Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Minden gondotokat Őrá vessétek
“Minden gondotokat Oreá vessétek, mert Néki gondja van reátok.” 1Pt 5,7
Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt vagyunk, ami annyit jelent, hogy gondolsz reánk. Köszönjük, hogy erot, lehetoséget adtál, hogy eljöhessünk. Dicsoítünk, hogy idehoztál, hogy szólj hozzánk. Kérünk az Igén keresztül is segíts, hogy megértsük, gondod van ránk. Áldd meg így Urunk együttlétünket. Nevedért kérünk.
Ámen.
Az elso kérdésem az, mit jelent ez a szó, hogy “gond”. Az ember úgy érzi, mintha nagyon súlyos lenne ez a szó már magában is.
Valaki azt mondta: mikor menyasszony voltam és nagyon boldog voltam, volt egy sláger, ami így hangzott: Az élet tuzpiros virág. Úgy éreztem, az élet csupa öröm, boldogság, élvezet. Aztán eltelt pár év, megszülettek a gyermekeim, úgy éreztem, az élet felelosség. Olyan, mintha fehérszínu lenne minden, komolyan, fehéren, szentül, felelosen élni a házasságomban, gyerekeimmel. Az élet felelosség!
Aztán megint múltak az évek és úgy éreztem, minden olyan szürke kötelesség. Állandóan ugyanaz! Mindig fozni, a napi dolgokat csinálni. Úgy éreztem, az élet nemcsak felelosség, hanem teher. Milyen jó volna, ha kicsit ki lehetne bújni ez alól, amirol most már úgy érzem, sok. Úgy éreztem, mintha szürke színu lenne minden.
Aztán egy nap megjelentek a nehézségek, második gyermekem csípoficammal született. Akkor jöttek a férjem életében is a nehezek és akkor azt mondtam: az élet csupa gond. Mintha fekete lenne benne minden. Ennek a szónak súlya van. Az ember úgy érzi, hogy belejátszik mindenbe, talán az éjszakáimba, álmaimba, gondolataimba. Akinek volt már gondja, – és vajon kinek nem volt? – az érzi, hogy milyen hihetetlen súly ez.
Még kislány voltam, amikor a bátyám rákos beteg lett és emlékszem, jártam az utcán és egyszeruen nem tudtam szabadulni ettol a gondolattól, hogy szenved. Mennyire borzasztó nehéz a családban, amikor jön a gond és mintha mindenben ott volna. Olyan sok ember amikor idejut, elkezd menekülni a gond elol. Így kerülnek emberek az italba. Budán van egy kocsma, – Búfelejto. Azt is lehetne mondani: gondfelejto. Csak el tudnám egy kicsit felejteni. Amikor igazán gond valami, akkor kísér mindig mindenen keresztül. Ez az élet? Éjjel-nappal fekete árnyék mindenben. Súlyos szó ez, hogy gond.
Az elso, – nem tudom, hogy a legkönnyebb-e, – talán az anyagi gond. Így szeretném mondani: gond, ami nincs. Az az anyagi, ami nincs, ami kellene. Valaki azt mondta, hogy százezer forint talán megoldana valamit az életemben. A másik meghúzta a vállát, – száz? – egy millió kellene. Nem tudom, mennyiben tudnád most megállapítani, ami kellene. Ami nincs, ami tényleg súlyos gond kezd lenni, valamit ki kell fizetnem, s nincs. Valaminek határideje van és nincs. Honnan vegyem? Kölcsön vegyem?
Testvér ugyanolyan gond az, ami van. Manapság különösen. Hányan kérdezik, mibe fektessem a pénzt, jó volna talán valamit venni rajta. Mert gond, hogy van. Mérhetetlen gond, ami nincs és ugyanakkor gond ami van. Anyagi gond. Kicsit jó volna magunkba nézni: van nekem anyagi gondom? Ezeken gondolkozom sokszor, hogy mit csináljak vele, hogy a gyerekeimnek is legyen majd.
Úgy érzem, ez a legkönnyebb gond, még ha nagyon súlyos tud lenni akkor is. Már sokkal nehezebb a családi gond. Itt is mondhatnám, ha nincs és ha van. Hány lánynak gondja az: ha férjem volna, milyen más volna az életem. Azt keresi, kihez lehetne hozzámenni. Vagy a fiatalember, hogy ki volna az, aki jó társ lenne? Gond ha nincs házastárs. Hányan mondják el: milyen más volna az életem. Most idos korban is csak azon gondolkozom: valakihez csak hozzá kellene menni. Mert mi lesz ha megöregszem, ha nem lesz, aki gondomat viselje.
