Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kérdezősködj még ma
“Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.” 2Krón 18,4
Hálát adunk Uram, hogy most kérhetünk: szólj hozzánk. Nem is hozzánk, hanem hozzám. Segíts első személyben várni szavadat. A nagyon személyesen egészen hozzánk szóló szavadat. Kérünk nyisd meg szívünket, fülünket, hogy valóban halljunk, kívül is, belül is. Kérünk teremts csendet gondolatvilágunkban. Segíts, hogy semmi ne zavarja Igéd útját. Áldj meg így Uram és kérünk, senki ne legyen, aki nem értett meg Téged.
Ámen.
Jó volna most, ha szívünkben belül kérdezősködnénk és azt mondanánk: Uram szólj és mondd meg, amit mondani akartál, hadd halljam. Kérdezősködjél még ma!
Három választ olvastam és mind a három egyetlen szó volt: “Jöjjetek.“ Aki ezt ma reggel olvasta és ennek engedelmeskedett, az már az Úr első parancsának engedelmeskedett. Három jöjjetek hangzott el a mai Igékben. Mondogattátok már ma reggel: azt mondta az Úr, megfáradtan, megterhelten jöjjek Hozzá. Ez volt az első jöjjetek.
Istenhez lehet fáradtan jönni. Sehova máshova nem lehet. Társaságba sem, munkahelyre sem, még baráti körbe sem. Mindig igyekszünk egy kicsit feldobni magunkat, hogy ne látsszon, már nagyon fáradt vagyok. Jézus azokat hívja, akik már nagyon fáradtak. Ha így jöttél, akkor Ő hívott fáradtan, megterhelten. Így mondta “Jöjjetek én hozzám!”
Jézus egy személy, aki itt van. Nem egy gondolat, nem egy elv, nem sok minden tanítás, hanem Valaki, aki hív téged. Az előbb énekeltük: Valaki hívogat engem. Lehet, hogy már régen hívogat. Most újra hívott a fáradtakkal és megterheltekkel együtt.
Többen mondták, hogy nem a külső fáradtság a nehéz, hanem a belső. Mikor már reggel úgy érzem, hogy fáradt vagyok belül és ezt nem lehet kialudni. Ezt nem lehet kipihenni, hiába megyek nyaralni. Volt aki azt mondta már szívében: Istenem nem bírom soká. Mert a fáradt ember megterhelt ember. Valamit hordoz, valamibe belefáradt, talán valakibe, talán valamilyen körülménybe. Én is annakidején sokszor mondtam csendben, magamban, hogy nem bírom soká. Ezt az egész helyzetet, ezeket a körülményeket nem bírom soká.
Ha nem is mondtad, csak gondoltad, az a Valaki, aki hívogat téged, a gondolataidat is hallja. Most válaszolt neked azzal, hogy magához hívott fáradtan, terhelten. A fáradtság mindig attól van, hogy nincs erő, mert megszűnt a kapcsolatom az erőforrással. Olvastam, hogy egy tó kis patakocskával összefüggésben volt a tengerrel. Ebben a tóban sós víz volt. Aztán ez a kapcsolat egy földrengés nyomán eltűnt. A tóból fogyni kezdett a só. Egy idő múlva azt látták az emberek, hogy a halak alig mozognak. A végén megdöglöttek. Ahogy fogyott a só, egyre fáradtabbak lettek a halak, amik a tóban éltek. Lehet, hogy úgy érzed, egyre fáradtabb vagyok. Valami fogyott belül, megszakadt a kapcsolat az igazi élettel.
Nagyon szeretem az őszt, amikor kezdenek hullani a levelek. Valaki azt mondta: fáradt levelek. Megszakadt a kapcsolat a fával. Életük a fában volt és most viszi őket a szél össze-vissza. Ézsaiáson keresztül így mondja az Úr: “Óh te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való.” (Ézs 54,11). Nem te vagy az a szegény, akit mindenféle szél ide-oda hány és egyszerűen nem tartozol igazán senkihez. Amikor nem jön az áram, kicsit még mozog a gép, de egyre lassabban.
A halak a sós vízbe teremtettek, a levelek a fára nézve, a gép az erőműre nézve, te Istenre nézve. Amikor megszakadt a kapcsolatod Istennel, kezdtél fáradni. Fáradságod azért van, mert nincs kapcsolat. Isten azért hívott ide, hogy adjon először, vagy újra igazi kapcsolatot Vele. Amikor egy Ige megújít, úgy elfújják a fáradtságomat, hogy szaladni tudnék, mert jött az erő.
Isten ma azt akarná, hogy neked erő érkezzék. Hogy hazamehess vidáman, erősen, olyan tönkretehetetlenül, – mert megvan a kapcsolat. Az első hívás a fáradtaknak szól. Most megérthetted, azért vagy fáradt, mert nincs kapcsolatod Istennel, az élettel.
