Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől
“Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bovölködésben van az embernek az o élete. És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek boségesen termett a földje. Azért magában okoskodott, mondván: Mit cselekedjem, mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csureimet lerontom és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendore eltéve; tedd magad kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te toled; amiket pedig készítettél kiéi lesznek? Így van dolga annak, aki kincset takar magának és nem az Istenben gazdag.
Monda pedig az o tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felol, mit egyetek; se a ti testetek felol, mibe öltözködjetek. Az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nics tárházuk, sem csurük; és az Isten eltartja oket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
Ti se kérdezzétek, mit egyetek, vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik; a ti atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát és ezek mind megadatnak néktek.” Lk 12,15-24. 29-31
Köszönjük Urunk, hogy szólsz hozzánk. Köszönjük, hogy Szentlelked által érthetjük Igédet. Kérünk hadd találjon bele az Ige most a szívünkbe. Kérünk, hogy hatalmaddal, eroddel célozz és találj. Áldj meg Uram, hogy úgy menjünk innen el, mint akik valóban Veled mennek és Benned vannak.
Ámen.
Ez az igerész azzal kezdodik: sokaság Jézushoz ment. “Mikor sok ezerbol álló sokaság gyult egybe, annyira, hogy egymást letaposták, kezdé az o tanítványainak mondani.” (Lk 12,1). Kétféle ember van most itt is, ahogy akkor ott. Isten különbséget tesz, sokaság és tanítványok közt. És az a csodálatos, hogy mind a kettohöz szól. A sokaságnak is van mondanivalója és a tanítványoknak is. Ezzel kezdi: “Monda azért nékik,” – a sokaságnak. Aztán késobb olvassuk: “Monda pedig az o tanítványainak.” Mind a ketto itt van. Ebben az órában is van olyan aki a sokasághoz tartozik és vannak köztünk egyesek, akik a tanítványokhoz tartoznak. Olyan jó, hogy Istennek mind a ketto számára van szava.
Amit fölvet, az a sokaság kérdése, az anyagi kérdés, ami a mostani idoben középponti kérdés. Az Ige mindig hihetetlenül aktuális. Ha két embert meghallgatsz, biztos, hogy arról beszélnek: mi lett drágább, mi mennyibe kerül, hogy fogunk megélni. Mit együnk és mit igyunk? Egy mondatot mond nekik Jézus és jó volna ezt nagyon komolyan meghallgatni: “Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bovölködésben van az embernek az o élete.” Mi telhetetlenek vagyunk, mindig több kellene. Emelkedik az életszínvonal és emelkednek az igények. Az ember attól fél, hogy éhen hal és az a baj, hogy nagyok az igények. Pedig Jézus nagyon világosan mondja, hogy nem a vagyonnal való élésben van az embernek az o élete, boldogsága. Nagy tévedés, hogy azt hisszük, a vagyon, a sok, a még több, a szebb lakás, a gyönyöru bútor tesz boldoggá.
Meglehet mindened és halálosan boldogtalan lehetsz. A boldogság nem ebben van. Ez az elso, amit Jézus mond a sokaságnak. A múltkor mondta valaki, hogy az egyik ismerosének mennyi mindene van. Azt kérdeztem: cserélnél vele? Jaj nem! Akkor miért irigyled? Gondolj arra, akinek legjobban van dolga, – cserélnél vele? “Nem a vagyonnal való bovölködésben van az embernek az élete.”
Hallottuk az Igéből, hogy egy embernek nagyon boven termett a földje. Most így mondhatom, sok volt a fizetése, sok volt talán a jutalom, amit kapott, vagy a nyereségrészesedés. Sok volt az anyagija és nagy gondja volt ennek az embernek, “Nincs hová takarnom.” Emberek futkosnak ebben az országban és próbálják takarni, amijük van. A takarékból is kiveszik a pénzt, mert ott sincs takarva. Jön az arany, a föld, meg a ház. Itt a környéken minden földet házat megvettek azok, akik a pénzüket takarni akarták. Látjátok mennyire aktuális az Ige? Lehet neked is ez lesz a gondod, mi lesz ezzel a kis pénzzel, amit összegyujtöttem? Mit okoskodnak emberek, mit beszélnek egymással, hova tegyem, mibe tegyem? Hogy lehetne megorizni azt, amim van. Szeretném a javaimat takarni.
“Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem,” és akkor kitalálja, hogy más csurök, jobb és biztosabb hely.
Így olvastam valahol, Palesztina legjobb üzletembere az, akirol itt szó van, és így írja a könyv: egy üzletember téves számítása. Milyen megdöbbento! Jól számolt, építette a nagyobb csuröket. Stuart Jakabnak is van errol egy érdekes írása, nyílván megbeszélte építészével az új terveket, szépen lerajzolta neki mi lesz, hogy lesz. És leírja, hogy ez az üzletember ott ült a rajzok fölött, tervezett, gondolkozott, mi lenne jó, hogy lenne jó és így érte az éjjel. Az óra üt, kinyílik az ajtó. Ki az aki ilyenkor jön? Föláll a helyérol, ránéz, – maga kicsoda? A halál! De én nem hívtam önt. A válasz, – engem nagyon ritkán hívnak. De én nem vagyok kész! – Nagyon kevesen vannak kész amikor jövök.
Testvér készen vagy? Halljátok ezt a megdöbbento mondatot: “Ez éjjel elkérik a lelkedet!” Mi lenne, ha most ez neked szólna? Amikor közeledik az ido, hiába mondanád: halál csak még egy órát, hogy rendezni tudjam a dolgaimat. Buneim, mulasztásaim vannak. Nincs egy perc sem! Gondoltál valaha erre? Látod a legjobb üzletember téves számítását? Ezzel nem számolt. Mindennel számolt, az anyagi csoddel, hogy értéktelenek lesznek a papírjai. Mi lesz, ha a számításaid tévesek lesznek?
Egy lelkész írja le, éjjel szól a telefonja egy kórházból hívják: kérem azonnal jöjjön. Szaladok a kórházba, egy fiatalember vár teljesen összetörve. Elment otthonról vidáman, fiatalon. Valahol útközben egy autó megcsúszott és teljesen összetörte. Mit tudok neki mondani, Jézust elfogadta-e már? Iszonyú fájdalmai vannak, mindenre kiáltozik, majdnem nem hal engem, megfogom a kezét, hogy érti, érti? A buneire van bocsánat, Jézus meghalt érte! Egy nagyot kiált és meghal. Ott állok az ágya mellett, – késo! Ki gondolta volna délután, mikor elindult szórakozni. Azt mondja a lelkész, szeretném kinyitni a kórház ablakait és Berlin utcáira kikiabálni, hogy emberek most térjetek meg, mert lehet hogy késo lesz!
Lehet hogy ennek a fiatalembernek is téves számításai voltak, lehet, hogy neked is. Ezzel számolsz, majd hazamegyek. Testvér Istennél nincs “majd”, Nála “most” van! Vigyázz a számításaidra.
Szeretném, ha most a tanítványoknak szóló üzenetet is meghallanád, mert így szeretném mondani: egy hívo ember téves számítása, a másik fele. Mit mond az Ige a hívo emberrol, a tanítványról. Ezzel kezdi az Ige: “Monda pedig az O tanítványainak:” Most már azoknak szól, akik megismerték Ot. “Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok! A gazdag ember nem számolt a halállal. Az aggódó hívo nem számolt Isten szeretetével. A Biblia olyan világosan mondja: Semmi felol ne aggódjatok. Lehet most azt mondod, nem a megélhetésem felol aggódom. Családom üdvösségéért, a gyerekemért, lelki dolgokért aggódom, önmagamért aggódom. Téves számítás! Nem számoltál Isten szívével.