De hányszor sírnak azon, hogy nincs gyerek. Mit tegyünk, örökbe fogadjunk? És nagyon sokszor amikor van, akkor szokták mondani: kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Az egyke is gond, ha sok van is gond. A család is gond tud lenni, ha van, ha nincs.
Vannak családi gondjaid? Gond neked az, ami ezen a téren van, vagy ami nincs? Aztán késobb gond a vo, – hányan mondják el kétségbeesve: akkor ment minden tönkre, amikor a lányom férjhezment. A vo az oka mindennek. Vagy a meny. Jó volna, ha a sajátodat helyettesítenéd be. Lehet ez a gond, hogy nem tudok kijönni a menyemmel és most már fiam sincs, pedig volt. De a menyem elvette. Mennyi fájdalom, panasz, könny. Gond ha megnosül, – milyen hihetetlen gonddá tud lenni a van, vagy a nincs. A családnál mondhatnám: a betegség, az iskola, a gyerek nem úgy tanul, nem úgy viselkedik, mint ahogyan szerettem volna.
Harmadik gond-csoport az önmagam gondja. A betegségem! Nagyon sok ember elmondta mostanában: a családban két rákos volt, mindig az az érzésem, nekem is az van. Ha valamit érzek, az elso sötét árnyék: rák. Mindig arra gondoltam, elobb-utóbb megjelenik majd. Most itt van! Fekete árnyék a betegség gondja. Talán valami baj megjelenik a szívem körül, infarktusban halt meg az apám is. S jönnek egymás után a betegség gondjai. Súlyos gond, ha megjelenik. Most már nem tudok úgy dolgozni, mint azelott. Öregség gondja! Mi lesz velem, ha nem tudom ellátni magam és rászorulok, hogy ápoljanak? Egyik gyerekemhez sem akarok menni. Senkinek nem kívánok terhére lenni. Öregotthon? Hova kerülsz? Ki fog rólam gondot viselni? Mindenféle árnyék jelenik meg és ahogy múlik az ido, egyre nagyobbak az árnyékok. A magam gondja a betegség, öregség, halál.
Édesapám 60 éves volt, mikor eloször kezdett beszélni a halálról. Annyira megdöbbentett, hogy jutott most ez eszébe? Odavetette árnyékát ez a gond, a halálnak a gondja. Minden gondot okoz. Van olyan, hogy belülrol van a gond. Félelmek, gyötro gondolatok, depresszió, sok sötétség, ami belülrol jön.
Szeretném elmondani a legnagyobb gondot, azt mondtam: kis gond és nagy gond. Legnagyobb gond: a buneim gondja! Lehet, hogy még soha nem szakadt rád. De ez a legnagyobb gond. Biztos csináltatok már olyat, mikor két táskát kellett vinni, összekötöttétek, az egyik hátul, a másik elol. Mindig vigyáztam, hogy hátul legyen a nehezebb. Valaki egyszer azt mondta: vigyázz, a gond két zsák. Az egyik elol van, a gondjaid, amikrol mostanáig beszéltünk és ami hátul van, nehezebb, súlyosabb: a buneid. A ketto össze van kötve. Tépkednénk a gondjainkat, le szeretnénk venni, – nem lehet. Szeretném, ha megértenéd, – a kettot együtt lehet csak levetni. Elválaszthatatlanul össze van kötve a ketto.
De ha egyszer a buneid veted le, a kicsi azonnal utánamegy. Aki átélte, hogy bunbocsánatot kapott, egyszer csak nem volt már gondja sem. Mert az elso mindig a szemem elott van, ez a baj, meg az a baj. Amint leteszed legnagyobb gondod, a buneid gondját, te leszel az elso, aki a sokadik gondtalan ember ezen a földön. Át fogod élni a magad számára: érdekes, semmi terhem nincs. Súlytalanság állapotában vagyok, – mondta egyszer valaki. Röpülni szeretnék, olyan könnyunek érzem magam. A súlyosat, a hátsó zsákot tette le és eltunt vele együtt az elülso is.
Ez a kettos zsák ott van minden emberen. Ez a baj, hogy a hátsót nem látja. Azt hisszük, ez nem fontos, ezzel nem kell foglalkoznunk. Különösen, ha én vagyok az oka. Valaha rájöttél-e, láttad-e már a hátsót? Oreá vessétek! Ott kezd el a nehezén, ami súlya az életednek.
