boldog ember légy és a boldog néphez tartozzál. Hogyan ás Isten? Nagyon sokszor az eseményeken, bajokon, nehézségeken keresztül. Egy csomó “miért“ van az életünkben. Miért nem sikerülnek, miért nem mennek a dolgok? Nagyon szeretném, ha megértenéd, nem véletlenek ezek. Egyik elmúlik, jön a másik, nem véletlenül. Isten keres téged és egyre mélyebbre ás. Emlékszünk arra a példázatra, aki miközben szánt, beleakad ekéje az elrejtett kincsbe. S akkor kiássa. Isten egyszer csak beleakad valamibe. Életedbol kiderül valami. Szeretném megkérdezni, olyankor örülsz? Vagy pedig még mélyebben elásod, – jaj ki ne derüljön. Még egy csomó hazugság rá. Még egy csomó földet rá. Mások az okai, o tehet róla, én igazán nem.
Örülj, ha Isten kiás valamit, mert látod nagyon nagy ajándék. Isten ás, családi, munkahelyi bajokon, fájdalmakon, szenvedéseken keresztül. Nagyon sokszor valakinek a halálán keresztül.
Van egy érdekes történet a Bibliában. Illés a súnemita asszonynál van és meghal a gyereke. Engem annyira megdöbbentett, hogy szalad fel Illéshez és azt mondja: Miért jöttél hozzám Istennek embere, hogy a buneimre figyelmeztess? (1Kir 17,18). Nem beszélt senki bunrol. Ki tudja a gyerek halála mit juttatott eszébe. Beleakadt az eke! Valaki azt mondta nekem: mindig engem prédikálnak ki, mindig rólam van szó. Mert Isten kereste.
Isten ás, mert szeret, mert nem akarja, hogy a boldogtalan világhoz tartozz, hanem a boldog néphez. Szánt a nehéz embereken keresztül, akire azt mondod: igazán boldog lennék, csak ez ne lenne. Mind annyit jelent: Isten keze van minden mögött. O keres téged.
Olyan jó, hogy egy picit érthetjük az életünket. Most is ás? Mi az, ami még mindig nem jött világosságra? Amiért még mindig nem vagy igazán, egészen, tartósan boldog. Amirol beszélni szeretnék, amit Isten kiás, sokszor a régi bunök. Olyan jó, mikor napfényre kerül, mikor engedem, hogy Isten kiássa. Lehet, hogy otthoni dolgok, szüleiddel, családoddal kapcsolatban, vagy testvéreiddel, anyagi, munkahelyi dolgok, ki tudja mi van.
Valaki egyszer elmondta, gyermekén keresztül jött rá gyerekkori bunére. Mikor a gyerekem dührohamában földhöz verte magát, akkor egyszer csak magamat láttam. Én is ilyen voltam, – ilyen vagyok. Isten mindent fel tud használni, hogy napfényre jöjjenek dolgok. Bár ma mondanád: Istenem, csak már jönne! A Biblia mondja: Isten Igéje olyan mint a tuz. És utána azt mondja: Bár már égne! Bár már égne belül a tuz. Bár már összetörnél, bár már látnád, jaj csak mélyebbre ne ásnád, amit Isten elő szeretne hozni az életedbol. Hányszor világosan eszembe jutott, hogy mennyit játszottam fiúkkal, csak úgy, hogy becsaptam ezt is, azt is. Még nagyra is voltam vele sokszor. Nem gondolod, bunöd, hogy emberrel játszottál? Egyik udvarlóm öngyilkos lett, – mondta valaki. Nem borzasztó,, hogy már a gyilkosság sem fáj? A fiatalság mérhetetlenül könnyelmu. Olyannal játszik, ami nem játék. A másik ember sosem játék. Becsaptam, sikerült, – dehogy sikerült. Ott van a bun benned, – ez nem játék.
Olyan sokszor beszéltem a konfirmandusoknak errol: vigyázz, nem játék a bun, nem játék a másik ember! Ne játssz vele, ne csapd be, ne szórakozz rajta, ne ijesztgesd. Nagyon vigyázz, mert a saját eljárásodban részesülsz.
Jákóbnál olvastam, aki becsap, azt becsapják. Ugyanúgy, ahogy ot. “Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Mt 7,2a). Öregekkel se játssz, az sem játék. Vajon kivel játszottál tréfáiddal, a fölényeddel, a türelmetlenségeddel, – nem játék.
