Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Atya – Anya Isten
“És szól Sion: Elhagyott az Úr engem és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérol, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé az én markaimba metszettelek fel téged, kofalaid elottem vannak szüntelen.” Ézs 49,14-17
“És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: Amiket a barátaim házában ütöttek rajtam. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.” Zak 13,6-7
A mai vasárnap, ahogy mindnyájan tudjuk, a világ szerint anyák-vasárnapja. Május elso vasárnapja anyák napja. A köztünk levo anyákat reggel már megköszöntötték gyermekeik.
Olyan érdekes, hogy az egyház szerint és az Útmutató szerint a jó Pásztor vasárnapja. Érdekesen cseng össze a ketto, az anyának is jó pásztornak kell lenni a gyermekei körül és a jó Pásztor is anya a gyermekei körül.
Amikor Biblia iskolába jártam, valaki így tanította, hogy Istennek az Ószövetségben egyik neve: Atya-Anya Isten. Annyira sokat jelentett nekem az Atya Isten, akinek anyai szíve van. Egyben mind a ketto! Ma reggel arra gondoltam, beszélnem kell errol az Atyáról, akinek anyai szíve van.
A földi legnagyobb szeretet az anyai szeretet, – de van ennél nagyobb szeretet. Valaki egyszer mikor az otthonról volt szó és azt mondta, hogy hazamegyek, megkérdeztem, – hol van a haza? Ott, ahol az édesanyám lakik. Az a haza! Ahol az a legnagyobb szeretet van, – a földön nem fog senki így szeretni. De az a mennyei szeretet, az Anya-Atya Istennek a szeretete sokkal nagyobb. Összehasonlíthatatlanul nagyobb. Szeretném, ha most Ot látnánk.
Az Istennek két legjellemzobb vonása: Isten az igazság. A teremto Istenre gondoljunk, aki egy olyan világot teremtett körülöttünk, amiben a törvény és az igazság uralkodik. A törvény uralkodik. Amit vet az ember, azt aratja. Mindnyájan tudjuk, mit várhatunk. Cselekedeteinknek mi lesz a következménye. Isten kijelentette. Ott vannak a parancsolatok, szikla-szilárd rendben élünk ezen a földön. Minden cselekedeted következményével találkozni fogsz. Gondoljuk ezt meg nagyon komolyan. Sokszor mikor teszünk valamit nem gondolunk arra, hogy amit vetettem, azt fogom aratni.
Nemrég olvastam arról, hogy a zsidó üldözés alatt, amikor egy csomó zsidót lelottek, férfiakat noket egyaránt és ott feküdtek a hullák, az anyák holttestén ott mászkáltak a gyerekeik. Egy SS tiszt ott állt és azt mondta: nem hiszem, hogy van Isten. De ha van, ezt a háborút elvesztettük. Világosan tudta, hogy amit vetettek, azt fogják aratni. És ugye értjük, hogy van Isten!
Gondolsz-e arra, hogy amit vetettél, azt fogod aratni. Van igazság, mert van Isten. Jézus is így szólt az Atyához: “Igazságos Atyám!“ Világosan tudta, hogy ebben a világmindenségben igazság uralkodik. Valaki egyszer így mondta: ha Istent a természeten keresztül nézzük, akkor azt mondjuk, hogy Isten a törvény. Mindennek van törvénye, minden rendben, Isten rendje szerint történik. De ha Istent az emberen keresztül nézzük, akkor azt kell mondani, hogy az Isten szeretet.
Hihetetlen szeretet volt az Istenben, mikor embert teremtett, – a saját képére. Gyermeket teremtett. Az egyetlen lény, amelynek döntési szabadsága van. A körülöttünk lévo egész teremtettségben csak az ember az, aki dönthet. Mint az Isten. Ezért az O gyermeke és ez az Isten-képuség. Minket semmire nem kényszerít, akaratom szerint dönthetek. Nagy dolog, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hozzá hasonlóak vagyunk ebben.