Szeretnék errol a mondatról beszélni, ami tulajdonképpen a vége ennek az Igének: “mert néki gondja van reátok.” Szembenéztem ezzel: Istennek gondja van? Ez istenkáromlás! Istennek nem lehet gondja, a hatalmas, eros, szent, tiszta, – hát hogy lehet az Istennek gondja? Ha bun és gond összefügg, akkor Isten feltétlen gondtalan Isten. Mit jelent Neki mindaz ami nekünk probléma. Egy olyan csalódott mondat, – Istennek gondja lehet? Az Ige kijelenti, tehát így van.
Szeretném azt mondani, az Övé is kettos zsák. Az O gondja a bunöd. Az elso gondja az, hogy tudtul adja ezt neked. Óriási gond, mert nem akarod ezt elismerni. Mindig tiltakozol, hogy nem, nem. Ezért hangzik az Igehirdetés, ezért vagy itt, hogy megértsd: bun van az életedben. Újra mondom, nehéz ezt tudtul adni, mert mindig másra fogjuk. Szüleim voltak az okai, mert nem jól neveltek. A feleségem, vagy a férjem olyan természetu. Amint az elobb mondtam: mióta a vo a családba jött, felborult minden. Más az oka! Isten tudtul adná neked. Érzed-e, milyen komoly gondja ez Istennek, hogy elvigyen egy igehirdetésre, hogy gondja volt arra, hogy ma ide elhozzon. Minden akadályon keresztül gondoskodott róla. Talán sokszor, mikor el kellene menni templomba, vagy igehirdetésre, mennyi ellenállás van benned, hogy nem-nem, most más dolgom van. Istennek gondja van rá, hogy halljad az Igét.
Látjátok gondja van arra, hogy ne csak halljad, hanem érezzed. Ezért van az elso zsák, hogy érezzed, hogy fájjon, hogy végre valami belevágjon a kemény, közömbös, önigaz életedbe. Ezért van az életeden a gond. Az az asszony is, mikor csípoficammal született a gyereke, kezdett gondolkozni. Nem tetszik valami Istennek? Mi az, amiért ez most történt? Az ember akkor kezd gondolkozni, mikor jönnek az elso bajok, gondok. Amikor az élet már nem tuzpiros virág, hanem szürke, gondterhelt, nehéz.
Istennek gondja van rád, hogy legyenek gondjaid, hogy elkezdj gondolkozni. Emlékszem arra, amikor életemben az elso dolgok nem sikerültek, nem mentek, akkor kezdtem imádkozni, keresni Istent. Látod gondja van rád. Tudtul adja elveszett állapotodat, buneidet. Nem könnyu dolog veled megértetni.
A nagyobb gond Istennél is hátul van, – hordozni buneidet, magára venni, – a kereszt gondja! Az O Egyszülött Fiát adta azért, hogy gondviselod legyen. Bun-viselod legyen! Istennek nem kicsi dolog, amit olyan könnyedén mondunk karácsonykor, hogy az O Egyszülött Fiát adta. Talán megszoktuk már, hogy nagypénteken ott viseli a buneid gondját. Buneid büntetése rajta van. Valaha átélted-e, hogy mit jelentett ez Istennek?
Emlékszem arra az elso adventre, mikor megértettem, mit jelentett Istennek adni a Fiát. Nem volt kicsi dolog, hiszen Isten tudta, mit teszünk majd Vele. Azon keresztül lett ez nagyon élové nekem, mikor lekiált Keresztelo Jánoson keresztül: “Készítsétek az Úr útját!” Készítsétek a jászolbölcsot, korbácsot, töviskoronát, keresztet, küldöm a Fiamat. Érzitek, milyen súlyos mondat volt ez, amit ma olyan egyszeruen tudok olvasni?
O maga jött erre a földre, hogy gond-viselod legyen. Sok szülo elmondta már: ami a gyermekemmel történik, jobban fáj, mint ami velem. Ami az Egyszülött Fiúval történik sokkal élesebb fájdalom. Néki gondja van rád! Nézz a keresztre és értsd meg: Isten küldött gondviselot. Olyan sokszor mindenkire rávetjük buneinket, bunbakot keresünk. Emlékszem családunkban egyik testvérünk volt az, akit mindig vádoltunk: o az oka, o csinálta.
Nem kell keresni bunbakot. Isten küldött!
