Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Az elveszett
“Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát és nem sepri-é ki a házat és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, elohívja az o asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem! Ezenképpen mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elott egy bunös ember megtérésén.” Lk 15,8-10
“Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Lk 19,10
Köszönjük Uram, hogy mindenki, aki keres ma Téged, megtalálhat. Kérlek áldd meg úgy hívó szavadat, hogy ne csak fülünkig, de szívünkig érjen. Áldd meg életünket, hogy egész élettel vállalhassunk Téged és merjünk elindulni. Köszönjük, hogy egyetlen igazi válasz, ha ma elindulunk Téged keresni. Könyörülj rajtunk Uram és áldd meg ezt az Igét számunkra. Újíts meg minket, légy közöttünk.
Ámen.
Egyetlen szó hangsúlyos ebben az Igében és az így hangzik: “elveszett”. Valaha volt-e komoly számunkra ez a szó? Volt-e úgy, hogy nagyon kerestünk valamit, vagy valakit, aki elveszett. Különösen annak az emlékezetébe szeretném vésni, akinek a gyereke veszett el. Egyszer egy édesapa rohanva jött ide hozzánk: a kislányom elveszett! De valami olyan borzalmas fájdalom volt benne és nyugtalanság, mert neki élet-halál kérdés volt, hogy a gyerek elveszett.
Valaha így olvastuk-e ezt az egyetlen szót az Igében, hogy milyen iszonyú dolog, hogy elveszett. Ezért jött az embernek Fia, mert Istennek rettenetes volt, hogy az ember elveszett. Hogy az az ember akit teremtett, akit mindennél jobban szeretett, elveszett.
Egy adventi héten végig ez volt a kérdés, hogy miért jött Jézus? Az elso válasz ez volt, amit az igehirdetés adott a kérdésre: azért, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett. Jézus az elveszettért jött. Istennek nem könnyu, nem játék, nem semmi, hogy az ember elveszett.
Errol az egy szóról fogunk ma beszélni. Mit jelent ez, hogy elveszett? Csak annyi, hogy nincs a helyén. Ami elveszett annak a számára veszett el, aki a tulajdonosa, aki keresi. Az valahol megvan, nem veszett el végleg, csak annak veszett el. Te is mondhatod: nem vesztem el, itt vagyok. Isten számára vesztél el. Elveszett annyit jelent, nincs a helyén, nincs ahol keresed. Az pénz talán nincs a tárcádban. Az asszony is döbbenten számolta talán a drakhmáját, kilencig eljutott, de hol a tizedik?
Miért kellett Jézusnak három példázatot mondani, hiszen mintha mind a háromban ugyanazt mondaná: elveszett, keresik és örülnek. Miért kellett ezt háromszor elmondani és három példázattal? A Léleknek három állapotáról beszél itt az Ige. Mert a Biblia minden lapján a lelkedrol beszél. Ezt kellene tudomásul venni, mielott kinyitod a Bibliát. Minden egyéb könyv a testi életünkrol beszél, sok-sok problémánkról. De ha kezedbe veszed a Bibliát, akkor mindig tudd, hogy most a lelkedrol van szó, akár juhról beszél, akár drakhmáról.
Mivel háromféle állapota van az emberi léleknek, ezért kellett a három példázat. Különféle állapotú emberekrol beszél. Az elveszett fiú az atyjánál volt, az atyjának hiányzott, onnan veszett el. Tudja az az elveszett, hogy elveszett? Vagy fogalma sincs róla? Mikor veszi tudomásul, hogy elveszett? Amíg volt mindene, addig nem nagyon foglalkoztatta. De mikor kezdett szükséget látni, akkor egyszer csak rájött, eszébe jutott, “az én atyámnak házában milyen sok béres bovölködik kenyérben”. Eszébe jutott egy emlék. Az elso fajta állapot az elveszett ember, aki valaha már volt az Úrnál, gyermeke volt.
