Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Naptámadat
“A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” Lk 1,78-79
Édesatyánk köszönjük, hogy küldted Jézust. Köszönjük a világ világosságát. Hadd áldjunk, hogy valahol, valamikor egyszer minket is elért. Áldj meg Uram, hogy meglássunk, megismerjünk és befogadjunk.
Ámen.
A testvérek közül sokan olvasták a Foglyok Angyalát. Egy történetet szeretnék belole röviden vázolni, ami eszembe jutott, mikor a sötétségrol és világosságról gondolkoztam. Azt mondja itt az Ige, hogy a sötétségben ülnek és a halál árnyékában. Ez a világ a sötétségben ül és a halál árnyékában.
Matti Haapolya egy olyan valaki volt, aki az egyik legveszélyesebb rablógyilkosa volt Finnországnak. Róla szól ez a kis történet, amit röviden elmondanék. Wrede Matild volt a foglyok angyala, akit Isten húsz éves korában a börtönökbe küldött és járt celláról cellára és sok-sok foglyot, gonosztevot az Úrhoz segített. Matild megállt az egyik ajtó elott, de azt mondották: ide nem lehet bemenni. Egy olyan ember van itt, aki nekimegy mindenkinek. Matild azt mondta, nekem be kell ide mennem. Ahogy belép az ajtón, ez a fogoly hátrafordul és azt mondja: hogy mert ide belépni? Nem tudja hogy Finnország legnagyobb gonosztevoje vagyok? Öregvasban volt, ami annyit jelent, hogy nyakán és karján hatalmas vasak voltak. Egy óriás állt fel és ott állt mellette Matild, a húsz éves fiatal lány.
Azt kérdezi tole a fogoly: maga olyan Krisztus követo? Maguk ott nyitják ki a Bibliát, ahol akarják és ott magyarázzák. De most majd megmutatom, hol magyarázza. Kezébe veszi a Bibliát, az elso lapján odabök, ahol ez áll: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet, A föld pedig kietlen és puszta volt és sötétség volt a mélység színén és az Isten Lelke lebeg a vizek felett. És monda Isten: legyen világosság: és lett világosság.” (1Móz 1,1-3). Elég, – mondja. Errol prédikáljon! Matild kezdi mondani, hogy Isten teremtette ezt a csodálatos földet ahol élünk. Ez a Matti Haapolya nagyon szerette hazáját, a finn földet. Elkezdi neki mondani a mélységeket, a mély szakadékokat, amiben rettenetes sötétség van. Aztán a fákat, virágokat, ami jellemzi a finn földet. És aztán elmondja: Isten nemcsak ezt a külso földet teremtette, hanem a belso földünket, Matti Haapolya testét és lelkét, amiben olyan mélységek és szakadékok vannak, hogy Matti Haapolya is fél beletekinteni. Nemcsak napfény és nemcsak virágok vannak, hanem olyan sötétségek és rettenetes mélységek. Matild beszél az emberi lélekrol és a teremtésrol és hogy mi minden lehet ott benn. S azt mondja, hogy az egész sötétség fölött Isten Lelke lebegett. Azt hiszem mind a ketten érezték, hogy ott is ott lebeg Isten Lelke.
Jó volna, ha ebben a pillanatban mi is éreznénk, hogy itt lebeg fölöttünk Isten Lelke. Azt mondja az Ige, szólt az Isten, legyen világosság. Ha Isten kimondja egy ember fölött, hogy legyen világosság, akkor lesz. Matild zörejt hall és ez a hatalmas óriás leesik a földre. Életének sok-sok fájdalmát kizokogja ott a földön. Azt írja Matild, hogy mozdulni nem mertem. Úgy érezte, egy olyan pillanat ez, amikor egy nagyon régen megkötözött, súlyos bilincsekben levo ember egyszer csak feloldódik. Miután kisírta magát csak ennyit mondott: felszabadultam! Egyet kérek még Matild kisasszonytól, maradjon itt, amíg be nem zárják a börtönt. Mert itt az egész börtön tudja már, hogy Matti Haapolya bog. Amint maga kilép innen, bejön a pap, a fegyorök, mindenki bejön. Kérem maradjon addig, amíg bezárják a börtönajtókat. Matild ott ült csendben mellette, valami csodálatos Isten jelenlétben.
