Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Legközelebbi hozzátartozóm
“És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk: miközben a ti költőitek közül is mondották némelyek: Mert az Ő nemzetsége vagyunk.” ApCsel 17,26-28
Hálát adunk Uram, hogy egészen ismersz. Azt is tudod, hogy mire van most szükségünk. Nagyon köszönjük, hogy elmondod. Áldunk azért, hogy várhatjuk, kereshetjük az áldást, Téged magadat az Igében. Segíts, hogy megtaláljunk.
Ámen.
Egy megdöbbentő igehirdetés pár mondata ez az Ige, amit Pál apostol Athénben tartott, ahol a bölcsek és sok-sok mindenki hallgatta, amikor az ismeretlen Istenről beszélt. Nem tudom, hogy nekünk is nem olyan ismeretlen-e Isten, mint azoknak volt, akik előtt Pál apostol beszélt.
Újév első napján gondoljunk rá, milyen nagy dolog az, hogy Isten időt teremtett. Az 1Móz 1-ben, már a teremtés történetében látjuk, Isten hogyan osztotta fel az időt napokra, hónapokra. Rendelt napot, holdat, írja az Ige, hogy meghatározzák a hónapokat, éveket. Nagy dolog, hogy egy évfordulón, amikor életünk vonatja egyik évből átment a másikba, lehet gondolkozni, vissza és előrenézni. Énekeltétek: “Időnk fut egyre sebesen, rohanva mint az ár.” Tényleg sokszor úgy fut az idő, hogy az ember észre sem veszi. Aztán rendel Isten ilyen határállomásokat, amikor gondolkozni kell. Megint eltelt egy év, megint átmentünk egy határállomáson.
Félek, hogy tilos dolgokat hoztunk át. Ma reggel mondtam valakinek: a legveszélyesebb dolgot hoztuk át: önmagunkat. Lehet már ma észreveszed, áthoztam magamat. Megint olyan voltam, mint tavaly. Hogy csempésztem át a határon, mikor ennek nem lett volna szabad átjönni? Óriási dolog, hogy átment az életünk vonatja a határon és átjutottunk a következő évbe.
Azt mondja az Ige, hogy Isten “az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette.” Nem tudom, hogy számunkra nemcsak Isten ismeretlen-e, hanem saját magunk is. Volt-e már, hogy nagyon meglepődtél, nem tudtam, hogy ilyen is tudok lenni. Hitre jutásom után hamar ráébredtem, hogy bárki mond magáról bármit, bűnt, rosszat, csendben ezt kell mondanom, – én is. Ha valaki azt mondja, milyen hiú vagyok, – én is. Milyen önző, meg milyen szeretetlen vagyok, csendben mindig utána kell mondanom, – én is. Teljesen egyformák vagyunk. Lehet, hogy amikor valakin botránkozol, vagy háborogsz, egy idő múlva rá kell jönnöd, Istenem, hát hasonló körülmények között ugyanazt csinálom én is. Egy vérből teremtettünk.
Meg kell értenünk, hogy hihetetlenül egyformák vagyunk lelkileg belülről. Ha egy emberre nézel, mindig gondolj arra, hogy tükörbe nézel. Magadat látod életében, cselekedeteiben, bűneiben, a torz voltában. Ha nem volnál olyan, nem látnád. Valaki azt mondta: vigyázz, az ítéleteid elárulnak. Ha azt mondom: ez önző, honnan tudom, hogy önző? Csak magamból. Honnan ismerem a bűnt? Magamból. Ha mondom az ítéletet, elárultam magam, hogy én is olyan vagyok. Másképp nem tudnám hogy néz ki egy önző ember. Mikor valamiről beszéltem, valaki megkérdezte: honnan tudod ezt? Honnan? Én is olyan vagyok.
Egy kicsit kezded-e már ismerni az ismeretlen embert, önmagadat? És mellette az ismeretlen Istent, aki mindezt teremtette? “Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait.” Nem véletlenül élsz ebben az időben, most. Olyan sokszor mondják emberek, jó lett volna száz évvel ezelőtt élni, mikor olyan nyugalmas, békés idők voltak. Most soha nem tudom mi lesz holnap.
