Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Én vagyok a feltámadás és az élet
“Márta azért amint hallja, hogy Jézus jo, elébe ment; Mária pedig otthon ül. Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentol, megadja néked Isten. Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendo.” Jn 11,20-27
Hálát adunk Uram, hogy szólni fogsz hozzánk. Köszönjük, hogy most még az ajtónk elott állsz. Köszönjük, hogy szeretnél bejönni, vagy beljebb jönni. Könyörülj rajtunk, hogy legyen készségünk, engedelmességünk és kinyissunk elotted minden ajtót. Áldj meg így kérünk.
Ámen.
Soha nem esett csendesnapunk halottak napjára. Egy kicsit gondolkoztunk is, megtartsuk-e, amikor mindenki a temetobe megy. De úgy voltam vele: – elso az Úr. A halottak elott is az elso és nagyon örülök, hogy a testvérek is eljöttek. Szeretném, ha most, halottak napján az Igén keresztül együtt mennénk ki a temetobe halottainkhoz.
Az Ige egy friss sír közelében kihallgatott beszélgetés. Utána oda is mennek a sírhoz és megtörténik Lázár feltámasztása.
Az Igében ketten beszélgetnek, Jézus és Márta, aki négy nappal ezelott temetette el testvérét. Egészen friss sebe van.
Márta hallotta, hogy jön Jézus és elébe ment. Jó volna, ha azok az emberek lehetnénk, akik lélekben elébe megyünk Jézusnak. O ott van, ahol ketten-hárman együtt vannak. Most elébe mehetsz és elmondhatod, mi a problémád.
Márta hívo asszony volt, hitt Jézus hatalmában. Azt mondta: “Uram ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.” Van-e neked ekkora hited? De van ebben egy kis szemrehányás is, – ha itt lettél volna, megtehetted volna. Nem tudom nincs-e most közöttük olyan, akiben ott van a szemrehányás, mert meghalt valakije. Hány ember nem tud beletörodni, – az anyám, a gyerekem halála, – még mindig fáj, hát miért kellett meghalnia?
Márta hitt Jézusban, tudta, hogy hatalma van a betegség, a halál felett. A következo mondata is a hit mondata: “De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentol, megadja néked Isten.” Aztán elmondja, hogy hisz a feltámadásban. “Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.” Van-e ilyen hited? Tudod, hogy a szeretteiddel találkozol? Valóság ez számodra, vagy csak egy vallásos mese? Tudod, hogy feltámad, akinek a sírjához mégy?
Nekem mindig olyan szívdobogtató Igét hirdeto szolgálatomban, hogy egyszer látni fogom az elottem ülo embereket. Lehet, hogy az elveszok között és egyszer vádolni fog, miattam nem juthatott a mennybe. Ha nem igazán Isten Lelkével hirdetem az Igét, éjjel nem tudok aludni, – Istenem, másképp kellett volna. Vajon megértették-e az emberek? Amit mondtam ébresztett-e bennük hitet?
Nem tudom hiszed-e, hogy feltámad? Márta világosan elmondja hitét: “ha itt lettél volna,“ – egy kicsi vád, – aztán: “most is tudom,” még egyszer “tudom”, aztán a harmadik “tudom,” hogy feltámad. Mártáról sok mindent megtudtunk ebbol a pár mondatból. Jézus válasza Márta bizonyságtételére, hitének megvallására így hangzik: “Én vagyok a feltámadás és az élet.” Márta tudta, Jézus mit tud tenni, értette, hogy mit mond, de nem tudta, hogy kicsoda Jézus.
Jézus kijelenti magát Mártának. Neked kijelentette már magát? Tudod már, hogy ki O? Jézus most nemcsak Mártának, hanem mindenkinek, akik azóta évezredeken keresztül olvassuk az Igét kijelenti magát. “Én vagyok a feltámadás és az élet!” Gondoltatok-e már arra, hogy ez az egész világ hajszolja az életet és az élvezeteket. Azt hiszi, hogy megtalálja. Hiába az anyagiak, a szerelem – nem élet. A tudomány, a muvészet sem élet.
Szeretném megkérdezni: te miben hajszolod az életet? Hány ember mondja: ha gyermekem volna, ha szép családi életet élhetnénk, az volna az igazi élet. De bármi, amit megszerzünk, mindig kevés, nem elég. Ha még több volna, az sem lenne elég, mert nem ez az élet!
