Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Örömmondások napja
“A kapu elott pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondának egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen? Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is ínség van és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk meg a Szíriabeliek táborába, ha meghagyják életünket élünk, ha megölnek meghalunk. És felkeltek alkonyatkor, hogy a Szíriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Szíriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki. Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Szíriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását és nagy sereg robogását hallotta és mondának egymásnak: Ímé, az Izráel királya bérbe fogadta meg a Hitteusok királyit és az Egyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jöjjenek. És felkelvén elfutottak alkonyatkor és elhagyták mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt és elfutottak, csakhogy életöket megmenthessék. Mikor azért a poklosok a tábor széléhez értek, bementek egy sátorba, ettek és ittak és elvittek onnan ezüstöt és aranyat és ruhákat és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba mentek be és abból is hoztak és elmenvén elrejtették. És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondásnak napja, ha mi hallgatunk és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el és mondjuk meg a király házának.” 2Kir7,3-9
Uram hadd legyen most elso szavunk a hálaadás szava. Köszönjük hogy itt lehetünk, hangzik az Igéd és van szavad hozzánk. Hadd dicsoítsünk ezért.
Ámen.
Nem tudom, ahogy körülnéztek a testvérek elkezdték-e a hálaadást és az örömmondást a terem megnagyobbításával kapcsolatban. Az Igénk amivel elkezdtük: “Szélesítsd ki a sátorod helyét!” (Ézs 54,2a). A testvérek láthatják, hogy kiszélesítettük. Lehetetlennek látszott, hogy ezen az elso vasárnapon már itt ülünk és hallgatjuk az Igét. Aki egy kicsit építkezett már életében, az tudja, hogy ez egy hónap alatt képtelenség. Úgy szerettem volna ma ezzel kezdeni: ez a mai nap örömmondásnak, hálaadásnak napja mindazért, amit az Úr tett velünk.
Ez az egyik amit mondani szeretnék, a másik, ami ennél sokkal nagyobb, hogy lelkünknek a nagy ellensége megveretett. Ez volt az öröm, amit a négy férfi mondott. Megvert ellenséggel állunk szemben. Az ördög minden csapatával iszonyú vereséget szenvedett. Csak talán még nem tudod. A Golgotán Jézus a kígyó fejére taposott. Minden ellenséges eronek, indulatnak, bunnek, hatalomnak menekülni és futni kell. Ez az örömhír, amit ma szeretnék a testvérek szívébe beleírni és amit ez a történet olyan világosan, élesen elmond.
Ugyanaz az ellenség most is, Benhadád az ellenség. Tudjuk, hogy az Újszövetségben egyetlen ellenség van, a Sátán és az o serege. Az ellenség összpontosított támadást intézett Samária ellen. Minden oldalról körülvették. Nem tudom a testvérek hogy élik át, hogy mennyire ebben élünk. Az ördög összpontosított támadást intéz Isten gyermekei ellen. Nagyon sok ember már benne él ebben a vereséges életben. Gondoljuk el, micsoda helyzet volt Samáriában. Iszonyú éhség. Nem olvastam el azokat a rettenetes részeket, ahol egyik anya mondja a másiknak, hogy megettük az én fiamat, most a tied következik. Akik anyák, el tudják képzelni, micsoda éhínségnek kellett lenni, ha az anyák megegyeznek, hogy egymás után megesszük gyermekeinket. Ebben élünk mi most lelkileg. Családok eszik egymást, veszekedések, háborúk vannak. Annyi asszony, vagy férj jön ide, egy-egy felbomlott családnak kötelékébol. Egymást kezdték bántani, enni.