Ha Isten gyermeke vagy, – nem mindenki az, – a Biblia világosan megmondja kik az: Ô gyermekei: “Valakik pedig befogadák Ôt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ônevében hisznek.” (Jn 1,12). Adott-e neked már valaha hatalmat erre? Vajon a Szentlélek bizonyságot tett a lelkeddel együtt, hogy Isten gyermeke vagy? Amikor egyszer világosan megtudtad, hogy nem vagytok jövevények, hanem gyermekek.
Ez az elso állapot, ami legközelebb van Istenhez. Voltál-e már így? Mert akkor azt is tudod, ha most nem vagy így. A fiú tudta, hogy elveszett. O tudta, mit jelentett közel lenni az atyához, tudta, hogy mit jelent az atyai ház melege, az Atya simogató keze, az a mérhetetlen nagy öröm belül. Voltál-e már igazán otthon az Atyánál? Mert ha igen, akkor most rögtön, az elso percben meg tudod mondani: Istenem elvesztem! Mert elvesztettem az örömömet, a békességemet és mindent elvesztettem az Atyával.
Bár most belesajdulna a szíved, hogy valamit elvesztettem. A fiú emlékezik: Az én atyám házában a béresek is bovölködnek kenyérben, szeretetben. Mert ugye a lélek kenyere a szeretet, nem tud élni nélküle. “Éhen halok meg!” Bár sok lélek sírna itt ma közülünk, – éhen halok meg! Úgy vágyom szeretetre, koldulok innen-onnan, amonnan. Éhen halok. Tudta ezt a tékozló fiú. Ne törodj ebbe bele, ma sírjon fel a lelked, volt, – és elvesztettem.
A tékozló fiúnak el kellett indulnia haza. Nem ment utána az atya a disznóvályúhoz. A fiú tudott dönteni, elindulni és hazamenni. Ha elveszett gyermeke vagy az Úrnak, szállj magadba és döntsd el, elmegyek az én atyámhoz. Ha gyermeke vagy, aki most lelkileg éhes, egyedül van, akinek fájnak a sebei, akit már rég nem vígasztalt meg az Atya, ma döntsd el: felkelek és elmegyek az én atyámhoz. Nem maradok tovább így egy napig sem.
A második fajta álapot az elveszett juh. A juh nem tudott visszatalálni. A juh nem gyermek volt. Gazdája volt, de neki is tenni kellett valamit. A juhnak bégetnie kellett! Jeleznie kellett, hogy a pásztor megtalálja. Testvér juh vagy? Vallásos ember vagy? Talán olvasod a Bibliát, jársz a templomba. Nagyon kérlek adj hangot, hogy megkeressen a pásztor. A szakadék mélyére is utánad megy, még nem lehetsz olyan mélyen. Nem lehetnek olyan rettenetes dolgok az életedben, hogy a pásztor utánad ne menjen. Ha bégetsz, ha hangot adsz, ha imádkozol, utánad megy.
A harmadik fajta, a drakhma semmit nem tudott már csinálni. Visszamenni nem tud, se sírni, se imádkozni. A drakhma teljesen tehetetlen. Csak fekszik ott a piszokban ahova gurult. Nincs a gazdaasszony tárcájában, nincs a helyén. De képtelen mozdulni.
Azért olvastam el ezt a részt, mert itt mindent a tulajdonos cselekszik. A fiúnak atyja, a juhnak gazdája, drakhmának tulajdonosa van. Ezen a földön a teremtés jogán mindenki az O tulajdona. De lehet olyan messze kerülni Tole, hogy nem tudok egy szót se szólni, egy mozdulatot sem tenni. Mit tesz a tulajdonos? – Isten. A drakhma nagy értéku pénz. A napszámosnak egy napi bére. A drakhma meg sem mozdul, de mivel érték a tulajdonos számára, elindul érte. Fel fogod ismerni, veled is azt tette, vagy most ezt teszi. Az elso amit mond az Ige: “Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát?” Isten gyertyát gyújtott.