Valaki egyszer így mondta és ez most nagyon eszembe jutott anyák vasárnapján, hogy milyen óriási kockázat gyermeket vállalni. Az a gyerek a szívem egy része. A szülo úgy van, hogy mérhetetlenül szeretem a gyerekeimet, sokszor jobban mint magamat. Isten egy élolényt teremtett, akit nagyon szeret és aki dönthet ellene. A gyermek bármelyik pillanatában dönthet a szülei ellen. S ezzel iszonyú sok fájdalmat okozhat. Tudod, hogy senki nem okozhat neked annyi fájdalmat, mint a gyermeked. Olyan megrázó dolog, hogy Isten ezt a kockázatot vállalta. Téged és engem teremtett. Vállalt! Mérhetetlenül szeret, hiszen elmondta az Igében: “Elfeledkezhet-é az anya gyermekérol? Ha elfeledkezhetnék is; én te rólad el nem felejtkezem.” Isten is az anyai szeretethez méri az isteni szeretetet. “Én te rólad el nem feledkezem.“
Az ember otthagyta Istent. Saját útjára tért. Saját akarata szerint élt. Fájdalmat okozott az Istennek. Az Atya-Anya Istennek, akinek anyai szíve van. Látjátok így kezdodik a kereszt. Amikor az elso ember az elso bunt elkövette, akkor kezdodött el a kereszt az Isten szívében. Nem akkor, amikor a Golgotán felállították a keresztet. A kereszt már meg volt az elhagyott Atya szívében. Már ott utána megy az embernek a kereso szeretet. Amikor Isten az Édenkertben jár, elhangzik a szó: Ádám, – ember hol vagy?! Hiányzol, – kereslek!
Ez a kereso Isten évszázadokig tudott várni. Mintha elottünk történne az egész tékozló fiú története. Az atya tudott várni. Amikor ma újra belenéztem a tékozló fiú történetébe, azt olvastam, hogy az atya messzirol meglátta. Hát honnan tudta, hogy jönni fog? Amióta elment, mindig nézte az utat. Várta! Énekeltük: “Vár Atyád szerelme.“ Mióta vár? Nézi az utat, hátha ma jön? Lehet, hogy ezzel a reménységgel hívott ide, hátha ma meghallja a hívó szót és hazajön.
Amikor meglátta messzirol, megesett rajta a szíve. Az anyai szív. Az Atya, akinek anyai szíve van. Az idok teljességébol elindult Isten az ember után. A Pásztor!
Most jutunk el ennek a vasárnapnak a másik nevéhez, a jó Pásztor elindul az idok teljességében keresni az elveszettet. Ugyanaz a személy a jó Pásztor. Az elveszettet kereso Isten.
Egy bennszülött királynak az országában nagyon sok lopás történt. Összeült a vezetoség, hogy ezt nem lehet tovább nézni. Aki legközelebb lopni fog, 25 botütés a büntetés. Egyszer csak odahozzák a bennszülött királynak a gyermekét. Rettenetes probléma. Az igazság ütközik a szeretettel. A törvény ütközik a kegyelemmel. Nem tudott mást tenni a király, felkelt a trónjáról és azt mondta a hóhérnak: üsd az én talpamat a törvény adta legnagyobb szigorúsággal. Ezt megtehetem. A törvényt felborítani nem lehet. De vállalni a büntetést, azt lehet.
Ezt tette Isten! Felkelt a trónjáról és ment megkeresni és meghalni az elveszettért. Isten Jézusban önmagát adta értünk. Az Atya-Anya Isten. Látjátok itt lett láthatóvá a kereszt. Újra mondom, a kereszt az Isten szívében volt a buneset óta. Már az özönvíznél elmondja, hogy bánkódik a szívében. Már fáj a szíve gyermekei után. Elhatározta, hogy magára veszi a bun büntetését. Az igazság nem szenvedhet csorbát. De a szeretet sem. Aztán eljutunk oda, hogy áll a kereszt, a Pásztor a kereszten.