Iszonyú éhínség lehetett ott, ahol ezt a helyzetet mondja el a Biblia. A király megszaggatta ruháit. Olyan megdöbbento, ahogy nézik az emberek, amint a király ott jár a várfalon és észre veszik, hogy zsákruha van ruhája alatt. Tehát a király már böjtölt, már látta, hogy mi van, itt már nem marad ko-kövön. Ez a helyzet Samáriában. Ez a helyzet Isten gyermekei között. A hívok is eszik egymást. Borzalmas, hogy ebben élünk benne és még észre sem vesszük.
Az utolsó idok sötétségérol beszél a Timótheusi levél. 2Tim 3-ból olvasok egy pár mondatot. Az utolsó idok borzalmairól beszél. “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban lesznek az emberek magukat szeretok.” Szeretném ha aláhúznánk magunkban, hogy én is már csak magamat szeretem? “Pénzsóvárak, kérkedok, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedveloi, Árulók, vakmerok, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretoi.” (2Tim 3,2-4). Benne élünk testvérek. Ha kicsit körülnézünk és látunk, el kell mondanunk, hogy ez már nem lesz, – van. Ebben járunk, ebben élünk, ilyen a világ, ilyenek az emberek. Sötét hatalmaktól körülvett emberiség. És óriási lelki éhség és szomjúság, szeretet-éhség, öröm-éhség. Csupa olyan pótszerrel él ez a világ, amely meg nem elégíthet. Alkohol, kábítószerek, szex, csupa pótszer az igazi öröm, szeretet helyett.
Rettenetes állapot volt Samáriában és rettenetes állapot van ezen a világon. A falakon kívül van négy bélpoklos. Szeretném most azt mondani, ahogyan Jézus kezdte a példázatait, hogy hasonlatos az Istennek országa a négy bélpokloshoz. Egy kicsit értitek, mind poklosok voltunk, – nem? Kizárva az emberek közül, mert tudjátok, ok nem jöhettek be a városba. Nagyon sokszor Isten népe a kerítésen kívül él. Hiszen Jézus mondotta: “Menjünk ki tehát Ohozzá a táboron kívül, az O gyalázatát hordozván.” (Zsid 13,13).
A négy bélpoklos eldönti ott magában, próbáljuk meg, menjünk be az ellenség táborába. Amint odaérnek rájönnek, hogy megvert ellenséggel állnak szemben. Az egész Samária reszket egy megvert ellenségtol. Az egész világ reszket a sötét hatalmaktól, a sötét eroktol, mi lesz holnap, mi következik ránk? Ezek a bélpoklosok felfedezik, hogy az ellenség megveretett. Olvassuk itt, hogy mikor odaértek a tábor széléhez, bementek egy sátorba, ettek és ittak és vitték a sok kincset és elásták.
A Golgota keresztje óta, a nagy gyozelem óta megvert ellenséggel állunk szemben. Ott mondják, hogy nincs itt senki. Nagyon sokszor mikor megkötözött emberekkel beszéltem, akik nagyon sokszor félelmek között, depresszióban, sötét gondolatokkal éltek, – hát mitol félsz, kérdeztem, hát nincs senki. Amitol félsz az nem létezik. Hány üldözési mániás emberrel volt dolgom, aki saját árnyéka elol futott. Értsd már meg nem igaz, nincs senki, az Úr gyozött. Tudod-e már, hogy vereség van az ellenség táborában már a Golgota óta? Azt mondja az Ige, hogy Jézus megsemmisítette az ördögöt. Egy megsemmisített ellenséggel küszködsz? Valaki, aki tele volt problémákkal, egyszer csak meglátta, tulajdonképpen semmi bajom sincs. Azt hittem, hogy rákos vagyok. Emlékszem arra az asszonyra, akirol mindig újra kiderült, amikor megvizsgálták, hogy ez se, az se, aztán azt mondta: most már tudom, hogy agyrákom van. A végén kiderült, semmi nincs.
