Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Megkeményedett szív
“Ma, ha az O szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” Zsid 3,15
Urunk nem is tudjuk felfogni, hogy mennyire szeretsz. Köszönjük, hogy végtelen szereteted hordozta eddig életünket. Köszönjük, hogy ma is ez hozott ide. És köszönjük, hogy ez a szeretet csendül felénk hozzánk szóló szavadból. Kérlek áldj meg most minket, hogy ma, ha szavadat halljuk, meg ne keményítsük, újra meg ne keményítsük a szívünket.
Ámen.
A Biblia egy másik fordításban így mondja ezt az Igét: amikor az O hangját halljuk, meg ne keményítsük szívünket. Ez tulajdonképpen ketto. Szava és a hangja. Meghallom-e a hangját az elhangzó szó mögött?
Két példát szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az egyik egy bibliai, amit mindnyájan ismerünk. Illés fut az Úr elol. Odaér Isten hegyéhez és egy barlangban elbújik. És ez van odaírva, hogy “Az Úr volt arra elmenendo.” (1Kir 19,11). Az Igeszerint eloször jött a sziklákat hasogató szél de Illés nem jött ki a barlangból. A szél után tuz jött és mindent megégetett körülötte. Egymás után szél, tuz, földindulás és mindig azt írja az Ige: Illés nem jött ki a barlangból. Lehet még beljebb bújt. Aztán egy halk és szelíd hang hallatszott és erre Illés kijött. Köpenyével eltakarta arcát, de kilépett az Isten elé. Halk és szelíd hang, – egy ismeros hang. Hallottad-e valaha az O hangját? Szavával együtt a hangját?
A másik egy élmény, egy esemény, valahol így olvastam, egy bányászfiúról, akinek mindene a pénz volt. Annyira megkeményedett a szíve mindennel kapcsolatban, mert az édesanyját 6-7 éves korában elvesztette. Az egyetlen akihez ragaszkodott az anyja volt és miután az meghalt, Istennel szemben is megkeményedett. A bányászok között voltak hívo fiúk, mondogatták neki, hogy Isten, Jézus, – hagyjatok békén, volt a felelet. Hallgassatok! Arany Lacinak hívták ezt a fiút gúnyból, mégpedig azért, mert mindene volt az arany. Abba fektette pénzét, ne értéktelenedjen el.
Ahogy egyszer a bányában dolgozott, úgy hallotta, egészen halkan, mintha az anyja szólítaná: kisfiam. Jobban odafigyel, mintha hangosabban hallaná, megdobbant a szíve: az anyám hangja! Elkezdett szaladni a hang irányába, a következo pillanatban beszakadt a bánya ott, ahol az elobb állt. A csákányát is betemette. A falhoz dolt, mert úgy dobogott a szíve, – ki szólt nekem, mi volt ez a hang, az anyám hangja, – felismertem!
Sokára jutottak le hozzá, a társai mind azt hitték, a holttestét találják ott. Hogy menekültél meg, hiszen erre a tárnára zuhant a bánya? – kérdezték. A szemébol folyt a könny és csak azt mondogatta: Megmentett Isten! Szeret az Isten! Így jutott ez a fiú hitre, az anyja hangjára. Hallotta a hangját és meglágyult az egész szíve. Az elején nem mondtam, hogy Németországban van egy árvaház, amelyre az van írva: Enyém az arany! Minden összegyujtött aranyából egy árvaházat létesített, amely évtizedek óta áll már. Odaadta minden aranyát a Jézus szavára.
Ha ma az Igén keresztül felcsendül számodra ez az ismert hang, a szeretetnek a hangja, meg ne keményítsd a szívedet. Mert akkor is megtudjuk keményíteni. Hallottad már valaha? Volt-e már úgy az életedben, hogy egy hazai, otthoni hangot hallottál a mennyei otthonból? Úgy éreztem, mikor ezt az Igét olvastam, hogy van ennek egy ígérete. Ha Isten mondja, hogy hallod a hangját, akkor hallható lesz. Nagyon figyelj!
Mit jelent ez a szó, hogy szív. Mindig az érelmeinkre gondolunk, ha a szívről van szó, pedig nem az. Az 1Pt 3,4. versben beszél az Ige: a szívnek elrejtett emberéről. Isten ehhez az elrejtett emberhez szól mindig, aki vagy.