Minden karácsonykor úgy örülök annak, amikor gyertyát gyújtunk. Azon az éjszakán Isten gyertyát gyújtott. Ott a betlehemi istállóban azt a kicsi életet. Nagyon kicsi gyertya, mi egy emberi élet, mi egy gyermek? Azért énekeltük, hogy “Suru sötét van mindenfelé:” S az ember annyira keresi a fényt valahol. Látjátok Isten gyertyát gyújtott, sokba került neki.
Senki más nem lehetett volna gyertya! Minden ember benne a bunben, szeretet, világosság, öröm nélkül. Egyetlen valaki volt, aki gyertya lehetett, aki világosság lehetett a sötétségben, aki engedte magát meggyújtani itt a földön. Ha majd 87 karácsonyán meggyújtod az elso gyertyát, jusson eszedbe: ezt tette Isten. Leküldte a Fiát és meggyújtotta itt a földön az elso világosságot, a bun rövidzárlata után. Isten nem sajnálta az O Egyszülött Fiát odaküldeni a betlehemi istállóba. Egy olasz festonek van egy nagyon jó képe a betlehemi istállóról. Nincs semmi világosság az istállóban, az ablakon sem jön be, a fény a gyermek Jézusból árad. Ez a fény világítja meg Máriát, Józsefet, az állatokat, mindent.
Látod ez a gyertya megvilágít minden embert. Az a szeretet, ami karácsonykor testet öltött, megvilágít mindent. Láthatod magadat és láthatod Istent. Vajon téged megvilágított-e már? A Biblia azt mondja: “Meglátogatott a naptámadat a magasságból.” (Lk 1,78b). Egyre világosabb lesz, a teljes délig. Ott a teljes dél a Golgotán. Olyan világosság, hogy belenézni nem lehet. Ézs 53 mondja: “Aki elol orcánkat elrejtettük.” Nem tudtunk belenézni. Láttál-e már akkora fényt, amitol el kellett fordulni? Úgy érezted, hogy fáj a fény, nem bírom nézni. Láttad-e már így a keresztet, hogy fáj a fény? Fáj ez a szeretet.
Ez az egyik, amit tett a gazdaasszony. A drakhma, ez a mozdulatlan tárgy, talán ott a szekrény alatt, vagy az ágy alatt a sötétben nagyon jól megvan a meggyújtott gyertya mellett. Kétezer éve ég a gyertya! És nagyon jól megvagy a magad kis piszkos életében az önszeretettel, kapzsiságoddal, élvezetvágyaddal. Jó ott elbújva lenni.
A másik amit a gazdaasszony tett, – kisöpri a házat. Istennek háza ez az egész világ. Gondoljunk a világháborúra, amikor a világot söpörte ki. Engem is a világháborúban söpört ki a magam kis sötét helyérol, ahol olyan jól meg voltam. Még azt is hittem, boldog vagyok. Nincs nekem semmi különösebb bajom. Nagyon sokszor országokat söpör, ezt az országot is kisöpörte akkor. Alig volt ember aki nem volt érintve a különféle szenvedéstol. Van amikor családokat söpör. Egyik gyász a másik után. Testvér, söpör az Isten! Keres téged, nem látod?
Három söprut szeretnék röviden említeni, valamelyikkel téged is söpört. Egyik a testi szenvedés, fájdalom. Hány embert söpört ki ezzel a világosságra. Hány ember sikoltotta betegágyán: Istenem miért? Gondoljunk a rákosokra kórházakban. És nem értik miért. Lehet hogy mások szenvedtek családodban, de tudtad, az én szívemen is mozdul a söpru. És nem vagyok a régi helyemen olyan nyugodtan, olyan elégedetten, olyan közömbösen. Az elso komoly söpru a szenvedés. Ismered? Érintett már vele Isten?