A napi Ige így szól: Ézsaiás 55,1-2. “Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek vegyetek pénz nélkül és ingyen bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek és gyönyörködjék lelketek kövérségben.” A második nagy kérlelő hívás: éhesek jertek. Egy éhes, egy éhen haló világban élünk. Nem testileg, lelkileg. Szeretet, öröm, békesség hol van az életedben? Talán azért panaszkodsz olyan sokat, hogy nincs szeretet. Valaki megértene, valaki megsimogatna. Mikor örültél utoljára úgy igazán?
És békesség? Kívül belül van békesség? Ugye éhes vagy. Azért hívott az Úr ide. Szinte kérlelve hívott, újra és újra mondva: jertek hát éhesek, van lelki kenyér. Olyan jó, hogy van. Egyszer valaki azt mondta: tudod mi az evangélizáció? Egyik koldus megmondja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni. A szószéken is egy koldus áll, aki megmondja, hol lehet lelki kenyeret kapni. Szeretetet, örömöt, békességet, – ingyen. Itt valamit kaphatsz a lelki éhségedre, amit sehol másutt nem kapsz meg, csak az Úrnál.
A világnak nagy a kínálata az éhes ember számára. Ma reggel gondolkoztam, hogy mennyi ember indul el a vasárnapját valahogy eltölteni, megerősödni, jót szórakozni. Számtalan kínálat van. A balatoni úton ilyenkor alig lehet közlekedni, mindenki a Balatonra megy. Ki a szabadba, más levegőre. Éhesen mennek és jaj még éhesebben mennek haza. Sokszor úgy sajnálom az embereket, hogy az egész vasárnapot eltékozolták. Így mondta az Ige “Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér?” Milyen jó volna, ha egy hangszóró belekiabálná a sok mulató, és szórakozó embernek a szívébe, – hát miért adtok pénzt azért, ami meg nem elégíthet? Egy napi szórakozásért, egy kalandért, ami talán akkor úgy néz ki, hogy édes, hogy öröm, – de nem kenyér, soha nem elégíthet meg.
Egyszer valaki azt mondta: az idő Isten drága pénze. Mit veszel rajta? Mennyit költöttél már el az életedből, hány évet, évtizedet? Sokszor úgy vagyunk, mint a tékozló fiú, költ-költ, azt hiszi, sosem fogy el. Egy napon majd ott állsz és üres lesz a zsebed. Talán nincs már többé időd. Jön egy váratlan betegség, valami olyan ami megállít, – és ha most?! Ha most lenne vége mindennek? Mi van a kezedben? Minden idő kifolyt? Minden erőd? Az életed elfolyt? Üres a kezed? Hogy állsz Isten színe elé?
Miért adtál pénzt, időt, erőt a sok szemétre, ami kifolyt a kezed közül? Hát van kenyér! Lehet kenyeret kapni, igazi, éltető, tápláló kenyeret, életet. Azért hívott ma ide Isten, mert ingyen kapsz igazi éltető kenyeret. Van olyan élet, amit érdemes élni. Van olyan élet, ami soha el nem fogy. Minél tovább éled, annál nagyobb lesz az örömöd.
Van kenyér! Hív az Úr, fáradtan, éhesen. Ez volt a második jöjjetek. Szinte sürgetve mondta az Úr: jöjjetek! – hát megint tovább mentek?
A harmadik “jöjjetek” így szólt: “Jöjjetek, mert minden kész!” Lk 14,7 volt az Ige, ahol hiába mentek a hívogatók, hiába küldte Isten szolgáit. Egyszerűen nem jöttek a meghívottak, fontosabb dolguk volt. Talán téged is sokszor hívtak már ide is, de fontosabb dolgod volt. Most nem érek rá, talán majd egyszer elmegyek a templomba, majd ha nyugdíjas leszek akkor. Így voltak ott is akik mondták, hogy most ezért nem, most azért nem.
Feléd is hangzott a hívás, – jöjjetek. Olyan nagyon jó, hogy Istennél minden kész. A nagy vacsora, ahol minden, ami a léleknek öröm, békesség, szeretet tálalva van, minden kész. Kétezer éve egy nyitott ajtó. Látjátok, milyen türelmes Isten? Milyen türelmes az a gazda. Kétezer éve mindent elkészített és azóta küldi, küldi a szolgáit, akik mindig újra mondják: jöjjetek hát. Nem kell semmit csinálni, nem kell jónak, rendes embernek lenni. Itt csak téged várnak úgy, ahogy vagy. Mindenképp!
Ez volt a harmadik “jöjjetek” ezen a mai napon. A napokban olvastam azt a részt a Bibliából, ahol Isten megint csak a szolgákat küldi a munkásokhoz. Ezzel küldi, hogy “A fiamat meg fogják becsülni.” Először a szolgákat küldte, nem hallgattak rá, megkövezték őket. Volt egy szerelmes fia, utoljára azt is elküldte ezzel: “A fiamat meg fogják becsülni.” Lélegzet visszafojtva álltam az Ige előtt, – a mi Urunk nem így küldte a Fiát! Ő azzal a biztos tudattal küldte: a Fiamat meg fogják ölni. Isten nem gondolta, hogy a földön Jézust meg fogják becsülni.