Isten sokszor kétszer mond dolgokat, hogy végre meghalljuk. Ma másodszor mondja: nagyon vigyázz arra, hogy mit teszel. Így mondja az Ige: Isten megmotozott engem szövétnekkel, lámpával. Engedd, hogy Isten az O Igéjével megmotozzon, hogy világosságra hozzon mindent, amíg nem késo. Felnottkori buneidet talán, amikor másra hárítottál dolgokat. Talán becsaptál valakit. Utána sikerült úgy eltitkolni, hogy semmit nem tudtak meg.
Jó volna végiggondolni anyagi dolgokban. Visszatenni, visszavinni, jóvátenni, rendezni mindent. Nem volna nagyon sok minden? Ezért boldogtalan a világ, ezért vagy boldogtalan. Nem a külso körülményeid miatt, nem a bajok miatt, nem a betegségek miatt. A baj belül van. Talán nagyon mélyen bent.
A boldogtalan világ egyik oka a régi bunök, a másik a természetem. Rájöttél már, hogy milyen rossz természeted van? Akartál már megváltozni? Próbáltál már más lenni? És nem sikerült? Látod ez tesz boldogtalanná. Mindig újra nekirugaszkodok, soha többé nem veszekszem, nem leszek ilyen, meg olyan. És ötödször, hatodszor, századszor ugyanazok a régi bunök.
Jó volna ha engednéd, hogy Isten mélyen a szívedbe vágjon, hogy lássad az önzo, hiú, dicsoségvágyó, önigaz, féltékeny, irigy természetedet. Most rázod a fejed, hogy nem, nem ilyen vagyok. Testvérek, Isten annyi mindent kiásott az utóbbi idokben az életembol. Egyik reggel azt mondtam a testvéreknek: ma éjjel ikreket szültem. Néztek rám, hogy mi bajom van. Egy éjszakai gyötrodés után két bunt láttam meg egyszerre. Jó volt végre kimondani: igazad van Uram. Olyan jó, amikor már kint van. Szeretnéd? – hadd jöjjön ki, annyiszor volt már a küszöbön, de mindig visszanyomtad. Engedj! Istennek mélyebben kell vágni, ha újra eldugod. “Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” A panaszaim miatt. Ez a boldogtalan világ tele van panasszal. Hozzájuk tartozol?
Szeretném ha megértenéd, rólad van szó. Elhallgatám, megavultak csontjaim, – olvasom a 32. Zsoltárban. A boldog nép boldog emberérol beszél. “Boldog ember az, akinek az Úr bunt nem tulajdonít és lelkében csalárdság nincs.” Valaki egyszer így mondta: az eredeti szöveg szerint ez így hangzik: akiben “öncsalás” nincs. A legelso akit becsapsz, önmagad. A legelso, akinek bebeszéled, hogy ez nem igaz, nem vagyok olyan, – saját magad. Nem lehetsz a boldog nép tagja, boldog ember, ha öncsalás van benned, ha magadat csalod meg. Aztán a körülötted élo világot is. Képmutatás! Ahelyett, hogy oszintén kimondanád: igazad van. Nem könnyu. Volt olyan, amivel tíz évig küszködtem, hogy nem igaz. Vannak nehéz szülések. Kérdezem, mi nem jött még nálad világosságra?
Megrázó dolog, hogy olyan sokáig lehet tartogatni bunöket. “Vétkemet bevallám néked, bunömet el nem fedeztem.” Kijött! Milyen nagy dolog, ha végre bevallottam, ha végre visszaadtam, ha végre rendeztem. Milyen nehéz elotte, mit vajúdok, – és milyen boldog vagyok utána. A Biblia azt mondja: az anya amikor szül, gyötrelemben van, mert eljött az o órája. Jaj ha a tied eljönne ma! Azt mondta Isten Igéje: Ma, ha az O szavát halljátok, – ma. Bár felismernéd ma a te meglátogatásod idejét. Ha ma lenne a szülés ideje, ha ma kellene még valamit kimondanod. Kinek kellene kimondanod? Eloször magadnak, hogy igaz. Aztán az Úr elott és ha kell, másoknak. Bár eljönne a boldog pillanat. Azt mondja az Ige, hogy utána az asszony nem gondol a fájdalomra, mert ember született erre a világra. Élet született! Olyan ideje volna már, hogy kijöjjön az, ami most vajúdik benned.
Egy leányanya az egyik faluban halott gyermeket szült. Sokáig nem látták kijönni, végül szóltak a lelkésznek, nézzük meg, mi van vele. Rátörték az ajtót és ott találták egy halott gyermeket tartva. Énekelt neki és dajkálta. A lelkész azt mondta: add át nekem. Nem adom, az enyém! Az én gyermekem! Ez nem gyermek, – ez hulla. Életveszélyes dolog hullát dajkálni.