Isten nekünk ezt az időt rendelte. Őszintén megmondom, nem szerettem volna más időben élni. Olyan sok mindent megismerhettem már életem idejében. Minden ember életéből tíz regényt lehetne írni, annyi mindenen keresztülmentünk már. És azt mondja az Ige, hogy “meghatározta lakásuknak határait.” Nem véletlenül laksz ebben az országban. Minden ember aki disszidál utána otthontalanná lett. Megvan a rendelt lakásom, amit Ő határozott meg. Hálás vagy-e azért az országért, azért a városért, azért a faluért, családért, amibe beleteremtett? Isten határozta meg. Azt is, hogy mikor élek és azt is elmondja, hogy miért élek. “Hogy keressék az Urat”. Hány ember küszködik, hogy vajon miért élek? Világosan az Ige. Vajon betöltöd-e az életed célját, keresed-e Őt? Tulajdonképpen boldogság keresés az Úr keresése. Először azt hiszem, hogy valamit keresek, aztán rájövök, hogy valakit keresek, mindig újra csalódok, hogy nem ezt kerestem. Egészen addig, amíg odajutok, hogy megtalálom az Urat. Akkor tudom, hogy mindig Őt kerestem. Rossz helyen és rosszul, de Őt kerestem.
Jó volna röviden megnézni az emberi életnek az állapotait. Amikor az ember bűnbe esett, elszakadt Istentől. Isten kereste Ádámot, aki bújt, mert félt. Nem vagy-e még ebben az állapotban? Félek Tőle és bújok. Nem akarok igazán előjönni, az Ő világosságába, ahol minden kiderül. Vajon Isten ellen vagy-e?
Aztán Isten kezdi keresni az embert. Átéltük karácsony hetében újra ezt a kicsi mondatot: “Velünk az Isten!” (Mt 1,23b). Immánuel az Ő neve, ami annyit jelent: Velünk az Isten! Isten belép az időbe és térbe a születés ajtaján keresztül. Hány ember éli át, hogy valami olyan csodálatos segítséget kaptam, észreveszem, hogy “Velünk az Isten!“ Nagyon sok ember sokáig ebben az állapotban van, mikor kérdezem az Úrral való kapcsolatról: igen mikor műtétre mentem, imádkoztam, megsegített és velem volt. És egy csomó olyan alkalom, amikor hívtam Őt és megtapasztaltam, hogy velem van. Nagyon sok ember bizonyságtételében az Ő megsegítő kegyeméről beszél, hogy vele van Isten.
Isten megtalálásában következő lépés, amikor már eljutok oda, hogy megértem: Jézus nemcsak azért született, hogy segítsen, hogy közel legyen, hanem a kereszt elmondja, hogy értünk az Isten. Nagyon jó volna most egy kicsit megállni, hol is tartok? Még ellenem az Isten, még menekülök? Vagy már tudom, hogy velem van, hogy szeret, hogy egyszülött Fiát adta? Nemrégen valahol olvastam, az egyik ház előtt vitatkoznak: itt lakik Kissné? Nem hiszem, hogy itt lakik. Előjön egy asszony, – hallom hogy a nevemet mondták, itt vagyok, itt lakom. Emberek vitatkoznak Istennel, van-e, ismer-e minket, hogy lát-e minket és egyszer csak kinyílt az ajtó, Jézusban megjelent, – kerestek engem? Itt vagyok! Jézusban láthatóvá lett, testté lett. Belépett ebbe az időbe, térbe, amiben élünk. Olyan jó, hogy Jézus megjelent, mert a körülményeink között élt, a nyelvünkön beszélt, érti a gondolkozásmódunkat, emberré lett, velünk az Isten. És miért jött? Hogy legyen nagyon komollyá ez az egy mondat: értünk az Isten!
Szeretném ha mindenkinek átjárná a szívét, – hol tartok? Átéltem már, hogy bűneim büntetése rajta van? Nemcsak velünk van, de értünk jött erre a földre és értem. Valóság már számodra: “Értem áll a Golgotán a kereszt!”, – mondja az ének. De ezt át kell élnem.