A megdöbbento az, hogy sötétség és világosság egy pillanat alatt találkozott. A benne levo sötétség azzal a csodálatos világossággal, aki Jézus. Istennek azzal a szeretetével, amelyik testet öltött és itt van közöttünk.
Ez olyan találkozás, amilyen kevés van a Bibliában is. Gondoljunk csak arra, hogy így találkozott Pál apostol is. Ez a világosság öl! Abban a pillanatban tudok mindent. Ha valaki a teljes sötétségben ül, az kibírhatatlan. Ez az ember is azonnal a földre esett, – Pál apostol is. Emlékezzünk, hogy ment a maga igazának a nagy sötétségében, üldözve a keresztyéneket és egy pillanat alatt szembekerül a világossággal és a következo pillanatban ott fekszik a földön. Három napig nem eszik, nem iszik, megvakul. A világosság a sötétséggel egy szempillantás alatt találkozik. Szeretném most nagyon érthetoen elmondani: Pál apostol és, Matti Haapolya életében is a kegyelem idejében találkozott a sötétség a világossággal. De ha ebben az idoben nem találkozol vele, ugyanezt éled át, de ez már a kárhozat. Ne akarjunk úgy odakerülni Isten színe elé, abban a mérhetetlen sötétségben, amiben élünk. Abban a teljes vakságban. Ez a kárhozat. Figyeljük meg azt az egy embert, akit a király mennyegzojébol kivisznek, egy szót nem szól, amikor azt mondja a volegény: kötözzétek meg és vessétek a külso sötétségre. Nincs miért, nincs kérdés, nincs maga igazolása. Egy árva szava nincs. Hagyja, hogy megkötözzék és kidobják. Mert az ember akkor már lát.
Nincs mit vitatkozni, ha egyszer már meglátod magadat, nem a kegyelem, hanem az ítélet idejében, akkor egy szó mentséged nem lehet, egy visszabeszéded sem. Nem mondta, hogy nem tudtam, igazán akartam, annyiszor elindultam. Aki lát, az már nem is vitatkozik. Az már tudja, hogy o milyen, hányszor volt lehetosége arra, hogy elfogadja a világosságot. Jó volna megérteni, hogy milyen irgalmas az Isten.
Olyan megdöbbento ennek az Igének az elején az a pár szó amivel kezdodik, “A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.” Arról beszél, hogy Isten irgalmas. Az O nagy irgalmassága, hogy nem hirtelen, nem egy pillanat alatt látom meg a világosságot. Nem egy pillanat alatt látom meg magamat. Reggel már mondtam az Igét: Sok mondanivalóm van, de most el nem hordozhatjátok. Nem egy perc alatt kerülsz a hihetetlen metszo fénybe, ahol mindent meglátsz.
“A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétben és a halál árnyékában ülnek.” Tudod-e, hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülsz? Ez az egész világ csupa vakon született ember. Te is, én is! Nem kell ahhoz külso sötétségnek lenni, hogy ne lássunk. Tudod-e magadról, hogy mérhetetlen vakságban élsz. Aki egy pár percig beszél velem, már többet tud rólam, mint én magam. Mi hihetetlen vakok vagyunk, vakon születtünk lelkileg, ahogy egy ember aki testileg vakon született. Lehet, hogy az elso pár hét alatt talán a szülei észreveszik, hogy nem fordul a világosság felé. Aztán talán pár éves korában o is megtudja, amikor már a többieket hallja játszani, hogy itt van valami, ami nekem nincs.