Mondom utána a másodikat, ami sokszor nem is csak testi szenvedés, hanem már lelki. Nagyon sokszor a családon keresztül. Baleset ér valakit, vagy talán gyógyíthatatlanul beteg. Hát mit vétett ez a gyerek? – kérdezték tolem. S olyankor már a lelkemet is érinti. Rengeteg olyan dolog van, ami nagyon fáj. Nincs az anyám, vagy a férjem és nem tudom megszokni. Istennek sokféle söpruje van. Ért-e már téged egy is a második féle söprubol?
A harmadik talán a legsúlyosabb. Az egyikre azt mondtam, hogy testi, a másikra lelki, azt mondhatnám a harmadikra, hogy szellemi. Olyan dolgok amik kötöznek, gyötro gondolatok, félelmek. Rettenetes dolgok lehetnek egy ember életében, amivel Isten söpör.
Három példát szeretnék mondani a Bibliából. Az egyik a vérfolyásos asszony. Nem tudom mi bun terhelte életét, de egyszer jött egy betegség, sok orvostól sokat szenvedett. Aztán egyszer kisöpri ot az Úr Kapernaum utcájára. Ott találkozik Jézussal. Persze már elobb rávilágított egy kicsit a fény. A gyertya meg a söpru együtt muködik. Az asszony már hallott Jézusról, mert elmondta magában: “Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” (Mt 9,21). Egy kicsi hit ébredt benne, még meggyógyulhatok. Aztán érintette Jézust és meggyógyult. Elmondott neki mindent igazán, és boldog, egészséges asszony ment haza.
Téged is idesöpört most Isten. Nem tudom milyen úton, de Jézus közelébe söpört. Érinted-e ma Jézust? Csak hinni kellene abban, hogy én is egészen ujjá lehetek.
Aztán itt van a következo. Megint csak egy nagyon rövid kis példa. Az elobb már mondtam a tékozló fiút. Rettenetes külso és belso szenvedésbe került. Nemcsak éhes volt, nemcsak a nyomorúság vette körül, hanem eszébe jutott az atya háza. Hány ember aki súlyos bunökbe került, talán iszákos lett, egyszer csak eszébe jut az anyja, a gyermekkora.
Michelangelo amikor festette az Utolsó Vacsorát, Krisztust egy fiatalemberről festette, akivel akkor találkozott és modellje volt. Aztán hosszú ido múlt el, és keresett egy arcot Júdásnak. Talált egy züllött embert. Fizetek magának, csak üljön. Az ember félig részegen ott ül és egyszer csak látja a festo, hogy leborul és zokog. Hát magának mi baja? Mester, az, az ott a képen én voltam. Egy perc alatt átélte, hogy mivé lett. Az a modell húsz évvel ezelott én voltam. Lehet eszedbe jut, hogy az a gyermek én voltam, aki ott ültem a gyermek-istentiszteleten, én tudtam az Igét legjobban mondani. Engem szeretett a tanító legjobban. Milyen boldog voltam, hogy siettem akkor oda. S most?
A tékozló fiú ezt is szenvedte belülrol, – mivé lettem? Valakivel szemben szeretetlenül viselkedtem, este azt mondtam: Istenem, hogy voltam erre képes? Mivé lettem? Felrémlett már néha neked is, hogy tudtam így válaszolni? Hogy tudtam így beszélni valakivel. Hová süllyedtél? A tékozló fiúnak ez is fájt. O belülrol is éhes volt.
