Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kegyelemből – hit által
“Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és buneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegobeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatnak akaratját és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az O nagy szerelmébol, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembol tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Hogy megmutassa a következendo idokben az O kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelembol tartattatok meg hit által; és ez nem toletek van: Isten ajándéka ez: Nem cselekedetekbol, hogy senki ne kérkedjék.” Ef 2,1-9
Úr Jézus azt is kérnünk kell: adj kegyelmet, hogy ezt az ingyen kegyelmet el tudjuk fogadni. Kérünk áldd meg együttlétünket, szólj hozzánk és segíts, hogy nyitott ajtó fogadhassa Igédet a szívünkben. Kérlek végy el minden ellenállást, hadd halljuk meg szavadat.
Ámen.
Az döbbentett meg ma reggel, hogy 1988-ból egy félév elmúlt. Majdnem lehetetlen, hiszen most volt újév. Egy félév úgy elrohant, hogy szinte észre sem vettük. És nemsokára elrohan a másik félév. Benne élünk ebben a rohanó idoben. Hihetetlen, hogy rohan az ido. Ahogy itt mondja az Ige, hogy: “a világ folyása szerint.”
Úgy éreztem, hogy a világ folyása egy hatalmas folyó, amelyik egyre sebesebben, gyorsuló iramban folyik, – és mi benne vagyunk a világ folyása szerint. Szeretnénk megállni, de nem lehet, mert minden megy tovább. És egyre gyorsabban megyünk a vég felé, amire az Ige azt mondja, hogy eldöntött dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak és utána az ítélet.
Ebben a rohanó folyamban érdekes volt arra gondolni, hogy a folyóban csak a döglött halak úsznak az árral. Az élo halak mindig szembe úsznak. Ezért mondja, hogy “holtak voltatok”, vitt az ár. Ezzel kezdi Igénk: holtak voltatok… jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegobeli hatalmasság szerint, rohantatok az árral.
Tudjuk, hogy a levegobeli hatalmasság feje a Sátán. O az, aki viszi a holt életeket valami hihetetlen sodrással a veszedelembe. Mondja is az Ige a Zsid 2,1 versében, hogy vigyázzunk, hogy valaha el ne sodortassunk. Aki volt már folyóban, az tudja, milyen hihetetlen eros a víznek a sodrása. És aki már az Urat megismerte, az tudja, milyen eros a világ sodrása. Alig lehet megállni benne.
Az Ige ezt mondja: jártatok egykor e világ folyása szerint és egy megdöbbento mondat: “Akik között forgolódtunk egykor mi is a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatnak akaratját és természet szerint haragnak fiai voltunk.” A sodrás így hangzik: a test kívánsága. Aki egy kicsit szembekerült már vele, az tudja, hogy majdnem lehetetlen vele szembeállni. Csak azokat kérdezem most, akik valaha ittak, vagy talán még most is és sokszor eldöntötték, hogy nem, tovább nem és képtelenek voltak a sodrásnak ellenállni.
Az egyik sodrást így mondja Igénk: a test kívánsága, a másik a gondolatnak akaratja. Röviden így fogalmaznám: az ami jó, ami élvezet, a test kívánsága. Evés-ivás, szórakozás, szex. Amit a testem kíván. Képtelen vagyok szembeállni vele.
A másik a gondolatnak akaratja, ami okos. Amit elgondoltam, hogy így kellene. Ezt volna jó csinálni. A ketto is ellent mond egymásnak. Sokszor az eszem mondja, hogy orültség, amit csinálok. Ez a szerelmi kapcsolat orültség! Tönkreteszem a családomat. Orültségek a kívánságaim, visznek a veszedelembe és úgy érzem, hogy erosebb vonzóero, mozgatóero, a testnek kívánsága, mint a gondolatnak akaratja. Nagyon sok ember régen nem akar már arra menni, amerre megy.
