Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Várjad az Urat
“Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.” Lk 21,28
Uram hálát adunk, hogy itt lehetünk. És még inkább, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy nemcsak itt vagy, hanem szólni kívánsz hozzánk. Kérlek segíts, hogy valóban a szádból hallhassuk az Igét. Hadd tudjuk, hogy az Úr szája szólt. Kérünk, hogy személyesen megszólíthasson most Igéd. Áldd meg a számunkra és segíts, hogy érthessük.
Ámen.
Nem tudom van-e a testvérek között valaki, aki annyira szereti az adventet, mint én, egyik kedvenc idoszakom. Advent a várakozás ideje és olyan nagyon jó amikor az ember valami jót várhat. “Jó várni.” – mondja a Biblia. (JerSir 3,26). Mi sokszor mondhattuk volna, hogy nem volt jó várni, de ha tudom hogy mit várok és jót várok, akkor jó várni.
Advent elso vasárnapjának ez az Igéje: “Jön néked a te királyod!” (Zak 9,9). Ilyenkor minden arról beszél, hogy O jön. A próféták is egyre hangosabban mondják, hogy jön, jön! A második vasárnap pedig, ami ma van, azt mondja: Várjad az Urat! Milyen jó, hogy miután elmondta, hogy jön, most nekünk az a feladatunk, hogy várjuk az Urat.
Két kérdésre ad választ az Ige, hogyan várjam és kit? Az ember váró-ember. Amióta elvesztette az Édent, azóta minden ember vár. Figyeljétek meg a gyereket, hogy vár. Mikor kicsi voltam, számoltam az ujjamon hány év van még, amíg iskolába mehetek. Mikor sikerült eljutni az iskoláig, akkor vártam a szünetet. Aztán hogy leérettségizek, aztán, hogy a foiskola éveim elmúljanak, a diploma a kezemben legyen. Nagyon sokszor várja az ember a szerelmet, azt a valakit, akit álmodtam, elképzeltem magamnak. Várja a házasságkötést, a gyermeket. Mindig vár valamit, nem vettétek észre? Februárban várjuk a tavaszt. Azt is alig várom már, hogy nyugdíjas legyek. Aztán elmondod, hogy több dolgod van, mint mikor még nem voltál nyugdíjas. Az ember egész élete várással telik el.
A várakozási ido nagyon jó, csak általában az ember kicsit csalódik abban amit vár. Édesanyám mikor karácsonykor kibontotta az ajándékot, mindig csalódott arccal mondta, – nem ezt vártam. Nem tudom nem így vagy-e: jó-jó, de nem ezt vártam.
A kérdés most az: hogyan várok és kit? A hogyanra azt mondja a felolvasott Ige: “nézzetek fel”. Mennyire lenézünk, és nem fel. A Biblia világosan megmondja: nem szabad hátra tekinteni. “Aki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62). Másik helyen így mondja: amik hátam mögött vannak elfelejtvén… Egy sorozat Ige beszél arról, hogy hátra ne! A múltnak megvan az igézete. Nézni kell a szépet, a jót a múltból. Ábrándjaim visszafelé mennek a múltba, hogy milyen jó volt akkor. Amikor összejön a család elmondogatják, emlékszel, mikor még?
Az sem jó, ha a múltnak a bajaira emlékszem, hogy milyen rossz is volt akkor, milyen beteg voltam. A hátranézés megkötöz. A múltnak igézete van, köt minket. Ne nézz hátra, de ne nézz körös-körül sem. Mi sokszor nézünk emberekre. Feltunik egy új ember a környezetünkben és akkor megállapítom: ez milyen rendes ember. Ebben bízni lehet, jól csinálja a dolgokat. Nézek emberekre és aztán csalódom.
De magamra se nézzek, mert ez a rettenetes, amikor az ember csak magára tud nézni és csak a buneit látja és olyan mintha nem lehetne kijönni a kötelékeimbol, a természetembol. Az énekben is ott van: “Emberre, magadra, soha ne nézz!” Akkor talán elore kellene nézni. Azt sem! A 26. versben mondja az Ige: “Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek.” Észre veszitek-e, hogy ebben már benne vagyunk? Az ember iszonyú félelemmel gondol arra, hogy mi következik. Különösen aki rádiót hallgat és tévét néz, teljesen bezsong ezzel, hogy rettenetes mi fog következni. Egy édesanya mondta szülés után, azon gondolkoztam, kár volt megszülni ezt a gyereket. Ki tudja mire szültem? Mit fog szenvedni? Látjuk, hogy az elorenézés sem segít.
