Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Bennünk az Isten
“Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élo víznek folyamai ömlenek annak belsejébol. Ezt pedig mondja a Lélekrol, amelyet veendok voltak az O benne hívok: mert még nem volt Szentlélek; mivelhogy Jézus még nem dicsoítteték meg.” Jn 7,37-39
“Ímé az ajtó elott állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és o én velem.” Jel 3,20
Az ünnep utolsó nagy napján sátoros ünnep volt Jeruzsálemben és az utolsó nap volt, amikor Jézus felállt. Az ünnepek sorában utolsó volt a pünkösd.
Szeretném a teremtésnél kezdeni. A teremto Isten jelentette ki magát eloször. A hatodik napon teremtette az embert. Az ember kettos lény, Isten a föld porából teremtette. Lehet van aki most mosolyog, hogy ki hisz el ilyet. Valakitol kérdeztem, – és azt elhiszed, hogy az ember porrá lesz és földdé lesz? Azt igen, mert látom. Nem gondolod, hogy egy vegyi folyamatot, amit visszafelé meg lehet csinálni, azt oda is meg lehet csinálni? Tehát ha a testbol por lesz, akkor a porból is lehet test.
Isten a föld porából teremtette az embert. Az anyagi része a test. Olvassuk Mózes elso könyvében, utána bele lehelte az O lelkét. És lett az ember élo lélekké. Életet lehelt bele, isteni életet. Amikor elkövetkezik a buneset, ez megszunik. “Bizony meghalsz!” (1Móz 2,17). Elveszted az isteni életet. És ez megtörtént.
Isten kétszer lehelt. Az elso lehelete az Édenben történt, amikor egyetlen emberbe lehelte bele Lelkét. Másodszor pünkösdkor, amikor a testre rá lehelt. Hiszen így olvassuk pünkösd történetében, hogy “sebesen zúgó szélnek zendülése” (ApCsel 2,2). Ha Isten lehel, hatalmas lehelet. Ott voltak együtt a felsoházban és hallották ezt a hihetetlen nagy leheletet, nemcsak ok, hanem a többi összegyult ember is. Hiszen összegyülekeztek mind, hogy mi akar ez lenni. Mintegy hatalmas szél, – a Szentlelket kezdetben szélnek hívták. Azt mondja a Biblia: “A szél fú, ahova akar.” (Jn 3,8). Isten Lelke fúj ahova akar.
Elso lehelése Istennek az ember teremtésekor volt. A második, amikor új embert teremtett. Ez pünkösd! Persze közben sok mindennek kellett történnie. Isten mint Király felállt a teremtéskor és teremtette az embert. A buneset után látjuk az elso alkalmat, amikor Isten újra kezd az emberrel. Ezt az Igét, hogy “az ajtó elott állok és zörgetek”, általában adventi Igének szokták idézni. Nagyon sok képen láthatjuk az adventi ajtót, amint elotte áll a zörgető Jézus. Advent elso vasárnapján szoktunk róla beszélni, hogy Jézus jön, karácsonykor megszületik és Istennek második komoly szava a karácsonyi Ige: “Velünk az Isten!” (Mt 1,23). Látjuk a Megváltó Istent, Aki ember formájában lejött erre a fölre. Emberré lett, hogy velünk lehessen.
Miért is kellett neki emberré lennie? A Gecsemánéban érthetjük meg, amikor Isten odaadja az O Egyszülött Fiának, az egyetlen tisztának ezen a földön a bunnel, átokkal, halállal teli poharat. Isten haragjának öblös kelyhét, – mondja a Jelenések könyve. És Jézus megissza. Ezért kellett jönnie Jézusnak, hogy magára vegye a bunt véres harcban. Jézus vért verítékezve harcolja meg azt a harcot, hogy magára veszi a bunt. Mondhatjuk a következo mondatot: értünk az Isten! A teremto Isten, most a megváltó Isten. Értünk az Isten és áll a kereszt a Golgotán. Talán valaha megértetted már: értem áll a Golgotán a kereszt. Buneim büntetése rajta van. Úgy érzem, ott is megint magasan feláll. “És én, ha felemeltetem e földrol, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12,32). Olyan magasra emelte Isten, hogy minden szem láthatja. A bun büntetése rajta van. Értünk az Isten, – érted? Isten értünk hal meg, értünk viseli a bun büntetését. A karácsonyi jászolbölcsonél velünk az Isten. A kereszt alatt: értünk az Isten.