Jézus egy furcsa mondatot mond Mártának: “Én vagyok az élet!” Egy kicsit úgy érezzük, ez aztán érthetetlen. Jézus nemcsak Mester, ahogy a fopapok és farizeusok szólították, nemcsak tanító mester, aki meg tud tanítani az életre. És nemcsak Úr, aki parancsol a szélvésznek, a tengernek. O maga az élet! Elmondja ezen a halottak napján, hogy mi az élet. Két mondatot mond Jézus; “Én vagyok a feltámadás és az élet!” És: “Aki hisz én bennem, ha meghal is él!” Elmondja a halottadra nézve, hogy mit kellene hinni és magadra nézve, aki még élsz.
A Biblia szerint kétféle élet van: testi és lelki élet. Kétféle halál: testi és lelki halál. Nem úgy van, hogy a halottak ott vannak a temetoben, az élok a városban. Jézus világosan elmondja: a temetoben vannak élok és a városban, a faluban halottak, akiknek lelke halott. Mikor Jézust megismertem, nagyon mélyen érintett, amit valaki mondott: olyanok vagytok, mint egy járkáló koporsó. Egy test, amiben benne van a halott lélek. Nevetek, szórakozom, dolgozom, – és belül halott vagyok.
Világosan beszél errol Jézus, ez elott a találkozás elott János evangéliuma 5. részében. “Bizony bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem által ment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljo az ido és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten fiának szavát és akik hallják élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. És hatalmat adott néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljo az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az O szavát.” (Jn 5,24-28). Ugye most megértjük, élo testben halott lélek. Testi füllel belül nincs hallás. Hányan hallgatják évtizedeken keresztül az Igét és nem hallották sosem. Sokszor mondják emberek, most hallottam meg eloször, pedig gyerekkorom óta templomba járok. Élo fül mögött egy süket lélek van.
Eljön az ido és az most van, amikor az élo testben halott lélek meghallhatja Isten Fiának beszédét. És eljön az ido, ami majd késobb lesz, hogy akik a koporsóban vannak, azok is meghallják Isten Fiának szavát. A teremben ittlévo halottak most ebben az órában meghallhatják Isten Fiának szavát. Milyen óriási lehetoség ez, amíg ebben a testben élek. Az Úr megmutatja most, mit jelent befogadni Jézust.
Hinni Benne és befogadni Ot, ugyanaz a fogalom. A hit ajtónyitás. Amikor hiszel, kinyitod az ajtót. Ha most hallod szavát, ha megérted, hogy élo testben halott lélek vagyok, akkor most Isten szólít, hihetsz Benne és Jézus bemegy hozzád. Ha O bemegy, az élet megy be, mert O maga az élet. Bemegy a szívedbe, életedbe és élové leszel. Rögtön tudni fogod, ha ez megtörténik. Olyan sokan mondták már el, egyszer csak mindent megértettem, úgy tudtam örülni mindennek. Ez az, amit olyan régen vártam. Egyszer csak olyan boldog lettem.
Az ember mérhetetlenül szomjúhozza az igazi életet, az igazi örömöt. Próbálja kis örömökkel, élvezetekkel pótolni, de sosem elég és mindig tudja az ember, – nem ezt kerestem. Ha pedig meglesz, azonnal tudni fogod, – ezt kerestem.
Lehet, hogy sokszor kérdezted, – ez a megtérés? Ha egyszer átéled majd, szemed-szád eláll és akkor nem fogsz kérdezni semmit. Most már tudom: ez az élet!
Nekem mindenem volt a muvészet, minden tárlatra elmentem, egészen tele volt vele a szívem. Amint Jézust megtaláltam, a grafikus barátnomnek azt írtam: amit együtt kerestünk megtaláltam. Nincs már mit keresnem, itt van benn a szívemben, életemben.
Tudósok a kutatásban, zenészek, mindenféle muvészek ezt az életet keresik mind.
Most Jézus itt van, világosan, egyszeruen, érthetoen mondja: Én vagyok az élet, amit mindig kerestél. “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meghal is él.” Ezt a halottaidra mondja Jézus, ha meghalt is él, ha hitt Obenne. Nem kell siratni, ez az élet nem múlik el a halállal. Ha ezt most megérted, akkor azzal a nagy bizonyossággal állhatnál ott a temetoben, hogy o nincs ott! A halottadra nézve azt üzeni neked az Úr: aki hitt én bennem, ha meghal is él az.