Azt mondta az Ige: “nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket.” Az elso csak ennyi, hogy nézz fel. Ez a legnehezebb. Sokkal könnyebb felnézni, mint lenézni. Az Ige azt mondja: “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” (Zsolt 121,1). Fölfelé az Úrra, fölfelé az O szeretetére, fölfelé a Golgotai keresztre, – nézz föl! A következo mondat így hangzik: “és emeljétek fel a ti fejeteket.” Egy-egy pillanatra volt már talán, hogy felnéztél, – majd az Úr. Most már csak O! És akkor jött is a segítség. De ez olyan rövid ido volt, amint elmúlt a baj, már megint tudtam mit kell csinálnom, már megint magamra számítottam, meg emberekre. Ezért mondja, hogy ne csak fölfelé nézz, hanem emeld fel a szemedet. Ha fejem felemelem, akkor nem nagyon tudok már másfele nézni. Ez valami állandósulást jelent, valami olyat, hogy csak oda tudok nézni. Nemcsak amikor baj van, nemcsak arra a pár percre, amíg jött a segítség, amikor talán kimondtam, hogy köszönöm, aztán elfelejtkezett az ember.
Elmondja az Ige, hogy mit kell tenned, hogyan kell várnod: emeld fel a szemed, nézz fel, de a fejedet is emeld fel. Az ember feje nagyon sokszor lóg. Nagyon sokszor úgy járunk, hogy csak lefelé nézünk. Emlékszünk Kainra, mikor azt kérdezte tőle az Úr: “Miért csüggesztéd le fejedet?” (1Móz 4,6). Mert haragudott. Ti is úgy vagytok, ha haragszom nem tudok ránézni az illetore. Inkább lefele nézek, ne kelljen ránézni, mert haragszom. Az Úr most megkérdez: miért csüggeszted le fejed? Van valaki, akire nem tudsz nézni, akit nem akarsz látni? Akivel nem akarsz találkozni. Ha az utcán látod másfelé nézel, ne kelljen köszönni, nem akarom megismerni. A haragtól van lecsüggesztve a fejem, mint Kainé.
Van amikor az elkeseredés miatt van lent a fejem. Olyan jó volt ma reggel a másik Ige, ami ez ellen volt orvosság, hogy azt mondod, hát elfeledkezett rólam az Úr? Hát hogy mondhatsz ilyet? “Én te rólad el nem feledkezem!” (Ézs 49,15). Sokszor az elkeseredés miatt, hogy velem nem gondol Isten, a bajoknak soha nem lesz már vége, ezt nem lehet már kibírni. Sokszor a szomorúság miatt, talán valakit elvesztettél és azért nézel lefelé, Istenem, miért kellett neki meghalnia. Olyan érdekesek az emberek, valakinek meghalt a 80 éven felüli anyja és folyton ezt mondogatta: még élhetett volna. Hány éves legyen egy ember, hát olyan hosszú idot adott neki Isten. De nem tudok nélküle élni. A szomorúság miatt is lecsüggesztjük sokszor a fejünket. És az Úr most azt mondja: emeld fel a fejedet. A fejeddel együtt a szemedet is. Így mondta az Ige: “Nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket!”
Hogyan kell várni, ezt az Úr megmondta. Egy akarati döntés az, hogy fel akarom emelni a fejem, még akkor is, ha haragszom. Ki akarom mondani, hogy nem volt igazam, még akkor is, ha elkeseredtem, ha szomorú vagyok, hogy van azért kilátás, föl az Úrra, aki már egyszer-kétszer, tízszer segített. Maradjon a szemed Orajta. Ez a hogyan kérdése.