Végre a négy bélpoklos ki mert menni az ellenség táborába. Mersz-e szembenézni az ellenséggel, hogy lásd: nincs senki. Hát minden szava hazugság. Az ördögöt úgy hívják: hazugság atyja. A hatalma megtört a Golgota keresztjén. Jézus a kígyó fejére taposott és ha egyszer mersz megmozdulni, mersz imádkozni és dicsérni az Urat, mersz elindulni, akkor meglátod, hogy nincs semmi.
Azt mondja az Ige: “Az Úr azt cselekedte.” Isten cselekedett. Nem Izráel cselekedett, az Úr cselekedte, hogy ellenséget szerzett annak a népnek és megfutottak. Mind elfutottak. Nemcsak a Sátán, hanem minden démona megfutott a Golgota óta. Olyan bátran járhatnánk ebben a világban, megvert ellenséggel állunk szemben. Mind megfutott!
Eszembe jut egy hívo asszony, aki sokat kínlódott idegi dolgokkal, félelmekkel. Mikor megértette a kereszt gyozelmét, amikor este lefeküdt, mintha fülével hallotta volna, hogy valaki mondja: menjünk el innen, mert ez már tudja a titkunkat, hogy le vagyunk gyozve. Tudod már az ördög titkát? Amit o nagyon titokban tart. Jaj meg ne tudja senki, hogy már legyozött bennünket Jézus.
Ez az elso üzenet, amit szeretnék mondani örömmondásnak napján. Ha szorongat az ördög, ha félelmeid vannak, akár testi, akár anyagi módon félted az életedet, értsd meg, nincs már senki, aki ellened mehetne, mert legyozetett a kereszten. Nagyon érdekes volt valakinek a hazamenetele, aki iszonyúan félt a férjétol. Attól félt, hogy kiabálni fog. Nem is volt valami szelíd ember. Mikor itt ráébredt arra, hogy nincs senki, hazament vidáman és boldogan. Ránézett a férje, – ez nem fél attól, hogy hisztit csinálok, vagy kiabálok? Kezdett kiabálni, az asszony mosolygott. Utána visszaírt, képzeld, megváltoztak az eroviszonyok, eddig én féltem, most o fél. Észrevette, hogy nincs senki.
Szeretném ha legalább ezt az örömüzenetet meghallanád. Ne félj, nincs ellenség, legyozetett. A semmi ellen harcolsz, a rémek ellen, amik nincsenek.
A négy bélpoklos meglátta, miután jól laktak. Úgy szeretném, ha ma lelkileg nagyon jóllaknátok. A bélpoklosok kincseket vittek el, amik addig nem voltak a birtokukban. Elvitték, elásták. A másik sátorból is hoztak, azt is elvitték és elásták. És akkor mondja egyik a másiknak: “nem igazán cselekszünk.”
Szeretném ha kicsit megnéznénk a négy bélpoklost. Itt ülnek közöttünk. A négy bélpoklos aki megtudta ezt az örömüzenetet, hitt annak és mindent megkapott amire szüksége volt. Szeretnék egy párat a Bibliából említeni, mind olyan emberek, akik a táboron kívül éltek, kinézték oket, a társadalomnak nem voltak érdekesek. Az elso egy asszony, mindjárt fogjátok mondani: persze ismerjük, a samáriai asszony, aki nem mert este menni a kútra, csak délben, mikor senki nem járt az utcán, mert annyira kiközösítették. Látjátok mi történik vele, amikor találkozik Jézussal, eszik és iszik, egy boldogságra vágyó asszony, kincseket talál. Tudjuk, hogy visszament a városba az az asszony, aki minden emberrel való találkozást került. Minden házba bekopog, benyit és kezdi mondani: “Jertek és lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent amit cselekedtem.” (Jn 4,29). Egy meggyógyult bélpoklos, bunös. Tudjátok, hogy a bélpoklosság mindig a bunt jelképezi. Egy meggyógyult bunös és egy falu, egy város felébredt. Azért mondja itt egyik bélpoklos a másiknak: “Nem igazán cselekszünk, ez a mai nap az örömmondásnak napja. Ha mi hallgatunk és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket.” Meg ne várd a virradatot! A bun éjszakájában élünk még. Egyszer feljön a nap, ha tudtad és nem mondtad, büntetés ér, miattad sok ember elveszhet. Már ettél és ittál, megkaptad a kincseket és nem mondtad. Talán itt ülsz és azt mondod, tíz évvel ezelott én mindezeket megtapasztaltam, engem az Úr megszabadított és azóta is csak eszem, meg iszom, élek a kincsekbol! Látod milyen értelmes volt, aki mondta a másiknak: ne tegyük ezt, menjünk be a városba és mondjuk.