A másik mondat most már neked szól: “És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” Testvér, ha most igazán megnyitod az ajtót és befogadod Jézust, azt mondja a Jelenések könyve: “bemegyek ahhoz és vele vacsorálok.” (Jel 3,20.) Annyit jelent: vele maradok. Bemegy hozzád és veled marad az Élet. Akkor betölti szívedet, egész lényedet. És áradni fog beloled, bármerre mégy. Sokszor elmondtam már, mikor hazamentem megtérésem után, édesanyám nyitott ajtót és azt kérdezte: mi történt veled? Olyan boldognak látszol. Sugárzott az élet.
Sokszor gondolok arra, amikor Jézus meggyógyított valakit, a saját családja nem tudja biztosan, hogy mi történt vele. Amikor a sánta koldus meggyógyult, akkor is azt mondották, tudjuk, hogy ez ült a templom Ékes-kapujánál, de mi történt vele? Máskor azt mondják: hasonlít hozzá. Azt hiszem nálam is azt mondták: hasonlít hozzá, de nem azonos.
Az élet úgy megtölti az embert, hogy külseje, belseje teljesen megváltozik, mert árad belole az élet. Vajon beloled árad-e, megnyitottad-e az ajtót igazán? Hányan mondják, – annyi ideje megtértem, elfogadtam az Urat. Ha igazán így lenne, más ember volnál. “Aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” Ez a második mondat, amit az Úr most neked mond.
Az élet nem erolködés, hogy próbálok, igyekszem más lenni. A szemem magától lát, nem kerül erolködésbe. A fülem magától hall. A keresztyén élet spontán. Nem kell erolködni, fogamat összeszorítani ahhoz, hogy szeressek. Ahogy a napnak sütnie kell, mert nap, úgy kell Isten gyermekeinek, az Övéinek szeretni, hiába nem szeretetreméltó valaki, szeretni kell, mert belülrol jön. Ehhez nem kell parancs, mint ahogyan egy anyának nem kell parancs ahhoz, hogy szoptassa gyermekét. Ez az új élet egy spontán jövo teljes valóság egyszeruen van, – mert adatott.
Szeretném, ha ez a halottak napja ma átváltozna élok napjává.
Azt mondja Jézus a sír mellett Mártának: “Én vagyok a feltámadás és az élet.” Befogadtad már a feltámadott életet, amelyik soha meg nem hal? Jó volna, ha most szembe állnál az Úrral és válaszolnál, amikor megkérdezi: “Hiszed-é ezt?” Megnyitod-e elotte egészen az ajtót, befogadod-e Ot szívedbe, életedbe? Mered-e egészen átadni magadat, hogy szabadon éljen benned?
Tudjátok mi az engedelmesség? Nem akadályozni ezt az életet. Hányszor akadályoztam, mikor Jézus menni akart valakihez és nem adtam oda a lábam. Mikor szólni akart és nem adtam oda a számat. Szeretni akart és nem adtam oda a szívem. Engedelmeskedni annyit jelent: engedni Jézust cselekedni. És aki engedi Ot, az mérhetetlen boldog ember. Milyen jó volna, ha sokszor nem tudnál elaludni a boldogságtól, mert megtapasztaltad az életet, hogy Krisztus él benned, világosan tudnád: ez nem én vagyok.
Halottak napján elotted áll, aki azt mondja: “Én vagyok az élet.” Mondod-e most: Úr Jézus jöjj az életembe és élj bennem. Te menj haza, te szólj és cselekedj. Én most abbahagyom, Te folytasd ezt az életet. Az Úr halottak napján egy erolködés nélküli természetes életet szeretne adni, amelyik mindent Tole vár.
Jó volna, ha úgy tudnál felelni, mint Márta: “Igen Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus.” Kettot tehetsz, ahogy énekeltük is: vagy behívod Ot, vagy elbocsátod. Minden igehallgatás választás. Mózes azt mondotta: Elotökbe adtam ma az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd az életet!
Egyszer látni fogjuk egymást ott, azon az utolsó napon, a feltámadáskor. Milyen jó volna, ha együtt tudnánk örülni annak a csodának, amit Jézus tett életünkben és annak a legnagyobb csodának, hogy ott lehetünk Nála, Vele, örökre.
Imádkozzunk:
Tudod Uram, hogy nincs itt senki, aki olyan messze volna toled mint én voltam, mikor megszólítottál. Hadd áldjalak, hogy nincs itt senki, akihez most ne lenne hited. Hiszen idehoztál halottak napján, hogy az élet napja lehessen számunkra. Könyörülj rajtunk és segíts, hogy mesterkedés nélkül egyszeruen higgyünk benned és dicsoíthessen az életünk.
Ámen.
1987. november 1