És még mindig nincs az utolsó nap. Pedig úgy érezzük, hogy most elvégeztetett, – minden kész. És jön pünkösd: bennünk az Isten! Felujjong-e a szíved? – minden helyreáll. Isten újra lehel arra az emberre aki már csak test, mert elvesztette az életet. Isten újra lehel. Eljött a pünkösd napja, az ünnep utolsó nagy napján. Érted már mit ünnepelünk ma? A világ ünnepel karácsonyt, nagypénteket, húsvétot, csak pünkösdöt nem tud ünnepelni, mert neki még nem jött el az ünnep utolsó nagy napja.
Nagyon kérlek benneteket, soha ne beszéljetek második pünkösdrol, ahogy csak egy karácsony van, egy nagypéntek, egy húsvét, – csak egy pünkösd van! A pünkösdieknek ez a tévelygése, a második pünkösd. Ahogy nincs második karácsony, második kereszt, – nincs második pünkösd. A pünkösd üdvtörténeti esemény, amelyik egyszer történt. Egyszer s mindenkorra! Azóta a Szentlélek itt van. Fúj ahova akar és minden testre. Nem egy emberre, Ádámra, – minden testre kitöltötte az O Szentlelkét. Csak az a kérdés, kinek van nyitva az ajtaja.
Akkor ott abban a nagy tömegben, akik Jeruzsálemben voltak, annak a pár embernek, aki együtt volt a felházban és várta, kérte, vágyott a Szentlélek után. Szeretném ha látnád a pünkösdi ajtót. Nyitva van-e nálad az ajtó? Ma arra emlékezünk, hogy Isten adta Szentlelkét. Kérdezem, nagy vággyal jöttél-e ide, ahogy ok mentek akkor ott a felsoházba, nagy sóvárgással, nagy kéréssel, hogy nekem, belém, hozzám. Hozzám jöjj Uram, ma hozzám!
Az Úr zörget, nyitva van-e az ajtó?
Karácsonynak nem az az ünnepe, hogy jászolt kell csinálni, pásztoroknak kell jönni, – ezek a jelek. Nem fognak a mennybol angyalok újra megjelenni és énekelni: hogy született néktek ma a megtartó, – ez annak az elso, egyetlen karácsonynak a jele. A keresztet sem kell újra felállíttatni. Jézusnak nem kell újra meghalni. Ez megtörtént! Ne a jeleket nézzük, mert akkor meghasadtak a kosziklák, halottak feltámadtak és elsötétedett a nap. Ne várj a megtérésednél jelek megismétlodésére. A jelek nem ismétlodnek! Ezek egyszeri üdvtörténeti események.
De azért megnézhetjük a jeleket, mert sokat mondanak. Isten Lelke fúj, – most is lehet érezni. Ha valahol jelen van a Szentlélek, tapasztalhatod, ha van füled a hallásra. Megtörténik az, amit itt elmond, hogy “megjelentek elottük kettos tüzes nyelvek”. Minden szónak mondanivalója van. Isten Igéje kétélu éles kard. Mindig kettos! Megvan az ítélet tüze és a kegyelem tüze. Az ítélet éle és a kegyelem éle. Milyen nagy ajándék, hogy a Szentlélek tuz. Jézus mondja: “Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak.“ (Lk 12,49). Bár már égne!
Isten Igéje tuz itt közöttünk is. Meggyújthatja a lelkiismeretedet, eszedbe juthatnak régi dolgok. Bár ma a Szentlélek tüze elkezdene benned égni. Feléget mindent, ami szemét, ami nem az Úrtól való, ami bun. Engedd, hogy égessen. Nem kellemes, de a legjobb, amikor elkezdenek égetni a buneid.
De a tuz nemcsak éget, a tuz világít és látni fogsz. Sokszor amikor sötétben gyufát gyújtanak, csak kicsi tuz, de már látok. Milyen jó, hogy a tuz ragyog. Akiben belül ég a Szentlélek tüze, az ragyog. Belülrol kifelé ragyog valami. Az igazi hívot errol lehet megkülönböztetni a vallásos embertol, mint ahogy a gyémántot az utánzattól. A gyémánt utánzatának nincs tüze. A vallásos ember, az álhívo ismerteto jele, hogy nincs ragyogása. Van minden, szép szavak, el tud mondani mindent, csak tuz nincs. A Szentlélek tüze hiányzik, nincs kivilágítva.