A Bibliából biztos sokan ismerik Ruth könyvét, egyike a legszebb és legérdekesebb könyveknek. Egy fiatalasszony, akit úgy hívnak, hogy Ruth, elmegy Naomival az anyósával Isten népe közé. És kimondja: Istened az én Istenem, hazád az én hazám, veled akarok lenni. Mert veled az Isten! Egy pogány asszony eljut oda, ha elmegyek Izráelbe, velem az Isten. De tulajdonképpen még nem tartozik oda. Megkeresik a legközelebbi rokont, Boázt, akinek meg kellett váltania ahhoz, hogy tényleg ahhoz a néphez tartozzék. Boáznak ki kell fizetnie a váltságdíjat és kifizeti. Érted már kifizették a váltságdíjat? Jézus a legközelebbi, senki sincs közelebb hozzám. A legközelebbi rokon, kifizette már érted a váltságdíjat? Tudod, hogy egyszer elmondta: “Ne félj, mert megváltottalak!” (Ézs 43,1). Valaki kiváltott! Már most ehhez a néphez tartozol. Mondtál-e már Neki igent, hogy Uram hozzád akarok tartozni. Vállalom a Veled való élet-halál kapcsolatot. A házasság kapcsolatot. Amikor az Efézusi levél a házasságról szól, akkor a végén leírja Pál apostol: de én a Krisztusról és az övéiről beszélek.
Téged már megváltott magának? Már hozzá tartozol? Már érted adta életét? Kifizette a váltságdíjat? Szeretném ha mindenki megállapítaná, hol tartok? Ne csapjuk be magunkat. Lehet, hogy még menekülök előle, lehet, hogy már megtapasztaltam többször, hogy velem van, de hogy az Övé vagyok, igazán, egészen, egy örök életre? Vajon hol tartasz?
Az évi Igénk a legvégét mondja a Vele való kapcsolatnak: “Bizony, nincs messze egyikünktől sem. Őbenne élünk mozgunk és vagyunk.” Amikor velem van, akkor már közel van. Amikor értem, még közelebb van. Egyszer csak azt mondja: “Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” Eljutottál ide, hogy velem az Isten, értem az Isten, bennem az Isten!?
Nagyon emlékszem arra az örömre, mikor Jézust befogadtam, hogy állandóan úgy jártam: itt bent, itt valami egészen új van. Mindig az a kislány jut eszembe, aki azt mondta: olyan mintha egy kismadár lenne itt bent, amelyik folyton énekel és repdes. Egy új élet Benne és én is Őbenne. Nincs messze egyikünktől sem, tőled sem. Az a kérdés, ebben az újévben megteszed-e ezt a lépést, hogy most már nemcsak értem, most már bennem.
Tegnap este a zsoltárban azt olvastuk: “Jeruzsálemet hegyek veszik körül.” (Zsolt 125,2). Így veszi körül Isten az Ő népét. Körös-körül, elől-hátul. Téged körülvesz-e így az Isten? Úgy jöttél-e ide, hogy jelenlétében vagyok minden percben? Állandóan tapasztalom, hogy körülöttem, és bennem van. “Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” Mindig egy testvér jut eszembe, akitől megkérdeztem, mit olvastál ma reggel? Azt mondta: ne haragudj, csak egy Igét olvastam. “Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” Becsuktam a Bibliám és azt mondtam: ez nekem elég. Ennél többet nem kaphatok. Egész nap erre kell hogy gondoljak: körülvesz Isten szeretete.
Egy árva lány aki faluhelyen élt, a baromfi udvarban leguggolt és egész nap nézte a kiscsirkéket, ahogy a kotló alá bebújtak. Azt mondta, ott guggoltam és irigyeltem a csirkéket, hogy őket körülveszi ez a jó meleg, ez az anyai szeretet. Téged körülvesz-e? Úgy jársz-e az utcán, hogy körülvesz Isten szeretete? Bárhova megyek, utazom, Benne élek, mozgok és vagyok.
A napokban olvastuk a Bibliából a napba öltözött asszonyt. Valaki rögtön megmondta: ezt nem értem. Nem érted? A legcsodálatosabb képe a Jelenések könyvének. A Krisztusba öltözött ember, aki benne jár ebben az életben, valami csodálatos biztonságban és örömben. A napba öltözött asszony Isten Igéje szerint az Övéi, te, meg én. Gyümölcstermő élet csak az az élet lehet, aki már teljesen beleöltözött Krisztusba. Benne jár, él és mozog.