Mi a szív? Isten lakóhelye! Nálad is az? Az Édenben a bun elfoglalta Isten lakóhelyét. Kainnal kapcsolatban mondja az Ige: “A bun az ajtó elott leselkedik és rád van vágyódása.” (1Móz 4,7). A 6. rész elején szomorúan állapítja meg Isten, hogy “az ember szívének minden alkotása szüntelen csak gonosz.“ (1Móz 6,5). Isten mondja! Lehet azt mondod, hogy nem, nem! Bennem azért annyi jó van. Az ember szívének gondolata szüntelen csak gonosz. Minden mögött ott van az önzés, a magad szeretése, az indító okaid nem tiszták. Jó volna, ha megértenéd, mindez Isten elott bun.
Az Ószövetségen végig látjuk, hogy Isten ezt a Tole elfordult, megkeményedett szívet hogyan ostromolja. Isten nem mondott le a szívedrol. Eredetileg az Övé volt, – nem mondott le róla. Már az Ószövetség lapjain látjuk újra és újra, ahogyan Isten szeretete ostromolja az embert. Jeremiás 31,3 mondja: “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” Isten magához vonzza az embert. Mint mikor valaki gyermekét nagyon szereti és magához szorítja. Ez az isteni szeretet vonz, édesget, csalogat. Olyan szomorú megint Jeremiás könyvében ahogy mondja az Ige: “Sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti szívetek kevélysége miatt.“ (Jer 13,17). Isten Lelke már akkor sírt a rejtekhelyeken. Vajon miattad is sír? Isten Szentlelke bánkódik és Isten bánkódik.
Bár megértenétek ezt a mérhetetlen szeretetet, amivel hív, vonz, még ha ver is szeret. Minden mögött ott van a szeretete és az ember képes ellenállni. Mindig újra megkeményíti szívét. Így mondja az Ige, amikor Isten küldte a prófétákat, – utoljára volt még egyetlen szerelmes fia, azt is elküldte. Belerendül-e a szíved, hogy Isten egyetlen Fiát leküldte erre a fölre? Az egyetlenegyet! Így mondja az Ige, hogy a sajátjába jött, – Istené a föld és annak teljessége és Istené az ember. “Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11). Jött a testet öltött szeretet. Az egész lénye vonzott. Az Ige is vonz, az Isten szeretete embereken keresztül vonz, de jött Jézus és az egész lénye vonz. Amerre Jézus járt tömegek mentek utána, kilométereket gyalogoltak, csak közelében lehessenek. Soha ember úgy nem szólt, mint Jézus. A csodái, gyógyításai, egymás után látják rajta keresztül a szeretetét. Minden egyes csodája a szeretet csodája. Egy száradt kezu embernek mondja: állj középre és nyújtsd ki a kezed. Az egész nép kemény szívvel nézte. Jézus azt kérdezte: szabad-e jót tenni szombatnapon? Életet adni szabad-e? A farizeusok makacsul hallgattak. Azt mondják ezzel, hogy nem. Jézus bánkódva nézett rajtuk végig, az o szívük keménysége miatt. Hányszor okoztál már fájdalmat az Úrnak, hányszor nézett már rajtad bánkódva végig? Hányszor akartam, – mondja Jézus, – te nem akartad. Hányszor akart boldoggá, szabaddá, elégedett emberré tenni, – te nem akartad. Isten bánkódik a szíved keménysége miatt
Egyszer amikor újra csodát tett, a tanítványok mondják, hogy nem hoztunk kenyeret. Hát nem okultatok az ötezer ember megvendégelésénél? Ezt kérdezi tolük Jézus. Akinek Isten annyiszor megadta már a mindennapi kenyeret, a segítséget, a gyógyulást, ennyi ido, ennyi tapasztalat után még most is kemény-é a szíved?
Ahogy Jézus jár ezen a földön, maga a testet öltött szeretet. Vajon valaha láttad-e Ot így igazán? Az Újszövetség lapjain ha olvastad, kinyílt-e valaha a szemed, hogy láttad Ot, ahogy csupa szomorúság, csupa bántás, ütés közben tovább szeret. Hadd kérdezzem, most is kemény még a szíved? A Biblia így mondja Róla: “Ímé az ajtó elott állok és zörgetek.” (Jel 3,20). Nem tör be. Jézus nem betöro! A Sátán betöro! Jézus az ajtó elott áll és vár. Olyan sok helyen olvassuk az Igében szinte megrázóan, mikor a szolojérol beszél is; mindent megtettem vele, megkapáltam, megmetszettem, – miért nem? “Felásta és megtisztítá kövektol, nemes vesszot plántált belé és közepére tornyot építtetett, sot benne már sajtót is vágatott és várta, hogy majd jó szolot terem, holott vadat termett?!” (Ézs 5,2). Aztán mond egy mondatot: “Ítéljetek köztem és szolom között!” (Ézs 5,3). Mit kellett volna még tennem? Most mondd meg a szemébe, veled mit kellett volna még tennie? Van-e valami, tudod-e most mondani: Uram de ezt!