Nagyon sokszor a gondolatnak akaratja a vitás kérdés a családokban. Talán az asszony azt mondja, hogy ez volna az okos dolog, ha ezt vennénk, vagy ezt csinálnánk. A férfi egészen mást mond és itt vannak a háborúk, az egymással szembenállás, a vitatkozások naphosszat, mert mindegyik azt hiszi, amit o gondol az a jó. Családi tragédia, amikor mindenki a maga gondolatát akarja a másikra kényszeríteni. És senki nem kérdezi, mi Isten akarata. Rettenetes dolog ez, hogy annyira önfeju minden ember. Ezért vannak az iszonyú ütközések. Kigondolok valamit és akarom. Ezt gondolom helyesnek, jónak és ezt akarom. Amennyire rajtam áll, véghez is viszem.
Testvérek, így jár ez az egész világ, sodorja a test kívánsága és a gondolatnak akaratja. És egy mondat: “természet szerint harag fiai voltunk”. Vagy vagyunk? Nem ezt mondja a Biblia: öltek, paráználkodtak, csaltak, csak így mondja az utolsó idok embereire: ettek-ittak, házasodtak, férjhez mentek. Egyszeruen élték a normális életet. Nem csináltak valami kirívó botrányos dolgokat. Hányszor van amikor megtérésrol beszélünk és megszólal valaki: semmi olyat nem csináltam. Éltem rendesen az életemet. Mibol térjek meg? Testvér, ebbol! A rendes életed a saját kívánságaid szerint, saját eszed szerint, döntéseid szerint folyt és ez a bun állapota! Nem keresem Isten akaratát, tetszését, hanem saját kedvemet és saját akaratomat. Ebbe születtünk bele és ha valami nem történik velünk útközben, akkor így fogunk megállni majd egyszer az Isten ítéloszéke elott. Mert “elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.” (Zsid 9,27). Lehet rég nem hiszel már az ítéletben, majd egyszer váratlanul ott fogsz állni és akkor nincs más.
Elmondja az Ige, hogy ez a bun állapota, mert “holtak voltatok a ti vétkeitek és buneitek miatt.” Elmondja, hogy mik a vétkek: jártatok a test kívánságaiban, cselekedvén a testnek és gondolatnak akaratját és természet szerint haragnak fiai voltatok. Bele születtél. Megint elmúlt egy félév ebbol az évbol. Kerested most az Isten akaratját? Vajon változott valami az életedben, vagy élsz tovább, ahogy eddig.
A 4. versben van egy hatalmas “de”. “De az Isten!” Így folyik az emberek élete, a tied is benne, vitetel, sodortatsz a vég felé és egyszer csak valaki kimondja ezt a hatalmas de szót. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az O nagy szerelmébol, amellyel minket szeretett.” Isten de szava az O szeretetébol van, mert szeretne megeleveníteni.
Akik Útmutató szerint olvassák az Igét, azok tegnap olvashatták ezt a komoly kérdést: “Hol vagy?“ Az elso embernek szól ez a kérdés, aki az Istennel való kapcsolatban született és mégis elsodortatott. És egyszer csak Isten az O nagy szeretetébol, amellyel szerette Ádámot, megkérdezte: Hol vagy? Ember hol vagy? Ha semmi másért nem jöttél ide, szeretném, ha ez a kérdés benne maradna a szívedben, hogy Isten az O szeretetébol eloször, vagy újra kérdez. Állj meg egy pillanatra, gondolkozz! Ádám válasza ez volt: elrejtoztem, mert féltem. Te is elrejtoztél? A a német fordítás azt mondja: Ádám a büntetéstol félt. O tudta, hogy cselekedete maga után vonja Isten haragját és büntetését. Minden félelemnek ez az oka.
Jó volna megkérdezni magadat, mitol félsz? Lehet, hogy a betegségtol. Mennyi emberrel beszélek, akik a betegségtol félnek. Látjátok e mögött is a halálfélelem van. Valaki állandóan fogta a hasát, mert nagyon fájt és azt mondta, úgy félek, hogy rák. Nagyon sok embernél ez a félelem középpontja, hogy valahol fájni kezd, s akkor rögtön eszükbe jut a halál és ez iszonyú félelem. Az Ige azt mondja: “a haláltól való félelem miatt teljes éltükben rabok voltak.” (Zsid 2,15).