Isten ma szeretné, ha lépnél egy lépést, egyik állapotból a másikba. Lehet, hogy megváltott vagy, de vajon átadtad-e magad igazán, egészen? Isten bennem, én Őbenne. Ahogy a 28. vers első része mondja: “Őbenne élünk mozgunk és vagyunk.” Mindig eszembe jut egy férfi, aki azt mondta: ha idejövök, mindig olyan jó, olyan öröm itt lenni. De ha hazamegyek minden a régi. Jönnek a régi problémák, és én is a régi vagyok. Miért van ez?, Mert magának még kívül van Isten szeretete, Jézus. Majd ha befogadta Őt, akkor otthon is ott lesz. Akkor mehetsz bárhova a világon, benne élsz mozogsz és vagy. Isten szeretné odaadni nekünk ezt a csodálatos életet. “Elől és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet.” (Zsolt 139,5). Teljes védelem, teljes öröm és teljes békesség. Milyen jó volna, ha újévre ezt kérnénk az Úrtól: Uram egészen a Tied akarok lenni. Most már minden helyzetben Benned élek, mozgok és vagyok.
A napba öltözött asszonnyal kapcsolatban mondta valaki: de mit jelent, hogy a sárkány harcol ellene? Az ellen mindig harcol az ördög. És hogy vizet ereszt utána? Hát persze, beszédet, pletykát, rágalmakat. De a vizet elnyeli a föld. Ha a testvérek tudnák, mi mindent eresztettek már itt utánunk. Azt a borzalmas szöveget, – amire azt mondtam, ha az elér minket, végünk, – mindig elnyelte a föld. Egy ilyen nagy támadás után valaki kérdezte, – mondd meg mi van nálatok? Ugyanaz ami eddig. Minden veszedelmet, minden gonoszságot, minden hazugságot elnyelt a föld és nem ért ide.
Ez a csodálatos védelem vehet körül egy életen keresztül. És az a nagy-nagy öröm, hogy Vele járhatom végig az utat. Tudod ki a legközelebbi hozzád tartozód? Testvér írjad be abba a noteszba amit most vettél 1989-re. Ott szokott lenni: legközelebbi hozzátartozó, balesetkor kit kell értesíteni. Jézus a vérrokon, az Ő vére által az Övé vagy. Most már nem abból az egy vérből teremtettél, ez már nem az Ádám vére, – most már Jézus vére. Tudhatod, Ő a legközelebbi hozzátartozód. Senki nincs közelebb. “Isten nincs messze egyikünktől sem” Jézus Krisztusban. Mert “Benne élünk, mozgunk és vagyunk.”
Milyen jó lenne, mikor kimégy innen arra gondolnál, – mint a levegő úgy vesz körül. Őt lélegzed be, az Ő szeretete vesz körül, most már egészen amíg hazaérek és aztán egy örök életen át Benne élek, mozgok és vagyok. Évi Igénk, ne felejtsd el. Te is átélheted, megkaphatod, védelem minden ellen. Olyan jó volt mikor először megértettem, mikor voltak ezek az atom-ügyek, – milyen jó, hogy Benne megvan a teljes védettségem. Őbenne élek, mozgok és vagyok.
Szeretném ezt a jókívánságot továbbítani felétek, – így menj el innen, – bennem és körülöttem, mindenütt az Úr.
Imádkozzunk:
Uram olyan jó dolog volt, amikor nem kellett már attól félnem, hogy szembesülni kell Veled. Mikor a lelkiismeretem már nem kiáltott. Áldalak Uram, mikor megtapasztaltam, hogy velem vagy. És köszönöm, mikor először élhettem át a keresztet, hogy megváltottál, hogy Hozzád tartozom. Hadd köszönjem meg, hogy évtizedek óta Benned élek, mozgok és vagyok. Kérlek vigyél ma tovább mindnyájunkat, egy teljesebb életre. A következő évben hadd dicsőíttessék meg a Neved sokkal jobban a mi kis földi életünkben. Uram hadd kérjünk ezt Tőled.
Ámen.
1989. január 1