Olyan jó ahogy az Ige mondja: a ti Atyátok eltartja azokat. Hát lehet az, hogy Isten rosszabb mint a szülo, hogy nem tartja el gyermekeit? Aki egyszer megismerted az O kegyelmét, hogy lehet ilyen tévedéseket, ilyen hibákat ejteni a számításaidban? A tanítványok is aggódnak? “Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felol mit egyetek, mit igyatok!” Olyan nagyon jó, hogy a Biblia nemcsak azt mondja, hogy mit ne tegyetek. “Semmi felol ne aggódjatok,” mondja a Fil 4,6, “hanem imádságotokban és könyörgésetekben… tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elott.” Vajon föltárod-e az Atya elott, elmondod-e Neki mély gyermeki bizalommal? Mert O azt is elmondja, hogy mit tegyél.
“Ne aggodalmaskodjatok…az élet több, hogynem az eledel… Tekintsétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak… és az Isten eltartja oket.” Értjük? – eltartja oket. Tudja minden gondjukat. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
Szeretném ha egy kicsit elszégyellnéd most magad, hogy ilyen hiba esett a számításodban? Nem kellene-e ezekben az idokben Isten gyermekeinek a legvidámabb embereknek lenniük, akik boldogan, egyszeruen megértik, hogy most sem kell aggódniuk, mert a mennyei Atya most is ugyanaz, és a ti mennyei Atyátok eltart. Rettenetes volna, ha neked is hibás lenne a számításod.
Szeretném, ha a tékozló fiú példázata jutna eszetekbe, o is eljutott oda, hogy éhen halok. És akkor eszébe jutott az atyja! Vajon ezekben az idokben eszedbe jutott-e az Atya szeretete, az Atya szíve? Az Atya testet öltött szeretete, Jézus, eszedbe jutott-e? Az az Atya, aki az O Egyszülött Fiát adta, hogyne adna meg Vele együtt mindent néktek? Mi felol aggódsz testvér, most mondd el az Úrnak.
Az orvosság az aggódással szemben: “Csak keressétek az Isten országát és ezek mind megadatnak.” Még egy mondatot szeretnék olvasni: “Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik.” A világi pogányok közé tartozol? Hogy ugyanazokat kérdezed? “A ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.” Mit csinált a tékozló fiú? Elindult keresni az elvesztett atyát.
Isten most ezt tanácsolja, parancsolja, hogy indulj el keresni Ot. Amint elkezded keresni csak egy gondolattal, eléd jön az Atya. Jézusban testet öltött az Isten, lejött erre a földre, eléje futott, ahogy az Ige mondja tékozló gyermekeinek. O már régen keres téged, aggódó, félo, nyugtalankodó tanítványát.
Hadd mondjam az örömüzenetet, testvér, Isten keres téged Jézusban. Nem kell továbbmenni, Isten országának csak a kapujáig kell menni. Isten országának ajtaja a kereszt. Neked csak odáig kell menni. Ott már a nyakadba borul az Atya. Ha ma elmégy odáig, akkor már körülfonnak az ölelo karok.
Annyiszor elmondtam már, mindig úgy a szívemig ért, ahogy Ady verseit olvastam, “meleg karokba melegedni:” Milyen rég nem ölelt körül Isten szeretete. Mindenki erre vágyik. Isten odaszegeztette ölelésre tárt két karját Jézusban a keresztre. Mozdíthatatlanul egy örökkévalóság számára, hogy minden tékozló fiú lássa.
Olyan nagyon jó, hogy Ady tovább mondja: “Hallani suttogó szókat, vigasztalókat, csókolókat. Milyen jó volna jónak lenni.” Értitek ezt a mély kiáltó vágyat? Haza, haza, haza! Milyen messze vagy most az Úrtól?
Van egy tanítvány a Bibliában, aki messze került, kísértésekbe és akkor a másik tanítvány azt mondta neki: a parton ott van Jézus! És azt mondja az Ige, Péternek kétszáz singet kellett úsznia. Le lehet mérni a távolságot milyen messze vagy. Mennyi lépést kell tenned, hogy újra körülvegyenek a meleg karok, hogy újra odaérj az elveszett paradicsom ajtajába.