Egy gyerekkori filmre emlékszem, aminek az volt a címe: Én voltam. Valami gaztetteket fedeztek fel és nem tudták megtalálni, ki volt, aki tette. Aki tette olyan ügyesen csinálta, hogy nem tudták kinyomozni, ki volt. Csak erre az egyre emlékszem a filmbol, hogy egy tárgyalás közepette egy fiatal lány feláll és azt mondja: nem kell keresni, én voltam. Már nem emlékszem, hogy valóban o volt, vagy csak vállalta, de lélegzet elállító volt, ahogy az a tiszta, ártatlannak látszó lány kimondta: én voltam. Késobb mikor Jézust megismertem, azt mondtam, ugyanígy állt oda Jézus az Atya elé: Atyám, én voltam! Minden bunnek oka, hordozója én voltam. Ott a Gecsemánéban ezért folyik a véres veríték, amíg ki tudja mondani: Atyám, bocsásd meg nekik. Ne tulajdonítsd nekik a bunt. Vállalom, – én voltam.
Egy indiai hercegnorol olvastam, amikor a misszionárius errol beszélt, hogy Jézus a bun büntetését magára vette és az övét is, akkor azt mondta: ezt nem tudom elfogadni, hogy az én buneimért valaki meghaljon. Erre azt mondta a misszionárius: Asszonyom, abban nem tudja Ot megakadályozni, – már megtette. Nem tudod megakadályozni Jézust abban, hogy buneid büntetését magára vegye. Csak azt teheti, – mondta a misszionárius, – hogy nem fogadja el. Ha ennyire büszke a szíve, ezt megteheti. Testvér, már nem tudod Jézust megakadályozni abban, hogy gondjaidat, a kettos zsákot magára vegye. De azt megteheted, hogy tovább cipeled.
Olyan egyszeru az utolsó mondat; “Oreá vessétek!” Nem azt mondja: Oreá tegyétek, hanem “Oreá vessétek!” Dobjátok! Olyan hirtelen, olyan egészen. Amikor meglátod, dobjad. Ne gondolkozz, ne számolj, ne mondd azt, hogy mibe került Neki, – dobjad. Amíg alkudozol vele, amíg nézegeted, problémázol, marad.
Isten ma idehívott ezzel az egyszeru paranccsal: Oreá vessed! Ne várj otthonig, ne várj addig, amíg ezer gondolat jön. Ha megvan, ha látod, itt ma ebben a pillanatban vesd. Ne mondd azt, hogy nem olyan nagy dolog az egész, mások is csinálják. Annyi magyarázat jön, ha nem teszed meg azonnal. Kezd a hátsó zsákon!
Szeretnélek kérni: lásd a nehezebbet, a tényszeru buneidet, a természetedet, – vagy neked talán jó van? Rájöttél már, hogy reménytelenül rossz? Javíthatatlan? Olyan sokat próbáljuk javítgatni: majd leszokom, másképp csinálom, kedvesebb, megértobb leszek. Hadd mondjam nagyon világosan: egész természeted, életed, lényed, javíthatatlan. Itt csak egyet lehet, eldobni magadtól. Az egyetlen hely ahová dobhatod: “Oreá vessétek!“. Megteszed-e?
Emlékszem gyerekkoromra, amikor az iskolában tanultuk, hogy mi az ige. Az ige cselekvést jelent. Elfelejtetted? Ha Isten mond valamit, vagy cselekszel, vagy pedig elmégy innen és nem történt veled semmi. Most tudtul adta neked, mit kell tenned. Megmutatta az egyetlen helyet, ahol megszabadulhatsz gondjaidtól, és most parancsolja: “Oreá vessétek!“
Imádkozzunk:
Köszönöm Édesatyám, hogy van gondviselom. Hadd áldjalak azért, hogy kicsi és nagy dolgokban gondomat viseled. Nagyon köszönjük, hogy megmutattad, vagy Rád vetem, vagy marad rajtam. Más helye nincs a bunnek. Vagy rajtad van, vagy hátamon van.
Könyörülj rajtunk, adj ma teljes bátorságot, gondolkozás nélkül, – nem tanácskozva testtel és vérrel, – Rád vetni. Hadd áldjalak, hogy vele együtt megy minden gondom. Szeretnénk ezért hálát adni, hogy akinek ma van bátorsága természetét, buneit, egész elmúlt életét Rád vetni, az megtapasztalja, mi a gondtalan élet. Hadd dicsoítselek, hogy szeretnéd, ha minden gyermeked gondtalan életet élhetne, dicsoségedre.
Ámen.
1986. szeptember 7