Testvér, te is, én is vakon születtünk. Hadd mondjam meg oszintén, 27 éves koromban tudtam meg, hogy lelkileg vak vagyok. Gondoljátok meg ebben a világban csupa vak ember között élünk. Mikor eloször találkoztam egy lelkileg látó emberrel, akkor szemem szám elállt és azt mondtam: mi van ezzel? Mitol ragyog ennek az arca? Mi ez a tisztaság, békesség, öröm? Nem szerettem a vallásos embereket. Mindig világosan éreztem, hogy hazugság az egész. De mikor ezt a valakit megláttam, azt mondtam: Istenem, csak egyszer lehetnék ilyen, mint ez. Mi van ennek, ami nekem nincs? Attól kezdve kezdtem igealkalmakra járni. Attól a perctol kezdve kerestem ezt a világosságot, amit ezen a lányon akkor megláttam.
Nem tudom láttál-e már életedben egy lelki látót? Aki úgy beszél Istenrol, Jézusról, az O dolgairól, olyan természetességgel, ahogy soha nem hallottam. Találkoztál-e már lelkileg látó emberrel, mert akkor rögtön megtudtad, hogy vak vagy. Mikor erre rájöttem, egy csendeshéten kezdtem úgy csinálni, mintha én is látnék. Mintha hívo volnék. És én bolond nem tudtam, hogy itt mindenki tudja, hogy nem látok. Azt hittem meg lehet ezt játszani. Mindenki, akinek új élete volt, pontosan tudta, hogy nekem nincs. Csak nem voltak elég oszinték, vagy kegyetlenek ahhoz, hogy ezt megmondták volna. Nincs-e köztünk olyan, aki ezt évek óta próbálja megjátszani, halálosan bele is fáradt. Ki is esett idonként a szerepbol.
Ézsaiás 59-bol olvastam a napokban: “Tapogatjuk, mint vakok a falat és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor és olyanok vagyunk, mint halottak az egészségesek között.” (Ézs 59,10). Ha valaki már látóvá lesz, akkor emlékszik erre, volt ilyen az életemben, hogy pontosan tudtam, nekem valami nincs, de megpróbáltam megjátszani. Az egész életet nem értettem. Egy csomó miért, – Istent kegyetlennek látom, hogy-hogy irgalmas? Így mondja egy vak ember: mi az, hogy irgalmas az Isten, hát a háborúk? Az éhezok? Az iszonyú nyomorúság ebben a világban? A balesetek, gyerekek halnak meg, hogy-hogy irgalmas az Isten? Nem érti az egész körülötte levo életet. Nem is lehet neki megmagyarázni, mert nem lát. Saját életét sem érti szegény vak. Kemény a szíve Isten felé, – miért engedte meg Isten?
Mostanában jelent meg egy könyv: Jézus a mi életünk. Olyan nagyon jó az a történet egy fiatalemberrol, akit a barátai Rigónak hívnak. Egy bányász fiú volt, akinek egy bányász szerencsétlenségkor egy nagy ko a gerincére esett és eltörte. És akkor mérhetetlen kemény lett. Hol volt Isten, mikor a ko a gerincemre esett? Erre a kérdésre nem tud választ kapni.
Leírja a lelkész, hogy amikor elmegy hozzá, óriási füstfelho közepette találja, pálinka van az asztalon, a barátaival ül és szennyes vicceket mesélnek, trágárságokat beszélnek. Nevetve mondják: na itt a pap, most magyarázza meg nekünk… és mondják az iszonyú kérdéseket végig. Csak annyit szeretnék mondani, a vége az, hogy a tolószékével, amire azt mondja, hogy átkozott tolószék, egyszer betolják a biblia órára. Még ott is mondta, – én nem akartam jönni, ok voltak eroszakosak. Attól kezdve minden bibliaórán ott van a társaival együtt. Egy ido múlva a világosság betör a szívébe, fölötte is kimondja Isten: legyen világosság. Elfogadja Jézust, a buneire bocsánatot kap. Aztán leírja a lelkész az utolsó találkozását vele. Ott ül a tolószékben, a lelkész mellette a lépcson és egyszer csak azt mondja nekem: Lelkész úr, nemsokára meghalok. De olyan boldog vagyok, hogy ott fogok állni az Úr Jézus elott, aki értem meghalt a kereszten és akkor elmondom Neki: Köszönöm Úr Jézus, hogy azt a követ akkor a gerincemre engedted esni. Köszönöm, hogy eltörted a gerincem, tudom hogy Te törted el, mert egyenesen a kárhozatba rohantam. Most ha meghalok, tudom hová megyek, – Hozzád. Akkor megköszönöm Neki a balesetet, meg mindent, amit eddig nem értettem.