A másik kérdés az, hogy mit vársz? “Nézzetek fel, emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok.” Azt mondtam, mindig várunk valamit. Valami változást. Valaminek meg kellene változni, nagyon sokszor külso dolgokban. Nem bírom a munkahelyemet. Most már tudom, változtatni kell, mert nem bírom. Vagy talán ez a kérdés, hogy meddig bírom? Meddig bírom a férjem természetét, a sok szöveget, az aprólékosságát. Meddig bírom a másik embert. Meddig bírom az anyósomat? A menyemet. A tiedet nem tudom kimondani, de most mondd a szívedben azt amivel úgy vagy már, hogy ahhoz hogy élni tudjak, annak változni kell.
Emlékszem egy tanyai Biblia órán voltunk és az egyik asszony elmondta, hogy egyszeruen nem bírja ki a kecskéjét. Akinek valaha volt kecskéje, az tudja, hogy rettenetes állat. Mindent lerág amit nem kellene és azt soha nem eszi meg, amit kellene. Szegény Zsuzsi néni ki volt a kecskéjével, hogy ezt nem lehet tovább bírni. Olyan helyes volt az igehirdeto, miután hosszú ideig hallgatta a kecske históriát, szép csendesen elmondta: igaza van Zsuzsi néni, meg kellene változni annak a kecskének.
Szeretném ha magadat ismernéd fel egy pillanat alatt, nálad is a kecskének kellene megváltozni? A házastársnak, a szomszédnak. Hányan mondják, elköltözök, mert nem bírom a szomszédot. Meg kellene változni ennek-annak körülöttem, mert nem lehet kibírni.
Zsuzsi néninek volt már valami köze az Úr Jézushoz és akkor nagyon csendesen lehajtotta a fejét és azt mondta: nem, – nekem kellene megváltozni. Vajon eljutottál-e már ide, hogy most csendesen lehajtsd a fejedet, hogy amikor már annyira úgy érzed, hogy ezeknek, azoknak, a dolgoknak, eseményeknek meg kellene változni, hogy csendben ezt mond, nem is úgy van. Nekem kellene megváltozni.
Ez is baj, ha valaki már erre rájött, nálam van a hiba, belül van a hiba. De most talán azért csüggeszti le a fejét, hogy nem tudok megváltozni. Ha van már ilyen közöttünk, az már nagyon közel van a célhoz. Ha már valaki meglátta, hogy próbáltam, akartam, – nem tudok megszabadulni, akkor már közelebb jutott egy lépéssel a célhoz. Akkor már tudja, nem tudom a természetemet megváltoztatni. Sírtál-e már emiatt? Az indulatos, ideges természeted miatt, a hirtelen haragod miatt? Látod már, hogy miben kellene változni? Ha már eljutottál ide, akkor most örömüzenet neked, hogy elközelített! Itt van egy változási lehetoség.
Valaki így mondta: itt kellene változni valaminek, hogy a férjem mindig hallgat. Ezt a hallgatást nem bírom. Van aki azt mondja: ezt a sok beszédet nem bírom. Nem gondoltál arra, hogy benned van az oka? Nem igaz, hogy nem a kecskének kellene? Ha valaki már eljutott ide és elkezdte ebben az erolködést, a próbálkozást, a nagy elhatározásokat, a fogadásokat, talán az imádkozást is és eljutott oda, hogy nem tudok. Azt is tudom már, miben kellene megváltozni, eleget mondta az a másik, aki velem él. Ugye o mindig tudja nekem miben kellene változni. Lehet mondta már, nem lehet kibírni, hogy milyen vagy. Annyiszor mondták már nekem, hogy mindent megpróbáltam, mindent. Az elmúlt vasárnap mondtam el, valakinek aki sokat beszélt, azt mondották, vegyen vizet a szájába, ha nagyon kell beszélni. Megtette, de amikor nagyon dühös volt, ráköpte az egész vizet a másikra. Nem bírt már hallgatni és kipukkadt. Ez is elofordul, ha nem a vizet, akkor azt a csomó dolgot amit lenyeltem. Hónapokon, éveken keresztül nyeltem, nyeltem, egy váratlan pillanatban kitört az egész. Egyszeruen nem tudok megváltozni és ez a nagyon nagy baj. Ez a rabságunk. Az indulataim, a kritikám rabsága. Mindig látom a másikban a hibát, mindig úgy érzem, meg kellene ezt neki mondani. A hallgatásom, a sok szövegem, az idegességem, a feszültségek amik bennem vannak. Szedek nyugtatót, de mégsem vagyok nyugodt.