Ezért olvastam Zakariás könyvébol ezt a megdöbbento mondatot: “Micsoda ütések ezek a te kezeiden?” Mintha ugyanazt olvasnám, mint az elobb, hogy “markaimba metszettelek fel téged.” Kérdezted-e valaha az Urat, hogy micsoda ütések ezek a kezeiden? Milyen sebek ezek? S a válasz: “Amiket az én barátaim házában ütöttek rajtam.” Jézust a vallásosak, a fopapok, az írástudók és a tanítványai vitték a keresztre. A barátai! Nem tudom belerendült-e valaha a szíved, amikor jön Júdás és ezt kérdezi Jézus, “Barátom miért jöttél?” Hogy üssed a sebeket? A legközelebbi barátja Péter, aki ott tagadja meg a fopap udvarán, miközben Jézust verik. A barátai, – te meg én, akik olvassuk a Bibliát, akik járunk talán templomba, mi ütjük talán a legmélyebb sebeket.
Aztán megint egy megdöbbento mondat az Ószövetségben, ezt mondja itt tovább az Ige a Zakariás könyvében: “Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam.” Érted, ki a társa Jézus ellen? A fegyver, a büntetés, amelyre azt mondtam, hogy világos, hogy jönnie kell, mert minden bun megkapja a büntetését, mert Isten az igazság Istene. De hosszú évszázadokon keresztül aludt a fegyver. Isten mindig újra a kegyelmet hirdeti, mindig újra a bocsánatot. Aludt a fegyver. A bun méltó büntetése az örök halál. Egyszer az idok teljességében azt mondja az Ige: “Serkenj fel fegyver!” Most jön az iszonyú büntetés. Minden bunnek büntetése. “Az én pásztorom ellen.” Belevág-e a szívedbe, – a Pásztort verik! Láttad-e valaha a megvert Pásztort? Volt-e olyan nagypénteked, amikor átélted és megláttad: verik a Pásztort! Isten szavára verik.
Tegnap, ahogy valahonnan hazafelé jöttem, valaki a vonaton kezembe adott egy orvosi leírást Jézusnak keresztre feszítésérol és haláláról. Az volt a vége, hogy ezek szerint orvosilag tudjuk bizonyítani, hogy Jézus Krisztus meghalt. Annyiféle megállapítást tesznek az emberek, azt mondják, tanítványai ellopták, csak ájult volt, csak tetszhalott volt. Orvosi tény, azoknak az alapján, ahogy történt a keresztre feszítés. Nem szeretném elmondani, mert nem vagyok meggyozodve, hogy kibírnátok-e.
“Markaimba metszettelek fel téged”, mondja az Ige, arról ír, hogy bizony a markain verték keresztül a szögeket és azt mondta, hogy abban a pillanatban összehúzódtak az ujjak. Az izmokat, idegeket érte, ezért olyan görcsösen eltorzult az Úr Jézus keze. Téged, engem a markaiba metszett. Felfogod-e mit jelent, hogy azon a két seben függött? Nem akarom tovább mondani, mert úgy érzem, hogy sokszor emberileg elképzelhetetlen és felmérhetetlen az a szenvedés amit szenvedett a Pásztor az elveszett juhaiért.
Olyan világosan mondja itt az Ige: “Fegyver serkenj fel az én pásztorom ellen, a férfiú ellen, aki nékem társam. Így szól a Seregeknek Ura: verdd meg a pásztort.” Az ítélet végrehajtatott helyetted az Isten Fián, magán Istenen!