Nem tudom, most megértetted-e, hogy ez az ember már látott? Tudta mindennek a miértjét. Mikor hitre jutottam akkor elmondtam, úgy érzem magam, mint aki egy hegyre kerül ki és az egész utat látja, amin addig járt. Minden miértemnek van azértja, hogy Vele találkozzam. Minden ezért van. És minden megérte. Látsz már? Vagy ülsz a sötétségben? Nem érted az életedet, a mások életét, a világot sem érted. Akkor legalább most annyit dönts el a szívedben, hogy vak vagyok. Sajnos még mindig, ennyi igehallgatás, bibliaórára járás után vak vagyok. Ülök a sötétben, a halál árnyékában, ahogy az Ige elmondja, – és mi lesz velem?
Szeretném ha megértenénk Isten nagy irgalmasságát, hogy nem hirtelen világossággal ébreszt fel. Szeretném ha nagyon hálásak lennénk az Úrnak, hogy életünkben naptámadat van. Láttátok már sokszor, amint keleten egy picit világosodik. Pirkad. Az ég alja már világosodik, aztán egyre jobban. A naptámadat! Nem hirtelen, mint Pál apostol, meg Matti Haapolya életében történt, hogy hirtelen egy nagy fény, hanem jön a naptámadat. Ez az O nagy irgalmassága, amellyel meglátogatott minket a naptámadat.
Az advent a naptámadat. Ahogy jönnek egymás után a vasárnapok, hajnalodik, világosodik! Krisztus születése elott az ígéretek sorozata: jön, jön a naptámadat! Ugyanígy minden ember életének megvan az adventje, amikor már egy picit látok. Már sejtem, hogy itt van valami. És sejtem, hogy ez nagyon boldogító lehet. Egy sejtés, egy vágy a naptámadat. Nagyon szeretnék most mindenkit kérni, gondolja meg, volt már nekem ilyen? Elvittek egy bibliaórára és kezdtem sejteni, hogy itt valami jó van. Ezek nemcsak azért ülnek itt együtt, hogy valahogy elüssék a napot, valamiért jönnek. Itt valamit kapni lehet. Jó volna visszagondolni, volt-e már advented?. Amikor felébred a vágy, egy ellenállhatatlan vonzás visz oda. Még nem kaptam meg, de van ott valami, amiért érdemes élni. Szinte nem lehet visszatartani azokat az embereket, akiknek már megkezdodött a naptámadat az életükben. Olyan mintha egy vak ember lassan gyógyulna és jönne a pillanat, amikor lát, derebg, világosodik. Már van bunlátásom, már eszembe jut, talán hibás voltam abban a dologban, amiben eddig mindig másokat okoltam. Egyre jobban elojönnek a körvonalak. Egyszer csak látnom kell. Keserves, de mégis boldogító.
Meglátogatott minket a naptámadat, azokat, akik itt a sötétben, a halál árnyékában ültek. Egyre világosabb lesz! Azt mondja az Ige: Isten útja olyan mint a kelo világosság, egyre világosabb lesz, a teljes délig.
Nem tudom hol tartasz. Úgy szeretném, ha nem játszanánk meg magunkat, mint én akkor, amikor mindig olyat mutattam, mintha már… Magadat csapod be, senki mást. Jó volna megállapítani, hol tartasz? Valami dereng már, felébredt már a vágy? Már úgy veszem kezembe a Bibliát, dobog a szívem, mit fog most mondani nekem? Már tudom, hogy Valakivel szemben állok, aki önmagát ismerteti meg, – a teljes délig.