Mi nagyobbat tehetett volna Isten annál, hogy Jézust küldte. Mit kellett volna még tennie? Szinte szemrehányóan hanguik a kérdés. Ami megkeményíti szívedet az a bun. Ugyanebben az igerészben a 13. versben mondja, hogy “egyikotök se keményíttessék meg a bunnek csalárdsága által.” Megkeményedtél a bunnek csalárdsága által? A Biblia így mondja: “A szívbol származnak” és mondja sorra a bunöket: házasságtörés, paráznaság, gyilkosság, hamis tanúbizonyság. Csak az jön ki szívedből, ami benne van. Az események, a gyerek, a munkahely, a körülmények, csak azt húzzák ki, ami bennünk van. A szívbol jön ki a méreg, a gonosz szavaid, a bántás, a tisztátalanság.
Szeretném, ha látnád Dávidot. Isten dalnoka, szolgája, vitéz hos és egyszer csak a szívébol származik a paráznaság, a házasságtörés és a gyilkosság. Egy mondatot olvastam Sámuel könyvébol: azon a napon Dávidnak megsebhedt a szíve. Belül egy seb keletkezett. A bun belülrol sebesít, gyötör, kínoz, tör belül, aztán kívülrol is. Bunének következménye, hogy meghal a gyermeke, nem Isten törése, a bun következménye. Látjuk ezt a ragyogó embert, az Ószövetség legcsodálatosabb szolgáját, Isten gyermekét feküdni házában a földön zokogva, böjtölve, ruháját megszaggatva, össze-vissza törve. Akkor jön ki a száján a szó, hogy vétkeztem. Akkor könyörög, akkor mint Anna is, kiönti a szívét az Úr előtt. Megtört a szív, ömlik a fájdalom, a sírás, a panasz. Hányan mondják, amikor az a nagyon nehéz ért, nem tudtam sírni. Ido kellett, amikor egyszer megnyíltak a csatornák, már tudtam mondani, már lágyult a szívem, akkor már jó volt.
Az Újszövetségben Péter azt meri mondani az Úrnak: “Ha ezek mind megtagadnak is, én akkor sem.“ És ott a fopap udvarán szívébol kijön a káromkodás, a tagadás, a hazugság, hogy nem ismerem. Benne volt ez Péter szívében? A szívbol származnak. Döbbentél-e már meg magadon, hogy én mondtam ezt? Ot is látjuk ott feküdni a fopap udvarán, összetörve, sírva. O is megtört Isten elott.
Amikor mutosno voltam, sokat kellett foglalkoznunk olyan kicsi dolgokkal, mint kelések, dagadások embereken. Rettenetes fájdalmas, mikor valami belül meggyul és belülrol feszít. Jönnek emberek, annyira fáj, hogy nem bírom tovább. A bun ott belül a szívedet feszíti. Boldogtalan vagy. Nem tudsz aludni éjjel, mert fáj. És olyan kemény tud lenni egy kelevény, hogy el nem tudom mondani. A szíved még mindig kemény? Mi minden van ott már benn? Mi feszeget már belül? Lehet hogy egy pillanat alatt kifakad és elkezd folyni belole minden csúnyaság. De amikor odajöttek hozzánk, egy kis szikével bele lehetett vágni. S abban a percben megkönnyebbedett az ember. Iszonyú volt mi jött belole, de kijött.
Azt olvastuk ma reggel: “Isten igéje élo és ható és élesebb minden kétélu fegyvernél.” (Zsid 4,12). Ha ez a szeretet belevág a szívedbe, – ó bár ma belevágna, – és kezdene folyni minden. Nem volt szép látvány. Ha nem folyt már, akkor próbált az orvos segíteni. Akkor ki kellett tisztítani egészen gyökeréig. Éles kanállal emelték ki, ami még benne maradt. Olyan sokszor mondtam embereknek, akik buneiket vallották, – hadd kérdezzek még, ne kössük úgy be, hogy maradt benne valami. Ha az Úr kitisztíthatta, akkor meggyógyulsz. Rettenetes ez a mérhetetlen zárkózottság ami bennünk van. Miért vagy zárkózott? Mert sejted, hogy mi van benned. Tudni nem tudod, de sejted. Jaj meg ne lássák, hogy bennem, akit hívo embernek ismernek, milyen gyilkos gondolatok vannak bennem. Nem tudok megbocsátani, bennem ilyen tisztátalanságok vannak, ilyen szennyes képmutatás? Ilyen borzalmas kívánságok? És egyre jobban zárod az ajtót, nehogy valaki belásson, nem is szólalok meg, mert félek, egy mondaton keresztül kimondok valamit.