Az anya azért ragaszkodik annyira a gyermekéhez, mert szenvedett érte. Jó Pásztor vasárnapján együtt van a ketto. Annyira szívemig hatott most, hogy Isten nem véletlenül tette a kettot együvé, hogy egy kicsit megértsük az Atya anyai szívét. Egy nagy szülés történik ott a Golgotán. Egy új ember születik. Új világ születik. Új élet születik ott a kereszten. Szenvedés, vér és könny között. Megszülettél-e már? Az Ige nagyon világosan mondja: “Egy nép egyszerre születik-é?” (Ézs 66,8). A te napod eljött már? Jézus kereszthalálán át ujjá szülhetett-e téged?
Atya-Anya Isten és a jó Pásztor. Tulajdonképpen egy szív a ketto. Isten keresztje örök kereszt. Amíg bun lesz ezen a földön, amíg nyomorult bunös ember lesz, addig mindig ott van Isten szívén a fájdalom. Amíg ember lesz a földön és bun lesz, addig szenved az Isten. Érted mennyit szenvedett? Olyan test emberek vagyunk. Csak azt értjük, amit szemeinkkel látunk. Az Ige testté lett, az Isten emberré lett, olyan nyelven beszélt mint mi, úgy, hogy érteni lehet Ot. Úgy cselekedett ezen a földön mint mi, csak éppen bun nélkül. Nézted-e valaha Ot így, ahogy jár ezen a földön és árad a szeretet, hogy gyógyít, hogy szíve van a betegek számára. Ahogy hozzáér a bélpokloshoz saját élete veszélyeztetésével. Ahogy bunt megbocsát, ördöngösöket szabadít. Láttad-e ezen a földön járni az élo szeretetet? Ismered-e a legnagyobb szeretetet? “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki éltét adja az o barátaiért.” (Jn 15,13). Neked már semmi más nem marad, csak elfogadni és megköszönni ezt a szeretetet.
Egy történet olvastam valahol: két párt háborúzott Indiában, éjjel-nappal lőttek.. Csodálkozva nézték, hogy egy katona nem lo. Haditörvényszék elé állították és megkérdezték, hogy képzeli ezt maga? Azt mondotta: úgy láttam, hogy a két párt között ott áll Jézus és minden lövés rajta ment keresztül. Nem tudtam loni.
Láttad már, amikor haragudtál, amikor mondtad a magadét, hogy Ot lövöd át? Láttad-e már, hogy Neki okozol szenvedést, hogy O vérzik száz sebbol? Tudsz-e most hazamenni, és tovább haragudni, tovább ellenségeskedni, tovább élni a magad életét?
Azt mondtuk, hogy döntési szabadságunk van ma is. Egyik húsvét vasárnapján arról kellett beszélnem: “Így kellett szenvedni a Krisztusnak.” (Lk 24,46). Ennek így kellett történni. És így kellett feltámadnia. És így kell hirdettetnie. De elfogadni nem kell.
Megállapítottuk ma délelott, ide kellett jönnünk. Nekünk meg kellett ezt hallanunk. Ez a törvény! Kegyelem, szabadság, hogy nem kell elfogadnod. De ma kimondhatod eloször teljes szívvel, oszintén, – köszönöm Jézus.
Imádkozzunk:
Uram köszönöm, hogy ma újra hálát adhattam az anyámért. Köszönöm azt a sok érthetetlen emberi szeretetet, amit rajta keresztül kaptam. De még inkább köszönöm, hogy újra megköszönhetem anyai szívedet. Mennyit megbocsátottál, hányszor voltál türelmes, hányszor kezdhettem mindig újra, hányszor emeltél fel, simogattál meg. Hadd köszönjem a szenvedésedet értem, a születésem pillanatától eddig a napig és hogy láthattam és ma újra láthatom a keresztet, ahol a szívedben ütközött össze a szeretet a bunnel és a Te szíved szakadt meg. Segíts Uram, hogy senki ne menjen el kemény, közömbös szívvel ma újra. Könyörülj rajtunk, hogy még idoben utolérhessen ez a szeretet
Ámen.
1987. május 3 Anyák napja – jó Pásztor vasárnapja.