Azt mondtam, szeretnék a Biblia idejébol most négy bélpoklost elétek idézni. Jó volna a paráznaság súlyos kötözöttségébol megszabadult bélpoklosok rögtön mondanák magukban, én is, – csak azért én sem mondom.
Szeretnénk látni a második bélpoklost. Nézzétek Zákeust, a pénz megkötözöttjét, aki mikor Jézus bement hozzá, az egész város ezt mondta: “bunös emberhez ment be szállásra.”. Kiközösített ember. Senki nem akart vele együtt lenni. Jézus bemegy hozzá és Zákeus észreveszi, hogy – megszabadult a buntol, – és egyszer csak elkezd beszélni, hogy “akitol valamit elvettem négy annyit adok helyette.” Megbolondult ez az ember? Aztán megy a városba bocsánatot kérni és viszi vissza a négyannyit. Nem tartotta titokban.
Vajon titokban tartod amit kaptál? Vigyázz, mert jön a virradat és akkor mindenki látni fog, akkor mi lesz veled, aki tudtad? Te is közéjük tartozol? Mindened a pénz? Mit kereshetek, hol kapok többet? Neked is a pénz a lényeg, mint Zákeusnak? Nem tudom érted-e az óriási devalvációt, értékváltozást, ami benne percek alatt végbement. Minden szemétté lett. Csak egy lesz már fontos, az emberek lelke. Ha ujjal mutogatnak ránk, akkor is mondani. Menjünk vissza a táborba és mondjuk tovább az örömhírt egyik a másiknak.
Szeretnék még egy igen súlyos bélpoklost eloállítani az Igébol, emlékszünk a gadarai megszállottra. Ot már teljesen kitették. Megkötötték béklyókkal és láncokkal. Egy dühöngo orült ott kint. O is rájött arra, hogy nincs senki, senki idegen lélek aki gyötörhetné. Ott ült Jézus lábainál. Azt kérte, hogy Jézussal maradhasson. És az Úr azt mondta neki, hogy nem. Menj haza a tieidhez. Azt mondta, amit itt egyik bélpoklos a másiknak, menjünk és mondjuk, mert jön a virradat. Mindenki tudni fogja már, nem lesz már titok, hogy az ördög legyozetett. De most még éjjel van, menjünk és mondjuk. És a gadarai ott hagyta azt, aki ot megszabadította, akinek o egy életen keresztül a lábainál akart ülni. Tudta, hogy vele jön ez a Jézus, most már a szívében van. És mennek a falujába és megint nagy ébredés tíz városban.
Aztán az utolsó, a negyedik bélpoklost szeretném elmondani. O már nem tudott menni, ott a kereszten a jobb lator. Ot már úgy kivetette a társadalom, hogy ott függött a kereszten. Neki nem lehetett már mondani, hogy menj és mondd. És látod mégis mondta. Azóta évezredeken keresztül mondja. Világosan halljuk amit mondott: ez az ember ártatlanul szenved. Mi ugyan méltán szenvedünk. Kimondtad-e már igazán, komolyan, hogy én ugyan méltán. Látjátok amit o ott prédikált a kereszt magasságában, minden idoben halljuk. Emlékezz meg rólam, majd ha visszajössz a te országodban. És a válasz: Még ma, – velem leszel a paradicsomban.
