Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsai
“Ne félj, én vagyok az elso és az Utolsó és az Élo; pedig halott valék és ímé élek örökkön örökké Ámen. És nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” Jel 1,17b-18
Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk és hogy itt vagy. Köszönöm, hogy ismersz és szeretsz minket. Köszönöm, hogy szólni akarsz hozzánk. Kérünk könyörülj rajtunk, hogy meghalljuk szavadat. Azt mondtad, hogy menjünk Galileába, ott meglátunk. Áldunk, hogy látni és hallani szeretnénk. Könyörülj rajtunk, hogy ez megtörténhessen mindnyájunkkal, úgy ahogyan ígérted. Áldd meg számunkra az Igét és szólíts meg minket
Ámen.
Amikor ezt az Igét olvasom, egy régi emlék jut eszembe. Egy nagyon kedves fiatal lelkész feleség mondta el, hogy karácsony elott a fogadószobában rejtették el az ajándékokat és mire hazajöttek a Biblia óráról, a gyerekek kipakoltak mindent és játszottak az ajándékokkal. Kikaptak a gyerekek, aztán lefektették oket. Pár nap múlva este fent vagyunk a férjemmel és halljuk, hogy a fogadószobában megint mozgás van. Megszólal a férjem: megint ott vannak. Erre fölemeltem kezemet és megmutattam a kulcsot. Azt mondtam, hogy nem, – bezártam az ajtót. Nálam vannak a kulcsok.
Ahányszor ezt az Igét olvasom, mindig eszembe jut, hogy a feltámadott Jézus gyozelmesen feláll, az egész világ fölött láthatóan és megmutatja: ne félj, nálam vannak a kulcsok! Milyen nagy dolog az, hogy Jézus kezében van minden kulcs. Annyira keressük sokszor a boldogság kulcsát, életünk értelmének a kulcsát. Isten Jézusnak adta a kulcsokat.
Húsvét reggelén újra láthatjuk Ot, ahogy elmondja: “Ne félj!“ Lehet sok minden aggodalom szorítja szívedet, de ne félj, nálam vannak a kulcsok. Húsvét reggelén így láthatjuk Ot újra csodálatosan és gyozelmesen.
A Bibliából tudjuk, hogy két lényeges fa volt az Édenben, sok-sok fa mellett. Az élet-fája és a halál-fája. A Biblia nem így mondja, hanem a jó és gonosz tudásának fája, és Isten azt mondta, ha errol eszel meghalsz. És az ember evett a halál fájáról. Ettol kezdve igaz, hogy a halálból senki nem maradhat ki. Hányszor mondják, mikor az ember beszél Jézusról, örökéletrol, – ugyan már, nem jött még onnan vissza senki. Tökéletesen igaz. Nem jött vissza senki. Minden embert fogva tart a halál. Már sokszor a halál elott a haláltól való félelem. De aki egyszer bekerült a koporsóba, az nem jön onnan vissza, fogva tartja a halál.
Csak egyetlen egy valaki jött vissza. Ha majd mondják, hogy senki, nyugodtan mondjátok: egy valaki visszajött. Így mondja az Ige a Cselekedetek könyvében: nem tudta Ot a halál fogva tartani. Isten megoldotta a halál fájdalmait, mert lehetetlen volt attól fogva tartatnia. Van valaki, aki átment a halálon és nem tudta Ot a halál fogva tartani. Minden embert fogva tart. Nincs kiút! Jézus az egyetlen, aki gyozött a halálon.
Valaki azt mondta, de hát neki is meg kellett halni. Egyik helyen így mondja Jézus: én vagyok az Élo, másik helyen így mondja: “Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Jn 11,25). Amikor az Élet összeütközött a halállal, nem az Élet halt meg, hanem a halál. A Biblia azt mondja: “Halál, hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor 15,55). Jézus elojött ebbol a rettenetes harcból. Olyan jó volt énekelni: “Íme a harcnak vége lenn, Teljes immár a gyozelem,” bunön, ördögön, halálon. Jézus a kígyó fejére taposott ott a Golgotán és a halált legyozte, mert bement a halottak birodalmába. Olyan sokszor kérdezték emberek, na és nagyszombaton mit csinált Jézus? Péter levelébol világosan olvashatjuk: “Krisztus is szenvedett egyszer a bunökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen, megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint, amelyben elment és a tömlöcben levo lelkeknek prédikált, amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor az Isten várt.” (1Pt 3,18-20). Jézus leszállt a holtak birodalmába. A saját helyén gyozte le a halált, a holtak birodalmában. A legsötétebb helyekre leszállt az O diadalmas hatalmával és erejével. És lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa.