Egy misszionáriusra mondták a bennszülöttek, – nem tudjuk mi van ezzel az emberrel, de olyan, mintha egy villanykörtét nyelt volna. Belül valami világít, ragyog. Ismered? Volt már az életedben, hogy azt mondták: mi történt veled? Kettos tüzes nyelvek! A nyelvnek is mondanivalója van, elkezd beszélni. Ezek a gyáva emberek, akik ott bent ültek és nem merték kinyitni az ajtót, egyszer csak mennek ki a piacra és mondják. Nem lehet megállítani oket.
A Szentlélek szabaddá, bátorrá, határozottá tesz. Kimennek a piacra és mondják, nem számít mit mondanak az emberek, édes bortól részegedtek meg, vagy bármilyen gúny, nevetés éri oket, semmi az egész. Nem tudom volt-e ilyen az életedben? A Szentlélekkel teljes embernek nincsenek meggondolásai. Azért mondják, hogy édes bortól részegedtek meg, mert a részeg ember gátlástalan, ilyen a Szentlélekkel teljes ember. Figyeljétek meg nagyon sok ember azért iszik, mert arra az idore megszabadul a gátlástalanságtól. Mindent elmond az Ige, amire olyan nagy szüksége van a félos, gyáva, gátolt, felszabadulatlan életednek.
Ez pünkösd története: mindenki a maga nyelvén hallotta Isten nagyságos dolgait. Jóelt idézi és azt mondja: “És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembol minden testre és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok.” (ApCsel 2,17). Hát ez megtörténik. A prófétaság Lelke a Jézusról való bizonyságtétel Lelke következtében, amint mondja a Jelenések könyve nagyon világosan. (Jel 19,10). Péter feláll és elkezd prófétálni. Bizonyságot tesz Jézusról. Ha a Szentlélek beszél, akkor Jézusról van szó. Péter élesen, keményen, égoen mondja: Ti azt a szentet és igazat gonosz kezeitekkel megragadván, keresztfára feszítettétek. Mindenkit személyesen érint. Tudod már ezt, hogy a buneiddel tegnap is, ma is, azelott is Jézust feszítetted meg?
Isten szeretete örök szeretet, mindig újra összeütközik a bunnel és ezért a kereszt örök kereszt. Amíg bunös ember van a világon, addig Isten szenved! Mert fáj neki a bun. Valaha megértetted-e a keresztet? Valaha személyes volt-e neked, nem 1900 évvel ezelott, hanem most.
Felemeltetik a kereszt, megszólalnak az emberek és azt mondja az Ige a másik fordítás szerint, hogy szívüket átjárta. A mi fordításunkban így van: megkeseredtek szívükben. Átjárt rajtuk, átment rajtuk az Ige.
Eljutottál-e már oda, hogy Isten Igéje keresztülszúrt? Hívo ember voltam már, mikor olvastam egy Igét és abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy bogár amit felszúrnak. Úgy éreztem, hogy valami most nagyon személyesen, a szívem mélyéig átszúrt.
Pünkösd története, hogy Jézus keresztje hirdettetik, emberek megkeserednek és elhangzik a kérdés, mit kell nekünk cselekednünk? Milyen megdöbbento ez az elso pünkösd, ami mindig újra ismétlodik. Ahol a Szentlélek megjelenik, megtörténik. Vajon ma a szívedet átjárhatja-e Isten Igéje, megszomoríthat-e igazán? Nem tudom hány éve jársz már az Úr útján és még mindig csak szomorúságot okozol neki?
A ti fiaitok és leányaitok prófétálnak. Azt mondja az Ige, ez történik pünkösdkor. Elhangzik a Jézusról való bizonyságtétel. És aztán a kérdés, hogy mit kell tenni? “Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bunöknek bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38). Vágyol-e rá? Akarsz-e engedni igazán az Igének teljes szívbol? Az a pár ember, aki nyitott volt ott, megtelt Szentlélekkel és beszél, a többi hallgat. És aztán, – háromezer ajtó megnyílik. Ôk szívesen fogadták és befogadták az Igét. Megnyílik-e ma az ajtód? Közte vagy-e annak a pár embernek, akit Isten ma azért hozott ide, hogy kinyíljon az ajtó és Isten beáraszthassa a Szentlelkét? Úgy fogsz-e hazamenni, hogy nem tudod, mit csinálj örömödben. Mert látod ezek sem tudtak mit csinálni. Így mégy-e haza? Énekeltük: “Bárhová megyek, Megváltó Jézusomról bizonyságot tegyek.”