Csak négy bélpoklost mondtam, a négyezer, négymillió, négybillió, – nem tudnám a számokat elsorolni, – poklosból, aki meglátta, hogy nincs semmi, szabad vagyok. Akikrol lehullottak a kötelékek, akik boldogan és szabadon mentek vissza az övéikhez. Örömmondásnak napja. Testvér, ha ma hallgatsz, vigyázz, mert büntetés ér. Amikor már késo lesz, akkor mindenki fogja mondani. A háztetokrol fog hirdettetni. Az egyik bélpoklos mondja a másiknak: “Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap az örömmondás napja, ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el és mondjuk.” Ezt szeretném most mindenkinek mondani, aki itt van: jertek el és mondjuk.
Ha az Úr Jézus megszabadított, ha valóban megtapasztaltad, hogy az ellenség megvert ellenség, hogy Jézus gyozött, akkor most menj el és mondd a családodban, a faludban, a gyülekezetedben. Ne engedd, hogy befogják a szádat. Teljes hangon és teljes szívvel mondjad. Szeretném ha értenéd, hogy ez az üzenet a számodra. Ha pedig nem jutottál még el oda, halld meg az üzenetet, hogy nincs senki ellenség. Halld meg az örömüzenetet, hogy megveretett a kereszten, a szellemvilágban már teljes a gyozelem. Ok már világosságban vannak. Itt a sötétben még nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy kész a gyozelem. Most vagy hiszed az örömhírt, – nekem más semmi dolgom nincs az örömmondás napján, minthogy elmondjam nektek világosan, érthetoen: az Isten ellensége, a nagy hiteto, ama régi kígyó, megveretett a kereszten. Minden serege meghátrált. Hallod?
Valaki egyszer elmondta, hogy annakidején, mikor az amerikaiak harcoltak a rabszolga felszabadításért és mikor végre a gyozelem megvolt, akkor az egész országba hírmondók vitték szét a jó hírt mindenkinek. Megbízók járkáltak, a nagybirtokokon összegyujtötték a rabszolgákat, akik ott álltak és hallhatták: A gyozelem megtörtént, minden rabszolga szabad! – Az ördögnek minden rabszolgája örökre szabad. – Ezt kellett elmondani nekik. Aki hitte, eldobta munkaeszközeit és ment szabadon. De így hallottam, hogy még évtizedek múlva is voltak, akik rabszolga sorban dolgoztak. Nem hitték el.
Nekem semmi más dolgom nincs, minthogy Isten megbízásával hirdessem: a Sátán minden hadserege megveretett, szabad vagy, mehetsz. Mehetsz az Úrral boldogan hirdetni. Menjetek és mondjuk.
Imádkozzunk:
Segíts Uram, hogy ma, ha szavadat halljuk, meg ne keményítsük szívünket. Kérlek ne legyen egyetlen hitetlen sem, aki továbbmegy régi börtönébe, a régi iszonyú rabságába. Ne legyen egyetlen közöttünk, aki tovább húzza az igát, az idegbajait, gyötrelmeit, kínzó gondolatait a megkötözöttségbe, ivásba, kábítószerbe, vagy bármibe. Aki a pénz rabja marad tovább. Uram ne legyen egy sem, aki nem mer bátran kilépni, enni és inni az örömödbol és békességbol és elmondani, hogy mit kapott. Kérlek áldj meg így, kérlek szabadíts fel egészen, hogy merjünk hinni Neked. Dicsérünk Úr Jézus azért, aki eddig elhitte, megtapasztalta. Köszönöm, hogy vannak itt sokan, akik már tapasztalták. Hadd legyünk már most is itt örömmondók. Áldj meg így együtt és kérünk Téged, hogy higgyünk annak, amit elvégeztél mérhetetlen drága áron ott a kereszten.
Ámen.
1988. március 6