Jó volna most ezt a teljes gyozelmet látni, ahogy Jézus elojött csodálatosan, gyoztesen. Talán a legjobban szeretem a feltámadás történetébol, hogy amikor Péter és János elmennek a sírtól, valaki nem megy el, – Mária. János evangéliumában olvassuk, hogy ott maradt a sírnál sírva. Vele történik, hogy egyszer csak mögötte áll Jézus. Azt hitte hogy a kertész. Megkérdezi: hová vittétek az én Uramat, mondjátok meg hová vittétek? Megkeresem Ot, nem tudok már nélküle élni. Tegnap este beszéltünk róla, ha most igaz volna, hogy Jézus meghalt, egyszeruen nem tudnánk tovább élni. Péter mondta így az Úrnak: “Kihez mehetnénk? Örök éltnek beszéde van te nálad.” (Jn 6,68).
Testvér, ha az ember egyszer felégetett maga mögött mindent, akkor úgy néz szembe ezzel a ténnyel, hogy ha ez nem igaz, nem tudok tovább élni. Mária is így volt itt a sírnál. Egyszeruen nem tudott hazamenni ezzel, hogy Jézus meghalt. És akkor ott áll mögötte, – úgy szeretném, ha a gondolatvilágotokban látnátok ragyogóan, napfényesen a feltámadott Jézust. Arra gondoltam, jó volna ezt énekelni: Feljött a nap! Amikor Jézus feltámadott, akkor nekünk feljött a nap. Egy Ige így mondja a Bibliában: az O napja soha le nem megy. Jézus egy olyan nap, amelyik soha le nem megy.
Mária megfordul és akkor megszólítja Jézus. Amint Mária meghallja, azonnal válaszol: Mester! Felismeri a feltámadottban az o Urát. Nem tudom ma reggel szembeálltál-e így vele, hogy Uram, Te élsz!? Milyen óriási üzenet, élo Krisztusom van. Utána elmondja, amivel kezdtem: “És nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsai.” Oszintén megmondom nektek, küszködtem az Igével. Azt hittem, egy kulcsról van szó. S amikor az Úr megnyitotta, örökre kinyílt. Két kulcs van! A pokolnak és a halálnak a kulcsai!
Amikor Jézust megismerted a bunbocsánat nagy ajándékával megnyitotta a pokol ajtaját. Születésünktol kezdve bennünk van a bun pokla, ami éget, ami belülrol rág. A Biblia így beszél a halálról: Mindazzal a halállal az o férgök meg nem nyugszik, – tehát ami rágott – és az o tüzük el nem alszik. Tehát ami éget. A pokol az ami rág és ami éget. Csak belül van. Addig amíg meghalunk, csillapítókkal élünk. Mikor gyerekkoromban égetett a pokol, megbántottam édesanyámat, vagy bármit tettem, rögtön egy kis csokoládét ettem. Egy kis csillapítót, hogy ne legyen olyan rossz. A gyereknek is van csillapítója. Elmondják, hogy a kicsi gyerek azért szopja az ujját, mert csillapítót keres. Valami kicsi élvezetet ebben a belso rosszban, a pokolban.
Amikor a gazdag a pokolba kerül, akkor az elso amit mond: küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe az ujját és enyhítsen. Nem kiutat keres a pokolból, csillapítót. Egy emberiség csillapítókon él. Jaj még egy csillapítót. A testi örömök mind, az evés-ivás élvezetei, a szex, a legkülönbözobb örömök, szórakozás semmi más, mint fájdalomcsillapító.
Nála vannak a pokol kulcsai. A bunre egyetlen kiút van: a bocsánat. Azt mondja a Zsoltáríró: “Nálad van a bocsánat.” (Zsolt 130,4). Nincs sehol másutt bocsánat, csak Jézusnál. A lelkiismeret nem nyugszik meg, csak akkor, ha a bunért elég tétetett. Aki olvasta a Dosztojevszkij könyvét, a Bun és bunhodést, az rémülten néz szembe ezzel, évtizedek múlva egy ember megorül? Soha nem derült ki a bune? Soha nem jött világosságra? Addig folyton rágott! Isten malmai lassan orölnek, de biztosan. A két malomko a lelkiismeretem és az események. Ha egyszer a ketto összeér akkor apróra orli az idegrendszeredet. Nagyon kérlek, Nála van a kulcs! Értsd már meg, Jézus áll elotted napfényesen, ragyogóan, ne félj, nálam vannak a pokol kulcsai.