A harmadiknak szeretném ha látnátok azt az édesanyát, a kananita asszonyt, aki messzirol, mindenen keresztül jön Jézushoz, mert hallott róla. Ezt mondja: “Az én leányom a ördögtol gonoszul gyötörtetik.” (Mt 15,22). Egy pogány asszony ilyen világos diagnózist mond. Ideg és elmeorvosok nem tudnak nagyon sokszor ilyen világos diagnózist mondani. Nem tudjuk mi baja. Ez az asszony tudta. Nem tudom, hogy miben nyilvánult meg ez a gyötörtetés. Lehet hogy össze-vissza beszélt, lehet, hogy álmatlan éjszakái voltak, lehet hogy tört zúzott, lehet hogy ordított. Nem tudod, hogy a gyermekednek mi baja? Nem tudod, hogy a férjed, vagy a feleséged mit csinál? Nem tudtál elmenni Jézushoz, hogy elmondd: az én férjem az ördögtol gonoszul gyötörtetik.
Tudod, hogy mit jelent az ördög gyötrése? A magad életében tudod? Tudod, hogy vannak gondolataid, amikrol nem tehetsz? Tudod, hogy vannak indulat kitöréseid, amiket nem akarsz? Amiket utána sírva megbánsz. Mitol van ez, mikor sem elotte sem utána nem akartad. Talán nevetve megrántod a vállad, ördög? – ugyan. Középkori mese. Ez az asszony tudta. Tudod-e már, hogy lelkem az ördögtol gyötörtetik, iszonyú gondolataim vannak, félelmeim.
Látod a harmadik söprut? Tele van az ideggyógyintézet és az elmeosztály beteg emberekkel, akiket odasöpört ez a keménység.
Melyiket ismered már? Tehetetlen drakhma, ki úgy érzed, hogy annyit próbáltam már megváltozni, de sosem tudtam. Nagyon kérlek, engedd magad söpörni. Hova söpör? Az Atyához! A világossághoz. Ki a fényre, hogy láss! Lásd magadat és elveszett állapotodat. Ilyen akarsz lenni, amilyen vagy? Ez volt a terved magad felol, hogy ilyen nő, vagy ilyen férfi leszek? Hát miért nem vagy olyan, amilyen lenni szeretnél? Mondd meg ma: nem tudok. Most már tudom, tökéletesen tehetetlen vagyok.
Engedd, hogy odasöpörjön, hogy meglásd magadat és Ot. Hadd söpörjön téged Jézus közelébe, a kereszthez. Úgy szeretem azt az éneket: “Bunnel borított arcom felemelni, Szent tisztaságodhoz ha nem tudom.” Voltál már így? “Odaborulhatok a lábaidhoz, Vétkesen és szegényen Jézusom.”
Ha nem mersz ma szemébe nézni, azt megteheted, hogy odaborulsz a lábaihoz úgy, ahogy vagy. Engedj Isten Szentlelke sodrásának. Ma ne múljon el ez a nap úgy, hogy oda ne juss. Majd otthon a csendben mondd azt: Uram, most itt vagyok. Elmondasz-e ma Neki mindent igazán? Ha igen, akkor odakerültél a kereszthez. Akkor rögtön átölel két meleg kar. Akkor rögtön otthon vagy az Atyánál. Akkor majd mondhatod, – örüljetek velem. “Kezdének azért vigadni.” Valami egészen új kezdodik. Egy örökélet, ami soha nem múlik el. Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Egyszer ott fogsz állni mint ragyogó csillag. Akarsz-e az lenni? Isten ma megkeres, hogy egyszer fénylo csillag legyél a Jézus koronájában, az o dicsoségére.
Imádkozzunk
Köszönöm Jézus, hogy a vételárat teljesen kifizetted. Köszönöm, hogy a Tied lehetek. Áldalak Uram, hogy nemcsak megkerestél, de megtartasz, bármi következik még az életemben. Hadd dicsoítselek, hogy erod, hatalmad és szereteted van arra, hogy akiket megkerestél, meg is tartsad mindvégig. Könyörülj rajtunk, hogy majd otthon a csendben el tudjunk Neked mondani mindent igazán. Hogy kimondjuk világosan, érhetoen: köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem.
Ámen.
1987. július 2