Nagyon sok minden van, ami félelemmel tölt el. Valaki mondta, ha megszólal a telefon, rögtön dobog a szívem. Baleset! Gyerekem kocsival ment el! Rögtön ott van a félelem. Ha ez dobogtatja szívünket rögtön ott van: megérdemlem. Bármi fog történni, megérdemlem. Nem hallgattam Istenre!
Félelemben él az ember. Talán ott ülsz a rádió mellett, vagy olvasod az újságot, hogy mi van és mi lesz? Háború, tragédia, gazdasági csod? Izgalommal, félelemmel olvasom a híreket. Egy sodródó emberiséget szorongat a félelem. És valóban úgy van, nem tudod, hogy holnap mi lesz. Nagyon kérlek gondolkozz, állj meg ebben a rohanó áradatban. Engedd, hogy Isten most felébresszen ezzel a kérdéssel, hol vagy? Ha tényleg tragikus dolgok következnek erre a világra, vagy rád, vagy a családra, – hol vagy?
Isten szeretete az O nagy szerelmébol, amellyel minket szeretett, amellyel téged szeretett idehozott, hogy ma megkérdezze toled, – és ha ma hazamégy és hirtelen szívinfarktus ér, hol fog érni, hol vagy? Lehet hogy egyszer megtértél, de most hol vagy? Isten az O szeretetébol ébresztget, mert azt mondja itt az Ige, hogy “megelevenített”. Ez a megelevenítés egy alvó embernek felébredést jelent. Akkor már megelevenedik, akkor már tud gondolkozni, cselekedni. Isten eloször ébreszt. O tudja mivel, hogyan. Az eseményeken keresztül mindig felébred a lelkiismeret. Talán, ha a gyerekedrol van szó akkor felébredsz, hogy vajon megismertettem már vele az örökéletet? És ha soha többé nem lesz lehetoségem? Tudom, hogy hová megy? Milyen rettenetes lesz majd ezzel utána nézni, hogy volt húsz-harminc évem vele, – nem használtam ki.
Ébredj! Ébredjen a lelkiismereted az elmulasztott ido miatt! A felébresztett lelkiismeret az, amit a magyar fordítás gyötrelemnek hív. A másik fordítás így mondta: tudta, hogy büntetést vár. O tudta, hogy megérdemelte. Bármilyen nehéz következik megérdemeltem.
Isten aztán úgy ébreszt tovább, hogy valami módon ige-közelbe hoz. Lehet téged már idehozott. O hozott ide Ige közelbe, ahol sok mindent megértesz. Ézsaiás mondja a könyvében világosan, hogy egyszerre csak megértem: tisztátalan ajkú vagyok. A szent Isten közelében egyszer csak tudok mindent.
Jó volna, ha most ki tudnád mondani: tisztátalan a házasságom, tisztátalan a szemem, a szám, az anyagi életem. Most azonnal felébredne bennetek ez az eddig elaltatott lelkiismeret és megmondhatna rajta keresztül Isten mindent. Aki Isten szentsége közelébe kerül az tud mindent. És látjátok elkezdodik belül a per. Védem magam, a férjem nem engedte a gyerekeket, nem tehetek róla. És mondom a magamét.
A vádoló a lelkiismeretem, mögötte Isten Szentlelke és a védo sokszor magam és mögöttem a Sátán, amelyik mindig tud kifogást, mindig mondja az igazát: nem tehetek róla, nem vagyok oka. Ez a belso per orli fel egy embernek az idegrendszerét. Ez az állandó belso per. Vád és védelem. Aki perelt valaha tudja, hogy a külso per is feloröl mindent. Hány embernek a vagyona ment rá, a háza, sok-sok minden. Felemésztett mindent a per. A belso per is felemészt belül mindent, a nyugalmadat, a békességedet. Éjszaka is folyik, felébredsz rá, nem tudsz aludni, mer folyik a per.