Emlékszem arra, mikor Jézust megismertem és kijöhettem a lelkiismeretem poklából, azt mondtam, hogy nem mondták ezt nekem jobban, hogy van ilyen boldogság.
Kinyithatta-e már Jézus Krisztus az O keresztjével, ami a kulcs, az egész életed kulcsa, – kinyithatta-e már a személyes poklot? Aki Jézust elfogadta, az örömmel visszaemlékszik: köszönöm Uram, nekem megbocsáttattak a buneim.
Aztán azt mondtam és Istenem, a másik kulcs, hát ez nem minden? Miért van Nála még egy kulcs? És mit jelent ez, hogy a halálnak kulcsa? Azt mondja az Ige: a pokolnak és a halálnak kulcsai nála vannak. A halál állapot. Születésünk pillanatától benne vagyunk a halál állapotában. Emlékeztek az elobb mondtuk, amikor megtörtént a buneset, valami rettenetes történt. Akkor Isten megmondta: ha eszel, ha engedetlen leszel, ha elszakadsz tolem, bizony meghalsz. És meghalt! És mindnyájan beleszülettünk a halálba.
Olyan emlékezetes, mikor egyszer a bunesetrol beszélgettünk és azt mondtam, ez valami borzalmas, mert figyeljétek meg, azonnal utána az történik, hogy meglátták önmagukat észrevették, hogy mezítelenek. Megértitek, hogy mit jelent ez? Nem látták már Istent, hanem magukat. Megszületett az “én”.
Ma többször elhangzott az Ige: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20). Amikor felébredt az én tudat, attól kezdve mindig tudom magamat. Figyeltétek meg,, most így beszélek, most ezt mondom, – hát folyton látom magamat? Megszületett az én tudat és azóta minden ezzel kezdodik, hogy én. Tele vagyunk a saját képességeink tudatával, saját értelmünkkel. Ez a halál állapota. Mindig magamat látni, magamat tudni, magamat érvényesíteni? Rettenetes, hogy tele van az élet ilyen önnel kezdodo szavakkal. Önhitt, magabiztos, önero, öndicsoítés, – ebbe születtünk bele a halál állapotában. Más helyen így mondja a Biblia: a bun és halál törvénye. Alatta vagyunk. “A Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bun és a halál törvényétol.” (Róm 8,2). Egy új élet, amiben nem húz már le az örök én. Van egy csomó ember, aki ebben küszködik: én nagyszeru vagyok, tisztességes vagyok, dicsoséges vagyok. A másik fajta ember azzal küszködik: én nem. Nem tudok olyan lenni, én nem tudok úgy, én nem, én nem. Mind a kettonek elol van az “én”. Vigyázz, el kell oda jutni, hogy “nem én”. Ez más, hogy én nem. Ez a negatív én. Ugyanolyan halálos, mint a pozitív én.
Milyen jó volna, ha Isten most megnyithatná elotted azt a csodálatos új területet: nem kell foglalkozni többé magammal, mert nem létezek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Az a kérdés, hogy akarod-e? Elég terhes, elég gyötro és fárasztó már, hogy mindig én? Lehet, hogy egy ajtó kinyílt már neked. Lehet, hogy most teszi be az Úr a kulcsot a másik ajtóba.
A kulcs mindig a kereszt. Az elso kulcs így hangzik: Krisztus értem, a második így: Krisztus bennem. Megnyithatja-e neked? Elotted áll két kulccsal. Engedd, hogy ma megnyissa, akkor az elso igazi húsvétod lesz. A te részed a hit. O az, aki megnyitja.
Húsvét üzenete: gyozelmesen, ragyogóan, sugárzóan áll elotted Jézus. Ne félj, nem kell erolködni. Annyi emberrel végigélem, hogy a hivo életük csupa erolködés, csupa fárasztó izzadtság, mindig újrakezdi, hogy megpróbálja csinálni, amit Isten megcsinált.
Szeretnélek ma kérni: hagyd abba, hiszen elvégeztetett. Egyszeruen higgy, fogadd el és megtapasztalod.
Imádkozzunk:
Hálát adunk Úr Jézus a húsvétért. Köszönjük halálodat, amin keresztül van buneink bocsánata. Hálát adunk feltámadásodért. Köszönjük, hogy élsz bennünk új életet. Kérünk áldj meg és segíts, hogy tudjunk akaratod szerint engedelmesen Neked élni. Áldd meg így a hátralévo életünket, Neved dicsoségére.
Ámen.
1988. április 3