Az Ige mondja: Hogyne adna meg Isten Vele együtt mindent. Te csak az Isten országát keresd, minden egyéb megadatik Benne, Vele. Ne legyen ez a rettenetes tévedés, hogy félsz, aggódsz, mi lesz velünk? Ahelyett hogy elindulnál a tékozló fiú útján haza. Ez az elindulás imádkozást jelent. Sokszor nem a lábainkkal kell mennünk, a szívünkkel.
A napokban én is aggódtam, hogy mit fogok mondani a testvéreknek az aratási hálaadó ünnep vasárnapján? Egy német könyvet olvastam és egy kicsi történet rögtön helyre igazított. Egy fiatalemberrol volt szó, aki katona lett. Hívo fiú volt, de aggodalmaskodott, hogy fogok a katonaságnál megállni. O is rosszul számolt. Nem számolt az Atyával. Bizonyságot tett a többieknek, mert tudta, ezeknek szükségük van Jézusra. Aztán közgúny tárgya lett, szentfazéknak mondták, o lett a leglenézettebb a katonaságnál. Amikor logyakorlat lett, mindenkinek célba kellett loni. Mikor kezébe kapta a puskát magában ezt mondta: Jézus tudod mennyi gyalázatot szenvedtem már itt. Kérlek segíts, hogy célba találjak. Felemelte a puskát, célzott, bele a tizenkettesbe. Ránéz a fohadnagy, – mi van veled, varázsolni tudsz elso lövésre? Mindenkinek három lövése volt. Újra tölt, újra céloz, megint a tizenkettesbe. És harmadszor is. Itt valami trükk van, – mutasd a puskádat. A fohadnagy céloz és nem talál. S attól kezdve ennek a fiúnak olyan becsülete lett. A címe ez volt ennek a kis füzetnek: Aki imádkozik, az célba talál. Abban a pillanatban odatérdeltem az ágyam elé, – Istenem kérlek, hogy ez az Ige célba találjon! Ne legyen itt senki, aki célba nem talál.
Ma reggel ezzel az örömmel ébredtem, – aki imádkozik, az talál. Nemcsak keres, hanem talál. Akarsz-e elindulni testvér keresni Atyádat? Akarsz-e odaérni újra a kereszthez, ahol az ördög minden nyila Jézust találta. Akarsz-e odatalálni, ahol beléphetsz a mennyországba egy életre, egy örök életre.
Ne aggodalmaskodjatok, Atyád eltart majd. József történetében a kétségbeesett testvérek jönnek, hogy mi lesz most, az apa meghalt és reszketve mennek oda Józsefhez és Józsefhez, aki azt mondja: “Ne féljetek, eltartalak én titeket.” (1Móz 50,21). Hallod, neked szól, aki rosszul számoltál. És ha az éjjel elkérik a lelked, – egy örökkévalóságban eltartalak titeket.
Van-e még félnivalója annak, aki hazatalált az Úrhoz?
Imádkozzunk:
Köszönjük Jézus, hogy aratási hálaadás napján láthattuk megnyílt kezedet. Azt mondtad, hogy “Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élot ingyen.” Köszönjük hogy láthatjuk a kereszten megnyílt kezedet, a buneink büntetését, amelyik rajtad van. Áldunk Urunk, hogy jöhetünk ma Hozzád. Segíts, hogy mindenki beletaláljon ma a kitárt meleg karodba. Megismerje azt a véghetetlen boldogságot, amire Séba királynoje csak azt mondta, hogy felét sem mondták el. Uram soha nem tudták elmondani a felét sem annak, amit én Benned, Nálad találtam. Add meg testvéreimnek ígéreted szerint, hogy találjanak, hogy merjenek imádkozni és igazán hazataláljanak újra, vagy eloször. Úr Jézus hadd legyen neved dicsosége abban, hogy sokan találunk vissza Hozzád
Ámen.
1987. október 6