Kemény a szíved? Zárkózottan kemény? El fogsz innen menni bezárt kemény szívvel? Mi kell, hogy történjen, ha az Ige kése sem elég?! Hány emberrel beszéltem, aki koporsó mellol jött és egyszer csak ez a vágás megnyitotta szívét. Hányszor kérdezték: miért kellett elvenni azt a gyereket? Nem kellett volna. De amikor már mentésrol van szó, átvágnak mindent. “Ma, ha az O szavát hallod meg ne keményítsd a szívedet.” Nem szeretnék veled egy-két hónap múlva összetörten találkozni. Engedd, hogy az Ige mutokése sterilen, világosan, itt tiszta helyen belevághasson a szívedbe.
Világosan értsd meg, ma van ennek a napja. Ne mondd azt, majd otthon. Majd máskor, vagy késobb. Ha Isten azt mondja, hogy ma, akkor ma. Ne vitatkozz Vele. Itt két szakaszban háromszor mondja azt, hogy “ma”. Még a 4. részben is mondja: “Ismét határoz egy napot: Ma szólván Dávid által annyi ido multán, amint elobb mondva volt, Ma, ha az O szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” (Zsid 4,7). A Biblia ezt mondja: Isten elott kedves áldozat a töredelmes szív és a bunbánó lélek. Akkor leszel kedves, ha ez a nyakas, kemény, önfeju szíved egyszer összetörik. Istennek ez a kedves. Akkor lesz igaz: O megsebez, de meg is gyógyít.
Egy gyerek történettel szeretném befejezni. Egy kislány sokat hallott arról, hogy Jézus kopogtat szíve ajtaján. Egyik éjszaka arra ébredtek szülei, a gyerek kiabál: ne! ne! Jézus ne! Odament az anyja, mi van ezzel a gyerekkel? Mit álmodtál, mi volt? Azt álmodtam, hogy egy szobában voltam és egyszer csak ott voltak a buneim mint vadállatok. A haragom mint farkas, az oroszlán, a hiéna, a hazugságom, mint kígyó. Körülvettek, minden sarokból leselkedtek az állatok és Jézus egyre halkabban zörgetett, aztán kipottyant az elso könnycsepp a szemembol és kinyílt az ajtó és belépett Jézus. A vadállatok mind rárohantak, akkor kiabáltam, hogy Jézust ne!
Átélted-e már egyszer a kereszt üzenetét? Buneid vadállatai Jézust, a szentet, az igazat ripityára tépték. Mondtad-e, amit a bennszülött törzsfonök mondott, amikor a misszionárius Jézusról beszélt: Jézus szállj le a keresztrol, az az én helyem! Azt az ostort én érdemeltem. Csak az O sebeivel gyógyulhatsz meg, – más gyógyulás nincs. Ha meglátod az O sebeit, akkor tudod meg, mi az Isten országa. Isten országa igazság. Soha nem lett volna békességed, ha Isten nem tett volna eleget az igazságért. Ha a buneid igazságos ítélete nem zúdult volna le Jézusra, nem tudnád elfogadni a bocsánatot. Mert ez az elso amit átélsz: van igazság. Buneimnek igazságos ítélete rajta van. S aztán jön a békesség, a szeretet, az öröm.
Ma, ha az O szavát hallod, – a kereszt szavát! Mert a kereszt beszél, – Isten igazságáról beszél. Ez a beszéd ugyan bolondság azoknak, akik elvesznek. Most megránthatod nyugodtan a válladat, mondhatod, hogy sokat hallottam már. Ezt tudják mondani? Bolondság az egész. Nagyon kérlek, hadd legyen számodra most a kereszt Istennek ereje. Érezd benne Isten szeretetének a végtelen erejét, a mento szeretetet. Hadd legyen végre igazi békességed, töltse be szívedet az igazi szeretet és Szentlélek által való öröm. Ma, ha az O szavát hallod, meg ne keményítsd a szíved.
Imádkozzunk:
Köszönöm Uram, hogy nekünk, akik annyiszor megvetettük a keresztet, annyiszor mentünk tovább vállrándítva, annyiszor tudtunk utána mosolyogni, beszélni, mondani a magunkét, – még mindig hirdettetik. Hadd áldjunk az otthon hangjáért, szereteted hangjáért, segíts, hogy hadd halljuk ezt a régen vágyott, régen hallott drága hangot. Kérlek Úr Jézus, akihez most szólsz, meg ne keményítse a szívét. Kérünk hallgass meg minket, Neved dicsoségére.
Ámen.
1988. február 7