Itt ülhetsz most pünkösdkor is zárt szívvel. A Szentlélek zörget, Jézus másképp nem jöhetett be. Az elso üdvtörténeti történésnek ez a mondanivalója, hogy az Ige testté lett! Pünkösdnek ez a mondanivalója, – az Ige Lélekké lett! Ahogy a korinthusi levélben van írva: “Lon az elso ember, Ádám, élo lélekké”, rögtön mellette: “az utolsó Ádám”, Jézus, “megeleveníto szellemmé.” (1Kor 15,45). Az Ige Lélekké lett. Hogy akartad Jézust befogadni, egy testben élo embert? Neki ahhoz Lélekké kellett lennie, hogy befogadhasd. Jézus azt mondta, eljövök ti hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek. O jött el, ugyanaz a Lélek. Atya, Fiú, Szentlélek, ugyanaz a Lélek.
Jézus befogadható, de csak a Szentlélek alakjában. Most, ma! Mondhatod, hogy Úr Jézus nyitom az ajtót, jöjj be a Te Lelkeddel. Foglalj el minden részt, az egész szívemet. A levelekben így írja Pál: “Teljesedjetek be Szentlélekkel.“ Mondjuk most az Úrnak, hadd tudjam oszintén kérni: “Szentlélek szállj le rám.“ Nyitom az ajtót. Nincs semmi fenntartásom. Mindent akarok, amit akarsz. Egész életet akarok Neked átadni. Mondod-e Neki?
Elmehetsz zárt szívvel, megint csak kívülrol érintett az Ige, megint csak a füleddel hallottad. Elmehetsz pünkösdrol is úgy, hogy veled nem történt semmi.
Szeretném, ha most úgy látnád Jézust, ahogyan az ének mondja: “Krisztus a Király, nézzétek feláll.“ Pünkösdkor úgy áll fel, hogy egy világ meglátja. Ot emeli fel a Szentlélek. A Szentlélek nem magáról beszél. Már Jézus így mondta: “Az engem dicsoít majd.” (Jn 16,14). Az engem emel fel majd. Mikor Jézus meghalt senki nem értette, hogy mi történik, – senki. A keresztet senki nem értette, se Péter, se János, amíg nem jött a Szentlélek és fel nem emelte a keresztet.
Milyen jó volna ma végre, annyi igehallgatás után megértenéd, mit tett Jézus érted. És most ezt mondja a Király, aki feláll: “Ha valaki szomjúhozik” – te vagy az az ember? – jöjjön én hozzám és igyék.” S elmondja, hogy mindezt a Lélekrol mondta, mert akkor nem volt még Szentlélek.
Olyan megdöbbento mindig, mikor a feltámadott Jézus találkozik a tanítványaival, azt olvassuk, hogy rájuk lehelt és azt mondta: Vegyetek Szentlelket. És akkor sem vett még senki Szentlelket. Mert még nem töltetett ki. Jézusnak ez a cselekvése és szava ígéret volt, amelyik pünkösdkor teljesedett be.
Jézus zörget! Lakni akar benned és nálad. Használni akar! Milyen jó volna, ha egy ajtó sem maradna zárva. Ha ma mondanád teljes szívbol: Uram hozzám gyere be.
“Krisztus a Király, nézzétek feláll!” Olyan nagyon megdöbbento, hogy az a Jézus, aki mindig halkan beszélt, egyszer csak kiált. Miért kiált? Utolsó lehetoség. Sokszor olyan félelmetes, akik sokat hallották az Igét, – és ha most hallják utoljára?
Imádkozzunk:
Jöjj Hozzá, nyisd meg az ajtót feltétel nélkül. Hadd áradjon beléd az isteni élet. A te örömödre és sokak üdvösségére. Ki tudja hány embernek kell majd hirdetned, mint Péternek is. Hány ajtónak kell kinyílni, amikor majd mondod. Mindig úgy hirdetem az Igét és mindig úgy beszélek emberekkel, hogy sokkal komolyabb szolgája lesz az Istennek, mint én. Hiszem, hogy itt sokan vannak, akik sokkal komolyabb szolgái lesznek az Úrnak, mint én. Talán pont téged keres, – ki tudja mire keres? Nyisd meg az ajtót, hogy beteljen a szíved igazán Vele. Hogy aztán élo víznek a folyamai ömöljenek a belsodbol, mostantól kezdve mindvégig.
Ámen.
1987. június 7 Pünkösd