Az ApCsel 2-ben mondja Péter: “Halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten köztetek, amint magatok is tudjátok, Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra,” – hallod, nem azzal küldte, hogy meg fogják becsülni. Az Ő elvégzett akarata és rendelete így küldte: a Fiamat meg fogják ölni! “Megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.” (ApCsel 2,22-24).
Isten rendeléséből küldetett így, hogy a Fiamat meg fogják ölni és mégis felelős vagyok. A ti gonosz kezeitekkel, a ti gonosz bűneitekkel keresztfára feszítve megölted. Valaha volt-e ilyen személyes a számodra?
Mindnyájan ismeritek azt a balladát, amikor keresik, hogy Bárczy Benőt ki ölte meg. Jött a menyasszony és azt mondta: Bárczy Benőt én meg nem öltem, hanem a tőrt én adtam neki. Egyszer így álltam a kereszt előtt, – Jézus Krisztust én meg nem öltem, hanem a bűnt én adtam neki. Ami megölte!
Júdás anyagiassága nem dobog-e ott a szívedben is? Többet dolgozni, több pénzt keresni. A pénz szerelme ölte meg Jézust. A Péter gyávasága nem remeg-e sokszor ott benned, amikor nem mered megmondani, hogy Jézushoz tartozol. Nem voltam ott, nem ismerem. Emlékszem arra a napra, Budapest utcáján arra a helyre, ahol Jézust megtagadtam fiatallány koromban. Azt kérdezte egy egyetemista udvarlóm: maga talán csak nem hisz abban a mesében, ami a Bibliában van? Gyerek hittel hittem, de szégyelltem. Ez egy értelmes fiú, aki annyit tanul, – á dehogy, – feleltem. Évtizedek múltak el, a helyet még tudom, ahol ezt életemben először kimondtam. Ugyanúgy, ahogy Péter.
Az életeddel, a viselkedéseddel nem tagadtad meg Őt? Talán vigyáztál, hogy ne vegyék észre. Gondolkozz! Pilátus tudta, hogy irigységből adták Őt kezébe. Nem vagy tele irigységgel? Talán kicsi semmi dolgok miatt, – annak sikerült nekem nem! Annak a gyerekei jól tanulnak.
Egyszer olvastam ezt a mondatot: az irigység, ez a Krisztus gyíkos bűn. Amikor ott van a szívedben, ezért kellett Jézusnak meghalnia. A főpapok haragja, – te sosem haragudtál? Talán a gyeremekeidre is. Valaki mondta: sokszor úgy beszélek a gyerekeimmel, hogy szeretnék a föld alá süllyedni. Akkor te feszítetted meg. Ti, a ti gonosz bűneitekkel. Amíg ezt egyszer meg nem érted, addig semmi közöd sincs Istenhez, Jézushoz. Jó volna ezt nagyon világosan megérteni.
Isten adta halálra: – a Fiamat meg fogják ölni, de te, meg én öltük meg a mi gonosz bűneinkkel. De Isten feltámasztotta. Ez az örömhír magában már annyit jelent, hogy megbocsátott. Valóság volt-e már egyszer számodra: Isten megbocsátott! Vajon ma így mégy-e haza, hogy először, vagy újra megbocsátott, mert feltámasztotta Jézust. Visszaadta Őt, akit visszadobtunk Neki, hogy nem kell. Lehetetlen volt neki a haláltól fogvatartatni. Isten visszaadta Őt, ott ül az Atya jobbján, nyitva van az ajtó és vár téged. Minden ajándékával vár.
Igénk így hangzott: “Kérdezősködjetek ma”. Testvér, kérdezősködj egészen komolyan szentül, ne menj tovább fáradtan és éhesen, kidőlsz az úton. Lehet, hogy már csak pár hét, vagy hónap és nem fogod tovább bírni. Akkor talán majd visszagondolsz, – igen, akkor kellett volna, amikor úgy éreztem, Isten szól hozzám.
Kérdezősködj még ma és ha hallottad a hívást, – még ma válaszolj!
Imádkozzunk:
Uram, annyiszor sürgettél, annyiszor hallottuk már szavadat. Hiába akarnánk letagadni, – hallottuk. Annyiszor kínáltad Jézust. Kérlek könyörülj rajtunk, ma vissza ne utasítsuk Őt. Ki tudja, hátha ez volt az utolsó alkalom. Olyan könnyelműek vagyunk. Talán még van egy pár fillér a zsebünkben, talán egy pár hónap, év. Azt is elfogjuk még tékozolni? Légy ma segítségül igazán jól dönteni. Kérlek Uram, – még ma!
Ámen.
1989. június 4