Kegyelembol tartattatok meg. Olyan jó ez a szó, hogy kegyelembol, de szeretném ha megértenénk. Minden jogász ember tudja, hogy kegyelem csak lefolytatott per után van. Kimondott ítélet után. Ha még perelsz és mondod az igazadat, ne számíts kegyelemre. Be sem adhatod a kegyelmi kérvényt. Mert a következo percben fogod mondani: nem tehettem róla, ilyenek voltak a körülmények. Vádolsz mindenkit magad körül. Kegyelem csak lefolytatott per végén, kihirdetett és elfogadott ítélet után van. Ha még folyik a per, ne számíts Isten kegyelmére. Majd ha végére jutottál és ki tudod mondani, amit sok ember kimondott, sot még az a lator is ott a kereszten: én ugyan méltán. Akkor hangzott el Jézus mondata: “Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43). Ami velem történt, méltán. Bármilyen tragédia saját, vagy mások életében, – Uram, méltán. Amíg ide nem jutsz, nem szól a kegyelem.
Jó volna ma eljutni oda: befejezem a pert. Istennek igaza van. Ha tudnád mondani: Uram, ami velem történt és ami még történni fog, bármilyen tragédia, – megérdemlem. Mert akkor jön ez a csodálatos mondat, ami a legnagyobb öröm annak az embernek, aki elfogadta az ítéletet: “Kegyelembol tartattatok meg hit által és ez nem toletek van, Isten ajándéka ez.” Nem toletek van, nem csinálhatod. Sem megérdemelni nem lehet, sem magamat rábeszélni, sem megérteni igazán nem lehet.
Ez a szó, kegyelem, sokáig jéghideg kegyes szó volt számomra. Egyszer megértettem, – meg nem érdemelt szeretet. A többi fordításban ez a szó, hogy “tartattatok meg”, így van, hogy üdvözültetek. Az újfordítás is ezt mondja. Kegyelembol üdvözültetek.
A másik nagyon hideg szó ez volt: üdvösség. Üdvösség azt jelenti, boldogulni, boldoggá lenni. Az üdvösség örök boldogság. Az, amire mindig vágytál. Boldog lettél már ebben az életben? Valakit egyszer megkérdeztem és dühösen azt mondta: ki boldog? Ebben a mai világban ki boldog? Mondtam: én. Boldog vagy? Hogy lettél boldog? Megszerezni nem lehet, kiérdemelni nem lehet, se jócselekedetek, se elhatározás, se bármi amit magam tudok csinálni nem tesz boldoggá. Kegyelembol lettél boldog. Aki velem együtt kimondja, most boldog vagyok, akkor az kegyelembol lett azzá, ajándékképpen. Isten ajándéka ez.
Biztos sokan olvasták Watchman Nee könyvét: “Ülni, állni, járni.” Leírja, hogy Isten mindent ingyen kegyelembol tett. Minden ajándék. Amikor elvégezte a teremtést, Ádámot a hatodik napon teremtette és a hetedik napon beleült a körülötte elvégzett teremtésbe. Ott minden megvolt, minden. Állatvilág, növényvilág, ami csak kell egy embernek. Az ember beleülhetett a készbe. S azt mondta: ugyanígy van az üdvösség. Jézus mindent elvégzett, értsd már meg, hogy elvégeztetett. Nem tudsz érte semmit tenni. O mindent megtett. Vérével fizette meg üdvösségedet. Buneid büntetése rajta van. Nem kell félned, ki van fizetve minden.
Olyan kedvesen írja ez a könyv, ott is csak azt mondja az Úr: tessék leülni. Beülni a kész üdvösségbe. Valaki azt mondta, azért ez felháborító, hát nekem is kell valamit csinálni. Semmit nem tudsz csinálni, ezt csak elfogadni lehet ajándékba.