Értitek milyen nagy üzenet ez most számunkra? Hogy várj és azt is megmondja, hogy kit várj. “Elközelített a ti váltságtok!” A változás! Elközelített az a pillanat, amikor Valaki jön. Egyszer errol beszéltem valahol, hogy egy vonat megy a vágányon és nem tud arról letérni. Látja, hogy a másikon kellene menni, rossz vágányon vagyok. Semmi nem segít, csak egy váltó. Ebben az életben egyetlen váltó van, a Megváltó! Más váltó nincs! Menni fogsz végig ebben a természetedben, amilyen vagy, olyan fogsz maradni az utolsó percig. Egyre inkább meszesedik benned, egyre kevésbé van reménységed, egyre inkább sötétedik minden. Milyen rettenetes, hogy az idén már még indulatosabb vagyok, még könnyebb felbosszantani. Rajta vagyok a vágányon, a buneimnek a büntetése az, hogy egyre jobban beleszokom. Régen talán még fájt amikor kiabáltál, most már mondod, hogy igazam van. Keményedik a szív, egyre jobban megszokom és ez a rettenetes. Már megszoktad magadat. Lehet már nincs is reményed arra, hogy lehet másképp.
Bele vagy kötözve a természetedbe, abba aki vagy. Képtelen vagy megváltozni, rabságban ülsz ott, nincs kiút és most ezt mondja az Ige, hogy “elközelített”, hallod? Egészen közel van a Megváltód, a “váltságod”, aki odaült a helyedre, a bunösök padjára, a buneid büntetése alá. A korbács alá, a töviskorona alá, odaállt az alá, amit te érdemelnél.
Érted már miért kell felemelni a fejedet, Rá nézni, mert jön. Advent elso vasárnapjának üzenete: jön, közel van a te váltságod. És akkor felkelhetsz, mint szabad ember, akkor nem kell többé csinálni azt, amit évtizedeken keresztül csináltál, akkor nem kell többé haragudnod senkire, nem kell többé idegesnek lenned. Valaki jött, a bunös természetedet magára vette, a büntetést elszenvedte. Elközelített a Megváltód. Ez a karácsony üzenete. Advent elore mondja, hogy várd, örömmel várd, szívrepesve várd, mert jön, eljön.
Karácsonynak ez az üzenete: Örülj nagyon, mert született néktek ma a Megtartó! A te Megváltód! Olyan jó, hogy van tovább, a következo üzenete a nagypéntek üzenete: nemcsak született, hanem meghalt érted a Megváltód. Jézus váltság-halált halt helyetted is. Megszületik, magára veszi a bunt és meghal helyetted.
Biztos sokan ismerik Túrmezei Erzsébet versét: Barrabás a börtönben. Tudod, hogy börtönben ülsz, buneidnek, természetednek a fogságában. Barrabás ott ül a börtönben és várja a kivégzését. Hallja kiabálni Pilátus udvarán: Barrabás, Barrabás. A halálos ítélet! Nyílik a börtönajtó, belép a börtönor és azt mondja: Barrabás, – szabad vagy. Meghal helyetted a Názáreti. Hallottad-e már a te neveddel: szabad vagy, meghalt helyetted Jézus! A megkötözöttségeid, a buneid, mindaz ami téged fogva tart, nem tarthat tovább fogva. Meghalt helyetted Jézus! Aki ezt az örömüzenetet egyszer meghallotta, az nem tud nyugodtan maradni, ujjong, örül, hirdeti világszerte.
S a harmadik örömüzenet pünkösd örömüzenete. Mert látjátok ez a múltadra vonatkozik: a múltra van bocsánat. De mi lesz a jelennel, meg a jövoddel? Pünkösd ezt üzeni: él benned! Fogadd be Ot, él benned. Testvér nem kell meghalnod, de nem kell tovább élned sem. Valaki átveszi azt a helyet, azt az életet: “Élek többé nem én, él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20). Aki megtapasztalta tudja, hogy így igaz.