Ne szeresd, ne dajkáld, ne beszélgess a bunöddel. Végül átadta, és eltemették. Szeretném elmondani, hogy van bun-temeto. A Golgota keresztje! Ma eltemetheted a halott gyereket addig, amíg vérmérgezést nem kapsz. Mióta szeretgeted életedben azt, ami bun?
“Minden gondotokat Oreá vessétek!” (2Pt 5,7). A legnagyobb gondod, a tied is, az enyém is a bun. Vesd rá egyszeruen, bátran, hiszen ezért jött Jézus. A legtöbb családban van egy bunbak, akire mindent rávetnek. Lehet nálatok is van valaki, akire mindig azt mondják: o volt az oka. Talán te vagy, lehet, hogy más, de mindig o a hibás.
Ne keress bunbakot. Isten adott. Jézus azért jött, hogy minden bunt rá lehessen vetni. Isten Báránya azért jött. A keresztre kell, hogy jusson a bun. Sokszor részletekben temetünk. Lehet, hogy már sok mindent eltemettél. Testvér temess tovább. Engedd világosságra jönni, aminek ma kell világosságra jönni és temess és örülj. Mindig ha egyet eltemettél boldogabb ember leszel. Jobban a boldog nép közé tartozol. Akkor leszel igazán boldog ember, ha világosságra hozod azt, ami eddig még nem jött világosságra, – és eltemeted. Akkor mérhetetlen boldog ember leszel, a boldog nép tagja.
A Bibliában kerestem, hogy mit mond az ember boldogságáról. Akkor leszel boldog, ha bocsánatot kapsz, az a boldog, akinek bune megbocsáttatott. Utána azt mondja: Boldogok, akik lakhatnak a te házadban, az Úr közelében. Akkor az a boldog ember lehetsz, aki mindig Isten közelében lehet. Akkor már a szenvedés is boldog szenvedés. A boldogok szenvednek az O nevéért. Világosan elmondja Péter levele: ha gyaláznak, ha szenvedtek, boldogok vagytok. Boldogok, akik Ot hallják. Boldog ember, akit az Úr megfedd. Boldog feddés. Milyen jó volna, ha ez mind igaz volna. Ha a boldog nép közé tartozó boldog ember lehetnél, akinek már semmi sem árthat. Olyan sokan kérdezik tolem, hogy vagy? Oszintén megmondom, sokszor nem tudok mit válaszolni. Sokszor úgy szeretném mondani, – mindörökre jól vagyok. Mindörökre boldog vagyok.
Majd egyszer, ha nyílik az ajtó Isten országába, bemegy a boldog nép, – csak a boldog nép megy be. Hová tartozol? Ide is, oda is? Jaj annak, aki a küszöbön ugrál. Egyszer bent, egyszer kint. Vajon nem volna-e nagyon nagy öröm, ha ma egy lépéssel beljebb jutnál? Egyszer majd ott állhatnál a Bárány mennyegzojén. “Boldogok azok, akik a Bárány mennyegzojének vacsorájára hivatalosak.” (Jel 19,9). Akik örökre dicsérik Ot. Nem jöhetsz be, ha nem engeded magadat igazán megtisztítani, ha nem szülöd meg igazán azt az egész régi bunös természetedet. Hozd világosságra ma, hogy úgy mehess el innen, mint aki boldog ember. Ha kimondod csak az Úr elott már, csak önmagad elott, – nagyon kérlek, tedd meg. Isten ma ezt mondja neked: “Boldog nép, akinek Istene az Úr és akit örökségül választott magának.”
Olyan jó, hogy O választott, de ma neked is választanod kell. Vagy boldog ember leszel, – vagy marad minden a régiben.
Imádkozzunk:
Uram, már olyan régen járok az utadon és mégis van, ami most jön világosságra, amirol mindig vitáztam, hogy az nem vagyok, olyan nem vagyok. Hadd áldjalak, hogy úgy forgatod életem dolgait, hogy elo kell, hogy jöjjön minden, ami nem Toled való, ami nem tiszta, ami nem mehet be országodba. Segíts, hogy hadd örüljek mindig annak, ha ásol, ha mozgatsz valamit a szívemben. Tudod melyikünknek most mit mozgattál meg. Segíts Úr Jézus világosságra hozni, segíts véred alá vinni. Szabadíts meg mindentol, ami kötöz, régi és új dolgoktól, hogy lehessünk olyan emberek, akiken keresztül áradhat Igéd, szereteted, világosságod. Hallgass meg most minket, Nevedért.
Ámen.
1986. augusztus 3