Elfogadtad? – vagy még mindig csinálni akarsz valamit érte? Nem érdemlem meg, – mondta valaki. Persze, hogy nem. Hát eddig még senki nem érdemelte meg. Azt várod, hogy majd megérdemeld? Isten dolga mindig ezzel kezdodik, – elfogadom. Jertek, immár minden kész! – mondja az Ige. A királyi menyegzoben minden kész. Az új életed kész, az új teremtés kész. Kegyelembol, hit által. A hit az, amelyik elfogad. A hit egy kinyújtott kéz. Ma nyújtsd ki és fogadd el. Így énekeltük: “Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad. E szent örökséget, szívem, Fogadd el teljesen!“ Ne gondolkozz azon, hogy mit kell nekem csinálni. Ajándék, – ma elfogadhatod. Isten ma eloször vagy újra felkínálja.
Így mondja az Ige: “Isten ajándéka ez.” Egy másik helyen a Biblia “kimondhatatlan ajándék”-nak nevezi. Sokszor mikor beszélnem kellett róla azt mondtam, – hogy várjátok tolem, hogy kimondjam, mikor kimondhatatlan, hogy ez milyen boldogság öröm, – hát nem tudom kimondani. Mikor hitre jutottam a régi hívoket mind szerettem volna jól megrázni, miért nem mondtátok jobban, azt hittem, hogy ez csak olyan mese. Ez csak olyan kis szerencsétlen embereknek a vigasztalása. Miért nem tudtátok jobban megmagyarázni, nem éltem volna 28 évet e nélkül. Azóta, évtizedek óta próbálom jobban megmagyarázni és mindig ott állok a csodben, hogy nem tudom.
Nem tudom nektek sem elmondani, – kimondhatatlan ajándék. Majd ha megkapod, azt fogod mondani, nem csodálkozom, ezt nem lehet elmondani. Hogy most mi történt bennem, nem lehet elmondani. A múltra nézve bocsánat. A múltra ott a kereszt, Jézus meghalt buneidért, teljesen kifizetett mindent. Egy porszemnyi sem maradt belole. S a jövodre ott van Isten Szentlelke, akin keresztül Jézus benned él. A kereszt ennyit jelent, hogy Jézus értem, a Szentlélek ezt mondja, Jézus bennem. Fogadd el teljesen. Ne csak a felét, ne csak a múltadra nézve, – fogadd el teljesen.
Isten ajándéka, most kínálja neked. Nem cselekedetekbol, hogy senki ne kérkedjék. Mennyire vigyáz az Úr ránk, mert annyira hajlamosak vagyunk a kérkedésre. Még azzal is nagyra vagyunk, hogy megtértünk. Hogy örök életem van. Mit kérkedsz egy ajándékon, ami koldusoknak jár, akik üres kezet nyújtanak Felé.
Ha elkárhozol, nem a buneidért lesz, mert ma is, itt is felajánlotta neked Isten a kegyelmet, és talán eloször, vagy újra visszautasítottad. Nagyon kérlek, meg ne tedd. Most mondd Neki, Uram szükségem van Rád, nem vagyok boldog, nem vagyok elégedett. Uram élet-halál kérdés, szükségem van Rád.
Ez az ajándék maga Jézus. Isten kimondhatatlan ajándéka Jézus. Hadd kérjelek, fogadd el teljesen.
Imádkozzunk:
Uram, hányszor visszautasítottam, sokszor komikusnak találtam, sokszor kinevettem embereket, akik elfogadtak Téged. Bocsáss meg Uram. Tudod, hogy életem elfolyt idejében hányszor utasítottalak vissza. Köszönöm azt a napot, amikor végre eljutottam oda, hogy elfogadhattam és pillanatok alatt boldog lettem, üdvözültem, örök életem lett, megtartattam. Áldalak, hogy nem kellett semmit tennem, csak elfogadni a kegyelmet. Hadd merjük ezt ma megtenni. Azt mondtad, hogy nem cselekedetekbol, nem azért, mert bocsánatot kérek, vagy rendezek valamit. Szeretnénk most kimondani teljes szívbol, köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem. Köszönöm Jézus, hogy élsz bennem. Hadd tudjuk az ajándékot megköszönni és használni. Áldj meg minket Uram bölcs szívvel, hadd dicsoíttessék majd a Neved egy életen keresztül bennünk.
Ámen.
1988. július 3