Ez a hármas üzenet hangzik ma feléd, ez a teljes megváltás. Nemcsak a múltad bunei, a jelened és a jövod. Csak még egy szót a jövodrol, amitol úgy fél most ez a világ. Ahogy elolvastam itt, “Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt, azok miatt, amik a föld kerekségére következnek.” (Lk 21,26). Akkor mi lesz a te jövoddel? Két Igét olvastam ezzel kapcsolatban. Az egyik Igét Mik 7,2-bol olvasom, leírja, mi lesz az emberekkel az utolsó idokben. Egy kicsit már benne vagyunk. “Elveszett e földrol a kegyes és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, ki-ki hálóval halássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez, a fejedelem követelozik, a bíró fizetésre vár”, – hallod, felismered-e, hogy mennyire benne élünk már ebben? “a foember is maga mondja el a lelke kívánságát”, kérdezd csak meg, majd elmondja, “és összeszövik azt. Aki jó közöttük olyan mint tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te orállóidnak napja, a te megítélésed eljött, most következik el az o zurzavaruk. Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a tanácsadóban, az öledben ülo elott is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az o napára: az embernek saját házanépe az ellensége.” Minden rettenetes, “De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (Mik 7,7).
Habakuk könyve pedig a körülményeket mondja el és ijeszto amik következnek. Hab 3,2-7. 15-18. “Uram, hallám amit hirdettél és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat. Haragodban emlékezzél meg kegyelmességedrol. Isten a Témán felol jön és a Szent a Párán hegyérol. Sélah. Dicsosége elborítja az egeket és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása mint a napé, sugarak támadnak mellole; és ott van az o hatalmának rejteke. Elotte döghalál jár és nyomaiban forró láz támad. Megáll és méregeti a földet, pillantása alatt megrendülnek a népek, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok, az o ösvényei örökkévalók. Bomlani látok mindent.” Testvérek, Isten bomlani lát mindent és mi is majd látjuk. “Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. Hallám és reszket a bensom, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, amely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szolokben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból és nem lesz ökör az istállóban. De én”, – megint a két szó, – De én örvendezni fogok az Úrban és vigadok az én szabadító Istenemben.” Vajon odatartozol-e ehhez a “de én”-hez mindennel szemben. Valaki megkérdezett, mondd meg nekem, a Biblia mit mond ezekrol az idokrol? Hallottad.
Vajon eljött-e a Megváltód? Tudod-e, hogy akkor kit fogsz várni, tudod-e azt, hogy neked semmit nem ártanak azok a nehézségek, amik az egész földet megmozgatják. Egy nagy “DE” szó van mindennel szemben. Úgy örültem egyszer, mikor az Efézusi levelet olvastam, ahol leírja a bunt borzalmaival együtt és utána ezt mondja: “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az O nagy szerelmébol, mellyel minket szeretett.” (Ef 2,4). De az Isten! De a Megváltó!
A legnagyobb nyomorúság közepette egyszer megnyílik az ég, feltetszik az ember Fiának jele az égen, – mi lesz akkor veled? Isten el akar készíteni. Most mint Megváltó jön, akkor mint ítélo. Vajon várod-e Ot most? Testvér emeld fel a szemedet és emeld fel a fejedet. Ma várd Ot úgy, hogy elközelített a te Megváltód.
Imádkozzunk:
Uram nagyon köszönöm advent második vasárnapját és hogy mondhatom teljes szívembol, hogy várom az Urat! Könyörülj rajtunk, hogy most már semmi mást ne várjunk. Köszönjük Jézus hogy hozzánk jössz, hogy mindent meg akarsz változtatni. Áldunk azért, hogy jön az a nagy változás, amit kívül vártunk. Köszönöm, hogy belül jön. Hadd dicsérjünk ezért. Kérlek áldd meg életünket a mai napon, hadd tudjuk csendesen elfogadni azt, akit küldtél Megváltónak, helyettesnek. Hadd tudjuk elfogadni, hogy értem, helyettem. Jézus könyörülj rajtunk, hogy ezentúl bennünk élhess szereteteddel, örömöddel, békességeddel. Áldj meg minket Urunk, hogy lehessen igazi adventünk, Neved dicsoségére.
Ámen.
1986. december 7