Karácsony a naptámadat. Feljött a nap! Látok! Aztán elkezdodik egy út, Jézus élete ezen a földön, születéstol a halálig. A naptámadattól a teljes délig. Ahol Isten szeretetének a teljes világossága kibírhatatlan fénnyel ragyog ebben a világban. Lehet, hogy valahol útközben vagy a ketto között. Talán már tudod, látod, érzed, tapasztalod, de nem jutottál a teljes délig.
Karácsonykor Isten adta a Fiát, nagypénteken Jézus adta önmagát. Vajon eljutottál- e már idáig? Valaha valóság lett-e neked, hogy értem?
Éveken, évtizedeken keresztül olvasok Igét és egyszer csak egy Ige elkezd világítani. Ez az Ige a János evangéliuma 10. részében volt: “ha valaki én rajtam megy be.” Rajta át! Másképp nem jutsz be. Az egyetlen út: rajta át. Amikor valóság lesz, hogy “Kezedbe lábadba a szöget én vertem.” Olyan sokan jöttek akkor hozzám, hogy eddig ezt nem értettem, hogy Jézus vérzo holttestén át jutottam az Istenhez. Én is ráléptem, én is fájdalmat okoztam Neki. Senki sem mehet az Atyához, csak rajtam át. Megtetted-e ezt az utat?
Csak egy mondat még: “igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára.” Isten lejött, hogy Jézus Krisztusban megbékéltesse a világot önmagával. Az elso nagy békesség Istennel Jézus halálán át. A véres kereszten át. Vajon valaha igazgatta-e már lábadat erre az útra? Aztán jön a sok-sok kis békekötés. Bocsánatot kell kérnem, rendeznem kell, visszaadnom kell dolgokat, járnom kell a békesség útját. És nehéz igazgatni a lábamat, mert jaj ezt nem! Annak a másik volt az oka. Miért nekem kell megalázkodni? Valakinek mondtam, menj el, kérj bocsánatot és békülj meg. Én, a sértett fél kérjek bocsánatot? Isten, a sértett fél lejött erre a földre, – békülj meg Vele. Én, az idosebb? O az örökkévaló, a Szent, tudott lejönni. Most hadd igazgassa lábadat a nagy békekötésre és attól kezdve járhatsz ezen az úton.
Mindig újra igazgatni kell a lábunkat, mert nem akarunk. Vajon mi lesz az elso, amit Isten toled kér ezen a karácsonyon? Tudod-e, hol kellene igazgatni a lábadat arra az útra, ahova soha nem akartál menni? Vagy talán eloször Ohozzá? Hogy megértsd, hogy ez mibe került. “Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.“ Csak egy kicsit lenne világosabb, mint eddig. Olyan szelíden, csendesen jön, nem mint a villám, nem úgy, hogy összeesel, – mert úgyis jöhetett volna, – hanem fokról fokra, hogy kezdesz látni.
Imádkozzunk:
Uram köszönöm, hogy volt hited hozzám. Nekem magamnak nem volt, hogy valaha belolem hívo ember lesz. De köszönöm, hogy volt türelmed hozzám, sok hazug vallásosságomhoz, amit mutogattam. Áldalak a napért, amikor meglátogatott a naptámadat a magasságból. Hadd kérjelek Uram ma teljes szívembol azokért, akik még ezt nem élték át. Kérlek azért, hadd látogasson meg minket a világosságod, amit el tudunk viselni, hogy aztán eljussunk a teljes délig. Amikor már rajtunk keresztül is áradhat ez a világosság sok-sok vak ember felé. Kérlek áldj meg mindnyájunkat, hogy megismerjünk úgy Téged, hogy ezt továbbadhassuk. Látod Uram hányan ülnek sötétségben és a halál árnyékában. Kérlek könyörülj rajtunk!
Ámen.
1988. Advent